Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-20 / 214. szám

ííÍj>vÍ3el flház BUDAPEST V.----------—-------- Csütörtök, 1984. szeptember 20. — Ara 3 íe^ nu postau pUtttft ln V ' numerar No. 24.256—1027. Eloíiz-etési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12,50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 214. SZÁM. Felelős szerkesztő; SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Fop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók .101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A fordái beszéd AUSZTRIA egyelőre lemondott minden restaurációé kísérletről Megtörtént a szovjet felvétele a Népszövetségbe — Magyarország kiküldöttje szóvátette, hogy az utód­államok korlátozzák a magyar könyvek behozatalát A vasárnapi bordái gyűlés, amelyen a Ma­gyar Párt két vezető politikusa is foglalkozott azokkal az egyre tragikusabb formát öltő jelensé­gekkel, amelyek a magyarság lassú elsorvaszta­nak iramát a gyorsan ölő méreghez hasonló nem­csak romboló, hanem demoralizáló módszereivel cserélte fel, méltó arra, hogy külön is foglalkoz­zunk vele. Vila indult meg ugyanis magyar rész­ről abban a tekintetben, hogy helyes volt-e Gyár­fás Elemérnek az a felfogása, hogy az ország köz­életében elfoglalt pozíciónk és a magyar nép em­beri jogainak biztosítása nem függhet külpoliti­kai konstellációktól. Hogy mi a voltaképpeni oka a Tatarescu-kormány offenzivájának, azt több erdélyi publicista felfogásának idézésével igyek­szik egyik kolozsvári laptársunk vezércikkiróji kielemezni. Az idézetek különböző okokat jelölnek meg, véleményünk szerint azonban ezt a kérdést, illetve a szomorú tény hátterét nem lehet részle­tekre darabolni és afölött versenyezni, hogy me­lyik gondolatmenet találja e! jobban az igazságot, üt a szeg fejére. Az az érzésünk, hogy azt a szakadékot, amelybe belezuhantunk, nem egyetlen oldal felől mélyítették el, hanem az okok összesége idézte elő. Része van benne az általános gazdasági válság el­mélyedésének, az ezzel egyvonalban haladó türel­metlen, más népeket könyörtelenül eltiporni akaró szellem ijesztő, járványszerü elhatalmasodásának, feltétlenül befolyási gyakorolt rá a megváltozott külpolitikai helyzet, és még egy sereg, szerencsét­lenségünkre összetorlódott más esemény, amelyek­nek összegezése aztán még mélyebbre vitt bennün­ket a lejtőn. Á jósolgatás nem kenyerünk és még csak kí­sérletet sem teszünk arra, hogy megrajzoljuk an­nak az offenzivának végső irányát, amelynek kál- .váriás útját járjuk most. 'Azt se tudnánk ebben a pillanatban megmon­dani, hogyan tudjuk kivédeni a minden oldalról felénk irányított támadásokat. Egyet azonban biz­tosan tudunk. Azt, tudniillik és ebben teljesen egyetértünk Gyárfás Elemérrel, hogy ha igaz is az, hogy külpolitikai konstellációktól teszik füg­gővé a velünk szemben alkalmazott magatartást, mi ezt az álláspontot nemcsak hogy nem tehetjük magunkévá, hanem a legélesebben tiltakozunk el­lene. Mi soha sem ismerhetjük ait el, amit any- nyiszor vágtak már a fejünkhöz, hogy bármiféle külső mozgalommal, legyen az revíziós kampány, vagy akármi más, összefüggésbe hozhatnak ben­nünket és éppoly élesen tiltakozunk az ellen is, hogy minden látható ok nélkül revíziós összeeskü­vőket és Irredentákat lássanak bennünk. El tud­juk képzelni, hogy a ma velünk szemben űzött, határozottan ellenségesnek mondható politika egy­szer mégis csak meg fog fenekleni. Mégis kétel­kedve halljuk azonban az agyonkompromittált „kisebbségi hid verés““ meddő kísérletezésének idózgstósét. Az erdélyi magyarság tizenöt éves ki­sebbségi múltja alatt a legbékésebb szándékú, tör­vénytisztelő, állampolgári kötelességeit pontosan teljesítő népnek bizonyult. A tényekkel szemben tehát felesleges újabb és újabb alibiket előránci- gálni. Maradjunk továbbra is békés, harcot nem keverő, de mégis öntudatos magyarok! (Genf, szeptember 18.) A genfi napok fon­tos, de meglepetésszerűen már nem is ható eseménye, hogy Oroszországot kétharmad többséggel felvették a Népszövetségbe. A má­sik jelentős, a kulisszák mögött lezajlott ese­mény, hogy az utóbbi időben sokat emlegetett Habsburg-restauráció kérdése egyelőre leke­rült a napirendről és Ausztria maga jelentette ki, hogy távol tartja magát minden restaurá- ciós kísérletezéstől. „A restauráció nem időszerű-“ (Becs, szeptember 18.) A Telegraph tudó­sítója beszélgetést folytatott a genfi osztrák delegációval, amely megelégedését fejezte ki az osztrák kérdés genfi tárgyalása felett. Ki­jelentették, hogy Genfben mértékadó külföldi diplomáciai körök sokat vitatták a restaurá­(Genf, szeptember 18.) A szovjet felvételé­nek az ügyével a tegnap foglalkozott a népszó vetségi közgyűlés politikai főbizottsága. A vi­tái Motta svájci fődelegátus nyitotta meg, aki beszédében hangoztatta, hogy habár a Nép- szövetség szervezetének egyetemlegesnek kell lennie, ez azonban nem terjedhet ki Szovjet- oroszországra, mert a szovjet szemben áll a Népszövetség alapelveivel. A svájci nép min­dig barátságot érzett az orosz nép iránt, azon ban a mai szovjet kormányt soha sem ismerte el- Svájcnak különben is vannak elintézetlen ügyei a szovjettel. 1918-ban a bolsevisták ki­fosztották a szentpétervári svájci követséget s az egyik főtisztviselőt meggyilkolták. Ugyancsak szovjetkéz munkája az 1918. évi svájci általános sztrájk. Felteendő a kérdés, hogy a szovjet-rendszer megfelel-e a Népszö- tát Motta svájci fődelegátus nyitotta meg, aki kommunizmus ellen harcolt s az alapszabá­lyai sem erkölcsileg, sem politikailag, sem vallásilag, sem gazdaságilag nem egyeztethe­tők össze a szovjet felfogásával. Az egész ci­vilizált világ szemben áll a szovjettel, amely a világforradalom megvalósításán fáradozik úgy elméletben, mint gyakorlatban s ezt a ma­ció kérdését. Az osztrák álláspont ebben a kér désben az, hogy a Habsburg-restauráció nem időszerű, különben is ez nem belpolitikai kér­dés, hanem' teljes egészében külpolitikai. Ausztria nem akarja bonyolítani a közép­európai feszült helyzetet s éppen ezért a, kor­mány minden ilyen kísérlettől távol tartja magát. Kedden délelőtt érkezett vissza Schusch­nigg Géniből s a bécsi távirati iroda munka­társának kijelentette, hogy genfi tárgyalásai értékes eredménnyel végződtek. Fontos be­szélgetéseket folytatott mértékadó nemzet­közi körökkel és alapos felvilágosításokkal szolgált. Az osztrák függetlenséget sikerült biztosítani és ezentúl az osztrák kérdésekbe kívülről senki se fog beleavatkozni. gatartását nem tagadhatja meg, mert akkor lényegével fordulna szembe. Svájcnak úgy a sajtója, mint közvéleménye leghevesebben el­lenzi a szovjet felvételét, de ha az szótöbbség­gel mégis megtörténne, a demokratikus Svájc meghajolna a népszövetségi közgyűlés hatá­rozata előtt. Reméli azonban, hogy a hatal­mak gondoskodnak arról, hogy Genf ne vál­jon a kommunista propaganda központjává. Motta után Barthou szólalt fel, aki nem részletezte Motta ellenvetéseit, de rámutatott arra, hogy a szovjet kihagyása, jobban veszé­lyeztetné a békét, mint a felvétele. A szovjet a nemzetközi szerződéseket mindig betartotta s igy remény van arra, hogy a belépésével járó kötelezettségeket teljesíteni fogja. Anglia nevében Eden főpecsétőr,, Olaszor­szág nevében Aloisi, Lengyelország nevében Beck és Csehszlovákia nevében Benes hasonló értelmű nyilatkozatokat tettek. A szavazásnál harmincnyolc állam a fel­vétel mellett, három állam: Svájc, Portugá­lia és Hollandia ellene szavazták, Argentina, Belgium, Kuba, Luxemburg, Nikaragua, Pe­ru és Venezuella nem szavaztak. A főbizottságban 38 szavazattal vették fel a szovfetet három ellenében

Next

/
Oldalképek
Tartalom