Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-05 / 254. szám
( fCF/F.Tt’iftSßr, XVU, ÉVFOLYAM. 251 SZÁM, A városolc kongresszusa Irl» Dr. SOÖS ISTVÁN Ebben az esztendőben Aradon tartotta meg a rendes évi ülését, amelyen le kellett tárgyalni mindazokat a kérdéseket, amelyek az urbanizmus és a városok fejlődése szempontjából a városok életére fontosak. Ebből az alkalomból az „Universul“ vezércikket irt „Nemzeti politika és urbanizmus“ címen és ebben a vezércikkben figyelmébe ajánlja a kongresszusnak, hogy foglalkozzék különösen a csatolt területek, de még különö- aebben a nyugati határszélen levő városok kérdésével és igyekezzék ott erős nemzeti politikát inaugurálni, minthogy ezeknek a városoknak, amelyekben két évszázad előtt román- többségű lakosságuk volt, vissza kell románo- sodni. A cikk megemlíti például, hogy Aradnak a 18-ik században román többsége volt, viszom Nagyváradra vonatkozólag a következőket mondja: „Nagyvárad a 18-ik században három kerületre volt osztva: Katonaváros, püspöki- város_ és román-negyed. Magyar negyedről sehol sincs említés, aminek egyszerű oka, hogy a 18-ik században Nagyváradon nem volt magyar.“ így szólaz „Universul“ cikke és ezek után még azt ajánlja a kongresszus figyelmébe, hogy a határszéli városokból ki kell dobálni a hivatalokból a „kétes“ elemeket és minden irányban a nemzeti szellemet kell megerősíteni. íme tehát az ország legelterjedtebb lapja, amelyet a legtöbben olvasnak papírra meri tenni, hogy Szent László városában, amely már az Árpád korban virágzott s amelynek a püspöksége a volt Magyarország legrégibb püspökségei közé tartozik, a 18-ik században nem voltak magyarok. Nem tudom honnan vette az Universul a város három kerületének beosztását, de ha még az Universul szerinti beosztásnál maradunk is, a püspöki városrész, amely úgyszólván kizárólag dominálta a várost, természetesen szin- magyarokból állott, mert hisz a róm. kath. püspökség és körzete érthetődött alatta, ami azonban úgy látszik kikerülte az Universul figyelmét. Akkor, amidőn ilyen mentalitás tükröződik vissza az ország egyik vezető lapjának soraiból, ugyan mit várhatnának a nyugati határszélen levő városok lakosai attól a kongresa- szustól, amelynek pedig az volna a hivatása, hogy a kormány figyelmét felhívja városaink szomorú és elhanyagolt helyzetére, azokra az égetően sürgős és súlyos problémákra, amelyek ma már az összes romániai városok részéről megoldás után vágyakoznak. Még ezelőtt két esztendővel, midőn Dob- resen Aurél volt Bukarest főpolgármestere és a városok kongresszusának elnöke, remélni lehetett, hogy az urbanizmus gondolata mind jobban és jobban át fogja hatni az irányadó köröket, annál is inkább, mert Dobrescu elnök ö tekintetben igazán hatalmas munkát végzett és elismerte, hogy az erdélyi városok várospolitika és urbanizmus szempontjából sokkal magasabb nívón állanak, mint az ország többi részében levő városok. Meg is indult egy alkotó munka, amely céljául tűzte ki a városok fejlődését, amely munka szolgálatában Bukarest és az ország többi városainak legjobb tehetségei voltak odaállítva s amely munka látható eredményeket is mutatott több tekintetben. Úgy látszik azonban, hogy a helyzet megváltozott és ma a városokban, főleg az erdélyi városokban nem azokat a hatalmas gazdasági és kultur gócpontokat látják, amelyeknek fejlesztése az ország érdeke, hanem az idegen elemeket, amelyek kiüzendők, eltüntetendők, mert csakis igy lehet egyes irányadó körök véleménye szerint helyes várospolitikát csinálni. Ez a szellem az, amely a városokban és a városok lakosságában állandóan ellenséget lát, amely szellem nem engedi városokban az autonom önkormányzatot érvényesülni, amely szellem comisia interimarekkal dolgozik s amely szellem ahelyett, hogy magához édesgetné az ország kisebbségi lakosságát, inkább eltaszitja magától, még akkor is, ha ezen rendszernek az ára a városok teljes dekadenciája lesz. Pedig az erdélyi városok és főleg a határszéli .városok nem ezt várják a kormánytól, nem ezt várják a városok kongresszusától, Iranern azt várják, hogy akkor, amidőn a városok kongresszusa egyik határmenti nagy városban tartja ülését, a kongresszus tagjai és annak elnöke a helyszínén győződjék meg, hogy ezek a városok kulturális és gazdasági szempontból mily erős várai voltak az országnak a múltban és mily erős várai lehetnek a jövőben az uj állam alakulatnak, ha megfelelőképpen gondoskodnak róluk, ha meghallgatják panaszaikat s ha tovább fejlesztik kulturális, szociális és gazdasági intézményeiket. Ennek a kongresszusnak kellett volna megállapítani, hogy az összes romániai városok, de főleg az erdélyi városok teljes dekadenciáját az a rendszer idézte elő, mely nem akarja megérteni, hogy a városok életében és azok fejlődésében a stabilitás a legfontosabb eszköz, továbbá a teljes községi autonómia s hogy ezek a városok éppen azért fejlődtek és haladtak a múltban, mert a városok élén hivatásos tisztviselők, hivatásos jjolgárinesterek és olyan községi tanácsosok állottak, amelyeket 6 évig senki sem mozditott ki helyükből és bárhogy is hullámzott az országos politika, a városi közigazgatáshoz azok a hullámok nem értek el. Ugyancsak azt kellett volna megállapítani, hogy a múlt példája bizonyítja, hogy egyedül a helyes önkormányzati rendszer az, amely a városok fejlődését lehetővé teszi, mert az által, hogy biztosítsa a polgárok részvételét a közigazgatásban és városi vagyonkezelésben, lelkesedést és ambíciót önt a polgárságban és fokozza a kedvüket és áldozatkészségüket a városi közintézmények létrehozásában, amelyekről tudják, hogy az ő városaiknak büszkesége leend és közérdeket fog szolgálni. A városok kongresszusa azonban úgy látszik, hogy nem ezekkel a szempontokkal foglalkozik, hanem kizárólag az u. n. nemzeti politika érdekét óhajtja szolgálni, holott ezáltal még nagyobb dekadenciát idéz elő és egyáltalán nem szolgálja sem a városok, sem az ország érdekét. Be kell végre látni az illetékes köröknek, hogy az itt élő kisebbségeket nem ellenségnek kell tekinteni, hanem egyenjogú román állampolgároknak, akiktől sok mindent lehet tanulni s akiknek tudását, tapasztalatait és gyakorlati érzékét helyesen lehet felhasználni úgy az or- szágépités, mint főleg a városépítés szempontjából cs akikkel ezen sorsközösségben megértő és egymást megbecsülő munkaközösséget kell vállalniA történelem éppen elég tanulságot szolgáltatott arról, hogy az elnyomás politikája soha sem hozza meg a maga gyümölcseit, viszont ennek az országnak éppen elég nagymüvelt- ségü és nagyintelligenciáju vezető férfija van, kik nyitott szemmel járnak a világban s akiknek kötelessége volna óva inteni minden tényezőt attól, hogy éket verjenek az ország lakosai közzé, sőt inkább arra kellene őket biztatni, hogy igyekezzenek testvéries, közös egyetértésben egy szebb és jobb jövőt mindnyájuk részére kiharcolni. A miniszterelnök, akkor amikor az uj köz- igazgatási törvényjavaslatban a stabilitás elvét akarja kidomborítani, úgy látszik, hogy már belátta 15 év tapasztalataiból, hogy a je~ ' lenlegí rendszer mellett nem evolúció, hanem dekadencia állhat be és éppen ezért igyekezne a pártokkal megállapodni, legalább egy 10 éves stabilitásban, amely a folytonosságot biztosítaná. Ez azonban csak az első lépés, amely egymagában nem sokat ér, hogyha nem változik meg a szellem és hogyha nem lesz biztosítva az uj közigazgatási törvényben az a városi autonómia, amely eddig már olyan sokat produkált s amelyről maga Dobrescu bukaresti főpolgármester is elismerte, hogy igen üdvös hatással volt az erdélyi városok fejlesztésére- És végül ki kell küszöbölni minden ellentétet, amely a polgárokat szembeállítja a városok polgárai testvéries összhangban dolgozzanak együtt közös városuk fejlesztése érdekében, szűnjenek meg az uszítások, szűnjenek meg az interimar bizottságok, küszöböljék ki a politikát a városok és községek életéből és igy biztosítsanak egy egészséges fejlődést. Ha ezeket a szempontkat át fogja érezni a kormány és a városok kongresszusa, úgy megvetheti alapját egy egészséges fejlődésnek, ha nem, marad minden a régiben, viszont azonban ezért a dekadenciáért felelni kell azoknak, akik az idő szavát nem hallották meg, vagy pedig nem akarták meghallani. Olajos Domokost szakértőként hallgatták ki a kommunista pörben (Kolozsvár, november 3.) A kolozsvári kommunista monstreper folytatólagos tárgyalásán szakértőként Szabó Zoltán vádlott kérésére kihallgatták Olajos Domokost, a Magyar Újság szerkesztőjét. Arra a kérdésre, hogy lehet-e háboruellenesen irni újságcikket. Olajos azt válaszolta, hogy lehet- Arra a kérdésre, hogy lehet-e dicsőíteni a kommunizmust, azt a választ adta, hogy Romániában nem. Az inkriminált cikkekről részletes véleményt nem adhat, csak a tárgyalás alatt volt alkalma futólag átnézni azokat és megállapítja, hogy a cikkek a munkáslapok szokásos stílusában Íródtak, hangjuk azoknak élességét nem lépte túl. Mindössze arról van szó, hogy a gyakorlatlan újságíró kissé elgaloppirozta magát, ha több rutinja lett volna, ugyanazokat a mondanivalókat veszélytelenül megírhatta volna. A szombat délelőtti tárgyaláson a rendőrség embereit hallgatják ki. Tagadják, hogy a vádlottakat bántalmazták volna. Ellentmondás vsíl a Morariu és Gruia komiszárok vallomásában. Előbbi azt állítja, hogy Szabó a kihallgatás előtt követett el öngyilkossági kísérletet, az utóbbi meg, hogy a kihallgatás után. A vizsgálat lefolytatásáról kihallgatják Maniu őrnagy katonai ügyészt is- A kihallgatások 6orán a védelem képviselői tűznek össze. Moldovan Valér dr. azt állítja Benedek Andrásról, hogy ő a fővádlott. Ez ellen élesen tiltakozik dr. Titus Maier s figyelmezteti kollegáját, hogy nem az ügyvéd dolga a vádlottak btinösségi fokozatait megállapítani, ez az ügyész hivatása. Ezután a tárgyalást a hadbíróság hétfő délelőttre halasztja el. mert szükségesnek mutatkozik Stmlyén Zsuzsanna és Leitner Anna mentőtanujának, Löwin gern ének a kihallgatása^ ______ _________________ * Akar Ön egészségesen étkezni? Akkor keresse fel a „Dieta“ vegetárius éttermet, Str. N. Iorga 2. szám alatt, ahol a legizletesebb és legtisztább ételeket a legolcsóbban élvezheti. Kedvező abonoma-rendszer. Ebéd 3 fogásos 25 lej, vacsora 2 fogásos 20 lej. OROMÉN & HERBERT RT. VgTâăUSYâR&X, SIBIU RÉGI OLCS6, KÉM EMELT ÁRAK! is ‘5 Lerakat; Cluj, Cal. Rej. Ferdinand 13. Telefon 959 b o N W Itt az őszi szezon és vele együtt az uj minták férfiöltöny, felöltő, télikabát X és iskolai egyenruha-szövetekben Fekete krepp, szmoking- és női téli- kabátoknak. Posztók, gyapjú takarók ös szőnyegek nagy választékban ^iniÍmÍIIISlütniiEH{iil«]l!!!!li!!iHIIS!mill!l!l!t[SIHI!ll!l!EISII{llli!lll!IGSIi!llllini!ISltm!illlll!l»lUliiil!iiftlfi£
