Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-02 / 199. szám
KELÍTIUJSJZG XVII. ÉVFOLYAM. 199. SZÁM. i’»w-rra»*»wnWm,»ji j..■.■"»'■■mmr.1.' '-r !'Sy3TO!BWBMWiBgW8BCTBWKWSJ?jLW!llilCgl A hirkanyáj vagyont A mételykér néhány nap alatt tan fine teszi. 6 A magyar élet antinómiái Magyarországi folyóirat került a kezembe. A neve: „Válasz“, Debrecenben szerkesztik. A magyar provincializmus folyóirata. Nemcsak azért, mert hangsúlyozni akarja, hogy a lap Debrecenben jelenik meg, de mert a fővárossal szembeszegez egy bizonyos uj világnézetet. Mást akarnak a Nagyerdő táján és mást Budapesten. Ej ideológiát, Gj eszméket. Nemcsak az irodalomban, hanem az egész magyar közéletben. A „Válasz“ ideológiai természetére minden cikk kiilön-külön rámutat Illés Gyula a „Puszták népe“ címmel értekezik az önéletrajzi mozzanatokkal tarkítva mutat ieá a dunántúli zsellérek kétségbeesett sorsára. A puszták népének lelkét tanulmányozza és maga Is, aki zselJétivadék, bizonyos szégyenkezéssel emlegeti, hogy mennyire legenda éppen a legmagyarabb szolga- népnek sokat emlegetett büszkesége és öntudata, menynyire beléje van idegezre a cselédsors, mennyire megtagadja mindenki a puszták népét és hogy a „felkapaszkodott cselédfiu oly törvényszerűen lelöki magáról és elfeledi pusztai mivoltát, akár ebihal alakját a béka.“ Mellesleg megállapítja azt is, hogy a puszták népe egyre fogy a , haladás szele bevág a cselédházak ablakain, kiüríti a pusztákat, pelyvaként szórja a népet a földről.“ Egy másik cikkben dr. Kerék Mihály a magyar íöldbirtokpolitika megújhodásával kapcsolatosan a telepítés feltételeire mutat reá. A Baranya, Tolna és Somogymegyo falvalból kipusztuló magyarság helyébe az alföldi romlatlan erkölcsű magyarságot kell telepíteni. Ismerteti a telepítéshez szükséges négy tényezőnek: a földnek, embernek, tőkének es organizációnak a kialakulását. Rendkívül érdekes cikk a Németh Lászlóé, aki A magyar élet antinómiái cim alatt, Szegfű Gyula „Három nemzedék“ cimii könyvét, illetve ennék uj függelékét bírálja. Németh László emlékeztet Kantra, aki antinómiáknak nevezi a gondolkodásnak azokat az elientett eredményeit, amelyek felé egyformán járható az ut s amelyek egymással mégis összeegyeztethetetlenek. A magyar életnek öt halálos sebe, öt antinómiája van és Németh László szerint egy-egy magában is elég, hogy elvérezzen rajta a magyarság. Az első antinómia: a föld kérdése. Németh László ezen a téren sürgős refonnokot követel. A telepítést mindenesetre helyesnek tartja, de ez egymagában véve nem elegendő gyógyszer. Az uj települök mezőgazdasági kiképzését kell elősegíteni és ezért a kötelező katonai szolgálat ideje alatt a nagy tömegek gyors mezőgazdasági kiképzését kell keresztülvinni. Munkahadsereget kell felállítani és a mezőgazdaságot a tömegtermeléstől át kell váltani minősé;1;termelésre, szántóföldről a kertre és ekéről a kapára. A másik magyar antinomia: a zsidóság és kapitalizmus kérdése. Igen érdekes Németh László ja-1 vaslata e kérdésben. „A zsidóság csakis akkor álihat — írja — mellénk, ha mi a kapitalista fellegvár feladása fejében visszaadjuk neki szabad mozgását a nemzeti élet minden területén. Határainkat le kell zárni a zsidó bevándorlás előtt, ez a zsidók érdeke is, hiszen az újonnan jövők újra és újra felborítanák a békét, melyet velük kötöttünk. A zsidóság disszimilálódó részei számára, akiket a szivük a zsidó haza felé húz, meg kell könnyíteni á kivándorlást, vagy akár idebenn is a nemzetiség-szerű elkülönülést. A nacionalista, jeru- zsáleml zsidóságtól elváló magyar zsidóság mondjon le „a reváns"-ról, állítsa félre a revánsszomj képviselőit s küzdje ki velünk együtt az uj Magyarországot. Közösen vívott harcunkban meg kell nyitnunk előtte a szivünket Is. A harmadik magyar antinomia: az elszakított magyarság kérdése. Németh László ma aggályosnak látja a lehetőségét e mindkét oldalt kielégítő megoldásnak. Szemrneiláthatólag egy államszövetség létrejöttéről ábrándozik, amelyben Magyarország megfelelőképpen érvényesülne. Külpolitikai téren a magyarságnak „e u répa i“ politikát kell folytatnia és vagy magára veszi az európai problémák megoldását, — vagy a maga problémáiban is alul marad. A negyedik antinómia: a nemzedék-probléma. Szegfű Gyuia értéktelennek tartja a mai nemzedéket, Németh I,ászló védelmébe veszi és kijelenti, hogy ez a nemzedék még nem mondta ki az utolsó szót. Ötödik antinómia: a felekezeti kérdés. Szemben Szegfű Gyulával ezt a problémát nem tartja olyan veszedelmesnek, mint az előbbieket. Fájdalom, a ren- delkezcsiiukre álló lér nem engedi, hogy az erdélyi maSALBINOL (Bukarest, augusztus 31.) Jelentettük, hogy Slavescu pénzügyminiszter a sajtó számára adott nyilatkozatában határozottan cáfolta a rcstabilizáció lehetőségének híreit. A kormány számos fontos kötelezettségek kötelezik, hogy szilárdan kitartson a lej stabilitása mellett. A miniszter a belföldi kölcsönről és a konverziós fizetésről a következőket mondotta nyilatkozatában: — A belfödi kölcsön kérféle lesz. Az elsőből fedezni akarják a nemzetvédelem szükségleteit, a másodikat kincstári hónok formájában bocsátják ki és ezzel az állam függő adósságait akarják rendezni. A kölcsönt aranylejben bocsátják ki, mint azt az 1929 februári pénzügyi törvény megállapítja, tehát stabilizált lejben. Slavescu azután a fennálló nehézségekről gyarságra is tanulságos eszmeáramlatokat részletesebben ismertethessük. De Ízelítőül Németh László gondolatmenetéből közöljük még a következő megállapítását: „Szegfű szembeállítja a kis magyar utat a nagy magyav úttal“, egyik a fajt szimatoló ábrándok elkülönülő „turáni“ magyarság útja, a másik a történelmi magyar nemzeté, amely népek fölött volt egység, elütő színekből csokor. En úgy' érzem, van még egy nagyobb magyar ut is: az európai ut. Európának ezen a gyanús zugán európai problémává duzzasztani s szorultságunkból ugy verekedni ki magunkat, hogy a kultúrának, amelyből idáig csak megoldásokat kaptunk, mi adjunk uj megoldást, Ezt tartom én a legnagyobb magyar útnak." Juhász Géza a „Tájékozódás“ rovatban körkérdésért Intéz a különböző magyar nyelvterületek szellemi munkásaihoz, hogy közvetlen a beavatottaktól kapjon felviláges’.tást az Illető magyar kisebbség helyzetéről, irodalmáról, jövőjéről A beérkezett feleletek közül legátfogóbb a Molter Károlyé. Moiter megállapítja, hogy az erdélyi irodalom körülbelül ott van, ahol maga a kisebbség: tudomásul vette, hogy hétpróbás élet is kötelez a tovább élésre De megállapítja, hogy „az megvédi a birkákat ettől a gyilkos betegségtől! ■ beszélt, majd kijelentette, hogy biztos a kereskedelmi mérleg megjavításában. Majd elmondta, bogy most ősszel esedékes lesz a konverzióval kapcsolatos adósságok első fizetése. Hangsúlyozza, hogy a kormány semmi szin alatt sem ad halasztást e fizetésekre. E szándékától semmi sem tudja eltéríteni a kormányt. A kormánypárt parlamenti tagjait felkérték, közöljék ezt választóikkal, a közigazgatási hatóságok utasítást kaptak a falusiak tájékoztatására, hogy ne érjen célt az a propaganda, mely a novemberi esedékességek elhalasztását szeretné keresztülvinni. A mezőgazdák természetben is törleszthetik legalább a községi tartozásaikat. A miniszter ezután a fizetések és nyugdijak leszállításának híreit c.áfolta meg. irodalom tovább jutott a f ed ezéknttt veszetnél, a szimbólumoknak, hovatovább befellegzik, az igazmondás, a nevén nevezett gyermek lep előtérbe“. Pongrácz Kálmán a többségi és kisebbségi magyar irodalom munkaprogramját vázolja fel. Ügy véli, hogy a többségi magyar irodalom helyzeti előnye, a kisebbségi irodalommal szemben körülbelül abban jelölhető meg, hogy exponáltabban lehet nemzeti, nagyobb szabadsággal azonosíthatja magát a nemzeti politikái irányitó és formáló koreszmékkel és anyagi helyzetében szilárdabb. A kisebbségi irodalom helyzeti előnye és hátránya ezzel zeniben éppen fordított: elnyomott helyzeténél fogva jobban s kevesebb hátránnyal reagálhat az általános emberi s progresszív eszmékre, de viszont ezeknek Könnyen tulajdonit niérlékcntuü jelentőséget. Különösen áll ez a szlovenszói magyar irodalomra. Summa-summárom: ennek az uj folyóiratnak nagy jelentősége van, mert azok a magyarok Írják, akiknek magyarsága feltétel nélkül . hiteles“ és akik felismerik, nogy mi az iró igazi hivatása: művészi formákon eszméket adni a nemzetnek és tisztázni az eddigi, sokszor szándékosan, sokszor akaratlanul homályban tartott eszméket, ■ , (l> A mételykórt egy féreg okozza, amelyet a birka a legelőn a legelt füvei együtt nyel le. Ez a féreg behatol a juh májába és rövid idtí alatt elpusztítja. A betegség rendkívül gyorsan terjed és épen annyira veszedelmes, mint a farkascsorda, amely az Önzetlen nyájat megrohanja! Hosszas kísérletezés után G. K. Constantinescu professzor felfedezte a Galbinol-készitményt, amely ennek a pusztító betegségnek biztos ellenszere. Ez a gyógyszer nemcsak a beteg juhokat gyógyítja meg, hanem az egészségeseket is megóvja a fertőzéstől. Kétféle belföldi kölcsönről számolt be a pénzügyminiszter *a n.yilvánossáírnaSi
