Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-06 / 176. szám
KUETI'UJSKG 7 Búcsú az öreg színháztól Irta: JANOVtCS JENŐ A kolozsvári egyetem tanácsa árlejtést Irt ki az úgynevezett j.farkas-uccai magyar sztnház“-nak diákotthon céljaira való átépítésére. A munkát Irimie Tiberiu bukaresti építész fogja elvégezni tiz és félmillió lej költségelőirányzattal. Halálharang kondulása ez a szürke árleljtési bir. Magyar szivekbe nyilaló fájdalmas búcsúszó. Rövidesen tompa csákányütések fogják szétrombolni a magyar dicsőségről beszélő köveket. A csöndes és emlékeket rajzó Farkas-ucca ódon házai közül eltűnik a legdrágább emlék. Homlokáról a kopottságában is ragyogó felírást: ,.Magyar Nemzeti Színház“ már évekkel ezelőtt átfestették. De még ott áll méltóságosan, tiszteletet parancsolóan, történelmet lehelve, megingás nélkül — várva a halálos ■ Ítélet végrehajtását. Mióta tudom, hogy meg vannak számlálva napjai a legrégibb magyar színháznak, sűrűn járok a csöndes néptelen uccába, ahol a kevés járókelő ajakán önkéntelenül is meghalkul a szó, cipőjük sarka lágyabban éri a földet. Megállók az öreg színház kapuja előtt, leveszem a kalapomat s meghajtom a fejemet. Búcsúzom. Beiül ma már romhalmaz Erdélynek ez a szeut- emlékü színháza. Ami mozdítható volt, mindazt kihordták már belőle, a színpad deszkáit is tűzre hányták. Nekem van éhből a korhadt, szuuette deszkából egy lehasitott lapocskám. Féltve őrzöm, mint beszédes e'mléket. Mellette még két ezüstkeretbe foglalt desz'ta- szelet: A lerombolt pesti Nemzeti Színház s a dicsőséges multü nagyváradi színkör színpadának egy-egy -kihasított darabkája. Ott állok az öreg színház előtt s könnj^esepp csordul a szememből: A változott idők itélőszéket ültek a kövek fölött, mert ebben a tisztes házban majanem száz éven át sohasem aludt ki a nemzeti kultúra lángja. Viharban-vészben, politikai villongások és forradalmak idején, örömben és bánatban világított és melegített a tüze. Pallérozta a magyar szót, szította a magyar érzést, hirdette a magyar műveltséget. A kővek beszélnek. Hallgatom, mit beszélnek: Kolozsvárnak tizenhat évvel előbb volt állandó magyar színháza, mint Pestnek. Pedig több, mint húsz évig épült ez a színház. Már 1793-ban, az erdélyi színészet születésének első évfordulóján, felcsapott a jószándéku kolozsvári polgárok leikéből a vágy, hogy a színjátszásnak állandó hajlékot építsenek. Pergő évek méhében érlelődött az eszme. 1801-ben a „Theátrálijs comissio“ már telket is vásárolt az állandó színház számára Szatsvai Sándor írótól 1000 forinton a Kül-Torda-uccában. De hamarosan belátták, hogy ez a telek nagyon messze van a város lüktető szivétől, nem alkalmas színház céljaira. Megpróbálták hát az ezer forintot előbb szépszerével, majd pér utján Visszaszerezni. Ez*a per húsz évig is elhúzódott, de a vételár mégsem került vissza a comissio pénztárába. Függetlenül e pertől 1803. julius hó 13-án öt lelkes hazafi: gr. Teleky Ferenc, br. Wesselényi Miklós, br, Thorocakay József, gr. Teleky Lajos, br. Bánífy József örök áron megvette a református gymnásiumtól a Bel-Farkas-uccának azt a területét, amelyen most áll az öreg színház. A vételár forint volt. A némesszivü vevők már két nappal a vásár megkötése után át is adták ezt a telket a theátrálls comissionak. Az átadási okmánynak van azonban egy érdekes, meggondolkoztató záradéka: Ha ezen a telken nem színház épülne, vagy a színház épület bármikor is egyéb rendeltetép céljaira adatnék át, vagy ha az épület idegeneknek adatnék át, akkor az adományozóknak és utódaiknak egyaránt joguk van a ráfordított pénzt visszakövetelni. A megnyitás. E kurtára szabott hely nem arra való, hogy az építkezés húsz éves viszontagságait vázoljuk. Mennyi csüggedés és uj lendület, mennyi energia, mennyi áldozatosság kellett ahhoz, hogy az első állandó magyar színház felépüljön! Bizonyos az, hogy tisztán magyar lelkesedés közadakozásából épült fel. Föurak és tehetősek pénzbeli segítsége és természetben való építkezési anyagnak adományozása, magyar iparosok ingyen Vállalt munkakészsége s szegény napszámosok bérnélküli téglahordása tette lehetővé azt, hogy 1821. március hó 12-én végre megnyílhatott az első állandó magyar szinház. Ezen az ünnepi megnyitó estén Körner „Zrinyi"-jét adták elő a Petrichevich Horváth Dániel fordításában. Az összes szereplők főúri és előkelő nemes! családból való műkedvelők voltak. Valamennyien saját fényes, kincseket érő díszruháikban léptek fel s meg van irva, hogy ezeket a díszruhákat az előadás után a színháznak ajándékozták. A rendes színjátszó társaság a következő napon, március IS-án „Corvin Mátyás“ cimü magyar darabbal kezdte .meg előadásait. A megnyitáskor a szinház tagjai voltak: Jantsó Pál, Némethy Sándor, Székely József, Székelyné, Ungár Anna, Kemény, Keményné, Pergő Celesztin, ifjabb Székely József, Gilyén Sándor (súgó), Cseh, Rátz Sándor, Bartha Mózes, Gödé István, Simán Borbára, Hajósné Koronka Borbára, Török István, Simonffy György (szinmester), Farkas József, Néb Mária, Keresztes Juliánná, Kolozsvári Pál. Kónya László. Fizetése volt Pergőnek 90 forint. Székelynek és feleségének együtt 150 frt, Janesónak 84 forint. A zenészek énekes előadások alkalmával 3. 2 1 forintot kaptak esténként. Összes személyi kiadások tettek havonként 1050 forintot. 1821-től 1906-ig. Soha el nem neműit hosszabb időre a magyar szó ebben a színházban. Osztozott a nemzet örömében és gyászában. A legtöbb nagy magyar színész tehetségének bölcsője és fejlődésének melegágya volt. Ebben a színházán játszották először Katona József Bánk bánját. A szabadságharc kitörésekor, á színészek elszéled- tek: A harctérre mentek. De midőn Bem csapatai 1848. karácsonyán bevonultak Kolozsvárra, Feleky Miklós, aki akkor már hadnagy volt, parancsot kap, hogy tüstént kezdje meg a színházi előadásokat, mert fontos hadi érdek, hogy a . közönség kedve, lelkesedése ne csüggedjen. „De nincs színészem!“ Ezt válaszolja a tüzeslelkü, harcbavágyó Feleky. „Majd lesz!“ — hangzott a fövezérlet válasza s a katonákat visszáparan- csolták a színpadra. Kedvetlenül és lelketlenül mókáztak a színészek a nemzetnek ezekben a sorsdöntő napjaiban, egy szép napön azután valamennyien faképnél hagyták Felekyt, aki örömmel vitte fel a kormánybiztossághoz a színészek hátrahagyott iratát, amelyben azok kereken kijelentik, hogy ők bizony nem Komédiáinak többet, hanem mennek vissza a harctérre. A levert szabadságharc után T’rbán ezredes német színtársulatnak adta át a kolozsvári szinház’.t, a várost pedig arra kötelezte, hogy a deficitet fedezze. De méjf így sem tudtak ebben a színházban boldogulni a német színészek. Hamarosan felszedték sátorfájukat s visszaköltözhettek oda a magyar színészek. A festett, szakadt rongyok győzelmesen állották ki a nemzetet eltipró orkán dulását is. A hatvanas években az egyre súlyosod anyagi nehézségek válságba sodorták a kolozsvári színházat. Lelkes áldozatossággal indult, meg ismét a gyűjtés a magyar közönség körében, de a mi befolyt,'nem volt elegendő a szinház megmentésére. S ekkor csoda történt: Fereiicz József király 1861. kisasszony havának 17-én kelt elhatározásával a 81.000 forintnyi felkelési alapot a kolozsvári nemzeti színháznak ajándékozta. Ez a fejedelmi gesztus gyönyörű álmokat váltott valóra s biztos alapját teremtette meg az erdélyi színészét jövő fejlődésének. Később a királyi kegy' álüöza- tossága még gazdagabb figyelemben részesítette a legrégibb magyar színházat: Erzsébet királyné nemés elhatározása folytán a kolozsvári Nemzeti színház az udvartartásból állandó évi segélyt nyert. De hát én nem akarom, most végigforgatni a dicsőség krónikás lapjait. Az u.tol3ó lapra fordítok: 1906. junlus 17. Az utolsó előadás az öreg színházban meghatott figyelme Kolozsvár felé Az ország fordult. Kormány és országgyűlés, egyesek és intézmények, művészi testületek és irodalmi társaságok kegyelettel, emlékező lelkesedéssel hajtják meg zászlójukat ezen a napon a búcsúzó vén szinház előtt. Bánk bánt játszottuk. Gertrudis Jászai Mari volt. Tiborc Szentgyörgyi István, Melinda Aczél Ilona, Petur bán Sebestyén Géza, Ottó Rajnay Gábor, Bánk Hidvéghy Ernő, Michál Dezséri Gyula, Biberach Jano- vlcs Jenő. S a kisebb szerepekben és a statisztéria tömegében is olyan nevek, mint: Tóvölgyi Margit, Vá- rady Miklós, Makray Dénes, Király Ernő, Parlagi Lajos, Berlányi Vanda, Laczkó Aranka. A függöny legördült. S nehány hónappal későbben országos ünnep keretében megnyílt a hunyadi-téri csodálatosan szép uj szinház-palota. S mégis alig tudtuk csodálni ennek a fényességét, kecses ifjúságának csábitó varázsát, a tágas csarnokok pazar kényelmét, — mélázó lelkünk mindig a roskadozó öreg szinház százados falai között barangolt, könybenázó szemünk mindig a réginek, a kopottnak, az elhagyottnak komor méltóságát látta. Azután reánk szakadt a világháború. Keresztül robogott, rajtunk a sors kereke. A nagyszerű palotát elvesztettük. ifi Az összeroppanás sorsdöntő órájában kísérletet tettem, hogy visszaszerezhessük a kolozsvári magyar színjátszás számára az öreg színházat: 1919. julius 21-én Hatieganu Emil, a román kormányzó tanács resszort főnöke és Brediceanu Tiberiu, államtitkár Nagyszebenben - arról tárgyaltak velem, hogy kerüljük el. az uj szinház erőszakos átvételének kellemetlen külsőségeit, állapodjunk mek valamely olyan formában, amelynek alapján én békésen adom át a színházat. Felajánlották a Színkör bérletét magyar színházi előadások céljaira. Én kifejtettem,-hogy ez a mozgófény- kép-előadások céljaira emelt épület nem alkalmas művészi előadásokra. Fölvetettem azt az eszmét,, hogy a farkas-uccai régi épületet adják vissza a magyar színháznak s ez esetben én békésen kivonulok a magyar színtársulattal az uj palotából. A gondolatot nem utasították vissza, de arra kértek, hogy memorandum alakjában tegyem rneg. ajánlatomat. Megbeszélés alapján 1919. augusztus 10-én a román kormányzó tanácshoz terjedelmes beadványt intéztem, amelynek lényege egy alternativ ajánlat volt: 1. Adja el nekem a kormányzó tanács a régi farkas-uccai szinház épületét ugyanazért az összegért, amennyiért az egyetem azt megvásárolta, azzal a föltétellel, hogy abban csak magyar színházi előadások tarthatók. Ez esetben én a magam költségén fogom a szükséges átépítést elvégeztettti s modern színházi gépezetekkel berendezni. Az uj színházhoz való igényemről pedig önként lemondok. ; 2. Alakítsa át a kormányzó tanács a saját költségén a régi színházat a közrendészeti, közbiztonság ;és művészi követelményeknek mégfelelőleg s-mihelyt én oda a magyar társulattal beköltözhetem, lemondok az uj szinház bérletére való minden jogomról. 3. Ha pedig ennek a megoldásnak pénzügyi akadályai volnának, hajlandó vagyok az átépítést a magam költségén elvégeztetni s lemondani az uj színházra vonatkozó szerződéses jogaimról,'föltéve, hogy ha rrv.g az átépítés tart, addig zavartalanul játszhatnia az uj színházban s föltéve, ha a kormányzó tanács az átépítendő színházban 30 évre biztosítja a magyar színházi előadások tarthatását. Beadványomra csak szeptember 16-án kaptam választ Nagyszebenbőí. Brediceanu Tiberiu ur értesít, hogy az uj színházat október hó elsején birtokába veszi a kormányzó tanács, de tiszteletben tartva a. ma gyár kormánnyal kötött szerződésemben foglalt jogaimat, a szinház igazgatását továbbra is reám bízza, föltéve, ha előbb leteszem a hüségesküt. Az öreg színházról egy szó sem psik a válaszban. Ez volt az utolsó kísérlet, amellyel a régi ..színházat a magyar színjátszás számára meg akartuk menteni. Nem sikerült. A beszélő kövek elnémulnak. ... (
