Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-02 / 146. szám

KeitTiUjsxb VASÁRNAPI KRÓNIKA Színházi mérleg Cadum szappan Bőrünk lélegzik... Tisztítsuk meg a pórusokat Cadum szappan krémes habjával. / Bőrünkéi... Állandóan újjászü­letik. Cadum fokozza a bőrfe* lület életképességét és az arcbőrnek üdeséget kölcsö­nöz. Cadum szigorúan tiszta, —Kapható gyógyszertára semminő szabad lúgos anya­got nem tartalmaz. Sohasem izgadtja a bőrt, még a cse­csemők oly érzékeny bőrét sem. Cadum egész az utolsó darabkáig felhasználható. A. leggazdaságosabb és a leg­jobb mosdó- és fürdöszappan. kban és drogériákban —» Néhány autóbusz állott meg ma délután a Magyar Szinház előtt, felpakkolódtak rá a Fe­kete—Ihász szintársulat tagjai, hogy átrobog­janak Nagyváradra» ahol tiz napra kaptak át­futó menedéket és szállást. Akárcsak régen, amikor még delizsáncon és echós szekéren vándoroltak egyik faluból a másikba Thália vidéki papnői és papjai. Nem titok, hogy Fe- ketéék, amilyen szerencsés ómennel, zajos tap­sok és zsúfolt házak andalitó zenéje mellett kezdték meg az ősszel előadásaikat Kolozsvá­ron, olyan balszerencsével, kongó nézőtérrel és kitartó közönnyel fejezték be legutóbbi elő­adás-sorozatukat. Hogy a forgandó szerencse melléjük fog-e szegődni Nagyváradon, később pedig Temesváron, azt megjósolni nem lehet, mi mindenesetre a legjobbakat kívánjuk ne­kik. Néhány szavunk azonban volna Feketéék távozása alkalmával a kolozsvári színészet kérdéséhez. A szinházi év úgy kezdődött, hogy egyrészt a Parlagi szintársulat, másrészt Fe­ketéék véd- és dacszövetséget kötöttek, megái lapodtak abban, hogy az egyik csupán drámai, a másik operett-előadásokat fog adni, felvált­ják egymást Kolozsváron, Nagyváradon és Temesváron- Véletlenül e sorok ivója jelen volt annál az ünnepélyes pillanatnál, amikor ezt a „vérszerződést“ megcsinálták, rózsás re­ménységekbe csomagolták. Kegyetlen voltam és ezt a derűs perspektívát eg-y kis józansággal azonnal komor fellegekbe burkoltam. Meg­mondtam Parlaginak és Feketének, hogy el­képzelésük keresztülvihetetlen, mert a mai, leromlott Ízlésű közönség nem elégszik meg heteken keresztül estéről-estére csak drámai produkciókkal és meg fogja kívánni a műsor­nak könnyebb fajsúlyú darabokkal, elsősorban operettekkel való felfrissítését. Azt a vélemé­nyemet sem rejtettem véka alá, hogy az ilyen megegyezések egyáltalában nem örökéletiiek és ebből még dühös egymásnakrohanások, ci- vódások, ellenségeskedések fognak származni. Sajnos, amit akkor mondtam, mindaz betüről-betüre bekövetkezett. Parlagiék már a második héten operettet játsztak, pedig erre csak félkézzel rendezkedtek be, viszont Fekete sem tartotta be a megállapodásnak azt a pont­ját, hogy a kolozsvári szintársulat drámai míi- sordarabjait nem adhatja elő. Mi következett ebből! A Parlagiék operettjeit dilettáns pro­dukcióknak ítélte a közönség, Feketééinél pedig abból származtak a nagy bajok, hogy az utolsó pillanatban történt szervezkedésnek generális szépséghibáit lehetetlen volt elken­dőzni s mindjárt az első hetekben kiderült, hogy ezzel az együttessel a kolozsvári közön­ségnek sokszorosan lemérsékelt igényeit sem lehet kielégíteni. „Beüthetett“ az első operett­bemutató, amelyet a lelkes, de kisigényű hós- táti közönség olyan tömegesen látogatott, hogy cgy-egy estén tucatjával mentek el jegy nélkül a pénztártól, de örökké csak a közönség el­nézésére, a kolozsvári hagyományokra hivat­kozni, ebből a kassza állandóan meg nem telik. A két, a szezon elején legszorosabb baráti együttműködésre szövetkezett szintársulat pedig most úgy áll egymással szemben, mint a legádázabb ellenségek. A napokban Brassó­ban jártam, ahol különben a közönség szere- tetébe fogadta a kolozsvári színészeket s például az Ember tragédiáját sorozatosan ad­ták, szinültig megtelt házak előtt s ott úgy beszéltek Feketéékről, mint ;i magyar színészet gyilkosáról. Elmondták, hogy lement Brassóba, tárgyalni kezdett a színházépületeket bérlő mozissal s a tavalyi két és fél ezer fejes bért felsrófoltatta négyezerötszáz lejre, ami létalap­jában támadta meg a színtársulatot. Hozzá­tették azt is, hogy amikor a Fekete színtár­sulatot beengedték Kolozsvárra és látta a kö­zönség részvétlenségét, még a moziáraknál is olcsóbban, tiz lejekért vesztegette a jegyeket adóval és más mellékkiadásokkal együtt, ami kész ráfizetés és ami ismét csak a szinház ie járatását idézte elő. Legfőbb panaszuk pedig az volt, hogy Fekete, holott jól tudta, hogy a kolozsváriak Brassóból Váradra szándékoznak menni, leszaladt Nagyváradra és napi 2500 lej felajánlásával el is tudta érni, hogy tiz napra megkapja a színházat. Ez alatt a tiz nap alatt pedig le fogja játszani a kolozsvári társulat müsordarabjait és csúnya precedenst csinált azzal is, hogy bért ajánlott fel a szinház épü­letéért, ami majd prejuditálni fog a Parlagi­val kötendő jövőbeli szerződés biztosításánál is. Én nem akarok ezeknek a vádaknak tag­lalásába belemenni. Csak éppen oda akarok ki­lyukadni, hogy a társulatok ide-odabarango­lása, mint megoldás tökéletesen megbukott. Vissza kell térni a szülészet lehető állandósí­tásához. Azzal a módosítással, hogy Nagy­várad és Kolozsvár együtt vállalják színtár­sulatuk eltartását, Temesvár és Arad legyen a másik szini kerület, emellett pedig lehet még két, vagy három kisebb igényekre támaszkodó társulat. Az nem lehet szempont, hogy vala­melyik szülész néhány ezer lej tőkéhez jut hozzá és már mindjárt színigazgató akar lenni. De ha már szidtuk a színigazgatókat s szí­nészeket, állapítsuk meg azt is, hogy a közön­ségnek is vannak kötelességei- A magyar szí­nészetet meg kell valahogy menteni. A lelan­kadt érdeklődést újból feltámasztani. Ha más­képpen nem megy, áldozatokkal is- Hogy csak magunkról beszéljek, álljon össze Kolozsvár és Nagyvárad magyar közönsége, csinálja meg azt az egyesületet, amelynek egyedüli célja az, hogy a színházat állandóan lássa cl néző­közönséggel. Ha erre vonatkozólag komoly kezdeményezés indul meg, nem hiszem, hogy a magyarság kivonja magát az áldozathozatal alól. Én még nem fizettem Kolozsvárt színház­jegyért, de hogy ha egy kifogástalan szintár­sulat jó műsortervét mutatja be nekem a színigazgató, akárki is legyen az, még én is váltok egy bérletet. Ebben a színtársulatban azonban nem volna szabad szubrettel játszatni Évát és prózai színésznek adni a bonviván sze­repkörét Mlvégre a közönség rájött arra, hogy keserves garasaiért valami cllenszolgálatot is megkövetelhet. Menni fog Parlaginak is a szinház, hogyha komoly színházat játszik és Fekete Mihály is meg fogja találni a számítását, hogyha együt. tesét nem harmadrendű — egyébként tiszte­letreméltó és Désen, vagy Déván bizonyára jól helyt is álló — színészekből állítja össze. . (sz) — ítélet előtt a grivítai pör. Krajovából jelentik: A grivitai, nagy sztrájk pőrének szombati főtárgyalásán folytatták a védöbe- szédeket. Grozdea ügyvéd kéri a hadbíróságot, hogy a vádlottakat ne Ítélje el Chirita őrmes­ter meggyilkolása miatt, hanem csak a sztrájk miatt. ítéletre valószínűleg hétfőn kerül sor. ISIIIHIIIIIIIIBIIIIIIIIIIIIIISIllllllllllllSlllllllliniffilllllllllllllSlllilllllllliSllllllllllltliSllllfflIlllglIllllllllllllilllllllllllllBHilililllíiBiliiniilllliaillllllllllllBllllllllllllllB —wniMmiaiwiinm—won—w——— hmm—i m * O * 11 * 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Az Erzsébet pincében Lrzsebet Királyné bzallo Budapest, IV., Egyetem ucca 5. este szalonzene. «T Menü ( Í-SO P. WIIMli!ll!ánillllllllllllSIII!llllllll±illlili!!lilli±liliUllll[ll>±llllillllllllSllllllillllllSL±:tlíiiiiiiiHlisi>!iliii(lllllftll!l!ltllll!ll£ll!lllllllllSUIIIII!lilBllllllllUii£llj!lllill]

Next

/
Oldalképek
Tartalom