Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-18 / 186. szám
XVII. ÉVFOLYAM. KELtnUjsXG Bratianu Joneltől — Manailescuig Az erdélyi városok elrománosifásál célzó mozgalom az utóbbi években óriási lendületet kapott —■ Külön társadalmi egyesület alakult, amely az élet minden megnyilvánulását figyelemmel kiséri és mi nde nt elkövet a magyaroknak a városokból való eltávolítása érdekében A túlzó elemek céljukul tűzték ki, hogy a kereskedelemből és iparból is kiszorítsák a kisebbségeke* (Kolozsvár, augusztus 16.) A városok ro- mánositása nem uj dolog sem a magyar, sem a román közvélemény előtt. Nagy-Ro:mánia megalkotása óta a sajtó és a politikusok állandóan napirenden tartották ezt a kérdést. Nemcsak a napilapok, hanem a tudományos és szépirodalmi folyóiratok is foglalkoztak e kérdéssel komolytalan és komolykodó cikkekben. Bratianu Jonel miniszterelnöksége idején, valamikor a huszas évek elején egy külföldi újságírónak kijelentette, hogy egy-két évtized múlva Nagyváradon, Kolozsváron s a többi erdélyi városokban, nem lesz egy magyar sem. Mégis a képviselőházban a jobboldali politikusok egyike a következő szemrehányással illette Bratianut: „Ha az Ön nacionalizmusa az ókirályság városainak 70 év után is elnemzet- lenitését jelenti, akkor többre tartjuk a mi nacionalizmusunkat.“ Képzelhetjük ezek után, hogy mit jelentene kisebbségi szempontból a szélső jobboldali pártok (amelyek ma már szép számban vannak) uralomra, jutása. A románositás az utóbbi időkben nagy lendületet vett úgy a városokon, mint a falvakon. Ma már az állam hivatalos szervei karA román fasiszták folyóirata, a Manoilescu Mihail vezetése alatt álló „Lumea Nouă" (Uj világ) nyil- tan be is vallja ezt, amikor a városok románositásával kapcsolatban a következőket mondja: „Nem vagyunk messze a megvalósítástól, mihelyt a közvélemény, és az éhezők lázonganak". A román napilapok is a kisebbségi vasutasok, postások, tanítók, tanárok és köztisztviselők elbocsátásának követelésénél ma már azt helyezik előtérbe, hogy sok román intellektuel állás nélkül van. Sőt a tanítók újabb nyelvvizsgájának gondolatát is először a lakiban tartott országos tanítói nagygyűlés vetette fel az elmúlt télen, azzal az indokolással, hogy az elbocsátandó kisebbségi tanítók helyébe kinevezendő munkanélküli román tanítók a munkanélküliek mindinkább növekedő táborát csökkenti, Tanítók után kereskedők és iparosok. A támadás nemcsak a közszolgálatban levő kisebbségiek ellen irányul. A túlzó nacionalizmus a kisebbségi kereskedőket, iparosokat és magánvállalatok szolgálatában álló ipari munkásokat is minél hama- rábbl pusztulásra Ítélte. Ismeretes, hogy a kisebbségek felé néha-néha barátságos nyilatkozatokat tevő Vaida, titokban „bizalmasan“ felszólította a magánvállalatokat, hogy kisebbségi alkalmazottaik helyett románokat vegyenek fel. A háború előtti román kisebbség másik árnyalatának vezére, Goga Octávián pedig heves harcot Nem szabad figyelmen kivül hagynunk az Î932 dec. 1-4- én Kolozsváron megalakult „Acţiunea Patriotică“ nevű társadalmi egyesületet sem. EZ az egyesület magába tömöríti a kolozsvári román intellektueleket, akár foglalkoznak politikával, akár nem. A román közéleti erkölcsök megjavítása mellett, az antirevizionizmus és a románosi- tás szerepel programján. Saját bevallása szerint nem dolgozik lármával, hanem csendes, kitartó munkával. Nem pillanatnyi sikerek után szalad, öltve dolgoznak a román egyházakkal, társadalmi egyesületekkel és iskolákkal. A falvak kérdéséről már többször beszámoltunk. Ezúttal a városok ügyét tesszük szóváEgy fronton. E tekintetben egyenlő élességgel imák a román napilapok és folyóiratok, akár az úgynevezett türelmi, akár az erőszakos kisebbségi politikát hirdetik. Megtudjuk a cikkekből, hogy a politikával nem foglalkozó egyetemi tanárok, papok, tanítók, szolgabirók, férfiak és nők egyformán a még megmaradt magyar köztisztviselők eltávolítását sürgetik. Ha a románositás gondolatának hirtelen előretörését vizsgáljuk, két okra vezethetjük vissza. Egyik kétségtelenül a hitlerizmus. A hitlerizmus fajelmélete nagy rokonszenvre talál ottan, ahol a szellemi munkanélküliség réme fenyeget. A szellemi munkanélküli pedig elhiteti a munkanélküli ipari- és földmunkással, hogy szerencsétlenségének okozója a kisebbségi, aki előle elveszi a kenyeret. Tehát végeredményében a kenyérharc a főok s a hitlerizmus győzelme csak annyiban járul második okként, hogy példája bátorítólag hat. indított a parlamentben és a sajtóban a nemzeti munkavédelmi törvény létrehozása érdekében. Elnyomás — korporativ alapon. Manoilescu Mihail folyóirata a városok romanizálá- sát nem tudja elképzelni a tőke románositása nélkül. A bankoktól függ az ipar és kereskedelem, viszont a bankok a Nemzeti Banktól. A jelenlegi válságban a kisebbségi bankok tönkrementek. A Nemzeti Banknak tehát módjában áll az egész gazdasági életet elromá- nosit.ani. Ezelőtt hét-nyolc évvel, a kisebbségi bankok virágzása mellett, csak a bankok államosítása mellett lehetett volna ezt megvalósítani. „Bűn volna, ha ezt nem tenné meg a Nemzeti Bank" állapítja meg a cikk- iró. A továbbiakban kötelességévé teszi az államnak és városoknak, hogy épületeikben ingyen adjanak helyet a román iparosok és kereskedők műhelyeinek illetve üzleteinek. A román szellemi és ipari munkanélküliek jajkiáltása már a parlament lépcsőiig is eljutott s kikényszerítette a nemzeti munka védelmi törvényt, ami azonban csak porhintés a világ szemében, a kérdést nem cldoţta meg. A munka s ezen keresztül a városok romanizálását csak a korporátiv állam oldhatja meg. Ez a folyóirat néha-néha a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról is beszél, amelyet majd az eljövendő korporátfv román állam valósit meg, de természetesen ez csak szirén hang, amely a szász hitleristák és az esetleg fcedülö többi kisebbségek felé szól. mert a jövőt tartja szem előtt. Megalakulásától 1934 májusai", tehát nem egészen másfél év alatt, több mint nyolcvan ülésben foglalkozott célkitűzéseivel. Külön tanulmányi köröket állított fel a kérdések tanulmányozására. Az egyesület 1933 decemberében határozatik" kimondta, hogy szorosan együttműködik a hasonló célkitűzésű „Cultur Patriei“ (A haza kultusza) nevű egyesülettel. Támogatja munkájában az antirevizionista ligát és az Astrát is. 5 ' ■- Szívós, aktív munka. Äa az egyesület jelentését átolvassuk, érdekes adatokat találunk arra, hogy mennyire sokoldalú munkásságot fejtett ki a románositás érdekében. Már első nyilvános ülésén többek között előadást tartottak a román nőnek a nemzeti propagandában való szerepéről. Másik alkalommal nyilvánosan tiltakozik a kisebbségi sajtó és némely román sajtóorgánum ellen, amelyek szerinte aláássák a román állameszmét. 1933. márciusában „barátságos demarsot" intéz a kolozsvári Renner bőrgyárhoz a románok helyzetének megjavítása érdekében. Átiratot intéz pár nap múlva Hatieganu Gyula dr.-hoz a kolozsvári villamosmüvek igazgatóságának elnökéhez, amelyben kéri az államnyelv tisz- teletbentartását a közönséggel szemben is. Az egyesület alelnöke, Marineseu egyetemi tanár megismétli ezt a kívánságot. Egy hónap múlva a vasúti és postai vezérigazgatóságtól követeli az egyesület a román nyelv tiszteletben tarlósát, később a pénzügyigazgatóságtől, az ügyvédi kamarától és a kolozsvári bírói fórumoktól jş. 1933 májusában szakértő bizottságot küld ki a kisebbségi községi jegyzők kérdésének kivizsgálására. Ezután arra vállalkozik az egyesület, hogy a községi választásokra összehozza a kolozsvári román pártokat, hogy a város igazgatását román kezekbe tegye le.. A pártok az egyesület helyiségében és az egyesület kiküldötteinek elnöklete alatt tárgyalják a kérdést és meg is egyeznek „az egységes román frontban". A közlekedésügyi minisztérium az egyesület kérésére elkobozza a „Hermes" menetrendet, mert borítékján a magyar nemzeti színeket véli felfedezni. Egyik alkalommal dr. Valér Moldovan egyetemi tanár regionalista kijelentései ellen tiltakozik, mert ez a román nemzet egységét sérti. 1934. februárjában felhívja a vasutak vezérigazgatóságának és a nagy vezérkarnak figyelmét arra „a súlyos veszélyre", amelyet az állam biztonságának szempontjából az igen nagyszámú kisebbségi vasúti fötisztviselök jelentenek és követeli ro-* mánokkal való kicserélésüket. Tiltakozik az egyetem rektoránál is amiatt, hogy az egyetem történeti intézete egy kisebbségi ügyyvédet bízott meg képviseletével. Bojkott a kisebbségi kereskedők és iparosok ellen Azonban az érdekesebb csak most jön. Elhatározta az egyesület, hogy erős propagandát indii a románság körében a román iparosok és kereskedők támogatásának érdekében. Ez az elhatározás az egyesület júniusi közgyűlésén viharos formát öltött, ahol a szónokok a magyar kereskedők és iparosok teljes bojkottját követelték. Azonban foglalkoznak az egyetemi hallgatók nemzetiségi viszonyaival is. Követelik az erdélyi román bankok védelmét a konverziós törvénnyel szemben, mert a bankok annakidején a román nemzetiséget erősítették a magyar uralommal szemben. Románokat kivannak helyezni az összes közhivatalokba és ál* A tanítók nyelvvizsgáját — tanítók találták ki A román társadalom megszervezése — a magyarok ellen
