Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-21 / 215. szám
XVII. ÉVFOLYAM. S15. SZÁM. Keletiüjsjsg 3 Dévai magyarok az isfiensegitsfalvai búcsún Románia legboldogabb földjén, ahol nem Ismerik a kisebbségi kérdési (Déva, szeptember 19.) Mintegy harminc dévai csángóteiepes résztvett szeptember nyolcadikén a Bukovinában lévő „Istensegita“ község Mária búcsúján. A dévaiak között sokan voltak olyanok, akik ebből a községből származtak, vagy pedig apjuk és rokonaik éltek ott. így érthető az a vágyódás, amely a messzi bukovinai „Istense- gits“~re vonzotta a dévai csángótelepeseket. László János dévai telepesgazda, a község volt birája, aki szintén Istensegitsről származott Dévára, az alábbiakban magyarázza el az ut és a búcsú történeté!: _ Déváról a 1! 12. sz. jelzésű autóbuszon indultunk a Kárpátokon keresztül Bukovinába. Ba- Öaue felöl Hadikfalván át érkeztünk Istensegitsre. Amint a falu felett a peleskényi dombokon ereszkedett alá gépünk, elénlc tárult a háború késői borzalma. A földeken orosz lövészárkok maradványai, melyeket nem tudott még kiheverni a föld és bevetni a f'ü. A lövészárkok között lévő falvakon ma, tizennyolc íév után is jói látszik még a háború pusztítása. Hadik falván például az ötezer lakos házából csak három maradt épen, mig Isten- segitsnek egyharmadát lőtték szét az ágyúgolyók. Ezeknek a falvaknak újjáépítésére az osztrák kormány annak idején rengeteg anyagot szállított, de mindössze két-liárom házat építettek fel belőle, mert a változott idők szelei az anyagot titokzatos módon elíujták. A falvak ismét arra voltak kényszerítve, hogy lerongyolódottságukban is saját erejükből építsék újra életüket. Amikor a búcsú megkezdődött Istensegitsen, szokatlan látvány tárult elénk. Hatalmas koldus- raj indult el, amely végigozönlötte a falu uccáit és mintha csak ismerősökhöz- térnének be, 'egyetlen házat sem hagytak „vizitelés“ nélkül. A bukovinai magyarság dicséretére legyen mondva, egyetlen magyar embert sem láttam közöttük — jegyzi meg László János. A magyarok, ha szegényesen is élnek, de nem koldulnak, mert elbirhatatlan és szégyen lenne számukra, hogy ilyen módon tartsák fenn magukat. Reggel nyolc és kilenc óra között egymásután érkeznek meg a magyar és német falvak bucsusai, keresztekkel jönnek mindannyian, mig a román falvak kocsikon és szekereken küldik lakosaikat a búcsúra, de keresztek nélkül. _ Talán Romániának legvegyesebb lakossági! része ez. Románok, oroszok, magyarok, németek, laknak itt és nUm ás tudják elképzelni, hogy miképpen lehet különbséget tenni emberek között, mert egyik a- másikat prietennek, kutmorinak, vagy barátnak szólítja. Bukovinában tehát cldorádói állapotok vannak _ legalább is nemzetiségi szempontból. Ideális lieiy ez, ahol csak annyi a fontos, hogy szorgalmas, becsületes legyen az ember, az azonban, hogy miiyen nemzetiségű, semmit sem számit. Uf Stefan Zweig könyv ; Rotterdami Erasmus diadala és bukása A német politikai fordulat óta a nagy iró először lép olvasói elé, amikor megírta „Rotterdami Erasmus diadala és bukása“ c. regényes biográfiáját. A középkor és újkor határvonalán, a nagy földrajzi felfedezések, a renaissance és reformáció mozgalmas korszakában tűnik fel Erasmus nemes alakja. Luther és ellenfeleinek nagy alakjai Zweig interpretálásában, mint húsból és vérből formált alakok vonulnak fel előttünk és vívják nagy csatáikat, lélekzetállitó drámai feszültségben tartva az olvasót. Erasmus történetével Stefan Zweig szive legbelső érzéseiről tesz hitvallást. Ez a rendkívüli értéke ennek a könyvnek, amely minden más írása fölé emeli. — Gyönyörű egészvászonkötéses kiadásban 144 lejért kapható a „Keleti Újság“ kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. Az istensegitsi katholikus templomban Né- meth Deliért józseffalvi plébános tartotta az ünnepélyes misét, mig a prédikációt Sebestyén Gergely, volt dévai telepes gazda fia Hadikfalva fő- espcres-plébánosa mondotta. Brendján István is- tensegitsf'fanitó karmester vezetés mellett magyarul énekelte az istensegitsi dalárda a „Hozzád fohászkodunk áldott véd asszonyunk“ c. egyházi éneket. Mint érdekességet emíiljük meg, hogy a bukovinai csángó falvakban három párt szokott küzdeni a község vezetéséért. Ä háborút viseltek, a háborút nem viseltek és az amerikaiak pártja. A háborút nem viseltek azt mondják, hogy „Mi őriztük meg a ti vagyonkáitokat az elpusztulástól, tehát nekünk van igazunk.“ (Mármnarossziget, szeptember 19.) Beszámoltunk arról a szörnyű tragédiáról, amely a Lazar családot érte. A hetvenéves matrónát, özvegy Lazámét, akit őrült fia olyan borzalmas módon gyilkolt meg, szombaton helyezték örök nyugalomra, olyan hatalmas részvét’mellett, amilyenre a megyében nem is emlékeznek. Gyuiafalva, ahol a Lazar család százéves kúriája van, meglehetősen méjyen fekszik a megyében és csak autóval lehet megközelíteni. A vármegye központjáról az autók és autóbuszok egész sora vonult ki a községbe és még a szomszédos megyékből is számoson érkeztek meg a temetésre. Mintegy háromezer ember kisérte ki u temetőbe a szerencsétlen sorsú uriasszony koporsóját. Az áldozat sírjában pihen mái% a tettes a má* ramarosszigeíi tébolydában van és mit sem tud arról, hogy milyen rémtettet követett el, a közvélemény azonban nem tud megnyugodni. Keresik, kutatják, nem lehetett volna-e megakadályozni a szörnyű gyilkosságot. A Lazar családban ez már u harmadik megrázó tragédia. Az egyik Lazar fiu Rómában tanult, mint papnövendék. Lazar Lőrinc aztán váratlanul levetette magát az eme!étről és véresen, összezúzott tagokkal terült cl a földön. Egy másik Lazar fiu ugyancsak váratlanul otthogyta a szülői házat, világnak ment és ma sem tudják mi lett belőle. A mostani dráma tettese. Lazar Sándor gyengeelméjünek született. En> rk ellenére a háborúban besorozták katonának és példás köleífes- ségtcljesitésseí állott Társai sorába. A háborúban gránátnyomást kapott és egyik szemét is elvesztette. Amikor hazaengedték, családja a márama- ros^igeti elmegyógyintézetbe belezte el. Itt állott őrizetben mindaddig, amíg az anyai szív meg nem szánta és nem nyugodott addig, amig haza DIÁKJELSZÓ! JÓ ÉS OLCSÓ LEPAGE! A háborút viseltek így válaszolnak erre: „Mi küzdöttünk és véreztünk az életetek megmentéséért, tehát nekünk van igazunk és mi kell vezessük a községet.“ Az amerikaiak viszont azt állítják, hogy a pénzükkel ők állították talpra a községeket, tehát nekik van a legtöbb joguk. Hogy melyiknek van igaza, azt mindig az uralomra jutó párt dönti el. nem vihette szerencsétlen, beteg fiát. A kórház igazgató-főorvosa, dr. Vasile Ilea, aki egyébként rokoni viszonyban van a Lazar családdal, óva in tette özvegy Lazámét, a következményekre. A köz. egészségügyi törvény azonban úgy intézkedik, hogy ha a család kikéri az elmebeteget, az orvos jobb meggyőződése ellenére sem tagadhatja meg a kérés teljesítését., így került baza Lazar Sándor. Évekig csendesen, még a légynek sem vétve, élt a szülői házban, az udvaron és a kertben foglalatoskodva. Hogy meggyilkolta édesanyját és egy ártatlan gyermeket, arról most mit sem tud. Bambán néz maga elé az elmegyógyintézet betegszobájában, igazi élőhalott... Óriási botrány a holland parlament megnyitásánál (Hága, szeptember 19.) Kedden a holland parlament megnyitásánál óriási botrány volt. Az ünnepi megnyitáson megjelent Vilma holland királynő is és belépésekor régi szokás szerint a parlament legidősebb tagja elkiáltja, hogy „Éjen a királynő“, amit a képviselőház utána mond. EZ alkalommal azonban, még mielőtt az éljenzésre kerülhetett volna a sor, Eustau eífendi hollandiai kommunista képviselő elkiáltotta magát, hogy „Le a királynővel!“ Példáját követték a többi kommunista képviselők is. A rendőrség csakhamar közbelépett s a kommunistákat kivezette a teremből. Félrevezetik, ha „OLLA“ helyeit silány utánzatot ajánlanak, Megszakadtak a román-magyar kereskedelmi tárgyalások (BUDAPEST, szeptember 19.) A román-magyar kereskedelmi tárgyalások megszakadtak s a magyar küldöttség visszaérkezett Budapestre. Néhány hét múlva a tárgyalásokat folytatják. Óriási részvét mellett temették el a mára- marosi dráma áldozatát, özvegy Lazámét Néhány év leforgása alatt ez már a harmadik megrázó dráma a Lázár-családban — Az anyagyükos többször volt már elmegyógyintézetben és csak az áldozatul esett édesanya határozott kívánságára engedték haza
