Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-02 / 199. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 199. SZÁM. KEimUjSKG m It»» Imumm# , ■ ^Autósok! Szeptember ho 2-án lesig a faires henry» nemzetközi vcrsenY & felelt* kegyen. Jusson eszükbe, hogy Soc. „Unirea“ kitűnő gyártmánya, a Kék benzin66 99 már megalapozta a hírét a nagy EGY ÜJ ÁLLOMÁS! lejtőuersenyek alkalmával. A „Kék benzin“ kizáró- UNIREá'I laposan csak az „Unirea“ szivattyúnál kapható HU HASZNÁLJÁK A „KÉK BENZIN“-T! Helyezze el autóját az „U N i RE A“ garázsban, Cilije Calea Horo* băuţilor 3• — Telefon : 5—55 sz. n asiBaa Ötvenezer lei készpénzt hagyott a gyilkos a megfojtott öregasszony lakásán Sem az aranyat, sem a pénzt nem vitte el, csak az adósleveleket (Lugos, augusztus 31.) Röviden már je­lentettük, hogy borzalmas gyilkosság színhe­lye volt Lúgoson a Lénau ucea 28. sz. ház. A házban hosszú évtizedeken keresztül egyedül lakott Blaj Elena 77 éves dúsgazdag özvegy­asszony. Blaj Elena alig érintkezett szomszé­daival, mindössze rokonsága kereste fel néha­napján, meg a kölcsönkeresök, mivel az öreg­asszonynak sok készpénze volt és ismert pénz- kölcsönző hírében állott, aki kamat mellett hajlandó volt kölcsönt adni a megszorult kis­embereknek­Blaj Elenát tegnap egész nap nem látták szomszédjai- Ez azonban nem tűnt fel nekik, mivel az öregasszony, mint már emlitettük, ritkán hagyta el lakását. Délután egyik ro­kona, Galettár János kereste fel, aki tésztát hozott nagynéniének. A fiatalember, miután hiába zörgött a ház kapuján, a szomszédház udvarába ment, ahol egy létrát támasztottak a kerítésnek és egy szomszédgyerek átmászva a Blaj-házba, kinyitotta a kaput. A belépő Galettárt borzalmas látvány fo­gadta. Nagynénje bevert fejjel feküdt az ágy­ban, körülötte nagy rendetlenség, a párnán pedig vérnyomok. A megrémült fiatalember azonnal a rendőrségre rohant. A rendőrség megállapította, hogy az asz­szony jobbhalántékán erős zúzott seb van, azonkívül fejét mélyen a párnák közé szorítot­ták, kezeit teste alá nyomták és igy megfoj­tották■ A halál huszonnégy órával előbb ál­lott be. Az ágy szalmazsákját az ismeretlen gyilkos darabokra szaggatta. A szekrényből mindent kihányt, fehérnemű nem hiányzott, ellenben az adóslevelek, amelyeket kikölcsön­zött pénze ellenében adósaitól beszedett Blaj Elena, egy szálig hiányoztak. A szobában két ágy állott. Az egyikben a hulla feküdt, a má­sik ágyon pedig mélyedés volt, amely egy hu­zamosabb ideig ott ülő ember nyoma lehetett. A gyilkos bizonyára tárgyalt az asszonnyal. Azt. hiszik, hogy a tettes Blaj Elena egyik adósa lehetett, aki az asszonytól haladékot kért, de nem kapott és ekkor végzett a nővel. A nyomozó közegek az éléskamrában 17 darab 10 koronás aranyat, 20 darab 20 koro­nás aranyat, 31.000 lej összegben ötszázlejese- ket, háromezer lej értékben 100 lejeseket, 400 lej értékben tizlejeseket és hat kilogram egy­es kétkoronás ezüstöt - találtak skatulyákban. A nyomozás megállapította, hogy az öreg­asszony néhány nappal ezs'őtt elveszít itt ţ la­káskulcsát. IIj kulcsot készíttetett és néhány napon keresztül meghívta magához unokahu- gát aludni, mivel félt egy edül lakni a kuJcs . fl «ir»[,.-wrar«acmnninf—ii- an«mnt elveszítése után. Az unokatestvér néhány nap­pal a gyilkosság előtt aludt az asszonynál utoljára. A rendőrség erélyesen nyomozza a gyil kost és szilárd a meggyőződése, hogy azt az adósok között találja meg. Eddig még nem ju­tottak nyomra. Tempó, uraim! Brr ... Pöff — pöff, durr . ■. Uiijj! Zeng-zug-csattog-pöfög ős harsog Ko­lozsvár. A jámbor polgár ijedve kapja a nyaka közé a fejét. Mi ez? Mi történt ebben az álmatag város­ban, amely az augusztusvégi kánikulás izzás­ban csendesen és mélán aludt eddig a Szamos két partján? A nagy zengést és forgalmat, az idegesítő lármát és az uj ritmust az autóverseny hozta magával, amely két napra az autósportkedvelő világ figyelmét és érdeklődését felénk fordí­totta. Ideje volt,, mert Kolozsvárról, amelyről a naiv nóta is zengi :„Szép város Kolozsvár'1... a világ figyelme elfordult és bizony ez a kis idegen- és ideges forgalom jól esik. Hála és dicséret a kolozsvári Autó Klubnak, hogy a nagy távolsági és hegyiversenyt itt tartják meg. Amint halljuk, az utakat rendbe­szedték, különösen a Feleki-tető verseny útját javították meg és alkalmat adtak arra, hogy Kolozsvárra jöjjön Károly király, Miklós her­ceg, miniszterek, politikusok és hozzánk jöjje­nek az autóipar primadonnái gépekben és em­berekben. A rendezőbizottság a versenynapokra szi­gorú közlekedési rendszabályokat irt elő. Szük­ség is volt rá, mert a múltban bizony a rende­zés körül bajok voltak■ Eszünkbe jut a leg­utolsó nagy autóverseny, amelyet ugyancsak hatalmas érdeklődés mellett 1930-ban tartottak meg. Ha jól emlékszünk, akkor is voltak szi­gorú rendszabályok és mégis a szerencsétlen­ségek egész sorozata történt. Hogy un a leve­gőbe beszéljünk, csak az alábbi rideg adatokat jegyezzük ide. Torna Iancovici szerb motorbiciklista ko- ponyalapi törést szenvedett. Stefanesau soffőr súlyosan megsérült. Giovanne Károly motorkerékpáros életve­szélyesen megsebesült, többször operálni kel­lett és csak hónapok múlva hagyta el a beteg­ágyat. Izrael Aladár cipészmestert a Mctropol kávéház előtt ütötte el egy autó, szintén kopo- nyalapi törést szenvedett. Nem véletlen, nem verseny—, illetve ün­neprontás miatt jut ez most az eszünkbe. A köz- és életbiztonság szigorú érdeke és a ver­seny sikere, nyugodt, méltóságteljes lefolyása kívánja, hogy a rendezőbizottság és az úgyne­vezett illetékes hatóságok kövessenek el min­dent, hogy a mostani verseny alkalmával csak rekordjavitások, pompás versenyeredmények és ne koponyalapi törések történjenek és éppen .a verseny sikere érdekében maradjanak el a gázolások, összeütközések és tragikus szeren­csétlenségek­Mert két nap óta Kolozsváron minden jár­müvet valóságos versenyláz kerített hatal­mába. Még a legöregebb Fordok és Mercede­sek, antik motorbiciklik, tüdőbajos velocipé- dek, sőt még a rozoga konflisok is megvadul­tak s már reggel hat órakor olyan mgás, ber­regés, pöfögés ijesztgeti a jámbor polgárokat, ami nemcsak az idegeinket tépássza, hanem önkéntelenül is a mult verseny véres áldozatait juttatja az eszünkbe. Mi megértjük, hogy a veysenyláz elfogta az embereket. Nem csodálkozunk azon sem, hogy az álmos taxisofför, aki az utolsó évek silány konjunktúrájában még a szolgálat ide­jén is többet aludt, mint hajtott, most egy­szerre azt hiszi, hogy neki kell a gyorsasági világrekordot megdöntenie, most végre elérke­zett az ő ideje is, majd ő megmutatja és lepi­pálja Hans von Stuckot, a gyorsasági verseny primadonnáját, (aki most el sem jött Kolozs­várra), Hartmannt, Princ Ghicat, Schieffel- beint, vagy legalább is Fabinyi Lacit, Tehát legyen résen a rendezöbizottság és — tempó uraim, mert a verseny gyönyörű, de a polgárság életbiztonsága se kutya! Olajos Domokos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom