Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-11 / 153. szám
KUETl'UjS&G cm Végre egy eset, ahol elégtételt adott Angheleseu a brutális tanító veréseiért A közoktatásügyi miniszter megintette a koronái állami iskolai igazgatót — „Egyes tanulókat a munkaképtelenségig ütlegelt“ (Kolozsvár, július 9.) A közoktatásügyi miniszter 1934 május 24-én 87974. szám alatt megküldte a szenátus elnöksége utján Gyárfás Elemér szenátornak a köröndi iskola-igazgató ellen emelt panasz kivizsgálására kiküldött C- Stan vezérinspektor 1934 május 18-án 369/934. szám alatt kelt alábbi jelentését: „A folyó évi május hó 7-én Korondon eszközölt vizsgálat rendjén megállapítottam, hogy az iskola igazgatója, loan Bota, érdemes tanitó, aki sok lelkesedéssel dolgozik az iskolában is és azon kiviil is. Nincs meg azonban az a tapintata, mely megkivántatik egy román tanítótól, aki nem román környezetben működik. Ez okból barátságtalan viszonyba került a község összes vezetőivel, akik magyarok. Bota tanítónak azonban nincs meg a szükséges tapintata az iskolában sem. Nemcsak a üli történik Bécsiben ? törvényben és rendeletekben meghatározott büntetéseket alkalmazza, loan Bota testi fenyítést is alkalmaz. S ami még szomorúbb, amint ő maga is elismeri s amint az idecso- tolt orvosi bizonyítvány is igazolja, túllép minden mértéket e büntetések alkalmazásában, ütlegelve egyes tanulókat egészen a munkaképtelenségigloan Botának nincs tanszéke Korondon. Ö csak ki van ide rendelve. A jövő tanévre nem fog többé ehhez az iskolához kirendeltetni, ide olyan igazgatót hozok, akinek meg lesz a szükséges tapintata. Azért a hibájáért, hogy verte a gyermekeket, őt „bizalmas megintésseV‘ büntettem nieg s ő kötelezte magát, hogy testi fenyítéket nem alkalmaz többé egyetlen tanulóval szemben sem.“ A német események várakozás ellenére sem szűntették mcgr a terror»cselekménycket Vetélkedés a munkásosztályért — Feléledt a pán. európai mozgalom (Becs, julius 9.) Ausztria, amely néhány hét .előtt lélekzetfojtva kibicelt a velencei Mussolini—Hitler találkozónak, jól tudva, hogy az ő jövendőbeli sorsa is egyik lényeges pontja a két államférfiu megbeszéléseinek, most a német határ felé fülel. Megint csak abban az alapos meggyőződésben, hogy ami odaát a nagy testvérországban viharzik, szintén közelről érinti és igen jelentős részben az ö ügye is. Sajnos, ahogy a velencei találkozóról sem tudódott ki semmi autentikus és csak a találgatások szinte végtelen sorozatát indította meg, amelyben semmiféle hivatalos megnyilatkozás nem teremtett eddig rendet, úgy a frissebb keletű német esemény-halmaznak osztrák vonatkozásait sem sikerült mostanáig teljes bizonyossággal kideríteni. Az első órákban azt hitték többen, hogy az osztrák hitleristák, akik a földrajzi adottságok folytán Münchenben, tehát Röhmön és közvetlen környezetén keresztül tartottak kapcsom latot a birodalom központi hatóságaival, egyszerűen fejüket fogják veszteni a német események következtében. Szétzüllenek és a terror-sorozat, amely egyre kellemetlenebbé sulyosodik az országra egy-kettőre meg fog szűnni. Ez a remény egyelőre nem vált valóra: a terror-cselekmények rendületlenül folytatódnak és ez annak vitathatatlan jele, hogy a szervezet, amely irányitja azokat, nem ingott még meg. Az osztrák légió szétszaladásáról, koldulva hazafelé közeledéséről elterjedt biztató hírek szintén valótlanoknak bizonyultak. Ez a légió fontos ütőkártya a németek külpolitikai játszmájában, nem hagyják tehát cserben és a legújabb hírek a légió demonstrativ kölni felvonulásáról beszélnek, ami nagy szó az általános felvonulási tilalom közepette. A nemét hivatalos jelentésnek a müncheni bün-barlangról, az agyonvert fővezérek költekező és kicsapongó életmódjáról és általában az S. A.-n belüli tisztogatás szükségességéről szóló részletek mindenesetre hideg zuhanyként hatottak. Viszont Hitler nimbusza töretlenül él tovább a tömeg szemében. Túlélte azokat, akik ezt a nimbuszt megko- vácsoiták, de a maguk részéről nem vették komolyan. A huszáros roham, amellyel Hitler régi bajtársait elseperte, tagadhatatlanul imponál és a jogi meg az erkölcsi részleteit nem sokan érik fel ésszel és még kevesebben firtatják. Sőt akadnak, akik egyenesen mo. ralis gyarapodást várnak a párt „salakjának“, erkölcsi teher-tételének kiirtásától Viszont a mai gazdasági programm nyilvánvaló feladása és ezzel egy- időben a gazdasági okokból elégedetlenkedők gyűjtő- táborának, a rezsim faoszlopának, az S. A.-nak — sokan találó szóval S. A.-osztálynak nevezik — leépítése úgy számban, mint befolyásban, majdnem teljesen lehetetlenné teszi az agitációt a gazdátlanul maradt osztrák munkásosztály kebelében, ami a bombavetés mellett az osztrák nácik munkakörében eddig a legfontosabb pozíciót töltötte be. Tehát terjeszkedésével nem kell többé számolni. És még egy lényeges változással vetnek számot azok is, akik nem túlságosan optimiszti- kusok a német-ósitrák viszony jövője tekintetében. A merényletek főleg a katholicizmus és a katholikus papság ellen irányultak az utóbbi hónapokban. A zsidók, az eredeti célpont, valahogyan teljesen a háttérbe kerültek. Talán, mert az osztrák hivatalosság is eiég kemény velük szemben. Míg az első bomba a tavaly egy zsidó ékszerész üzlete ellen repült, most püspöki rezidenciák és falusi paplakok a náci merényletek célpontjai. A konzervatív német köröknek megerősödése és a német hadseregnek döntő pozíciója változást fog hozni, — igy számítják — ebben az irányban is. A náci-ökölre felkerül, ha nem is a herren klubi, de legalább az altiszti glasszc-kesztyü, s a vallásellene» agitáció megszelídül, esetleg teljesen megszűnik a mostani események következtében, — aminek aztán hídverő szerepe lenne Ausztria szive felé. * A vetélykedés a munkásosztályért mostanáig nagy érövéi folyt a kormány és a nemzeti-szocialisták között. Bollfuss pompás sakkhuzással élt ebben a küzdelemben és az ifjú katholikusoknak egyik vezérlő alakját, Ernst Karl Winter dr,-t nevezte ki Bécs város harmadik alpolgármesterévé, nagyszerű készségű irodalmárt és szónokot, akit régi és közismert munkásbarát beállítottsága, szociológiai felkészültsége és közeli nekszusai a marxista munkásvezérekkel, köztük elsősorban Ottó Bauerral, tetejében nyílt ellenzéki ál-' láspontja a februári eseményekig, valósággal predesztinált arra, hogy a hamelni patkányfogó szerepét töltse be a munkásságnál és szép, a szívhez és az észhez egyképpen szóló furulyaszóval heédesgesse őket a hivatalos szakszervezeti szövetségbe. Winter vette át mindenekelőtt a közkedvelt mun- kás-organumnak, az Arbeiter-Sonntag-nak szerkesztését és a hivatalos felfogástól sokban és néha meglepő merészséggel eltérő cikkeivel, amelyek azonban erőshangu igent mondottak az uj osztrák rend mellett, gyakran meggondolkoztatta a szociáldemokrata munkásokat. Később még tovább ment egy jelentős lépéssel. Vita estélyeket rendezett a bécsi munkás-negyedekben, amelyeken a munkások minden megkötöttség nélkül mondhatták meg a véleményüket. Winter azután válaszolt a maga sajátos erősen vallásos, de ép ily erősen kifejlett szociális szempontjából a felszólalásokra. Néha kommunista tüntetésbe fulladt a be» széde, néha a rendőrség nehezítette meg, hogy Winter tmmBmmmmsmmmmmmmmmmmmmammmm állhassa az adott szavát és az Ígért büntetlenségét biztosítsa vitabeli partnereinek. Az érvelése azonban nyilvánvalóan erősen hatott a nehéz körülmények között is, vagy legalább is hidat vert a munkások gazdasági kényszerhelyzete beállítottsága között. Érveket szállított hozzá. Jellemző a merészségére az a szerep, amit a városi munkásházak lakbéremelése körül vállalt. Az uj bécsi városháza jelentősen felemelte a béreket. Egyes esetekben 100 százalékos ez az emelés. A minimum sem kicsi: 40 százalék. Julius elsején kellett volna az uj, a magasabb béreket a mostanáig bizony elkényeztetett, körüldédelgetett lakóknak fizetniök. Winter melléjük állott. Megszervezte őket és egyelőre a régi béreket fizettette le velük határozott Ígéret kap- csán, hogy közbenjár érettük. Ezzel elejét vette, hogy kiüssön a városi bérházak lakóinak bérfizetési sztrájkja és hogy a vörös rezsim közvetlen utódai az elégü- letlenséget csak felszító megtorló intézkedéseket legyenek kénytelenek tenni. Az írásainak és a munkásokkal folytatott levelezésének egy részét most könyvbe gyűjtötte Winter. Arbeiterschaft und Staat, vagyis magyarul: Munkásság és állam a címe és igy egybegyűjtve még világosabban rajzolódik ki a cél, amit megvalósítani szándékszik: Le akarja küzdeni a munkások idegenkedését az államtól és fel akarja kelteni az állam vezető köreinek érdeklődését a spe^ ciális munkás-érdekek számára. Képviselni akarja aa állami érdekeket a munkásoknál és a munkásérdekeket az államnál. Demonstrálni akarja a kettőjük érdekközösségét. A katholikus bécsi Keinhold-Verlagnál jelent meg ez az érdekes könyv, amely beszédes bizonyíték amellett, milyen érdekes, nem mindennapi egyéniségeket tudott kitermelni a kicsiny Ausztria. * A páneurópai mozgalom bécsi vezetősége a gazdasági szempontokat helyezte újabban agitációjának középpontjába. Franz J. Zrzavy szerkesztésében például terjedelmes munkát jelentetett meg, amely az európai agrárkapacitásra vonatkozó statisztikai adatokat gyűjtötte egybe. Ehhez a kompillációhoz most a mozgalom vezére, Coudenhove-Kalergi gróf irt kísérő glosz- szákat és még a mozgalom hivatalos lapjában történő megjelentetés előtt megküldötte azokat a Keleti Újság bécsi szerkesztőségének, A kővetkezőkben kivona*. tosan ismertetjük: A 20. században csődöt mondott az előző százév mindkét gazdaságpolitikai elmélete: a nemzeti védö- vámos rendszer, ép úgy, mint szabadkereskedelem rendszere. Maga Anglia, a szabadkereskedelem klasz- szikus hazája is elfordult ettől a rendszertől, amely lehetetlenné vált, mert az igénytelenebb ázsiai népek iparának biztosítana vele monopolisztikus helyzetet Európában és mert ez a rendszer elpusztítaná az európai mezőgazdaságot, amely nem képes versenyezni a tengerentúli és az orosz gabona.-rmeléssel, amely gépekkel műveli meg a latifundiumok szűz talaját, Európa a másik végletbe esett: az autarkiába. Romboló hatásai vannak ennek a rendszernek, mert egyetlen európai gazdasági terület sem elég nagy ahhoz, hogy önmagáról gondoskodni tudjon, a behozatalról és a kivitelről lemondani képes legyen. Az autar- kikus kísérletek a külkereskedelem egyre növekvő csökkenéséhez vezetett, az egyre nagyobbmérvü elszegényedéshez, a munanélküliség katasztrofális növekedéséhez. Uj gazdasági ideálokra van szükség és ez: a nagy gazdasági terület. A Szovjet, a britt birodalom, az Egyesült Állomok és a kialakulóban levő egységes Kelet- Azsia mellett meg kell teremteni Páneurópát. Annál is inkább, mert ezek az autarkikus nagyterületek egyre maradéktalanabbul zárják ki az európai behozatalt, ezek a piacok elvesztek tehát az európai ipar számára. Az európai szárazföld 26 részre tagozódik. Egyesíteni kell gazdaságilag, hogy 340 millió európai és 160 millió gyarmatos népével, 500 millió fogyasztót tudjon biztosítani ipara számára. Zrzavy azt bizonyítja, hogy a páneurópai terület majd mindegyik agrártermékben többet fogyaszt, mint amennyit termel. Tehát egy közös vámvédelem a tengerentúli gabonával szemben valamennyi eui’ópai mezőgazdasági terméknek elhelyezési lehetőséget biztositana, felszabadítaná az európai mezőgazdát a csikágői börze diktatúrája alól. Az európai paraszt gazdasági helyzete nagyot lendülne és vele lendületre kapna az európai ipar, amely igy vásárló- képes fogyasztókhoz jutna. Fáneurópának a Dunavöl- gye a gerince. A páneurópai gazdasági eszmét a kelet- európai államok kell elsősorban propagálják, amelyek mezőgazdasági államok lévén, a leginkább szenvednek e termékek krízise következtében. Páneurópa meg akarja teremteni az ötödik nagy gazdasági területet! — hirdeti Coudenhove. (f. j.) * A Sport Enciklopédiája. Két hatalmas lexikonkötet, 784 oldal, 500 illusztráció, 50 műmelléklet, egészvászonkötés, a régi 1500 lej helyett 248 lej LEPAGE-nál Kvár. Postán utánvéttel portómentesen.
