Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-14 / 209. szám
ftaa ţwtea pSffii ti teamem No. MJS5—JSSt. ínviselőház BUDAPEST V. Péntek,, 1934, szeptember 14. it’d 3 Ie# El {(fizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 203, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 26, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.S0 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII ÉVFOLYAM, - 209. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDBE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: OaJ, Baron I,. Fop ceea 5. szám. Telefon: 508. — Lev Seim: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Vaida leveléhez Ahhoz a levélhez akarok hozzáírni valamit, A magunk széljegyzeteként, amit Vaida Sándor, volt kormányelnök irt a budapesti magyar ifjúsági egyesületek egyikéhez. Nem nézzük most, hogy mennyire ismert, vagy nem ismert ennek az ifjúsági egyesületnek a neve, nem kutatjuk azt, hogy milyen világnézeti árnyalathoz tartozik. Vaida Sándor magyar ifjaknak akart elmondani valamit, a határon túlra s nekünk most csak ez szándék a fontos, valannnt azoknak a szavaknak értelme, amiket mond. Jövök az uccán és megái lit egy régi barátom. Csak egy pillanatra _ mondja. Csak egy pillanatra, mert látja, hogy sietek a szerkesztőség felé. Csak egy pillanatra, mert amit mondani akar, az is aggodalom. S nagyon jól tudja, hogy a magyar ember manapság sok nehéz gonddá! terhelten jár akobzseári récén. De valamit ad az ő rettentő nagy torhéböl nekem is. Ki tudja, hátha könnyebbit valamit. S azt mondja: — Mát vége van mindennek? Az én fiaim nem mehetnek magyar iskolába. Itt van a minisztérium rendelete. Kitiltják. Á saját vallásom iskolájából, ahol eddig tanultak, az apáméból, a dédapám dédapjáéból. Hát •>z is lehet? Hát vége van mindennek? Mit csináljak? A pár soros minisztériumi írással megtörtén megy tovább és vonszolja a kegyetlen kérdőjel terhét: mit csináljon? Én meg a kezembe kapom itt azt a másik Írást: Vaida Sándor pacifista levele budapesti magyar ifjakhoz. A névelcmzés pallósa vágja, szabdalja az erdélyi magva? családok reménységeit, a magyar gyermekek sorsának gyönge, de a szülő: szeretet egész odaadásával ápolt finom fonalait. Csak egy pillanat és családok fejei hullanak a kétségbeejtő tehetetlenség hullámai közé, mert annyi minden lehetséges, amit képtelenségnek hitt volna a humanizmusnak, az emberi jogoknak a hivŐje. Csak egy-egy pillanat, annyi elkeseredést zudit azokra, akik kitartóan járjuk a kolozsvári uecákat és az erdélyi országutakat. Szólítsál meg akármilyen magyar embert egy pillanatra és kérjed az őszinteségét, mindeniknék ömlik a keserűség a szivéből. Ennek a jó magyar embernek a gyermekeit névelemezték ki hitének iskolájából, a másik kenyerét veszítette magyarságáért, a harmadikat távirattal rendelték nyelvvizsgára, a negyediknek a fia nem találhat elhelyezkedést mert nincsen a magyar kisebbségi ifjú számára elhelyezkedés. Csak egy-egy pillanat sújt le az emberekre s úgy érzi ez az egész nagy magyar tömegünk, mintha szocskayágó alatt volna az emberi sorsunk. Vaida Sándornak igaza van, amikor azt mondja, hogy az oligarchiának s demokratikus bőrbe bujt önkényuralomnak valami általános humánus nagylelkűség tudná végét szakítani. Mit lett azonban Vaida Sándor ebben a mi országunkban, hogy erre az' embutáisi nagylelkűségre nevelődjék az ortiág egész ifjúsága, fiatal nemzedékei ? Mert nun rá akatjuk visszafordítani a kérdést. Hanem a jövőbe, a, mi lövőnkbe igyekszünk nézni és a körülöttünk felnövő uj román nemzedékektől, amit várhatunk, azt vesszük egy kicsit számításba. A gesztusnak szép kézmozdulatával megtiszteli Vaida Sándor a buoapesti levélírókat, amikor válaszol nekik. Anryi diplomáciai érzékünk nekünk is van, hogy az ö helyében ugyanezt MEGBUKOTT A KELETI PAKTUM Németország? után Lengyelország is visszautas sitotta — Franciaország lemond az egyezmény keresztülviteléről és inkább az olasz közeledésben bízik — A. szovjet két feltételt állított föl felvételével kapcsolatban — Olasz részről min» den tekintetben megnyugtatják Magyarországot Bethlen külpolitikai cikke körül még mindig nstgj a kavarodás (Genf, szeptember 12.) A német példát követte Lengyelország is„ L u,szas. diplomáciai tanácskozások után szintén visszautasította a keleti paFtum tervezetét. Amint ismeretes, Franciaország mindent elkövetett, hogy Len gyelországot a maga oldalára birja. Egy-két nappal ezelőtt is Barthou és Beck lengyel külügyminiszter. között heves jelenetek játszódtál: le a paktum kérdésében. Akkor Beek hangoz tatta, hogy Lengyelország nem a szovjet felvétele ellen harcol, de le akarja vonni a moszkvai kormánynak a genfi szervezetbe való belépésének következményeit és biztosítékát akarja annak, hogy például Oroszország nem fogja a kisebbségekkel szembeni jogvédelmi eljárást saját imperialista politikai céljaira fel használni. Más kérdések is vannak, amelyeket Lengyelországnak az orosz belépéssel kapcsolatosan tisztázni kell. Lengyelországnak semmiesetre sincs ínyére ez az uj megoldás és most, hogy a varsói kormánytól küldött telefonutasi- tások után visszautasította a keleti paktumot, ezzel az egész európai politikában— nyugati sajtó beállítása szerint — bonyodalmakat idézett elő. Francia-orosz véd- és dacszövetség Genfben a diplomaták azt beszélik, hogy Franciaország most már visszatér az orosz-francia szövetség régi receptjéhez s állítólag még ezen az ülésszakon be jelenti a francia-orosz véd- és dacszövetséget. Ezt a hirt más formában is megerősítik. Miután Lengyelország meghiúsította a Németország bekerítésére irányuló törekvéseket. nem marad más hátra, minthogy a francia diplomácia megújítsa a francia-orosz szövetséget- Francia diplomáciai körökben különben rendkívül neheztelnek Lengyelországra s itt említjük meg, hogy a francia külügyminisztérium félhivatalosa, a Le Temps pár nappal ezelőtt irt cikkében Lengyelországnak a keleti paktum ügyében tanúsított magatartását a német politikának való be- hódolásnak minősítette. Már nyolc nappal ezelőtt Párisi jelentés szerint a félhivatalos Hayas ügynökség közli, hogy a párisi német nagykövet, Köster már nyolc nappal ezelőtt közölni akarta Barthouval Németország elutasító válaszát a keleti paktum ügyében. A kihallgatás tennők s más szavakkal, de ugyanezt mondanék. De valahogyan mégis az jut eszünkbe, hogy a német hadvezetőség plombáit -vasúti kocsiban küldötte be annakidején a bolsevizmust Oroszországba. Isten mentsen, az eszméket nem akarjuk összehasonlítani, még kevésbé összetéveszteni. A mód azonban az, hogy itt egészen más a jelszó, mint amit odaátra adresszál. Itt az a szellem tombol és kovácsoiódik, amely r.em hagyja, hogy a mi békére vágyó lelkünk megnyugvást találjon, itt a magyar apák az uccán szaladgálnak, mert gyermekeik feje fölül elveszik az iskolát. Talán azért teszik, mert a népek nagy megbékülésének szellemével kormányoznak? A régi diplomaták régi politikája, régi történetírók elferditő frázisai egyszer valóban ki keil, bogy égjenek, de ahol most mi tartunk, c-^jan visszaesésnek a stádiuma. ami perzsolöen égeti a mi bőrünket. Ha őszinték a Vaida Sándor papiiosra vetett gondolatai, jó volna, ha megkiséreiné itthon elhinteni. Hadd halija a román ifjúság, hogy milyen kicsi az egész kisantant a nagy világegyetemben s milyen elégtelenek a gazdasági lehetőségei, még ha hozzá is számítanák e területhez Magyarországot is, minden szomszédaival. Milyen kicsinyes az a gyűlölködés az egy ország területén élő emberek között. Amikor egyetlen népnek sem lehet történelmi hivatása, hogy a másikat pusztítsa és felfalja. Hogy milyen az igazi s nemcsak a mások számára ajánlott pacifizmus, azt mi tudjuk. Azt mi szomjutiozzuk. És Vaida Sándornak itt módjában lett volna ezt a nagylelkűséget a román ifjúság számára tanítani.
