Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-08 / 230. szám
keiehUjssg xvu. erroiYAM. sw. AZ ELSŐ GYUFA AMELY MEGGYULLADT Irinyi János levele a Vasárnapi Újsághoz a gyufa feltalálásáról (Budapest, október 6.) Nagy fába vágták fejszéjüket abban a Hadnagy-uccai kis házban — ahol az I kerületi Iparoskor ütötte fel tanyáját, a vezetőség tagjai szobrot akarnak állítani Irinyi Jánosnak, a gyufa feltalálójának. Két esztendő múlva lesz száz éve annak, hogy Irinyi János, a kiváló magyar kémikus megajándékozta gyufával az emberiséget és az elmúlt kilencvennyolc esztendő a helyett, hogy legalább az erkölcsi elismerés pálmáját nyújtotta volna a nagy szegénységben elhunyt tüdós géniuszának, még az elismerést is megtagadta tőle. Ahány lexikona van a világnak, egyik sem Irinyi Jánost nevezi meg a gyufa feltalálójaként, hanem egy Pressl nevű szatócsot. Mi köze mindehhez az I. kerületi Iparoskörnek ? Az Iparoskor Irinyi Jánosban nemcsak a tudóst látja, hanem az iparost is, akinek Budapesten az egykori Ösz-ucca és Jó- zsef-ucca sarkán, a volt Tajnay házban, — amelynek helyén ma a Krisztus királykápolna van, — gyufagyára volt. Döntő bizonyíték Irinyi mellett. Az Iparoskör három vezető tagjával beszélgettünk az induló szoborakcióról. Rendkívül sok idejükbe és fáradságukba kerül azoknak a dokumentumoknak a megszerzése, amelyek Irinyi János személyére és munkásságára vonatkoznak. Kutatásokat végeznek könyvtárakban, levéltárakban, irásbelileg érintkeznek vidékkel, külfölddel, hogy mire a szobor-akció megindul, az egész világ előtt bizonyíthassák, elvitathatatlanul Irinyi János érdeme a gyufa feltalálása. Döntő bizonyítékkal a gyufa feltalálása dolgában, maga Irinyi János szolgál a Vasárnapi Újsághoz intézett levelében, amely Felvilágosító adatok a gyufa történetéhez cimmel jelent meg március 1-én, 1863-ban. A levélnek a gyufa feltalálására vonatkozó része igy szól: Irinyi János a Vasárnapi Újsághoz Intézett levelében maga mondja el, hogyan találta fel a „Zündhölzlit“. Vértes, e bácsi-szérűn, febr. 18. Kedves barátom! A V. U. febr. 15-iki számában hajdani barátságos viszonyunknál fogva felkérsz, hogy a gyufát illetőleg „gyújtanék a gyufánál állandóbb világot". őszintén megvallva, restellem, hogy ez unalmas tárgyra nézve engem magamat hivsz fel a nyilatkozatra, de ha azt lehet mondani: Hallod-e te spanyol király, Most tüstént elembe állj! — miért ne lehetne engemet is a nyilvánosság médiumára kiállítani, hogy oly tárgyra nézve feleljek, mely mellett az én nevemet Is sserepeltetik, ámbár nem tudom, miért nem maradhattam volna én békében, mint midőn egyszer a V. U. már beszélt erről valamit és néhány év előtt a Wandererben Is egyik volt tanulótársam a bécsi polytechnlkumból. Midőn a bécsi Polytechnikum vegytanára Meissner élt, akkor én az ő, ö az én kedvencem volt. Többi között az ólom másod élegyéröl tartott felolvasást, (Superoxyd). Dörzsölgette a barna ólomélegyet a kénvirággal üvegmorzsában, Ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyűlni, — de ez nem történvén, nekem hamar az jutott az eszembe, hogy ha kén helyett vilanyt (foszfort) vett volna és már régen égne. Ebből áll a találmány! Azután egyik társamnak, kinek apja Pünfhausbon gyáros s az István-téren boltos volt, mondám, hozzon nekem ólomport, választóvizet s egy húszast adtam neki phosporra, melyet talán inkább adnak neki a „Fekete kutyá“-nál, mert — mondám — Zündhölzlit akarok csinálni (még akkor a gyufa szó sem volt megteremtve). Egy kis vegytani számítás után nem kellett semmi „szokásos kísérlet". A vilanyt forró vízben megolvasztván, rázás áltí.l szemcsésitém (granláltam), — most már nem igy készül, — hülés után a megmért barna porral és hogy a fára ragadjon, arab mézgával összekavartam s 10 u::ál olyan Zündhölzliról, minőt akikor üvegbe szoktak mártani, lefaragván az üvegbeni kénsavtól meggyűlő (Bertholet párisi vegytanár által feltalált) keveréket s ennek helyébe a magam keverékét illesztvén, az ablak párkányára fektettem. Este azután ez Alser külvárosi Bacci-kávéházból, hová magyar lapokat járattunk, haza jővén, megpróbáltam. Vacsoránál (mely rendesen a holdvilágnál, ebédem a napnál volt) megmutattam most Debrecenben lakó V. I.-nek. Másnap az előadás előtt megmutattam Meissner tanárnak is s még mellette levő vagy négy fiatalnak, Készítése módját is elbeszéltem elejétől végig. Egy F. nevű fiatalember azt a tanácsot adta, vegyek magamnak rá privilégiumot. Adjon három garast, Másnap délután ugyancsak a polytechníkumba Ft. erömüvésznek mutattam a zajtalan gyufát. „Mutattam-e már másnak is? s kinek? — kérdé. Sajnálta, miért nem neki legelőször? Ennek azután is mondtam, hogy még nem késő, tán még senkisem folyamodott; ha akarja, vehet még rá privilégiumot. Pf. elment s visszajött. Magához hív, hol rám valaki vár. Elindulván, monda, hogy Römer vár, kinek sok pénze van, meg akarja venni találmányomat, ha semmit nem ér is, csakhogy más valaki e cim alatt gyufát ne készíthessen — kérhetek tőle akármit. Én azt mondám, adjon három garast, mert nekem ennyibe került a phosphor (a többit említett társam Filler ingyen adta). — Ff.-nél már ott volt Romér s elhozott magával minden szükségest. Ff. a polytechnikumből kért egy kis barna ólom-élegyet; itt azután próbát csináltak; én néztem, mert már Römer tudta Pf.-től, mikép kell eljárni; csak előttem akarta megpróbálni, igaz-e, amit Pf. mondott. A következő nap délutánra a holtba Ígérkeztem s itt Römer már papírtokban rakta elémbe az én kis barna elegyemet fára, viaszra, papírra, taplóra (kénnel és anélkül) illesztve s a mellékszobában azt nyilvánítván, hogy tökéletesen meg van elégedve, monda, hogy holnap privilégiumért folyamodik. Kérdé: mit kívánok tőle? Én azon kérdésre válaszoltam: miért? hl»* ö engem nem Is látott, mikor már tudta, hogy kell készíteni és semmi szüksége sem volt rám. 0 azzal vetett véget a dolognak, hogy ha valahol szegény család- talan ember meghal, vén asszonyokat fogadnak, hogy a temetésnél sírjanak, pedig a halott annak semmi hasznát nem veszi, — ö pedig az én találmányomnak hasznát veendi s igy ingyen el nem fogadhatja stb, „Nem kínált potom összeget!" Ajánlatát kénytelen voltam elfogadni, hogy haza jöhessek. Ez 1836-ban történt s én 1839 októberben jöttem Pestre. Az én rovásomra nem kell bántani Romért; hisz ö is tehetett volna úgy, mint Preschel. Ez velem járt Meissner felolvasásaira; az első nap adtam neki két szál gyufát, másnap azt mondta: próbálta, nem jó! Pedig Römer, amint pénteken kikapta a privilégiumot, már hétfőn Preschelnél lefoglaltatá a nem jó gyufát s ez még védte is magát, mondván hogy Romernek nincs igazsága, mert ö előbb tudta a találmányt, — mi úgy is volt, mert neki hétfőn adtam két szálat, Romerrel pedig csak kedden este találkoztam. Egy időben egyszer gr. T, S.-el Bécs ucoáin sétáltam s a wiedeni hid mellett már árulták a gyerkőcök a gyufát, társam azon észrevételre fakadt, hogy erek klienseim. Arra kértem, hagyjon már békét eszel a gyufával; mert ha én a chemia theoriájának nem tudnám egyéb hasznát venni ezen haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat. Ez meglehet, nagy szó volt, de annyi áll, hogy mindig untam, ha még azontúl is említette valaki a gyufát. Irinyi János. Irinyi János tehát feltalálta a gyufát, amiből mások gazdagodtak meg. Küzdelmes élet után sokat csalódottan, teljesen szegényen halt meg. Ezt a szegénységet hagyta unokájára, Irinyi Jánosra, aki diplomás mérnök és jelenleg mint Budapest székes- főváros anyagvizsgálóintézetének altiszti minőségű alkalmazottja, keresi meg kenyerét. Bizonyos, hogy a nemes törekvésű Iparos- körnek, igen sok nehézség fog még útjába tornyosulni, amíg elérheti kitűzött célját, de any- nyi bizonyos, hogy adatszerzésével igen nagy, szolgálatot tett annak a nemzeti törekvésnek, amely nem tud belenyugodni abba, hogy meglévő értékeit elveszítse. Máriás Imre, Wagon-Lits Gook és a Keleti Újság akciója.---------Olcsó egyéni utazás a bukaresti kiállításra. Összes költség — két napi teljes ellátással: III. oszt. gyorsvonaton, autekár körúttal .. .. 1140«— lej. Ili, „ „ „ körút nélkül 1090*— lej. II. „ „ „ körúttal.. .. 1412*— lej. II. „ „ „ körút nélkül 1362*— lej. Ezen részvételi dij ellenében az oda-vissza szóló vasúti iegyeu kívül, nyújtunk két napi teljes ellátást a legelőkelőbb szállodákban, egyágyas szobákkal, háromszori teljes étkezéssel és kiszolgálással úgy az étteremben, mint a szállodákban; díjtalan belépést, valamint ki- és beszállítást a kiállításra, autóbuszon és a jegy díjtalan lebélyegzését, továbbá egy outokár utat a város megtekintésére. Ha valaki két napnál tovább marad Bukarestben, úgy teljes panzióért naponta 200*— lej, csak étkezésért (naponta háromszor) egy napra 129*— lej pótdijat fizet. Aki vidékről indul, az vasúti jegyet maga váltja meg és ez esetben a vasúti jegyért III. osztályon 573-— lejt, a II. osztályon 845*— lejt térítünk. Uem társasutazás I egyénileg utazhat! Jeleütközéseket elfogad : a. Wagon-Llts|] Cook utazási iroda (Cluj, Piaţa Unirii 18. Telefon 224). — Felvilágosítást ad a Keleti Újság kiadóhivatala is. Részvételi szándék az indulás előtt legalább 48 órával bejelentendő.
