Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-02 / 146. szám

4 Kíitnüjsm Egy japán pap beszél: A kővetkező beszélgetés egy buddhista pap, Tomomatsu Entaj és egy újságíró kö­zött folyt le. A beszélgetés szövegét pedig a Gendai című, Tokióban megjelenő japán havi folyóirat közölte. rAz újságíró: Hogyan gondolkozik ön a modern emberről? Tomomatsu: Azelőtt a házak teteje na­gyon nyomott volt, az ablakok pedig igen ki­csinyek, úgyhogy a házban benn mindig sö­tét volt. Az akkori idők leírásából is kitűnik, hogy az emberek mindent sötétnek és szomo­rúnak láttak. Ma már a dolog egészen más­ként van. A nyomott tető eltűnt, a házakra sok nagy ablak került. Az emberek fényt, vi­lágosságot akarnak. Azonfelül az embersziv kifelé, a külvilág felé sóvárog. Vidámabbnak is látszik, de csak szemre, csak külsőleg. Ipar kodik elkábitani magát. Nevessetek! Legye­tek vidámak! kiáltja, de az egész csak külső- séges, felszínes nevetés. ",_____—■ A tánc. Az újságíró: Az egész tehát csupán egy grotesz tánc? Tomomatsu: Igen. A táncos nem benső örömtől hajtva táncol, hanem mert táncolnia kell. A tánc csupán cocktail számára s neki szüksége van erre az öncsalásra. így él a mo- dern ember fölszínesen, nem benső lényegét, a Logost követve. Innen ered minden öngyilkos­ság, hitványság; ezért nincs szilárd erkölcsi felfogása- Elaltatják saját lelkűket és csupán az érzéki gyönyöröknek élnek. At' újságíró: ügy van, amint ön mondja. A mai ember mosolyra kényszeríti az arcát, pl akarja kábítani magát, hogy vidám legyen. ’Az utóbbi időben számos uj tánc keletkezett, mint a Tokio-tánc, a cseresznyetánc stb- Az ilyen táncok terjedésee — mondják — egy nép pusztulásának biztos előjele. Olyan önkábitás rejlik ezekben, amelyben saját elviselhetetlen gondolataink elől való menekülést keressük. A japán szellem. Tomomatsu: Igen, ez igy van, de azonfe­lül van még egy oka. ügy gondolom, hogy mi­vel az összhang, a szimfónia bennünk sötét, nyomott érzést kelt, azért keletkezett a jazz- muzsika. De az a néptánc, amelyet Japánban mostanában különösen élénken gyakran tán­colnak, nem jazztánc, hanem régi klasszikus japán tánc. Ezzel iparkodnak a japán nép lel­két újból japánizálni. Gondoljon csak például a mandzsu problémára- Ez egyesítette a japán népet. A marxizmus, amely az orosz-japán há­ború óta Japánban igen elterjedt, legyözetett. Mennyi marxista lett a közelmúltban harcos nacionalistává! Ez is egy jele annak, hogy a marxizmusnak nincs többé létjogosultsága- Én azt hiszem, hogy a modern ember a racionaliz­mus utján amugyis tulmessze haladt, — min­dent meg akar kritizálni, mert a racionaliz­mus folytonos analizálásra késztet. Európai példa nyomán Japánban is mindenki analizál. Ezek az emberek folytonos kész képletekben gondolkoznak és igy beszélnek: Ez munkás, ez pedig kapitalista. Ez jobboldali, ez pedig bal­oldali. Mintha csak azt mondanák: 10:5 = 2- Az emberi élet azonban nem ismeri ezeket a kép­leteket, mert mindig marad valami rejtett, ta­lányos, föloldhatatlan maradék. A racionaliz­mus reakciója gyanánt Németországban, Olaszországban, Spanyolországban épugy, mint a mandzsu probléma Japánban- Mit je­lent a mandzsu kérdés Japán számára? Azt je­lenti, hogy vannak dolgok, amelyek tulmen- nek értelmen és értelmünk jeges kritikáján. Az értelem birodalmában vannak dolgok, amc lyek összeegyezhetetlennek látszanak; ilyen­kor el kell nyomnunk a kritikát és erre segit a muzsika és a tánc- Volt olyan idő Kínában, amikor az állam uralma a muzsikán nyugo­dott. Ha a nemzeti dal fölhangzik, az egész nép egymásra talál ebben az érzésben- Ez az egységesítő erő a japán népnél a japán szel­lem, amelyről ma annyit beszélnek. A japán szellem vallás. Japán és a japáni nép szeré­té te. Nem is lehet igazában kérdezni, hogy mi a japáni szellem, nem is lehet azt megmagya­rázni, mert ez maga a szeretet, mert ez maga a vallás. Bsmsssüs Szenzációs hír vevőink részére!! GALLIA cég létezése óta most először rendez nevetséges ölesé áron nagy reklám- és maradékvásárt. Régi vevőink figyelmét felhívjuk arra, hogy használja ki iezt a páratlan alkalmat Tehát kedden, juSius 3«án, siessen rain­dienki a I GALLIA céghez. Ciuji lerakat; Gen. Neculcea ucca 3.— (Renner palota) A betegség — jótétemény. Az ujságiiró: Önt bizonyára igen sokan meglátogatják, hogy bajukban öntől tanácsot kérjenek- Miféle emberek jönnek leggyakrab­ban? Tomomatsu: Leggyakrabban asszonyok jönnek, akiik mindenekelőtt a családról és a betegségről beszélnek. Az újságíró: Milyen választ tud ön adni ezekre a kérdésekre? Tomomatsu: A betegek, mindenekelőtt a tüdőbetegek igy szólnak: „Én nem akarok töb­bet élni. Legjobb lenne öngyilkosnak lennem, hogy családomon segítsek. De ha. gyermekeim­re gondolok, mégis élűi szeretnék-“ Ezeknek igy válaszolok: „Önnek kell élni; Buddha azt tanítja, hogy a betegség jótétemény- A beteg­ség alatt önmagunkba mélyedhetíink. Hasz­nálja fel ezt az alkalmat, önnek nem kell most dolgoznia, semmi sem zavarja önt- Ne törőd­jön betegségével hanem gondoljon az emberek­re, az életre, Buddha tanításának igazságára. Nevelje szellemét. — A mai emberek egyálta­lán túlsókat beszélnek boldogtalanságukról* Nyugodtan és mélyen gondolkozhatnának ehe­lyett fölötte. Mi az igazi szerelem? Az újságíró: Szerelmi bánatban is fordul­nak önhöz tanácsért? Tomomatsu: Igen. Egy hölgy jött legutóbb hozzám és azt mondotta: „Nekem van egy je­gyesem, aki tőlem távol van. Nagyon szeret­ném már látni, de ő olyan szorgalmasan tanul, hogy egyáltalán nem gondol rám, Mit te­gyek? Én azt feleltem: „Ha ön tényleg sze­reti őt, sokkal jobb, ha most nem találkoznak.“ — Az emberek azt gondolják, hogy a szerelem azonos a térbeli közelséggel- Túlságosan testi­leg gondolják el ezt. Pedig a hús és vér játéka elmúlik; ahol a szerelem csak érzéki kábulat­ból áll, ott nincs önmegtagadás. Az igazi sze­relemnek az igazi emberségen kell alapulnia. Az embereknek komolyan és mélyen kellene bajaikról gondolkozni, de valóságban a tömeg mintegy álomban rohan előre. A mai ember« nek nincs egységes és zárt világnézete. A mun kafelosztás elve a részlet rabjává tette. A ci­pőgyári munkás nem tudja, hogy miféle cipőt készít, mert csak egy parányi részét ismeri az egész munkának. Azelőtt ő készítette el a ci­pőt, látta végül munkája egészét és örülhe­tett neki. Ma ez nem igy van. Ma csak részle­tekkel dolgozik és a részletek mindig értékte­lenek. A modern embernek egyáltalán nincs világnézete, hanem ebből is csak részletekkel, töredékekkel rendelkezik. Ezért is nem talál­hat megnyugvást. A vallás és művészet azok a szükséges nagy erők, amelyek a ma emberé­nek ismét, egységes, erős, diadalmas világné­zetet adhatnak. Felíellározacáic atz ©ffyli Ä.zaJk vágyónál is Megfenyegelik az egyházait vczeíőil. hogyha a vagyoni helyzetet nem árjáit he húséra, höz* oStiraibamisitásért vonj ált öltét felelősségre (Bukarest, junius 30.) Lapedatu kultusz- miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a szenátushoz az összes romániai egyházak vagyonának a leltározásáról. Még nem lehet biztosan tudni, hogy a kormányt milyen szán- dékok vezették a tervezet elkészítésénél, lehet, hogy fontos helyzetképet akar szerezni az egy­házak vagyoni állapotáról, de az is valószínű, hogy az ellenőrzésnek ez a formája kiinduló­pontja lesz a kisebbségi egyházakkal szemben megnyilvánulható kellemetlenkedéseknek. Mit is tartalmas a javaslat? Első szakaszában kimondja, hogy a tör­vény célja az alkotmányban és a kultusztör­vényben az állam számára biztosított ellenőr­zési jog megkönnyítése. E célból a törvény ki­hirdetésétől számított hat hónap alatt a kul­tuszminisztérium által kibocsátott nyomtatvá­nyokon pontos kimutatást kell közölni minden egyházi szervezetnek ingó és ingatlan vagyo­náról. Ugyancsak be kell vallani, hogy az egy­házi, tanítói és vagyonkezelői személyzet mi­lyen vagyonállapotnak élvezi jövedelmét s milyen szubvenciókat kap a községtől, megyé­től, vagy kegyurtól, akár pénzben, akár termé­szetben. Pontos kimutatást kell közölni azok­ról a vagyonokról is, amelyek más célt szolgál­nak, mint az előbb említettek. Be kell vallani az alapítványok jövedelmét is, megjelölve az alapitó okmányban lefektetett célt. A bevallási iveket, a püspöki hatóságok, valamint a község bírája, illetve polgármestere és a helyi adóhiva­tali főnök is alá kell Írja. Az esperességek, a püspökségek, szerzetes-rendeknél szükséges szin­tén a püspök, a prefektus és a pénzügyigazgató aláírása- Amennyiben az egyházi hatóságok nem tesznek eleget kötelességüknek, az állam a mulasztóktól megvonja az államsegélyt. A lel­tárban beállott változást minden év december havában közölni kell a kultuszminisztérium­mal. Ha az illetékesek a valóságos helyzetet nem hűen írják le, ha hamis iratokat használ­nak, közokirathamisitást követnek el és a bün­tetőtörvénykönyv idevonatkozó paragrafusai alapján kell felelniük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom