Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-21 / 215. szám
KttmajsjtB XVII. ÉVFOLYAM. !1S. SZÁM. liHBnmgHBsrasgnnnnH Még nem éri yégel a szilágysomlyói minoriták kályáriajárása A zilahi törvényszék iáéi tejes bélyeghiány miatt vissza» ulasitolfa a minoritarendnek a gimnáziumépület álirá» sál megtámadó felfolyamodását — El kell dőlnie végre« bogy kinek van inkább igaza ; a törvényszék, táblai, semmitőszék egybehangzó Ítéletének, vagy Ghibu Onisifornak? (Szilágysomlyó, szeptember 19.) A szilágy Somlyói régi minorita-gimnázium, _ amelynek épületét, tudvalevőleg a Barcutiu román gimnázium használja ezidő szerint _szintén azok közé a vagyontárgyak közé tartozik, amelyeknek kártérítés nélkül való elvételét Ghibu Onisifor szorgalmazza. Ghibu ur, akinek jeUemrajzát olyan kendőzetlenül rajzolta meg Poy Valér volt igazság- ügyminiszter híressé vált könyvében, a szilágysom- lyói gimnázium épület körüli hadakozásban egyre- másra veszítette el az ütközeteket, ennek ellenére azonban a győztes ebben a ‘pillanatbem mégis csak ö. Három egybeühangzó Ítélet adott igazat a mi- nórita-rendnékl1 de Ghibu ur mégis el tudta érni, hogy az épület tulajdonjogát átírták az államra s ma az a helyzet, hogy a semmitőszék jogerős döntésével szemben az állam rezisztál, pedig talán mégis csak elsősorban az államnak kellene elöl járnia és példát mutatnia a törvénytiszteletben. Mindez pedig Ghibu urnák köszönhető. Mintha a professzor ur mindenható diktátor volna, aki egy tollvonással húzhatja át a semmitőszék ítéleteit. Lehetetlen, hogy ebből a felforditott világból rendszer épülhessen ki, lehetetlen, hogy Ghibu ur diktáljon kormánynak, a legfőbb bírói fórumoknak, a jogrendnek és jogtiszteletnek. Egyszer már igazán az orrára kell koppintani ennek a fanatikus harckeresönek, aki Erdélyt, a vallási türelem földjét vallásháborúk szinterévé avatta és aki abból indul ki. hogy a kisebbségeket íegázolni érdem és gyerekjáték. Menjünk azonban sorjában. Ghibu ur megjelenik Szilágyomlyón. A nyár elején Ghibu Onisifor kolozsvári egyetemi tanár nyári szabadságát hasznosítandó, megjelent Szilágysomlyón, beásta magát a minoriták irattárába _ határtalan gyengeségünket és meg- tiunyászkodásunkat bizonyítja, hogy köztudomású tervei ellenére mégis beengedték a rend szentélyébe a minoriták halálos ellenségét — és rá néhány nap múlva a minoritarend épületének vendégszeretetét élvező Barnutiu gimnázium igazgatósága kérvényt adott be a szilágysomlyói telekkönyvi hivatalhoz, kérve az épület tulajdonjogának átírását az állam revére. A Consiliul Dirigent egyik’ rendeletére hivatkozott a beadvány, mely szerint az állami épületek tulajdonjoga a román államra száll át. Ez az érvelés - azonban erősen sántított, mert 3Z épület-tulajdonosául nem ä magyar állam, hanem a minorita-rend:volt feltüntetve. \ magyar állam „tulajdonjoga* és egy budapesti bank gyanús szerepe Meg kell világítanunk azt is, hogy egyáltalában hegy jöhetett szóba ennél a kérdésnél a magyar állam? Az uj gimnáziumépület a háború előtt épült fel abból a kölcsönből, amelyet a Magyar Jelzálog és Hitelbank folyósított a minoritáknak. A 350.000 lejes kölcsönért csakugyan a magyar állam vállalt kezességet. A rend ugyanakkor kötelezte magát arra, hogy a kamatok megfizetésén kívül minden évben három százalékkal törleszti a tőkét. A kétemeletes, modernül felszerelt gimnázium felépülése után a minorita-rend pontosan és rendszeresen elegét t'étt vállalt kötelezettségének. Fizette a törlesztési részieteket, fizette a kamatokat égészen addig, amig bizottság nem jelenik meg Szilágysomlyón és Mohai esik Bono gimnáziumi igazgatót nem kötelezi az épület "átadására. A rend ettől a pillanattól kezdve csakugyan nem is fizetett, ámbár a budapesti bank ugyancsak sürgette a részleteket és a kamatokat. Ellenben megírta a banknak, hogy mihelyt az épület visszaadását sikerül kisürgetnie, ismét megkezdi a törlesztést. Aztán egyszerre megrekedtek a Jelzálogbank felszólító levelei. A minoriták abban bizakodtak, hogy a bank vezetőségében jobb belátás lett úrrá' és nyugodtan bevárja a helyzet megváltozását. Csakhamar kiderült azonban, hogy a levelek elmaradásának egészen más oka van. A Magyar Jelzálog és Hitelbank ugyanis még küldött egy utolsó levelet, amelyben közli, bogy a román állam kifizette a hátralékos 270 000 lejt és ezzel a bank követelése teljes kielégítést nyert. A levélben ho* mályos mentegetőzésképpen az is bennfoglaltatott, hogy a magánfelek közötti tartozásokat az utódállamok tartoznak megfizetni és az állam behajthatja azt magánfeiein. így történt tehát, hogy a budapesti bank rideg anyagi érdekből elősegítette annak a kampánynak a sikerét, ameiy végeredményben a nagy- értékű épületünk nevetséges összegért való megszerzését és egy magyar gimnázium megszűnését eredményezte. Pör az állam ellen három kedvező ítélettel. A minor&H-rend nem tehetett mást, minthogy bepörölte az államkincstátt az épület birtokbaadása és az elvont haszon miatti kártérítés megfizetése érdekében. Ismeretes, hogy a zilahi törvényszék olyau Ítéletet hozott, hogy elismeri a minoritarend tulajdonjogát és kötelezi az államot, hogy az épületből tizenöt napén belül költözzék ki, végül pedig az épület használati bére fejében fizessen ötszázezer lej kártérítést. Az államnak ezek után tehát legfeljebb arra lett volna joga, hogy békés megegyezés alapján levonja a terhére megítélt 500.000 lejből a budapesti banknak kifizetett O'/C J’OO.lejt. Ehelyett azonban az államkincstár amellett, hogy az épületből csze-ágában sem volt kiköltözni, fellebbezett a táblához és ott ni abb óoidara érte, mert^a tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletét és meg külön húszezer lej perköltség megfizetésére is kötelezte az államot. A kincstár tovább fellebbezett s a sommitőszéknél megkapta a harmadik pofont, a két egybehangzó ítélet végleges megerősítését. De az épület tulajdonjogának kérdése a konkordátum-tárgyai ásóknál is szóba került és itt is elismerte mindkét fél, hogy az épület tulajdonosa a minoritarend. * Megfellebbezik a telekkönyvi átírást. Azt lehetne gondolni ezek után, hogy senkinek sem lesz mersze ahhoz, hogy szembe szálljon a semmitőszekí határozattal és a telekkönyvi hivatal sie.tni fog vaskos és semmivel sem menthető hibáját kijavítani. Mikor azonban ez nem történt meg, a rend ügyvéde, lováén Gusztáv dr. utján megfellebbezte a telekkönyvi átírást. Pordea Kö- hálmy Mihályhoz, a szilágysomlyói minoriták főnökéhez küldte ic a fellebbezést és Kőhaimy az előirt határidőn belül be is adta azt a telekkönyvi hivatalhoz. A telekkönyvinél szabályszerűen felbélyegzettnek ismerték cl a kérvényt és hivatalosan felterjesztették azt a zilahi törvényszékhez. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Kőhaimy Mihály száz lejjel nagyobb értékű bélyeget vitt a felfolyamodás bélyegilletéke gyanánt, a hivatalban azonban a száz lejes bélyeget visszaadták. Annál kínosabb feltűnést keltett most, hogy a zilahi törvényszék azt állapította meg, hogy a kérvényen az előírtnál hét lejjel kisebb értékű bélyeg van és ezen az alapon vissza is utasította a felfnlyamodást. Ugyanaz a törvényszék, amely érdemben már egyszer a minoritáknak adott igazat. A minoriták természetesen nem hagyják annyiba a harcot, ameiy eddig minden szakaszában sikerrel járt számukra és törlési keresettel fordulnak a hatóságokhoz. Ezúttal remélhetőleg óvatosak lesznek és nem száz, hanem kétszáz lejjel nagyobb összegű bélyeggel fogják ellátni a kérvényt. Remélhető, hogy a bélyegtöbblet nem lesz újabb jogcím a kereset visszautasítására. (N. B.) MMMMMMMMMMOMMMM IIHII» Elcsábította barátnője apját egy 17 éves iskolásleány Szenzációs házasságtörési per New*Jerseyben — 25 ezer dollár kár* térítést kell fizetnie a csábitó leánynak (Newyark, szeptember 19.) New Jersey lakosságát egy a maga nemében szinte páratlanul álló házasságtörési per tartja izgalomban. Ruth de C ampnak hívják a bűnös leányt, akit gyerek kora óta szoros barátság fűzött iskolatársnőjéhez, Betty Williamshoz. A két leány egy osztályba járt és Ruth, mint Betty osztálytársnője és barátnője gyakran megfordult Williamsék házában. Ruth de Camp rendszerint olyankor volt barátnőjénél, amikor annak apja Howard Williams nem volt odahaza, mivel üzletel után járt. Két évvel ezután Ruth, aki nagynénjé- nél lakott, Williamsék szomszédságába költözött. Ekkoriban történt, nem is lehet megállapítani pontosan, miképp, hogy Ruth Megismerkedett barátnője apjával. Howard WiUiamsai. Az ismeretségnek igen különös következményei voltak, Williemsné asszony ugyanis nemrég feljelentést tett Ruth de Camp ellen és azzal vádolta meg, hogy férjét elcsábította. Wllltamsné elmondotta, hogy az iskolásleány nemcsak szerelmes levelekkel, hanem más női ravaszkodássa! is hálójába csalta a derék Wllliamsot, aki képtelen volt ellentáUn! a szép Circe csábításának. Legfeltűnőbb az volt, hogy n fiatal leány nem Is tagadta • dolgot. Arra hivatkozott, hogy őt önzetlen és igaz szerelem fűzi barátnője apjához és nem akarta elrontani életét, sót épp ellenkezőleg megszerette volna javítani azt. Elmondotta továbbá védekezése során hogy előtte már más hölgyek is szerepeltek Howard Williams életében, de azok nem hagytak mélyebb nyomot a férfi lelkében, viszont szel elmük állandó jellegű soha sem ér véget. Williamsné b áras élet ének megzavarása címén öt- venezer dollár kártérítést kiheteit a bakiiétól, mivel jól tudta azt, hogy a leányra 2," éves korában egy 21 ezer dolláros örökség vár, A bíróság hosszas mérlegelés után 25 ezer dollár kártérítést Ítélt meg Williamsné részére, ami annyit je’ent a gyakorlatban, hogy a csá? bitó iskolás leány egy krajcár örökséghez sem jut, mivel azt ki kell fizetnie majd barátnője anyjának, akinek férjét elcsábította. JOSEPH ROTH: HIÓB Ezzel a könyvvel az utóbbi évek egyetlen könyve sem hasonlítható össze. A nyelv csodálatos tisztaságában, mély érzeímességében, megrázó ember- ábrázolásában valami időíölötti elem csillog, ameiet csak a világirodalom egészen nagyszerű al- otásaiban találunk meg, 'ászonkötésben, fehér papíron a 207 oldalas könyv ára 68- lei Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj, Baron L. Pop ucca 5. — Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — 200 léjét túlhaladó megrendelésnél portóköltséget nem számítunk
