Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-11 / 153. szám
4 KUETTÜJSm V A tanárok és tanítók kényszervizsgája egyöntetű védelmi magatartásra utalja az egész magyarságot Pál Gábor képviselő nyilatkozata a tanítók bukaresti küldöttség- járásáról — Az állami iskoláktól nyugdíjba küldik a magyar tanítókat (Kolozsvár, julius 9) Az az irtóháboru, ami a magyar iskolák, tanintézetek tanítói és tanárai ellen megindult, a legegyöntetübb védelmi magatartásra utalja az egész magyarságot- Ilyen nagy veszedelemmel szemben, amely a magyar kisebbségnek egész oktatás ügyét mérhetetlenül súlyos csapással fenyegeti, csak céltudatos tervszerűséggel lehet védekezni. A régóta szolgáló magyar tanárok és tanítók nyelvvizsgájának a rendeleté még nem jelent meg, de csak napok kérdése, hogy a kérlelhetetlen Anghelescu miniszter közzéteszi a rendeletét, amelynek tervétől nem volt hajlandó elállani. Ilyen körülmények között senki sem tesz jó szolgálatot a tanerők és az iskolák megmentésének, aki az egyöntetű magatartást lazítani, vagy bomlasztani akarjaNyugdíjba küldik az állami iskolák magyar tanítóit A rendelet megjelenése előtt sok riasztó brr forog a tanítók és tanárok körében, amiknek az alaposságát nem lehet ellenőrizni, de mindeniknek félni lehet a veszedelmes valóra válásától. így komolyan beszélnek arról, hogy vizsgára rendelik be azokat a fiatalabb tanárokat is, akik már román egyetemeken szerezA magyar felekezeti tanitók bukaresti küldöttségjárásával kapcsolatban Pál Gábor dr. parlamenti képviselő, az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja a következő nyilatkozatot küldötte be: A Erassói Lapok julius 5-iki 148. száma „Erdélyi magyar tanítók bukaresti utazása“ cím alatt a Magyar Párt ellen alaptalan vádakat hangoztató közleményben azt irta, bogy Wilier József képviselő nem teljesítette Lőrinczy Ferenc református, Gazdag Miklós unitárius és Kuthy József rom. katholikus tanítókból 4116 küldöttségnek azon kérését, hogy a tanitók nyelvvizsgája ügyében a Bukarestbe érkezett küldöttség részére a közoktatási miniszternél kihallgatást eszközöljön kl. E közleményben foglaltakkal szemben kötelességemnek tartom a valóságnak megfelelő következő tényeket előtárni: A fentebb megnevezett tanitók egyházi főhatóságaiknak «Ifire bejelentették, hogy a nyelvvizsgák ügyében küldöttségileg a közoktatásügyi miniszterhez szándékodnak menni. Az egyházi főhatóságok ezt nem akarták meggátolni, de figyelmeztették a tanítókat arra, hogy rövid idő múlva Bukarestben közös értekezleten fogják megvitatni a teendő lépéseket és ezért nem tartják célszerűnek a tanitói küldöttség előzetes eljárását. A küldöttség mégis leutazott és a miniszteri kihallgatás kieszkörlésére Wilier József képviselőt akarta felkérni, aki tudomásukra adta, hogy junius 14-ikére már ki is van tűzve az egyházi főhatóságok képviselőinek és a Magyar Párt parlamenti tagjainak közös értekezlete, mely a nyelvvizsgák ügyében teendő lépéseket és az állásfoglalás minden következményét tanácskozás tárgyává teszi. Erre való tekintettel ő sem tarthatta helyesnek a tanitói küldöttségnek ama értekezletet megelőzően miniszteri kihallgatáson való megjelenését és ez okból sem teljesíthette kérésüket. Ezt a felfogást mindenik magyar képviselő és szenátor magáévá tette. E küldöttség más utón eszközölt ki kihallgatást, melynek ték diplomájukat. Hogy mi célja és értelme volna ennek, azt csak akkor fogjuk megtudni, ha látható lesz, hogy milyen eljárásban és elbánásban részesítik őket a vizsgákon. Egészen ijesztő birt kaptak a csikmegyei állami tanitók, akik — amint csikszeredai tudósítónk jelenti — azt az információt kapták tanügyha- tósági körökből, hogy azokat «a tiz évnél nagyobb szolgálati idővel rendelkező magyar tanítókat, kik még állatni iskoláknál vannak, rövidesen nyugdíjba küldik, a tízéves szolgálati időnél kevesebbel rendelkezőket pedig szintén uj vizsgákra rendelik. Ennek a tervnek nem lehet más célja, mint az, hogy a székelyföldi állami iskolákból kisöpörjék a még ott működő magyar tanítók utolsó csoportját is, mindenüvé magyarul, nem tudó regátlakat helyezve be az igy kiürített helyekre. Tudvalevőleg tiz évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező állami magyar tanitó alig van, aki még ott maradt a kultur- zóna állami iskoláiban, azt a tizenöt évvel ezelőtti impériumváltozás alkalmával vették át. Anghelescu miniszternek egész iskolapolitikáját világosan jellemzi ez a terv. eredményét a külsőleg barátságos fogadtatás folytán túlzottan értékelte. A miniszter ekkor semmiféle Ígéretet nem tett arra, hogy ingyenes nyelvtanfolyamokat fog rendezni mint azt a Brassói Lapok irja, hanem azt jelentette ki, hogy a nyilvvizsgákra vonatkozó intézkedését változtatás nélkül fenntartja, korra való tekintet nélkül, Az egyházi főhatóságok képviselőinek és a Magyar Párt parlamenti tagjainak Bukarestben junius 14-én és 15-én taztott háromszori értekezlete beható tárgyalás alá vette mindazon lehetőségeket, melyek a nyelvvizsgákkal a tanerők és iskoláink létét is veszélyeztető következmények elhárítására a kormány elé tárhatók. Az értekezlet e célból beadványokba foglalta azon indokokat,- melyek az 1925. évben a Népszövetség elé terjesztett iskolai panasszal kapcsolatosak. Az erdélyi magyar egyházi főhatóságok ugyanis a magánoktatási törvény tervezete ellen a Népszövetséghez panaszt nyújtottak be és e panasz folytán Duca volt külügyminiszter kezdeményezésére Anghelescu közoktatásügyi miniszter az egyházak képviselőivel közvetlen tárgyalásokat folytatott s a Bukarestben 1925, évben november 6-án felr vett jegyzőkönyvben a törvényjavaslatnak olyan módosítását ígérte meg, hogy a hitvallásos iskolák tanerői csupán egy nyelvvizsgára kötelcztetnek, a jövőre csak tanfolyamok hallgatására rendelhetők azok, akik az állam nyelvét sem birják, de a kötelező vizsga aiul is mentesittetnek a meghatározott kort, illetve szolgálati évet elért, vagy román diplomával bíró tanerők. E jegyzőkönyvben foglalt módosításokat az állam képviselője a Népszövetséghez beterjesztette, mely 1926. év március 18-án tartott ülésén tudomásul vette, hogy a román kormány ezen módosításokkal „lényegesen enyhítette a törvényjavaslat panasz tárgyává tett pontjait." iwi mi m mii iwiwwwwiiiipw mi ii immun mini -inn A tanítói küldöttség nem Ismerte a fennti tényeket és mielőtt a kormány figyelme azokra feihivatott volna, csupán a méltányosság szempontjaira hivatkozással próbálta a közoktatásügyi miniszter engedékenységét megnyerni s ezáltal alkalmat adott arra, hogy a miniszter, pár nappal az egyházi főhatóságok közös lépésének megtétele előtt a nyelvvizsgára kötelező intézkedésének fenntartása iránt nyilatkozatot tegyen. Az egyházi főhatóságok képviselőinek és a Magyar Párt parlamenti tagjainak együttes küldöttsége a köz- oktatásügyi miniszternek nemcsak memorandumot adott át, hanem szóbelileg is igyekezett rábírni intézkedésének, visszavonásara, de a miniszter nemcsak ezt, hanem még a vizsgáknak egy évre való elhalasztását is megtagadta. A Magyar Pártnak háromtagú küldöttsége ezután beadványban és szóbelileg a külügyminisztérium figyelmét hivta íe! arra, hogy a közoktatásügyi miniszter inlezkedése nemzetközi fórum előtt vállalt kötelezettségeket ezért, úgyszintén a miniszterelnökhöz is eljuttatta memorandumát. Ezen lépések megtétele előtt a háromszékmegyei felekezeti tanitók is külön mozgalmat indítottak olyan irányban, hogy a tanitók nyelvvizsga előtt tanfolyam hallgatására köteleztessenek. Ez a mozgalom ellenkezik azzal az állásponttal, melyet a* egyházi főhatóságok és a Magyar Párt összes képviselői és szenátorai a fentiek szerint a kormány előtt kifejezésre juttattak. A kézdi-orbai tanitók pedig nyilvános felhívásban azt követelték, hogy az ítélőtáblához közigazgatási (contencios) panasz nyujtassék be a nyelvvizsgák elrendelése ellen, E panasznak azonban nincs helye, mert az elemi oktatási törvény módosításáról szóló törvény- javaslatba a miniszter belevétette a nyelvvizsgákra vonatkozó kötelezettséget s minthogy ezt a parlament már megszavazta és az törvénnyé vált, az ellen közigazgatási perrel nem lehet élni. Ezen törvény tárgyalása során Laár Ferenc képviselő mindent elkövetett a parlamentben, hogy a minisztert a nyelvvizsgára vonatkozó szakasz visszavonására birja. A leghiggadtabb hangú felszólalását az ösz- szes román pártok olyan egyöntetű heves támadása kisérte, melyhez hasonló eddig alig fordult elő és csaknem testi bántalmazás érte a magyar tanárok és tanitók létérdekét, védelmező beszéde miatt. A Brassói Lapok cikke ezt a felszólalást „elő nem készített, alá nem támasztott kirohaás“-nak és azt a tevékenységet, melyei az egyházi főhatóságok a Magyar Párt parlamenti tagjaival egyetértésben a tanerők és az iskolák érdekében megkíséreltek „kapkodó gyámolta- lanság“-nak nevezi s a tervszerűség és összefogás hiányát hangoztatja éppen akkor, amikor nyolc esztendő óta először sikerült nagyjelentőségű kérdésben az összes egyházi főhatóságok egyöntetű állásfoglal“»*«- létrehozni. Csíkszereda, 1934 julius 5-én. Pál Gábor. országgyűlési képviseli. ■ Pearl S. Buck; Kwei-lan vergődése. Szerzőt az olvasóközönség az „Édes Anyaföld“ cimü regényéről már ismeri. Ebben a regényében a Kelet és Nyugat kultúrája, világnézete és társadalmának erkölcsi felfogása csap össze, ahogy a szerelem átgyurja az embereket, kiöl a lélekből hagyományt, babonát és előítéleteket. Mélységes emberi szenvedélyektől átfűtött miliőben, izzó gyűlölet és forró szerelem fülledt atmoszférájában pereg le a drámai fordulatokban gazdag történet. A 215 oldalas, finom, feliérpapirra nyomatott, diszi'3 vászonkötéses regény ara csak 60 lej. Portóköltség 10 lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában, Baron L Pop u. 5 sz. — 159 lej értékű könyvrendelésnél a pénz előzetes beküldése esetén portóköltséget ini viseljük. Pál Gábor képviselő nyilatkozik a kisebbségi tanitók bukaresti küldöttségéárásáról
