Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-05 / 254. szám
2T77. ÉVFOLYAM. 254. SZÁM. KElETf'UfS^ y i wuiuMmuMi., i MmmfiMnansgw ibimh i., Gerle-tragédia A feleségem nagyon szereti am állatokat. Különösem abban a gerle-párban szeret gyönyörködni, amely ott lóg a konyha falán a kalitkában. Nekem a kacagások tetszik. Olyan édesen tudnak kacagni, mint a gyermekek, vagy azok az emberek, akiknek nagyon tiszta a szerelmi és a lelki életük. Néha azt érzem, mintha a kis gerlepár nevetésében régen meghalt híres szerelmesek hangját hallanám. Sajnos, még a gerlék élete sem fenéldg tejfel. A kis madarak élete la tele ran lángolásokkal, csalódásokkal, megrendítő szívfájdalmakkal. Előttem, a szemem láttára olyan gerletragédla játszódott le, amelyben szerelem, hűtlenség, féltékenység, gyermekgyil- kosság, önfeláldozás, vérfertőzés s végül tragikus halál szerepel. Szóval a ml gerlecsaládunkban drámaírók tollára méltó események zajlottak le és a természet örök törvényei szerint — még a bűn sem marad bün- hődés nélkül. i A nyáron kezdődött a dolog. Sok turbékolás, kacagás és csókolozás után két gerletojás hirdette az élet örök törvényét. A ml gerlepárunk nagy szabadságot élvezett. A kalitka ajtaja állandóan nyitva állt és a gerlék az udvaron szabadon röpködtek. Az udvaron levő kőkerítésen csókolóztak és sütkéreztek a forró augusztusi napsütésben. Este a kalitka nyitott ajtaján berepültek, csinosították a fészküket és élték boldog családi életüket. Úgy, ahogy a novellákban megvan Írva, a* egyik forró augusztusi napon a gerleasszony az udvaron ösz- szetalálkozott azzal a gerleférfivel, akit meglátni és megszeretni pillanat müve volt. Az idegen gerle talán szebben kacagott, fényesebb volt a tolla, lágyabb a csőre és édesebb a turbékolása. KI tudná megmondani, ml rejtőzködik egy fiatal gerleasszony szivében?! De minek kerteljek, talán az augusztusi forróság, talán az Ismeretlen udvarló szédítette el az asszonyt, aki megfeledkezett a férjről, a kalitkáról, a fészekről és ami még a madarak életében is bizonyára égbe kiáltó bűn — megfeledkezett a két tojásról Is. Élre pült az ismeretlen csábítóval. Az elhagyott gerleférj rászállt az elhagyott fészekre, körülcsókolgatta es égés« éjszakán át «okogott, nyugtalankodott. __Milyen furcsán kacag ez a gerle! — mondottam a feleségemnek, aki azonban felvilágosított: — Nem kacag az fiam, hanem sir. Egy hétig szomorkodott, fejét busán alácsüggesz- tette, tolialt felborzolta, de szemével mindig a kőkerítést nézte. Hátha visszatér a párja? Egy Ízben szürke galamb szállt a kerítésre és az elhagyott férj ismét kacagni, turbékolni kezdett, részeg örömmel táncolt a kalitkában. Szegény azt hitte, hogy hűtlen asszonya tért vissza. Mikor pedig a galamb elrepült, szédülten bukott a kalitka padozatára. Azt hittük, vége van. Másnap jobban lett és csodálkozásunkra a fészekre ült, szomorú kis testével beborította a hűtlen asszony tojásait. Megtörtént a csoda, hogy a himgerle szabályszerűen kotolt. . .. _ ___* _ Egy reggel arra ébredtünk, hogy a kalitkából édes turbékolás, gyengéd kacagás hallatszik. A feleségem ragyogó arccal, boldogan vezetett a kalitkához. Két gerlefióka szűzi meztelenségben tátogatta sárga szájacskáját. Az apa boldogan és büszkén nézett ki a kalitkából, örömében kirepült, rászállt a feleségem vállára és megcsókolta. Olyan megható és csudálatos volt a jelenet, hogy könny szökött a szemünkbe. Csodájára járt az egész udvar. Egy madárszakértővel harmadnap összevesztem. Azt merte álUtani, hogy aa özvegy apa meg fogja gyilkolni egyik gyermekét. — Lehetetlen. A ml gerlénk ilyen aljasságra nem képes! r— Majd meglátja, szerkesztő ur! A két fióka kiif- zül az egyik hím és a másik nőstény. Az apa a hímet meg fogja ölni. A nőstény a gerleleánykát ölné meg. Gondoskodni kell a fajfentartásról. Néhány hétig nem történt semmi, a kalitkába visszaköltözött a régi boldogság. A gerlcgyerckck szépen fejlődtek és a harmadik héten azt mondja a feleségem: — Tudod, milyen aljas az a vén gazember?! — Kicsoda? «— Az öreg gerle. — Tessék? Mi van vele? — Hát hallgass ide, — mondja az asszony. Két nap óta a disznó az egyik kicsikének nem ad enni. — Lehetetlen. — Ml az, hogy lehetetlen? Még veri Is! Érted? Veri az aljas! ... És egy perc múlva a tenyerén hozta a kis halálraítéltet. A fejecskéje csupa seb. Az egyik szeme be van dagadva. A feleségem keservesen sir és etett a kis gerlicét. Sőt, amikor visszateszi, megfenyegeti az al- jes vén gazembert, aki csak a nőstény fiókát etett. Hiábavaló volt azonban minden etetés, dédelgetés, hiába magyarázta, sőt többször hiába verte meg a feleségem az özvegy himgerlét, addig csipte, harapta a csőrével és éheztette a kicsikét, amíg szegény kiszenvedett. Aznap nagy rzomoruság volt a családunkban. A kis gerlét, akit a kegyetlen szivü apa alávaló módon meggyilkolt, — eltemettük. A feleségem három napig sírt. Magam is sajnáltam a kicsikét és sokat gondolkoztam a dolgon. A madárszakértő néhány nap múlva büszkén mondotta: — Na látja, szerkesztő ur, ugye, hogy igazam volt. Szerettem volna megpofozni a jóslatáért, mert akkor még nyitott seb volt a lelkemben a madárgyil- kosság. Az idő azonban mindenre a feledés és a kiengesz- telődés fátylát borítja. A gyilkos gerleapa olyan szeretettel és odaadással gondozta a fiatal gertekisasz- szonyt, hogy a feleségem minden nap legendákat beszélt az apai önfeláldozásról és szeretekről. — Várd csak a végét! — mondottam neki szárazon, mert a gerleapát teljesen züllött, jellemtelen fráternek tartottam. Néhány hét múlva azt mondja a feleségem: — Te, ez az öreg gerle nagyon szemtelen. — Miért? •— Hallod, hogy turbékol és hogy kacag? — Azért gerle, hogy kacagjon. — Jó, jó, de nekem nem tetszik ez az érzelmes kacagás. Néhány nap múlva rámcsörtet az asszony: — Hallottál ilyen szemtelenséget!? •— No, mi az megint? ■— Ez a vén csirkefogó udvarol a leányának! — Ugyan, te csak képzelődől,.. — A két szememmel láttam, hogy megcsókolta. — A gyereke, hát szeretheti és csókolhatja. Különben is hagyj békén azzal a madárral. Nincs miből fát hozatnom, árverés van kitűzve ellenem és te a madarak életét tanulmányozod. Néhány napra a madárproblémát agyonütöttem. Egy szó sem esett a gerlékről, de alattomban figyeltem, mi történik a kalitkában. Hát ott bizony furcsa dolgok történtek. A vén kópé egész nyíltan udvarolt. Csupa turbékolás, kacagás volt a kalitka. A gerlekisasszony bambán tűrte a csókokat és csak akkor figyelt, midőn az öreg gerle magyarázta, hogyan kell fészket rakni. Csőrével megfogta a fiatal gerle fejét, a fészekhez cipelte, kedvesen turbékolt és madárhangján magyaráz- gatta a fészeképités művészetét. A fiatal gerleasszony azonban nem reagált az udvarlásra s néha olyan zavartságot árult el, amire a mai lányoknál alig lehet példát találni. Néhány nappal ezelőtt, midőn a szerkesztőségből hazamentem, a feleségem izgatott hangját hallóim — Ki kell dobni a gyalázatost! — Hadd el fiam, — hallom az anyósom hangját. — Dobja ki, nem tűröm a házamban! Kohanok ki a konyhába, hátha férfira van szükség, de nem látok senki idegent. Csak a feleségem áll harciasán, ökölbeszorított kézzel a kalitka előtt. Rögtön kitisztult előttem a láthatár. — Mi az, ismét baj van a madárral? — De még milyen! — kiáltja az asszony remegő ajakkal. — Csendesedj fiam, — csititom. Éhes vagyok, ebéd kellene. — Hát tudod mi történt itt? Az én házamban! — Na, mi történt? — Vérfertőzés. Az anyósom fogta a kalitkát s kivitte az udvarra. A felcsgem lassan lecsillapodott. Még aznap éjjel csupa öröm, turbékolás, gerlekacagás verte fel a ház csendjét. Soha olyan édesen és szívhez szólóan nem turbékolt az öreg gerle. Dala kísértetiesen hangzott, mintha az utolsó geriedalát énekelte volna. Hajnalig tartott. Az anyósom mondja, aki korán kel, hogy már világosodott, midőn a himgerle turbékolva, számyrepesve csókolgatta párját és egyszer felsikoltott, szinte emberi hangon, sírva, fájdalmasan, de mégis édes remegéssel és ugyanakkor a fészek széléről alábukott. A szerelmes gerlét szélhüdés érte. Az egyik oldala megbénult. Az anyósom szedte össze és adott neki vizet és ápolgatta. Azóta megné- mult. A tolla felborzolódott, szemei fényüket veszítették, a feje állandóan reszket. Szomorú látvány egy szélütött gerle. * De az anyósom már sok mindent látott az életben és sok mindent meg tud érteni és meg tud bocsátani. A szegény gerlemadarat itatja, eteti és ápolja. Még beretváspasztlllát is adott neki, de a szegény béna, szélütött madáron már nem segit semmi. A gerle-tragédia beteljesedett. Olajos Domokos. A. : Ember, tönkreteszed magadat az ostobaságoddal l B. : Ds én félek, ö- rült módon félek. A. De hiszen ez ellen régen meg van az ellenszer, az érzés minden csökkenése nélkül és a legnagyobb biztonsággal használják
