Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-02 / 199. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 199. SZÁM. KeietjUjsXü 5 Teljes órúig vesztegette az idejét Anghelescu miniszter egy ungvári lapocska szerkesztőjére Vakmerő hazugságokat cáfoltatott meg Anghelescuval t s tájékozatlanságában valótlanságokat adott a miniszter szájába Bcküldtek linkünk egy Ungváron (mostani hivatalos neve: UzLorod) Csehszlovákia ruthé- neklakta részének tartományi székhelyén megjelenő lapot, az ,.Uj Közlöny“-t. Furcsa lap ez, voltaképpen lapnak sem lehet nevezni, mert mindösz- sze négy oldalának egyharmadát egy interjú tölti meg, másik harmadát egy balkáni útleírás, a híranyagnak pedig a legkevesebb helyet szán a szerkesztő ur, aki nagy fába vágta a fejszéjét, mert átjött Romániába kedélyesen elbeszélgetni Anglie- lescu kultuszminiszter úrral, hogy a helyi verekedések és betörések iránt kétségkívül sokkal inkább érdeklődő ungvári olvasókat kivételesen ezzel szórakoztassa. Ez a beszélgetés foglalja el az ungvári „párton kívüli politikai napilap“ első oldalát. Ha az ungváriakat nem is, de bennünket ezúttal érdekel T ingvar és Bukarest közeledése, a „főszerkesztő ur“ avatott toliból eredő újságcikkén keresztül. Beszéljünk mindenekelőtt Havas úrról, aki fő- és felelős, politikai koncepció-tulajdonos, riporter és globe irt tter (amiről „Végig a Balkánon“ cimü elragadó hangulatképe tanúskodik) egy személyben. Havas urat még abból az időből ismerjük, amikor egyszerűen Havas Emilnek hívták, újabban azonban _ bizonyára a cionista újjászületés dicséret reméltó fordulatának dokumentumaként _neve elé odabiggyesztette a Handelsmann nevet is. Hogyha azonban Handelsmann- Havas ur újjászületik, ez az ő magánügye és esetleg a cionizmus közügye, de semmiesetre sem ügye a magyarságnak, amelynek patrónusául igyekszik magát feltolni. Az történt tudniillik, hogy Handelsmann Emil ur (a Havas név szerény véleményünk szerint bátran elhanyagolható) egy csehszlovákiai kirándulótársasággal eljutott Bukarestbe és alkalmat keresett az Anghelescu miniszterrel való találkozásra. Bizonyára nem volt nehéz az auden- ciát kieszközölni, tekintve, hogy az TJj Közlöny számára régi példányainak tanúsága szerint mindig fontosabb volt a csepegő lojalitás, mint hírek közvetítése az olvasóhoz. Előttünk a nevezetes lappéldány, amely „fő- szerkesztőnk“ és Anghelescu miniszter csevegését élénkbe tárja. Megtudjuk belőle, hogy Anghelescu „nem egy villogó szemű, dühös ember“ (mint ahogy az ungvári kulturpolitikus elképzelte), hanem „egy körülbelül ötvenéves, nyiltarcu, barátságos, európai“, aki franciás szívélyességgel fogadta az ungvári zsurnalisztika fejedelmét. A sajtófejedelem sietve közli a miniszterrel, hogy ő a kisantant és a magyarság békés együttműködése érdekében „harcol“ és bizonyos vészhirek felől érdeklődik. Aztán fölt eszi az első konkrét kérdést: — Mi igaz abból, hogy a nyelvi vizsgák egyetlen célja a magyar kisebbségi hivatalnoki, tanári és tanítói kar kipusztitása? Anghelescu válaszát betéve tudja minden erdélyi magyar lapolvasó és ezért a szerkesztő ur megbocsát, ha nem ismételjük. Az a lényege, hogy tizenöt év után az állam megkívánhatja minden tisztviselőjétől, hogy legalább annyira tudjon románul, hogy a felekkel megértesse magát. Arról nem beszél, hogy románul kifogástalanul beszélő vasutasokat buktatlak el és hogy olyan felekezeti tanárokat szorongattak a nyelvvizsgán és fenyegetik őket a tanítási jog megvonásával, akik magyar nyelven adják elő például a magyar nyelvet es irodalmat, matematikát, tornát, tehát a román nyelv tudása, vagy nem tudása irreleváns működésűknél, nem beszélve arról, hogy nem az állam, hanem az egyház fizeti őket. Most pedig jön a nagy ágyú. Handelsmann ur kinyitja a száját és elmond egy feneketlen ostobaságot. Ezt kérdi ugyanis: — Mi igaz abból, hogy Excellenciád olyan rendeletet adott ki, amelyben eltiltja a kisebbségi tanároknak, tanítóknak, stb., hogy egymás között anyanyelvűken beszéljenek 1 Szóval Handelsmann ur egy vakmerő hazugság kitalálásával ad alkalmat Anghelescunak a felháborodásra. Mondja is Anghelescu miniszter, hogy „ez vakmerő és gonosz rágalom, amelynek semmi alapja sincs.“ Csakugyan, annyira nincs alapja, hogy a magyar sajtó soha ilyet le nem irt és a lelkiismeretlenség netovábbja, amikor egy magát magyarnak mondó újságíró fogja magát és még külön is dühre doppingolja azt a minisztert, akinek minden megnyilatkozása a kisebbségi kultúrán ejtett eddig mély sebet. Pár sorral alább azt mondja Anghelescu, hogy ő tiszlcli a szomszédos Magyarország népét, amely bátor, szorga'mas és törvénytisztelő. Azt is szívesen halijuk, begy „magyar kisebbségünkkel sincs semmi bajunk“, ami azonban egyoldalú megállapítás. Mi azt szeretnék, hogy nekünk se legyen semmi bajunk Anghelescuval. Ha ő nem adja ki újabb és újabb rendeletéit a magyar oktatásüggyel kapcsolatban és fő gondja — és ebben a tekintetben csak elismerés illetheti — a román oktatásügy szintjének emelése volna, akkor nekünk sem volna számonkérni valónk tőle. Nekünk a román kultúra terjedése nem sérelmünk, de a magyar kultúra elsorvasztása — végzetünk és tragédiánk. (Newyork, augusztus 31.) Roosevelt elnök unokáit el akarták rabolni. Már egv hete nyomoz az amerikai rendőrség az ügyben s a Sissie és Buzzie néven ismert két unokát egy sereg rendőr és detektív őrzi napok óla. Poose- veltnek a felesége ugyanis egy héttel ezelőtt levelet kapott, amelyben felszólítják, hogy fizessen 167 ezer dollárt, rnert ellenkező esetben elrabolják két unokáját. Férjének azonban ne szóljon, mert akkor ő is a balál fia. (Becs, augusztus 31.) A Neues Wiener Journal jelentése szerint az illetékes moszkvai körök foglalkoztak a tokiói szovjet követ visz- szahivásrának ügyével. Elhatározták azt is, hogy a mandzsuriai események ügyében uj jegyzéket intéznek a japán kormányhoz s amennyiben Tokió nem ad kielégítő választ, a diplomáciai viszonyt megszakítják vele. Kabarovsból érkezett jelentés szerint a japán és mandzsu rendőrcsapatok átlépték a szovpetorosz határt és a határmenti Pogranics- kája várost elfoglalták. Megszállották az orosz konzulátust s az orosz vasúti tisztviselők társaskörének székházát. Az orosz konzul tiltakozott a diplomáciai életben példátlan eljárás ellen s kiutasította dolgozó szobájából a japán csapatok parancsnokát. A tiltakozást figyelmen kívül hagyva, a japán karhatalmi csapatok házkutatást tartottak a konzulátuson, tizennyolc órai megszállás után a konzulátus épületét kiürítették, a japán csapatok visszavonultak a határ mögé, ellenben a mandzsu csapatok Pogranicskájában maradtak. A szovjet sajtó rendkívül éles hangon Az interjú vége a badarságok és tájékozatlanságok konglomerátuma. Handelsmann ur tudálékosan megkérdi, hogy miért nincs a magyarságnak elegendő iskolája? Nem tudja azt, hogy az erdélyi magyaroknak nem az iskolabiány a panasza, hanem, hogy a felekezeti iskolákat különböző ürügyekkel Kheutionné teszik, a magyar gyermekeket névvé gy elemzi 'sí el zaklatják, a felekezeti középiskolák feje fölött állandóan ott tartják a nyilvánossági jog megvonásának Damokles-kard- ját és ez a kard csak nemrégiben sújtott le az aradi gimnáziumra, szóval a magyar oktatásügy egy áliaudó guerilla-harcba kényszerül, csakhogy ez a harc egészen egyoldalú, mert még a védekezés is kilátási aian. Anghelescu meg fogja köszönni Handelsmann urnák, hogy ciyan képtelenségeket ad a szájába, hogy a román állam húsz magyar állami gimnáziumot tart most fenn. Tekintve, hogy egyetlen állami magyar gimnázium sincs, ilyet Anghelescu nem mondott és valószínűleg ugyanennyire alapos a nyilatkozatnak az a része is, amely ötvennégy erdélyi magyar és huszonnégy német napilapról tud. Anghelescu miniszter urat fel kell világosi- tanuhk arról, hogy illeiéktelen, felületes, az újságírás elemi szabályait sem ismerő magánemberre vesztegette az idejét. Az „Uj Közlöny“ szerkesztőjét pedig nem kérjük, hanem nyomatékosan felszólítja’ arra, hogy a jövőben ne üsse bele az orrát az erdélyi magyarság dolgaiba. Maradjon csak meg az ugvári borizomnál! Széleskörű nyomozás után az amerikai rendőrség csütörtökön a titokzatos levélírót, Varn Franklin, volt tengerésztiszt személyében elfogta. Varn Franklin 32 éves ember, akit az amerikai flotta tisztikarából több visszaélés miatt kitettek. Azóta is már többször ült börtönben. Különben tekintélyes és gazdag new- yorki családból származik, azonban családja már régebb megtagadott vele minden összeköttetést a bűnös életmódja miatt. szisszen fel a japán önkényeskedésre, követeli a szovjet kormánytól, hogy azonnal kezdje meg a hadműveleteket és vessen véget a japánok arcátlanságának. Az esetnek nagy visszhangja van az angolszász hatalmak diplomáciai köreiben is és a kinai vizeken tartózkodó angol és amerikai hajók utasítást kaptak, hogy Vladivosztokba menjenek. ■■imémhmhhmm wrnmmaámm. BÓRft FERENC REGÉNYE: Ének a búzamezőkről A magyar földnek, a magyaf parasztnak és a magyar erőnek halba, tatlan eposza ez a mű, melyhez foghatónem jelent meg irodalmunkban A két kötet egészvászonkötésbe egybekötve 171•— lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Popu. 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — Három kötetnek (bármilyen könyv) egyszerre történő megrendelés esetén, ha az a 200 léjét meghal adja, portó mentesen szállítjuk. Roosevelt feleségét felszólították, hogy fizessen 167 ezer dollárt, különben elrabolják unokáit A saovjel sajtó azonnala SaaffmiiveSetelc megkezdését sürgeti Japan ellen v Japán és mandzsu csapalolc átlépték a SsafárJ és 18 órán keresztül megszállva tartottad egy konzulátust
