Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-12 / 260. szám

12 KElETlÜpgG XVII. ÉVFOLYAM. 266. SZÁM. rÁ háború éveiben általánossá vált, hogy a földesurak a bevonuló gazdasági cselédek he­lyett hadifoglyokkal dolgoztattak. Ezeknek a hadifoglyoknak talán sehol a világon nem volt olyan jó dolguk, mint az akkori Magyarorszá­gon. De rendszerint mi is derék, becsületes em­bereket ismertünk meg „ellenségeinkben“. Édesapám birtokán is hadifoglyok dolgoz­tak Hogy mennyire megbecsültük őket, áll­jon jellemzésül annyi, hogy vacsorautáni kö­zös estiimájuk elmondásakor, édesapám bizta­tására minden este elénekelték az orosz him­nuszt. Eleinte halkan, félve... aztán belemele­gedve, bánatosan, telve nosztalgiával, áhítat­tal imádkozva énekelték: „Bozse cár jáhrányi.“ (Bocsánat, ha rosszul irtani le.) Mert az én drága édesapám szemében nem volt ellenség, csak: ember. Volt — többek között — néhány szibériai fiunk is. Egészen különös emberek, különös szokásokkal, különös arcokkal. Idegenek voltak •nekik a mi szokásaink, a mi dalaink és főleg »? mi ételeink. De lassan-lassan megbarátkoztak az uj környezettel. Elmaradt a félszük, meg­szerettek minket, úgy, amilyenek voltunk. Leghamarább természetesen a jó magyar konyha nyerte meg tetszésüket. Csak a zöld­babbal nem tudtak sehogyse megbarátkozni. Annál jobban rajongtak a túrós puliszkáért, (ezen csöppet sem csodálkozom, nem csak azért, mert a puliszkát ma­gam is szeretem, de öreg Zsuzsa szakács­nőnk nem sajnálta a puliszkából sem a tú­rót, sem a zsírt. (Egye­nek szegények!) De a szibériaiak legjobban az almáért rajongtak- Ilyet ők még soha nem ettek■ Nem is hallották soha, hogy ilyen kitűnő csemege van a világon. Kap­tak is minden uzson­nára egy-egy kalap­pal és ha találkoztunk a kedves fickókkal, min­dig jóízűen majszolták a pompás erdélyi almát- Mi erdélyiek úgy hozzá szoktunk az almá­hoz, hogy nem is tudjuk, milyen nagy kincs ez. Egyszerűen van, — nem is lehet másként. Pe­dig az alma a kincsnél is több, kész — patika. Olyan egészséges, hogy egyenesen gyógyszer- A narancs és citrom mellett a legvitamindu- sabb gyümölcs■ Legyünk boldogok, hogy az idén olyan rendkívül mértékben olcsó az alma. Használjuk föl ezt a ritka alkalmat/és mind­nyájan töltsük meg kamránkat, pincénket\ jó- illatú almával. Kilónként négy lejért a terme­lőtől már nagyon szép almát kaphatni. Egész­séges, tápláló és — laktató. Akár nyersen, akár tésztában, vagy kompólnak, a leghasználha­tóbb gyümölcs. Élvezet most a piacon, vagy a gyümölcskirakatok mellett menni. Olyan sok és olyan gyönyörű az idén az alma. Hamvas pármenek, hatalmas pónyikok, mosolygó há­tútok, égő jonathánok ültetik illatfürdőbe a várost. Különben nekünk hőknek van különösen sok közünk az almához. Párís királyfi almá­jáért versengtek egykor az istennők. És aztán emlékezzünk csak, mennyi bajt zúdított a vi­lágra Éva anyánk almája.,. Ha már 6 meg­tette a jóvá nem tehető hibát, harapjunk bele mi is. Még akkor ts ha — nem tiltott. Bégen illett, .síőt dukált szende hajadonok- nak elpirulni. Az ártatlanságot, a szűziességet bizonyította. Elpirult a leányka, ha egyetlen- kétértelmű szót ejtettek ki előtte. Elpirult ak­kor, ha szerelmesének keze véletlenül kis ka­csójához ért. De elpirult akkor is, ha csak imá­dott ja nevét hallotta. Voltam egyszer én is ilyen szende lányzó. Hosszabb sem voltam a többinél, érthetetlen volt tehát előttem és szinte szégyellem, miért nem pirulok én is, mint amazok. Mert az én arcom nem reagált. Most aztán meg van fejtve a nagy talány — és én is rehabilitálva vagyok Ma a pirulás — annyi más után — szintén le van leplezve. Az orvostudomány kiderítette, hogy a pi­rulás tulajdonképpen — betegség. Atlétáknál a pajzsmirigy tidtengése okozza a pirulást Szelíd lelkületű nőknél ideges roham. De lehe az oka általános testi gyengeség, vagy vérke­ringési zavar. Esetleg a belső szekréció zavara, sőt — uram bocsá‘ —- alkoholizmus. Marlitt, Szabóné Nogál Janka, Tutsek Anna és többi ifjúsági írónők halljátok-e esti A ti piruló hajadonaitok egyszerűen — beteg macskák. Mikor az eszményi ifjú az imádott nő kezéhez ér, pirulásának oka — vérkeringési zavar. És amikor a remekbe készült ifjú meg­kapja — oh leányka — első csókodat, elpirulsz — belső szekréciós zavaraidért. Hej, hej! Nem először mondom én, hogy u tudomány megöli a poézist! Megindult a vadászszezon. Angliában a va­dászat hazájában ez a dátum különösen fontos. Az idény kezdetének feltűnő nevezetessége: Lady Privy Seal estélyi ruhában lőtte le a szezon első szarvasát. Az eset a következő­leg történt: A vadászszezon megnyitásának örömére lord Privy és felesége nagy vadászestélyt ren­deztek Strathomasnie nevű vadászterületü­kön. A vendégek fo­gadására a lord és lady kimentek az er­dő közepén léúő va­dászkastélyuk elé. Egy autó reflektora szétvilágitván a kör­nyéken, észrevették, hogy az erdőszélen szarvas áll, a fényben elkábultan. A dáma nem sokat teketóriá­zott, hamar beszaladt fegyveréért és lelőtte a szegény szarvast, nem törődve véle, hogy a puska nem nagyon illik az estélyi ru­hájához. * A vadászat ei'ősen kezd helyet szorítani a nők körében is. Pedig nőietlenebb sportot el­képzelni sem lehet. Igaz, — szép a vadászmha, fest a vadászcsizma, — mégis hagyjuk ezt az antipatikus és nőkhöz nem méltó sportot a fér­fiaknak■ Nem is hiszik, mennyire ellenszen­vessé teszi a nőt — éppen a férfiak szemében. Brutális szenvedély! Mikor annyi szép sport van, amely nem árt a nők nimbuszának, ne vá­lasszák a legdurvábbat: a gyilkolást. Isten látja telkemet, nem vagyok maradi. üe valahogy úgy gondolkozom: a nő nem arra van teremtve, hogy életet oltson, hanem éppen hogy — életet adjon. Szappanyos Gabriella. SCHERG megint a legújabb, legszebb és legjobb őszi különlegességeket hozza Plaidek, takarók, szőnyegek. 1 Gyári lerakat: Cluj, Piaţa Unirii No. 22. férfi öltöny, ulster és télikabát, valamint nőikabát és ruhaszövetekben. WHBMWIüaniB í

Next

/
Oldalképek
Tartalom