Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-30 / 170. szám
12 KuertopxB KOÓS-KOVÁCS ISTVÁN: Biri Négy nap 'ófa szakadatlanul a járdákat taposom- Házból ki, házból be, hogy lélegzetre is alig jut időm. A sok vizslatásba, nézdelő- désbe a szemem is egészen belebódult. Ugrál, pattog, hánytorog előttem minden, mint egy táncosnő gyöngyei, fodrai, amikor neki vadul s hajlong, csavarja magát szélsebesen erre- arra Én már csak annyit látok a világból s neki is csak ennyi a fontos mutatnivalója magából, hogy: Különbejáratu bútorozott szoba kiadó, meg: Elegánsan bútorozott szoba fürdőszobával kiadó és: Intelligens fiatalember szállást kaphat, esetleg teljes ellátással. Nincs énnekem már nyugtom éjszaka sem- A sok keresgélés egészen belémette a szobákat, bútorozva, anélkül, vagy fürdőszobásán- Ha lehajtom a fejem s elszunditok, rámtámadnak a szobák. Aesarognak, somfordáinak, mint a dühös kutyák. Mindegyiken irás van: Különbejáratu fiatalember fürdőszobának sürgősen kiadó, meg: Teljes ellátás előszobának, esetleg 1-ére beköltözhető. Rámugranak, megtaposnak, hogy minden porcikám jajgat belé. Odáig mentem már a mult éjjel, hogy letérdeltem és könyörgőre fogtam a dolgot az egyik cédulás ház előtt, amelyik a leghangosabb volt: — Nézzed, én már nem birom! Borulj reám, egye meg a fene azt a komfortos, különbejáratu pofádat, legyél a sirom. Hagyj nékem békét s írjad rá, hogy: Itt nyugszik Bocskor Aladár élt 27 évet meghalt laknskeresésben. De nem könyörült. És a barátom se, akivel egy ágyban hálok, amig lakást találok. Nagyhasu, pocakos, timsóba kéne ülnöm lefekvés előtt, hogy megférjek vele a szalmazsákon. Reggel aztán talpraugrottam. — Ha törik, ha szakad, én fedél alatt leszek még ma! Oda is kerültem, verje meg az Isten! De még hogy odakerültem! Úgy vaktába neki rohantam egy cédulás háznak s azt se vártam hogy szól-e, nem-e valamit a háziasszony, már a markába nyomtam az előleget. •— Végre! — sóhajtottam fel, hogy egy kicsit a magam kutyájának érezhettem magam. Csak este tudtam meg, hogy hova kerültem. Amikor lefekvésre került volna a sor, vártam, hogy mikor takarodik kifelé a háziasszony a szobából. De nem ment az egy tapodtat se. Ült, mint aki enyvbe esett s nem tud kikászálódni belőle- Hogy a türelmem is fogytán volt, kijelentettem: — Le akarok feküdni! A falnak, vagy neki beszéltem, az mindegy volt- Még a fiilebotját se hegyezte. Erélyesen szóltam: — Álmos vagyok! Erre se fülelt. Még biztatgattam vagy egy félórán át kifelé, amikor aztán rádöbbentem, hegy süket az, mint az anyaföld, amelyik sovány kalászt hány magából s nem hallgat a gazda szavára. Odamentem, belenyúltam a fülébe: — Hé! Aludni akarok! Bambán rámfelejti szemét, randit egyet n vállán. — Hát aluggyon — mondja. — De hol, anyám? Tánesak nem akarsz velem maradni? Két perc és megértem- Nincs ennek any- uyí más szobája se, mint a szememfohérje. Ez a konyha, a háló, a nappali, az ebédlő, ez minden. Káromkodtam egyet, hangosan, hiszen úgysem hallja- Majd a hajába csipadtam dühömben. Leültem, lehajtottam két öklöm közé a fejem s egyszer csak arra eszmélek, hogy tépem a saját hajam s fáj— Hinnye! — kiáltottam fel, — itt csak nyakig benne vagyok a demokráciában! Nagysokára megmutatta a fekvő-helyem. Vetkeztem, ledőltem s hamar elaludtam. Egész éjjel kínos álom gyötört. Biri, — mert igy hívták, hogy az Isten hivta volna magához — rátelepedett a mellemre s markolászta a torkom- 'Azután meg simogatni kezdett s a legvégén úgy pofonesókolt, hogy arra ijedtemben meg ébredtem. I— Te szentséges Atyauristen! — szaladt ki belőlem a rémületJó, hatóra körüli világosság volt már s Biri a mosdó előtt. Áll, s egyszer csak nyolcvanéves karjai meglendülnek. Teng-leng a karja s mint egy ragadozómadár lecsap a szépészeti szereim közé- Kiragadja a fogkefémet, aztán a fogpépes tubusom után nyúl, fehér gilisztát nyom rá, veszi a vizeskancsót, belehör- ből s a következő nyomorúságos pillanatokban csak annyit tehetek megvénhedt barbárom ellen, hogy figyelem két rücskös pofáján fogkefém ki-kidudorodó útját. Majd gargarizál, fuj, prüszköl, hogy azt hiszem begyult és elindul, mint a motor. Akkor visszateszi szépen a fog kefém, a fogpépem. Kiönti a lavórból a vizet, frisset tölt bele, derékig vetkőzik s belepancsol a tálba- Rettenve vágódom hasra s beletúrom fejem a párnák közé. A fekete leves még csak áz ezután következő napokban jött. Volt valami rúd szalámim, amit a szekrénybe tettem, mert gyomorrontás gyötört s pihenni hagytam- Egy hét alatt nem volt belőle semmi, csak a csücske, abból is inkább a spárga, amivel a bél bogra volt kötve- Naponta levágott belőle egy-egy ujjnyit s megette. Azt hitte, hogy én is ugyanannyit falok belőle, igy hát nem veszem észre- A végén még ő állt az erdő felől. Fogatlan szája, ami megállás nélkül csemcsegett, mozgott, hirtelen köpködni kezdte a szavakat: — Ez mégse szép. Itt van velem egy fedél alatt, megzabálja a hurkáját és még megse kí- - nál. Nem felhányásképpen mondom, de a tisztesség úgy hozta volna- Nem is nagyon várom Mit várjon az ember a mai fiatalságtól? --. Egész nap rám se hederitett. Egyszerűen meghaltam neki, nem léteztem. De a harisnyáim igen- Azok éltek, nagyon is voltak. Ott láttam meg riadó lélekkel a lábán- Még letürte, amúgy leányosan a bokájára- Este meg a hálóingemet pillantottam meg rajta- Kétségbe voltam esve. Bufogtam mérgemben, mint & kisborju. de nem fogtam kérdőre- Majd más kor, ba jobb kedvemben leszek. Adok én neki, hogy még a maga cókmókját is lehányja ma gárólDehát a bátorságom napról-napra késett Biri pedig egyre vadabb szörnyűségekkel Irak tált. A szobából majdnem hogy kiszorított Úgy telerakott padlót, asztalt, széket, mindem hogy moccanni is alig tudtam- Egyedül a fék vőhelyem hagyta érintetlen. Ez a tied lehet — — gondolhatta, — ezért megfizetsz. Törtem tör iem a fejem s egy napon csak széket húztam vele szemben s ordibálni kezdtem, de úgy Jöjjön nyaralni Keleti Svájcba, a tündérszép Gyilkostóhoz!! 10 00 meteren a tengerszine felett Ibolyántúli sugarakban gazdag magaslati napfény !! Románia Magas-Tátrája! Bazedovosok Mekkája! I Turistáknak feledhetetlen élményt nyújtó kirándulások egészen 2800 méter magasságig. Strandfürdő, meleg kádfürdők. Csolnakázás a tavon. — Sportszerű pisztráng halászat. Nyolc kényelmes penzió 120-tól 160 lejig napi áron. Szobák már 68 lejtől 150 lejig. 50*/® vasúti kedvezmény. Rendszeres autóbuszjárat. Autógarage. Kötelező napok: csütörtök, szombat, vasárnap délelőtt. Utas esetén azonban más napon is rendelkezésre áll. Az autóbusz indul: vasárnap délelőtt 7, csütörtökön és szombaton d. e. 10 órakor. Menettértijegy 70 lej. — Érdeklődők forduljanak a Klimatikus Bizottsághoz, Gheorgheni, Ciuc. hogy a szám járását is lássa, mert igy kön?' nyebben megért. Előbb bétettem az ablakokat, nehogy kihallszon a szó, még azt hinnék az irdvari lakók, hogy ölöm. Belenéztem vizenyős, csukaszürke szemébe és kezdtem; — Kedves asszonyom, figyelemre méltó hölgy! Úgyis mint föbérlő, úgyis mint a civilizáció egyik oszlopos tagja, meg kell értse, hogy a torzsalkodás, tervszerű területbekelezés, okkupáció és annektálás sohasem szül jó vért. Nézzen szépen szét az államok körül. Látja, leülnek a zöld asztal mellé és tárgyalnak. Megállapítják: eddig az enyém, addig a tied és tovább kuss! No tehát, két ilyen jeles lény, amilyen belőlünk sértegeti ezt a világrendet, nem élhet kutya-macskaképpen egy fedél alatt. Pláne, amikor a hajlék egy szobára szorítkozik. Egyezzünk ki hát, érdemes hölgy. Krctáa-, zuk fel a padlót és kész. Hajlott az ajánlatra. Vonalakat huztunk a padlóra. Egy keskeny ösvényféle elvezetett az ajtótól a szoba túlsó végóig- Belőle mellékágazatok futottak a mosdóhoz, szekrényhoz, asztalhoz. Voltak semleges zónák, ahol egyenlő joggal közlekedhettünk- Csupa egy fehér sáv, krikszkraksz volt a szoba- Ha valami józan fejti ember botlott volna be hozzánk, azt hitte volna, hogy egy őrült feltaláló, vagy hígvelejű rejtvényfejtő tanyájára került. Az első pár nap békében telt el. Semmi nem zavarta meg együttlétünket. Szunyádé» zott ki-ki magának, akár két halott, akiknek nincs gondjuk egymásra. Hanyatt feküdtem a díványon s napokat olvastam. Biri aa asztalnál bíbelődött, meg a szekrénynél. Még szerencse, hogy valami jószivü vendéglőstől ingyen kosztot kapott, legalább nem volt telő a lakás ételbiizzel. Tűz se rontotta a levegőt. A szerződésben persze az is pontokba voit foglalva, hogy se én nem viselhetem az ő szók ■ nyáit, sem pedig ő az én harisnyáimat. Ezt be is tartottuk becsületteli. Én jártam a magám nadrágjában, Biri pedig az uriasszonyokról levetett harisnyákban. Lassacskán még a nyelvünk is megeredt. Én magamról beszéltem, ő meg a saját éleiét bogozgatta ki elébem. Megtudtam, hogy lány még, nem akaródzott férjhezmenni neki, amíg lehetett volna, mikor meg kézzel-lábbal kapálózott férj után, a kutyának se kellett. Húsz éve lakik ebben a szobában és évek óta nem fizet érte semmit. Ez okos felvilágosítás — gondoltam, — ennek még hasznát vehetem- Rokonai nincsenek- Hogy ő a temető felé hajlik, hogy neki koporsó kell már, nem élet, nem nyavalygás, azt minden harmadik mondata közé beszorította- Ebben én is egy véleményen voltam vele. De hiába teregettük ki életünket egymás szeme elé, mint az asszony a szekrényét, hogy egye a sárga irigység barátnőjét a sok finom, divatos holmi láttára, kezdtem észre venni, hogy nincs nagyon ínyére az egész békeszerződés. Főleg akkor láttam ezt, hogy délelőttönként künn a városban volt dolgom és csak déltájt kerültem haza. Frissen kaptam a gyűlöletét a kepén, úgy, ahogy odafreccsent láttámra. Jól is sejtettem. Ahogy kezdtem eljárni hazulról, örökösek lettek a hátáryillongások- Kíváncsiságának martalócai bebetörtek birodalmamba és ilyenkor pusztulás, romlás üsz- kösödött a nyomán- Megint jöttek a rakosga- tások s egy szép napon azon vettem észre magam, hogy ott vagyok, ahol kezdtem- Kibéleliu szépen rongyokkal, foltozni valókkal, edényekkel a bútorok közeit, hogy egyensúlyozva járhattam csak közöttük. Ki is fakadtam ezért. Még káromkodtam is- De ő nem sokat törődött velem- A zoknijaim ismét feltünedeztek száraz bokáján, a hálóin geim közül pedig mindig eggyel több volt a piszkos, mint amennyit én használtam- Később igyekeztem mégis békés mederbe terelni a dolgot. Hivatkoztam a megállapodásunkra, sőt arra is, hogyha nem hajlandó betartani a feltételeket, hát úgy eltűnők, mint a köd. Nem nagyon izgathatta magát- Egy szót sem szólt. De több volt minden szónál, beszédnél. amit egy napon tett. Amikor délben hazajöttem, fel volt súrolva a padló. Se hire, se hamva a határvonalaknak. Pedig tudom, hallottam az udvarban lakóktól, hogy két évben egyszer szokott súrolni. Egy surolókefehu- zással megsemmisítette az egész békeszerződést. Még azon az éjjel összecsomagoltam és megzaklatott idegekkel, egyhónapi lakbértar- tozással megugrottam az ablakon.
