Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-21 / 215. szám
6 KuEnUfsm ms HALÁL RAGUZÁBAN Raguaa, 1934 nyarán Szent Blasius temploma mellett éjszaka találkoztam Pero U'rivával. Már elnéptelenedett a tér. A Flocse-kapu tornyáéban a bronzember egymásután ütötte a félórákat, a torony fölött kibukkant a hold. Csendes, augusztusi éjszaka volt. Egyedül kóboroltam a szűk sikátorokban amig kiérkeztem a térre, Szent Blasius temploma elé. A templom mellett van egy kis kávéház, nincsen neve, olyan régi talán, mint maga Raguza. Két asztala van csak a bejárat előtt; a térre kirakva. Mind a kettőnél ültek. Az egyiknél fiatalemberek hagymát ettek parázson sült ,esevapcs.'csivel> és- fekete dalmát borral öblögették hagymaszagu torkukat. A másiknál egy magányos öregember ült, Pero Triva, Leültem mellé és sokáig mindketten hallgatagon néztük az elnéptelenedett teret, a sötét Plocse-kaput a reneszánsz-toronyban csüngő, zöld fénnyel megvilágított, nagy harangot, a ;,Dogana" román oszlopsorát, melyeken vinnyogva kergetőztek holdkóros, fekete macskák. Nem törődtem az öregemberrel, aki előtt a kis bádogasztalon egy pohár sárga bor állt, kicsit zavart is, hogy mellettem van. A fiatalemberek megitták borukat a szomszédasztalnál, nevetgélve, hangosan átmentek a téren és befordultak az egyik sikátorba. Ketten maradtunk szemközt Szent Blasius tem plomával mely sötéten és komoran nehézkedett rá a fehér térre, mintha ennek a furcsán és bolondul épített városnak volna az árnyéka Szerbül szólított meg Pero Triva és aztán franciául egész jól megértettük egymást. Szikár, szemüveges öregember volt, kopott de gondosan vasalt fekete ruhában. Fehér hamis fogsora tündökölt és világított és időnként, miközben beszélt, nagyot reccsent a szájában. Kemény, magas diplomata-gallért viselt, tisztes fekete nyakkendővel, ujjáu két gyűrű csillogott, egy arany jegygyűrű és egy hatalmas, kék köve! ékesített pecsétgyűrű. — Egyedül van itt Raguzában? — kérdezte vá ratlanul. Bólintottal^ mire csupasz, sápadt arcán, amely-, ről az öregség lekoptatta a szakállt, fáradt mosoly suhant át. — így van ez jól. Irigylem érte, pedig én is egyedül vagyok, De az én magányom más, mint az öné. Ön még fiatal, — tette hozzá és úgy éreztem hogy haragszik rám ebben a pillanatban. Szemüvege mögött a szeme megvillant, fogsora nagyot csikorgott. — Minden örömet megszerezhet, amit csak akar, — folytatta egyre irigyebben és hangjában mély szomorúság rezgett. — Mindent; amit akar. Asszonyokat, kalandokat, szenvedélyeket, amilyeneket még nem ismert és nem is álmodott róluk. Biztos hogy voltak is már Raguzában érdekes kalandjai. Jól teszi, de siessen, siessen uram, mert az idő rettenetes gyorsan múlik Ezt ilyenkor tudjuk meg, amikor már semmink sinc3, — Semmi? — kérdeztem tőle és észrevettem. hogy kiváncsivá tett ez az öregember. Talán, ha nem itt ülök yele ebben a városban, amely ezüst szikláivá^ fehér, gigászi falaival és ólomszürke erődítményeivel olyan, mint egy óriás szörnyeteg csontváza, idedobva a forró, dalmát tengerpartra: akkor talán untatott volna a fecsegése és bosszúsan továbbmentem volna. De itt; a környezet varázslatában felfigyeltem rá. — Semmi, már semmi; — felelt Pero Triva. Legyintett és arcán megjelent az előbbi, szelíd mosoly, A toronyra mutatott, amelynek nagy, kerek napórája alatt egymás után ugrottak ki a megvilágított számjegyek, jelezve az újabb öt perc elmúlását. — Nagyon gyorsan múlik az idő, — ismételte és óvatosan ivott egy félkorty bort. — Önnek fogalma sincs rólaj milyen gyorsan. Majd ha nyolcvankétóves lesz, mint én. Akkor majd látni fogja. — Látni fogom, hogy gyorsan mult el ez a nyolcvankét év? — Nem, nem! — tiltakozott Pero Triva, — Nyolcvankét év hosszú, szép idő. Csak nem vettem észre, hogy eltelt. Most érzem, hogy miiyen rövid idő egy nap. Itt lakom ebben a kis uccában, a negyvenhatodik lépcsőnél, fenn a magasban, a faiaknál. Van egy kis szobám, az ablaka a kis uccára néz. Ott ülök egész nap az ablakban és megnézem az embereket, akik elmennek alattam. Hallgatom, amint kopog a cipőjük a lépcsőn. Reggel négy órakor ébredek, valami nyugtalanság felébreszt és nem tudok tovább aludni. Még egy óráig ébren fekszem az ágyban, aztán felöltözöm éa megfőzöm a kávémat. Rendbehozom a szobámat és akkor már hét órára jár az jdö. Kiülök az ablakba egy karosESzékbe, olvasok és kinézek az ablakon, hs az ucca lépcsőjén lépések közelednek. így olvasok délig. Akkor levest főzök magamnak, egy asszony hozza a zöldséget cs a lcveshust, mert délben csak levest eszem. Már gyénge a gyomrom, nem bírja a sok ételt Elkészülök a levessel és az evéssel és aztán visszaülök az ablakba és tovább olvasok este hat óráig. — Mit olvas? — kérdeztem. — A francia forradalom történetét, Thiers müvét, — felelt Pero Triva és váratlan elragadtatással folytatta: — Tiz vaskos kötet, uram! Érdekes képekkel! Tiz kötet! Lassan^ gondosan olvasom. Szép könyv. Májusban kezdtem el és még csak a második kötet elején tartok, a Gironde szervezkedésénél . ., Egy percre elhallgatott, öröme és elragadtatása egy pillanat alatt kialudt szemében. Közönyösen talán szándékosan leplezte belső szorongását és félelmét, így folytatta: — Ki tudja, elérkezem-e a tizedik kötethez?,. Vájjon melyiknél fejezem be? A negyediknél? ... A hatodiknál?... Vagy?... és csendesen teszi hozzá’ — Vagy talán előbb halok meg, mint XVI. Lajos... Mintha most megijedt volna, amiért a halálról beszélt, gyorsan visszatért napjai ismertetéséhez. — Es este hatkor kiülök egyedül a városi kikötő ben egy padra. Nézem amint jönnek a hajók és men nek a hajók. Ez nagyon érdekes. Es már este van Vacsorázni kel! menni. Itt van a tér közelében fenn, a második uccában egy kis étterem. Tiz dinárért három tál ételt és két deci bort lehet ott kapni. Megvacsorázom és aztán lejövök ide a térre. Itt megiszom még egy pohár bort sohasem többet, mindig egyedül és megvárom, amig a tér ilyen csendes, mint most és azután hazamegyek. Éjszaka van, lefekszem és várom a halált. Tudom, hogy éjszaka fog jönni . .. Csak az a kár> hogy nagyon gyorsan múlik az idő... Nagyon gyorsan .., — Kicsoda ön? — kérdeztem tőle. Ekkor mondta meg, hogy Pero Trivának hívják Törökország raguzai konzulja volt negyven évig, aztán nyugdíjba ment és' Eacroma szigetére keriiü ahoi egy gyermeküdülőtelepnek volt a vezetője, öt év előtt visszajött Raguzába. Két felesége volt. Az elsőtől elvált, mert megunta, a másodiktól is elvált, mert az meg öt unta meg, A jegygyűrű, amelyet hordj az anyjáé volt. — Azért hordom, — mondta magyarázatul — mert az egyetlen asszony, aki igazán szeretett és akit igazán érdemes vo’.t szeretni, az anyám volt. Sajnos^ ezt is csak öregségemre tudtam meg. A bronzember a Plocse-toronyban elkongatta az éjfélt. Pero Triva elköszönt, Buesuzásná! ezt mondta: — Ha majd Öreg lesz és mindenki elhagyja, jöjjön vissza Raguzába, En már akkor nem leszek itt, de gondoljon rám. Hálás lesz Pero Trivának. Egy hét múlva este betértem megint a kis kávéházban Szent Blasius temploma közelében, Meg akartam látogatni az öreg Perót. Nem volt még ott, A két fiis bádogasztalnál idegen emberek ültek, Akadt egy üres szék. Leültem és vártam. A fekete macskák szaladgáltak a téren és az emberek elszá!- Lingóztak. A torony zöld harangja tizenkettőt ütött. Pero Triva még mindig nem érkezett meg. A kávéház gazdájától, aki már rakosgatta a székeket megkérdeztem: — Az öreg konzul ma nem volt itt? Csodálkozva nézett rám. — Az öreg Pero? — Igen ő. Pero Triva. XVII ÉVFOLYAM- 215. SZÁM. Közönyösen szólt: — Két nappal ezelőtt temették. Éjjel halt meg, hirtelen, ahogy megérezte fts csakugyan előbb, semmint megérhette volna XVI, Lajos halálát Thiers harmadik kötetében .., Fizettem és bandukolva megindultam a téren a Plocsc-kapu felé amelyen át az ember kijut Raguiéból a tengerpartra, ahol már érik a narancs. És eltűnt mögöttem az éjszakában Szent Blasius temploma, amelynek árnyékában találkoztam — Pero TrivávaJ. tlab Gusztáv. II ttlM t ÓM»»« ♦♦♦♦♦■»» IRODALOM VJ KÖNYVEK Ibsen Henrik: 1’rer Gynt — Brand. Benedek Marcell leikas és remek levezetőt Ibsen ragyogó alkotásaihoz: a világirodalom egyik legnagyobb magyar ismerője irt Brand és Peer Gynt ar első két hatalmas pillér, amelyen Ibsen egész müve felépül.“ Mind a két mű középpontjában az egyéniség kérdése áll, „Légy teljesen egészen az, ami vagy. Élj teljes erődből. Szóval: légy egyéniség.” Franc! t'lciso szavaiból annak a gyermeknek keserűsége érzik, oki rájött, hogy az édesanyja hazudott neki. Peer Gynt első szavaiban egy anya mondja a fiának einc-zö mosolygással: ^Hazudsz!’ Az Orokértéku Remekművek most megjelent második Kiadása propaganda kiadás, 400 oldalon, szép kiállításban, díszes vászonkötésben 90 lej minden könyvkereskedésben, a Keleti Újság kiadóhivatalában, vagy Le- pagenái, Ciuj-Kc.'oz: vár, Kérje az Athenaeum újdonságok jegyzékét. A lázadó satiz. Er. Gramaatik Erzsébet orvosnőnek, ennek a szép. ckos és látnoki erejű lánynak élete, küzdelme emberrel, élőkkel és holtakkal, jó és rossz erőkkel, lélekkel és anyaggal és a szerelemmel, Méltó záróköve az „Isten országa felé" és a „Meztelen ember“ hatalmas trio'ogiának. Földi Mihály szenzációs uj regénye az Athenauem 60 lejes sorozatában jelent meg, 370 oldal, fehér pajilor- egész vászonkötésben. Kapható minden Könyvkereskedésben, kiadóhivatalunkban, vagy Lcpágerál. Giuj-Kolozsvár, Kérje a 35 kötetes sorozat teljes jegyzékét. A megtifidltott élet Lelkes, szenvedélyes és fantaszta embereket rajzol Virgilio Brocchi ez a lelkes, szenvedélyes iró, akik félig szentek és félig örültek, de tűrhetetlenül mennek a maguk hitének lobogója alatt. Virglho Brocchit a legmagasabb idealizmus, a legnemesebb humanizmus fűti; e tekintetben Barbusse-el vetekedik. A „Meghódított élet“ (II Posţolnel Mondo), Brcscisi remek regénye, Komor JSoltáa kitűnő fordításában. remek fehér papíron, Athenaeum kiadásban, 330 oldalon, egész vászonkötésben, 90 lei minden könyvkereskedésben, kiadóhivatalunkban, vagy Lepagenál, Cíuj-Kolozsvár, Kérje az Athenaeum:újdonságok jegyzékét, * I. * III. EDISON-MOZCrö: Csütörtök. I. FEL A FEJJEL. (Heinrich George). II. PUSZTÁKKIRÁLYA. (Georg O Erién, Qpnqjtiita--Montenegro), III. JOURNAL. Bibó Lajos: A búzát azért learatják Zsigray Juliánná: Kristály muzsika Zsigray Juliána : Szűcs Mara házassága Majtiiényi György : Arany Máiinko Gosztonyi Ádám; Horoszkóp D.-né Lengyel Laura: A császár udvarában Székely Tibor; Mátyás tér—Rózsadomb Székely Tibor; Örök szövetség Déneí‘Gizella; Tavaszi buzavetés Vidékieknek 70 lói előre be- küldve, szállítás azonnal. küte tenkint a MAGYA R REGÉNYEK " sorozata !! Babay József; Vándorlegények Istenem, így élünk Meneküli a szerelemhez Kapható a Keleti tljság kiadóhivatalában. Kolozsvár, Báron L. Pop ucca 5 sz. Kosáryné: Egy hordó bor „ Álom Maíolesy Andor; Ellenség Falu Tamás: A halottak is élnek Burányi Miklós: Dávid és Góliát 150 lejen felüli rendelésnél portót nem számítunk.
