Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-03 / 200. szám
6 KELETinjsm XVII. ÉVFOLYAM. 200. SZÁM. Zergeország felé, királyok nyomában Irta: Zágoni István dr. Retyezát.... Meseország a havasok tetején, hova ember alig tud eljutni. Ennek előtte csak királyok látogatták, földi előkelőségek. Az utóbbi időben a mind több és magasabb hegyekre vágyó elszánt turisták is el-eljutnak oda. Izgatja őket a ritka magaslati rejtély, a találkozás a futó felhőkkel, a csúcsok tetőpontjairól messzire kitáguló látókör s a kíváncsiság, hogy milyen ott fenn az élet, amely zavartalanul, korlátozás nélkül élvezheti a természet áldásait és szépségeit. Kevés ugyan az áldás, de annál több a szépség s az ember nem hordozhatta fel a munkaeszközöket, hogy formálja és termékenyítse a földet, amelynek nincsen más művelője ott, csak a napfény, a lég, a viz s amelynek terméketlenitésére esküdtek a folyton támadó, dúló viharok. Ez a meseország a zergék országa, Emberi birodalomnak, társadalmi államok uralkodó családjai nyilvántartják, hogy itt az erdélyi hegyek tetején van egy ilyen ország. Akármilyen nehezen s ha csak kedvtelésből is, de tartják az összeköttetést és jut gondjuk rá, hogy a zergeuralomnak állandó támogatást nyújtsanak, nehogy e sziklás területet valakik, vagy valamik elhódítsák a kősziklák e becses állataitól, így volt ez régen is, igy van ea ma is. A koronás impérium változhatott, ezt a gondoskodást a dinasztiák átadják egymásnak. S ki hiszi, ki nem, de úgy van, hogy amig erdélyi völgyek szántóvetői, városi munkásnépei alig tudnak valamit róla, addig hetedhétországon tuli uralkodó családoknak pontos ismereteik vannak erről a zergeországról, amelynek sokszor volt messzi vidékről felkerekedett előkelő látogatója. A Retyezátnak nagy a hire, mégis sokan vannak, kik nem tudnak róla. Az utolsó állomástól. Amikor a hátszegi völgyben a kicsiny indoháznál a ml turistacsoportunk leszállott a pár kocsiból álló, lajsan döcögő vonatról, zuhogott az eső. Mintha kártyából Öntötték volna. Nem a nagy hegyeknek, de a havasaljai falunak is nehéz ilyen időben nekivágni. Köpenyeket, sátorlapokat huzunk magunkra. A hátizsák pedig nehéz az indulásnál. Egy-két heti élelem, sok kenyérrel, az éjszakai hidegek elleni felszerelés, éppen elég cők-mókot ad. Van aki huszonnyolc kilót cipel a hátán, de legalább húszat valamennyien, Sárban, vízben gázolunk a szénacsürig, amelynek padlásán hajlékot találunk. E3 megkezdődik a hátizsák- könnyítés, az első étkezéssel. Kár ezért az időért. Ebből a völgyből tiszta időben látni lehet az erdők fölött, a hegyek hátán annak a titokzatos magaslati világnak, zergeországnak az égboltra rajzolódó kontúrjait. Akt vasúton, vagy az országúton utazik át ezen a völgyön, megbámulja ezt a csodás látványt. Mi most azonban nem láthatunk a Iegközelebbei erdőig sem. Egyelőre lecsökken az igényünk arra kívánságra, hogy bár csak ellent tudna szilárdan állani az ázó csürfödél a szakadó esőnek. Bámész öreg emberek kerülnek elő, akiket faggatunk, hogy mit remélhetünk az időtől. Vannak, akik biztatnak, hogy másnapra kiderülhet. Jön egy öreg hegyi lakó azonban, aki lekaszálni igyekszik ezt a reménységünket s azt mondja, ha a felhők a hegyek felé futnak, akkor még két-három nap is eltarthat az eső. A felhők pedig a legnagyobb hegyek irányában vonulnak. Szerencse, hogy vitatható ennek az öregnek a tétele. Sőt szavahihető magyarázatot kapunk: abban yan a szerencse, hogy ilyen rettentő az esőzuhatag, mert kifújja magát, kimerül és hamar abbahagyja. Volt miben kimerüljön, mert egész nap és egész éjjel szakadatlanul ömlött. De reggel megmozdulhatott a szénapadlás kis vándorserege. Domnn Béla Közben hírek érkeztek arról, hogy nem olyan könnyű feljutni a Retyezátra. Beszéltek árviizröl is, de másról is. Jött két ázott turista azzal a hírrel, hogy lezárták a feljáró útvonalakat, mert egy spanyol főI. herceg számára rendeztek nagy vadászatot e amíg annak nem lesz vége, nem adnak ki útlevelet a zerge- országba. Mert útlevél kell ide is. S amint ki fog derülni, jó is, hogy kell. £s ennek az útnak a helytartójával, kormányzójával, ki hegyalatti hivatalában nyilvántart mindenkit, aki a hegyek közé fel akar emelkedni, de aki mindent tud, ami ott fönn történik. Hogy mi van a halakkal, vadakkal, utakkal, viharpusztitásokkal. Számon tartja a zergelakosságot. ö a királyi vadászatok rendezője. Az Ő engedélye nélkül senki fel nem mehet. A neve Cseh Béla, hivatalos elme: uradalmi intéző. Valahogyan összeköttetést kellett keresnünk vele, hogy megtudhassuk, mi igaz a kedvezőtlen hírekből. A mi szénapadlásunk hét-nyolo kilométernyire van az 6 rezidenciájától. Az eső zuhog és zug, az utón tavak, tócsák és árvizek. Végre találunk egy bárgyú mezítlábas embert, aki vállalkozik arra, hogy elvigyen egy cédulát. Magyarázzuk, hogy hova kell menni, Mondott ülünk a domnu Béla hüs. tágas szobájában, a nagy asztal körül. A fogadtatás barátságos. Szikár, izmos, vékony szál ember a házigazda. Számon se tarthatta volna, hányszor mászta meg a kétezer méteren felüli csúcsokat, Ebben a szobában tartja fenn az ösz- szaköttetést az emberi társadalom és Zergeország között. Az egyik fal zergeszarvak párjaival van teleaggatva, a másik őzszarvak különlegességeivel, szarvas- aggancsok is vannak, kitömött siket íajdok, másféle nagy madarak, sokféle trofeum. A sarokban két lábon álló medve, teljes eredeti nagyságában. As üvegszemek kedélyesen mosolygó ábrázatot adnak neki ■ első lábaival mintha át akarna játékosan ölelni. Jön hogy megsimogassam a vigyorgó buta pofáját, de hirtelen visszarántom a kezemet, Tühegyes karmai acélgereb- lyeként nyúlnak ki vaskos mancsaiból. Egyetlen csapás elég volna a mellemre, hogy kitépje onnan a szivemet. A falon a havas különleges érdekességei. Csinos falapra erősítve egy soha nem látott nagyságú lóda- rázsfészek; akkora, mint egy főtéri ivlámpa. A vadászemlékek között hegyesen kiemelkedik egy antilop trofeum, magas, hegyes fekete szarvaival. Ez tán mégis idegen itt. — Egy régi vadásztársam eljutott afrikai vadászatra — siet a kérdező tekintetekre válaszolni a házigazda — s onnan Küldette emlékbe nekem. A határőrök Hosszu-hosszu öreg földszintes épület ez a ház. Előtte rengeteg virág, a dáliák, rózsák százszinü tarkasága. Az épület hátső részében a hivatásos vadászok, kertész és másféle személyzet lakásai, A lakások előtt hosszan széles, oszlopos tornáo, téglapadlőzattal. Virágos nagy udvar, itt-ott dúsan termő gyümölcsfa, melynek ágait alátámasztották, hogy elbírhassa áldásos terheit. De a ház mögött végeláthatatlan gyümölcsös kezdődik. Az egész vidék messzehires gyümölcstermő hely. Érdekes, hogy a zord, kopás hegyvllág alján rengeteg gyümölcs mindenfelé. A parasztudvarokon és kertekben is. Az útra csecsemöfej nagyságú almákat vásárolunk. Néhol kis erdő van vén diófákból s egészen benn a hegyi patak mentén is dúsan terem a szelíd gesztenye. Itt, a havasok uradalmának nagyszabású gyümölcskertészete van berendezve. Nagy halomban állanak a ládák készenlétben a gyümölcs- szállításra. Nem kell a ládákat idegenből hozatni. Az kákát a magasbői leusztatott fatönkökből. A bővizű nagy patak átszeli az udvart, mellette az öreg Vadász- kastély. Egyidőben sokáig Frigyes főherceg volt a bérlője ennek a kastélynak, az osztrák-magyar monarchia hadseregének egykori parancsnoka, főfelügyelője. Most bedeszkázott ablakai mögött raktár és lomtár. — Nem érdemes kérem, manapság kastélynak tarjuk. hogy Cseh úrhoz, de nem érti. A jószágigazgató úrhoz, az intéző úrhoz. Nem érti. Végre egyszer kitalálja: — Domnu Béla? Domnu Béla! Igen, igen: domnu Béla. Ez az ő neve a vidéken a a hatalmas havasi területen a pásztor nép és mindenki igy ismeri. Sőt, csak igy ismeri, Ennek a világnak ott ö — a domnu Bélája s amikor a hegyi ember ezt igy kiejti, ebbe a két szóba beleért nevet, hivatalt, tekintélyt. Beleérti azt a tiszteletet is, ami visszatartja őket bizonyos tilalmak áthágásától, vagy legalább is azt a félelmet, aminek számolnia kell a tilalomáthágás következményeivel, ő ad utvezetőket a turistákhoz, szervezetten igazgatja a málhás lovak gazdáját, kenyeret, keresetet ad nekik a megszabja a dijakat, amiket az igénybevett szolgálatokért fizetni kell. Vitás esetekben bíráskodik is, úgy látszik, rendesen általános megelégedésre, mert a tekintélyra nagyon tud vigyázni. A spanyol föhercegi vadászat nem jelent akadályt. Don Gonzalos infáns herceget várták ugyan, azonban nem jutott el Erdélybe. Ideutaztában Bécs és Budapest között autószerencsétlenség érte. Az újságok elvitték a világ minden részébe katasztrófájának a hírét. Meghalt anélkül, hogy eljuthatott volna idáig és halálát lelte abban a vágyában, hogy felkeresse ezt az erdélyi Zergeországot, ami idecsábitotta. A reggeli órákban elállott az eső, foltonként tisztulni is kezdett az ég. Turista csapatunk átgyalogolt réteken, vizeken, széles gyümölcsös kerteken keresztül, passzust szerezni. Kerülő utakon és sikertelen rövidítéseken át, jő másfél óra. A hegylábi helységet úgy hívják: Malomviz. Az uradalom a Kendeffy grófoké, a havasi terület ennek a magyar családnak hajdani ösfoglalása, tani fenn, Annyi az adója is, hogy nem éri meg. Körülötte begyepesedett az udvar, ősz szakálla német alpesi vadász áll elibénk és a hegymászás önérzetes szakértelmével néz végig a szerény felszereléseinken. Nem talált sokat rajtunk, amit érdemesnek találna a különösebb megszemlélésre. Járt ő e hegyekben királyokkal, királyfiakkal, látott már sok drága dolgot. Egyszer mégis csak megakad a szeme az egyik társunk szijjövébe akasztott késen. Le is veszi, kihúzza a tokból, kipróbálja a fogást, hosszan a tenyerébe fekteti, a pengehajlást méri. — Ez jó, — mondja németül, — én mondom ez jó. Régi időkből maradtak itt ezek az alpesi vidékekről idetelepitett vadászok. Nem az a feladatuk, bogy irtsák a zergéket, hanem hogy védelmezzék. Védik a farkasoktól, medvéktől s még inkább, a sokkal veszedelmesebb vadorzó emberektől. Turnusokban vonulnak fel a hegyek közé, leváltják időközönként egymást, ök a határőrei is zergeországnak. Van olyan terület, ahova nemcsak a ragadozó állatot, de a turistát sem engedik be. Semmiféle emberi lényt. Hogy ne háborgassa meg senki a zergék nyugalmát, Nem nehéz elzárni a tiltott nagy területet, mert kevés az olyan hely, ahol meg lehet mászni a sziklás oldalakat. Jaj annak, aki a sorompót tévedésből átlépi A büntetés: visszaviszik oda, ahonnan kiindult a akkor kezdheti újból a mászást a kétezer méteren felüli meredek felé. Aki nem tévedésből jut oda, hanem betörési rossz szándékkal, annak más a büntetése. Királyi vadászterületről van szó. S mégis rémes históriákat beszélnek el arról, milyen nehéz a dolga manapság a vadőrnek. Királyok, trónörökösök. Benn a helytartói szobában rengeteg fénykép a magaslatok tengerszemes világából. Egy album híres királyi vadászatokról készül emlékfelvételekről s egy emlékkönyv gazdagon teleirt aláírásokkal. Habsburgok, Hohenzollernek s távolabbiak. Habsburg Gabriella főhercegnő magyarul irta be az emlékkönyvbe tanu- ságtételét arról, hogy mennyire megszerette ezt a zer- gevilágot. Az utuőbbi években is szerét ejtette, hogy eljöhessen ide. Képek tanúsítják, hogy Ferdinand király milyen nagyszerűen érezte magát fenn a Zenoga- tó partján, ahova nem olyan könnyű feljutni. Az ö számára építették azt a kis hajlékot, ami azóta vadásznak, turistának szerény menedéket ad az éjszakák kegyetlen hidege s a vad viharok ellen. Károly király már régóta nem járt erre, pedig éppen most is várták, Utászkatonákkal már tavaly igyekeztek néhol járhatóbbá csákányoltatnl számára, illetőleg a megnyer- gelt mokánylovak számára az alig megmászható utat. Es úgy volt, hogy a ki3 Mihály vajda is itt lesz most. Már el is kellett yolna indulniok Szinajából, de befuAhol az útlevelet adják
