Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-17 / 185. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 185. SZÁM. KEl£nlI/SĂG 7 ucrj^mHââzt Reményik Sándor súlyos betegen kórházban fekszik Gheorghe, a keresztapa Se kedvünk, se időnk arra, hogy a vidéki kiskirályok minden hatalomtól csörgő karmoz­dulatára hideglelősen összebor zengjünk. Fásid- tak, érzéketlenek vagyunk s jobbik eszünk sugallatára szemrebbenés és szájtátó csodállco- zrís nélkül ballagunk el a irap-nap után szárnyrakelő csodabogarak előtt. Jóismerő­seink a csodabogarak. Csak nemrég cirpelt a vasutas és postásoké s mélyültebb, komorább zümmögéssel éppen, e percekben verdes, hány kolódik a tanárok s tanítók bogara. Es ijedő­sek, ámulók se vagyunk. Megbarátkoztunk las­san a félelemmel, jóbarátok lettünk, az állunk pedig, hogy csodálkozástól leessék, ahhoz iga­zán varázslatosan uj és észbontóan zseniális valami kell. Bármennyire nehéz ijedségbe, ámulatba esnünk, be kell vallanunk, hogy ezért mégis gyakran beleesünk. Úgy mint most: nyáléig. Mert mi törtéjit? Semmi különös. Nem született hatlábu borjú, halott se támadt .V, csak éppen annyi, hogy a kovásznál jegyző or valami különös, bántó orrhangoti belesivit az újszülöttek fülébe: — Nem Enikő, hanem Sára leszel! Ennyi az egész! Nem sok, de tessék csak nyugodtan megdöbbeni jóelőre, mert ami szőr nyüség, önkényeskedés, jogbitorlás és csalás meghúzódik ebben az egyszerű mondatban, az már több a soknál, az már sosok! Nemrégen kislánya született egyik kov.i.z- nai orvodnak. A keresztelő után az orvos a jegyzőhöz ment, aki az anyakönyvvezetői tiszt­séget is ellátja a faluban. Bejelentette, hogy lánya született és a keresztségben az En.kö nevet kapta. A jegyző ur egy szót se szólt. Bólongatott előírtan, hivatalosan s lelkében talán már én­kor csírázni kezdhetett a zseniális gondolat hogy itt valami nagyot tesz. Es tett is. Mio A a román nyelvben nincs meg a tősgyökeres, magyar Enikő megfelelője, egyszerűen Sáréi nak irta be az anyakönyvbe. Így lett Enikőből hivatalosan Sára cs így lett a jegyző űrből keresztapa. Pedig egyikü­ket se kívánták az orvosék: se a keresztapát, se a Sárát. Számban nevednek jó ize van — csendül föl a legnagyobb magyar költő ajkán■ Mind­két név valami ínyenc Ízérzetet lop a szájba s a nyelv valahogy kéjelegve segíti ki minden betűjét. Szépségük, izük ellen nincs kifogás. Ösiségiik ellen sem. Sára már a bibliában szájrakerült, Enikő csak párszáz év múlva jut cl idáig. Nekünk csak a jegyző ur ellen van kifogásunk, akit szigorúan meg kellene bün­tetni ezért a buzgólkodásért, mert rossz ember és ugyanazt a hamisítást követte el, mintha egy váltóra valakinek a nevét ráhamisitolta volna... A jegyző ur végzetes tévedésbe esett. Hazafias szempontból — ami nem volt köte­lessége — megváltoztatott egy nevet, de ugyanakkor meghazudtolta a hivatalát, sutba dobta a hivatali esküjét, mást tett, mint amit hivatása megkövetelt, egyszóval: a jegyző ur rossz hazafi és nem hivatalnok, mert nem tel­jesítette kötelességét! Lehet, hogy Kovász na újszülöttjeinek mind álnevük van, lehet, hogy egy igazolvá­nyon, melyet majd a hatóságok állítanak ki, nem fognak önmagukra ismerni, hiszen a jegyző ur gondoskodott erről; ötletes, bölcs és előrelátó volt. Most csak arra vagyunk kiváncsiak: mit szól hozzá a jegyző ur, a hívatlan keresztapa, ha a saját elvei szerint megengedett önké­nyességgel mi is megváltoztatjuk a nevét1 Gheorghe. ■. Ezt kapta a keresztségben, de maga könyörtelenül letörli a keresztvizet s a hatósági tintát önti az újszülöttek fejére. Tö­röljük le mi is és sózzunk uj nevet magára■ Nagy a választék. Feleljen, jegyző ur, mit szól például a Ba­iu ütőérhez? ■.. K—K. I. Orvosai szerint állapota aggodalomra ad okot — A költő édesapja és unokaöccse is súlyos betegek (Kolozsvár, augusztus 15.) Reményik Sándor az erdélyi irodalom legkimagaslóbb alakja, a ko­szorús költő s a Pásztortüz kiváló főszerkesztője, néhány nap óta súlyos betegen fekszik a reformá­tus kórházban. A kiváló költőnek orvosai egyelőre nem tudták megállapítani betegségét, de a tüne­tekből az orvosi konzílium, amelyet dr. Filep Gyula és dr. Hatieganu orvosprofesszorok a beteg­ágyánál tartottak, arra következtetnek, hogy Re­ményűi Sándornak tífusza van. A költőnek állan­dóan 39 _40 fokos láza van. Reményik Sándor évek óta betegeskedik, hosszú hónapokat töltött magyarországi szanatóriumokban, jelenlegi beteg­sége azonban, amely most ágyba verte, minden ed­diginél súlyosabb. Erdély egész magyarsága sziv- szorongva várja a nagy költő betegségéről érkező jelentéseket s mindannyian aggódva várják ja­vulását. Mintha valami sötét végzet lebegne a költő családja felett. Egyszerre hárman is súlyos bete­gen feküsznek. A költő édesapja kétoldali tüdő­gyulladással vivődik, mig húgának kis fia skárlát- ban fekszik. A nagyszámú ismerős és tisztelő tá­bor aggódva várja a betegséggel sújtott Reményik család tagjainak fölépülését. Déva közeiében álarcos banditák megölték a DiSCOM autójának vezetőjét és leütöttek egy uriasszonyt Ki akarták rabolni a pénztárt, amelyben százhúszezer lej vo!% de a kasszát nem tudták Seltörni — Széleskörű nyomozást vezetett be a csendőrség a rablógyilkosok kézrekeritésére (Déva, augusztus 15.) Vakmerő rablótáma­dás történt kedden este hét óra tájban a Dévá­tól 15 km- távolságra levő Hornadea község közelében. A dohányelosztó Diseom vállalat autóját, amely Brád felöl jött és hazafelé tar­tott Dévára a dohánytőzsdésektöl beinkasszált pénzzel, közel százhúszezer lejjel, a község kö­zelében álarcos rablók támadták meg, revolver lövéseket adtak le a gépkocsira, amely­nek vezetőjét, Padnrean Roman soffőrt súlyosan megsebesítették, majd fejszé­vel arcába vágtak, olyan súlyos sérü­léseket okozva rajta, hogy a szerencsét­len, huszonhatéves gépkocsivezető pár percnyi kínlódás után a helyszínen meghalt, A Diseom autója a község közelében kény­telen volt megállani, mert az országutat hatal­mas fadarabokkal eltorlaszolták és az autó nem tudta útját folytatni. Abban a pillanatban, amikor a sofőr lefékezett, az országút árkából jobbról és balról két-két felfegyverzett, álarcos rabló ugrott elő, sortüzet adtak az autóra, az egyik golyó eltalálta a sofőrt, akit amikor ki­szállt a kocsiból, arcán fejszecsapás is érte- Az autó egyik utasát, özv. Krausz Henrik- nét a rablók puskatussal súlyosan össze­verték­Az asszony a kiállott izgalmak következtében jelenleg a dévai kórházban van kezelés alatt- Halállal fenyegették meg a rablók a Discom- nak az autóban ülő Boldura Traian nevű pénz­beszedőjét is, akinél a gépkocsira erősített pénztárszekrény kulcsai voltak. A pénztárban százhúszezer lej volt, amit a rablók nem tudtak magukkal vinni, mert Boldura nem veszítve el lélek­jelenlétét, azt mondta a rablóknak, hogy a kassza knlcsai nincsenek nála- A pénztárt feltörni a rablóknak már nem volt idejük, mert időközben két csángó fuvaros közeledett szekerével a rablás színhelye, illetve a község felé, mire a rablók magukhoz véve a Boldura zsebé­ben talált háromezer lejt, a sötétség leple alatt eltűntek a közeli erdőben. Boldura a rablást azonnal jelentette a csend- őrségnek, amely széles körben megindította a nyomozást. A megölt sofőr holttestét a gyilkos­ság színhelyén hagyták, szerdán reggel pedig Déváról kiszállt a esendőrszárnyparacsnokság részéről egy kapitány és a soros ügyész, akik a helyszíni szemle után intézkedtek, hogy a meggyilkolt sofőr holttestét beszállítsák Dé­vára, A meggyilkolt Padára Roman mindössze huszonhatóves volt, két éve nős, tizenöthónapos árvát hagyott hátra. A csendőrség több egyént letartóztatott, ezek azonban tagadják, hogy ők követték volna el a rablást, illetve rablógyil­kosságot. A nyomozás széles körben folyik­A csendörörmester humoros tanácsa Tudósítónk jelenti: Felsőborsa nevű köz­ségben Degenfeld Miksa grófnak többszáz hol­dat kitevő értékes tölgyerdeje van. Az utóbbi években az erdők faállományát eladta a gróf egy ismert cégnek. Természetesen drága kau­ciót kellett letennie, hogy erdeje felújítását a letárolás után ezzel biztosítsa. Folyó év tava­szán a cég befejezte a kitermelést és kivonult az erdőből. Felsőborsa község lakói gyűlést tar­tottak és azonnal el is határozták, hogy a gróf letarolt erdeje jó lesz nekik legelőnek. Be is hajtották azonnal az egész község gulyáját a kaucióval biztosított erdőrészekbe és néhány nap alatt tönkretették az ott már szépen meg­indult felujulást, A hatóságoknak tudomása van az esetről, mindazonáltal tétlenül nézik ezt az erdőtörvények ellen elkövetett vandaliz­must és a tulajdonjog szemérmetlen megsérté­sét, Egy igen humoros tanácsot mindazonáltal kapott a gróf az ottani csendőrőrsparancsnok- tól, kitől tulajdonjogának megvédését kérte. A csendőrőrsparancshok azt a tanácsot adta a grófnak, hogy fogadja meg a fő bujtogatókat erdőőröknek, adjon nekik földet, fizetést és akkor helyre fog állani a rend, amit ők helyre­állítani nem tudnak. Azt hisszük, hogy ez a kis eset, amihez egyéb kommentár nem szük­séges, eléggé karakterizálja a szilágysági szo­morú állapotokat. minőségileg utánozliutatlan, teljes garanciát nyújt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom