Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-14 / 156. szám

4 KfttTtnjSSG A túlzó sajtó ui taktikája: egymásnak uszítják a kisebbségeket Az Universul a svábositás mellett, a Curentul a németek ellen (Kolozsvár, jnlíus 12.) Az Universul vé­delmére kel az aradi sváboknak s követeli, bogy az Arad városi magyarnyelvű állami is­kolákat tegyék németnyelvűvé, mert Aradon nagyon sok elmagyarosodott német van. A lap követeli, hogy ag állam segítse a svábok­nak azt a harcát, amelyet a rám. katholikus egyháznak a magyarok keséből való ki ve ve­séért folytatnak' Segíteni kell a svábokat ab­ban is, hogy a temesvári Notre Dame iskolát elnémesitsék. Kikel Pacha Ágoston rom- kath- püspö kellen, aki a svábok németesitő szándé­kait nem honorálja kellőképpen- Felszólítja a minisztériumot, hogy figyelmeztesse a püspö­köt a „törvényes útra való“ visszatérésre. Ezzel szemben a Curentul a németektől félti a többi kisebbségeket. Azt mondja, hogy a szász hitlerista szervezeteket azért kellett feloszlatni, mert nemcsak a román, de a többi kisebbségekkel szemben is agresszíven visel­kedtek. Egyetlen román kormány sem tűr­heti meg a faji gyűlölet terjesztését és nem engedheti meg, hogy a mithológiai erények újraéledésével a Vatikánnal konfliktusba ke­rüljön az állam- Bűnös dolog volna, ha az (Nagyvárad, jnlíus 12.) Röviden már jelentettük, Hogy a nagyváradi tibia kilenc évre és tizenegy hó­napra szállította le az érmihályíalvai gyilkos bünte­tését. A bűntény az utóbbi évek egyik legérdekesebb esete. A gyilkosság áldozata P. Kovács Sándor dúsgazdag érmihályíalvai gazda. Az egykori főbírót 1933 szep­tember 18-ról 19 éré virradó éjjel meggyilkolva talál­ták a lakásán és a hatósági vizsgálat már az első pil­lanatban megállapította, hogy az idős ember rabló- gyilkosság áldozata lett. A nyomozás első fázisában Kovács Sándor rokonait, majd Weisz Sándort, a gyilkos bátyját fogták gya­núba, de a gyanúsítottak mind alibit igazoltak. Végül ifi egy hónapi sikertelen nyomozás után Weisz Lajos asrtaiossegédre esett a gyanú, aki a gyilkosságot kö­vető napokban Eukarestbe utazott, ahol Palesztinába szóló útlevelet akart váltani. Posiar Livius rendőrko- miszár nyomozott az ügyben és sikerült is neki annyi terhelő adatot összeszedni, hogy Weiszt letartóztathatta. Az őriedbe vett asztalossegéd először konokul tagadott, de mikor an kérdezték, hogy miből telt neki útikölt­ségre és honnan került hozzá a nála talált 10 ezer lej, akkor zavarba jött és bevallotta a gyilkosságot. Viss'za- kisérték Ermihályfalvára cs most már fény derült mindenre. Weisz Lajos 1914 április 4-én született. Szüleinél lakott, de édesanyja 1932 elején meghalt. A fiú terhelt volt és az ismerősei sem tartották normálisnak. Anyagi körülményeit tekintve — meglehetősen szegényesen élt cs alig heti három napot dolgozott nyomorúságos bér mellett. Mikor még ezt a keresetét is veszély fenye­gette, akkor elhatározta, hogy Palesztinába megy. Be­iratkozott az egyik cionista ifjúsági egyesületbe cs többször hangoztatta, hogy minden áron megszerzi az utazáshoz szükséges pénzt. Kovács Sándort régebbről .ismerte és mint mindenki a városban, ö is tudta, hogy a volt föbiró sok pénzt és ékszereket tart odahaza. A gyilkosság előtt két héttel pontos terepszemlét tartott és mindent előkészített. Gyakran járt Kovács­nál és így a gyilkosság estéjén .beosont a főtéren, ■ a községháza mellett levő lakásba. Nadrágjába egy bal­tát kötött be. egyik lúsebbség javára kedvezményes rend­szert vezetnének be a másik kárára. Ugylátszik. a román sajtónak program­jává vált a divide et impera elve- Hol az egyik, hol a másik kisebbséget veszi védel­mébe a másik rovására, hogy ezáltal köztük ellenségeskedést szítson. A Curentul nagy szemforgatással a faji gyűlölködés szitása el­len fordul, mintha ezen a téren nem éppen ő volna a legnagyobb mester. Nem szeretne a Vatikánnal sem konfliktusba kerülni, ellenben nagy lelkesedéssel siet Onisifor Ghibu akciói­nak erősítésére, ami nemcsak a faji gyűlölet­nek, hanem a Vatikánnal való folytonos el- lentétbelcerülésnek is élénk bizonyítéka. Bű­nösnek minősiti, ha egyik kisebbség előnyben részesül a másikkal szerűben, pedig már több cikket olvastunk hasábjain, amelyekben kü­lönbséget tesz első- és másodosztályú, sőt harmadosztályú kisebbségek között. Ez a cikk is élénk bizonyítéka annak, hogy e lapok vé­leménye aszerint változik, amint jobban le­het hangulatot kelteni egy-egy kisebbség, vagy általában a kisebbségek ellen­Amikor tenyitott, P. Kovács már az ágyban fe­küdt. — Ki az? — kérdezte félálomban. — En vagyok Sándor bácsi, — felélte a fiú. — Na gyere be akkor — szólt ki Kovács. Welsz be is ment és az öreg ember ágya szélére ült. Beszélgetni kezdtek a homályos szobában s a gyilkos panaszkodott, bogy anyagilag rosszul áll. Kovács köz­ben megfordult az ágyban és ezt a pillanatot használta fel a gyilkos a gaztett végrehajtására. A nadrágszárá- nS! kirántotta a baltát és az öreg ember felé sújtott. Az ütés talált. Kovács véresen bukott hátra, de fél ájulásában még rekedten hörögte: — Ezt jól csináltad! A gyilkos még háromszor a fejére sújtott, majd — amikor látta, hogy áldozata meghalt — akkor 40 ezer lej készpénzt és nagyértékü ékszereket vett magához és hazament. Késő éjszaka volt már s mivel véletlenül külön aludt, lemosta kezéről a vért és lefeküdt. Nem vette észre, hogy ruhája is véres. Pár órát aludt csak a gyilkos fiú és hajnali 5 óra­kor felébredt, a pénzt és az ékszereket elrejtette és közben riadtan vette észre, hogy ruhája ţsupa vér. Kimosta a véríoltokat, majd mielőtt még valakivel is találkozott volna, az udvarra ment. A délelőtt folya­mán vonatra ült, ment Nagyváradra, ahol ruhát és fe­hérneműt vásárolt, Kiruházkodva utazott haza és két nap múlva pedig véglegesen búcsút vett az otthoniak­tól. Először Kolozsvárra ment, majd onnan Bukarestbe utazott, ahol aztán elfogták. A rablógyilkosságot első fokon a zilahi törvényszék tárgyalta és a vádlottat 15 évi fegyházra Ítélte. Bátyját: Weisz Sándort felmentette a vád alól. Az ítélet indokoláséiban a törvényszék enyhítő kö­rülménynek vette a vádlott kiskorúságát, büntetlen elő­életét és így alkalmazta a 92-ik paragrafust. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlott felleb­bezett és igy másodfokon a váradi tábla elé került az ügy. Soványareu, kopottruhás, vézna, fejletlen gyerek Weisz Lajos. Szemei betegesen elöremerednek és a ko­ponyaalkata is degeneráltságra vall. A hűvös táblai folyosón beszélgetünk vele? — Megbánta a tettét? — Meg —. mondja halkan. — Nem gondolt arra, amikor megölte Kovácsot. hogy el is foghatják? — Számítottam rá, de azért csak megcsináltam. Kellett a pénz. Közben a teremben nagy az izgalom, mert kiderül, hogy Weisznak nincs védője. A törvényszék előtt dr, Juga zilahi ügyvéd védte, de a táblai tárgyalásra már nem jött. el. Végül is egy fiatal ügyvéd: dr. Albuţ vál­lalja a közvédő szerepét. A tábla megsemmisítette a törvényszéki döntést és az enyhítő körülmények figyelembe vételével kilenc év és 11 hónapi fegyházra szállították le a büntetést. Úgy az ügyész, mint a vádlott megnyugodtak az Ítéletben és igy az jogerős. tééééWtééééé»* I é > > Jakabffy Elemér Szombati-Szabó Istvánról A Magyar Párt lugosi tagozatának intéző bizottsága ülést tartott, amelyen Jakabffy Ele­mér dr. elnök a következőképpen emlékezett meg Szombati Szabó Istvánról, a tagozat el­hunyt alelnökéről: A magyar kultúra, a magyar irodalom ka­lendáriuma szomorú nappal gazdagodott Szombati Szabó István, a költő halálának nap- javai. Ha mi, a Magyar Párt, csak politikai szervezet volnánk és nem a magyar kultúrá­nak zászlótartója is, akkor Szombati Szabó István soha olyan közel nem jut hozzánk, ak­kor ennek a tagozatnak alelnöki tisztséget bi­zonyára nem vállalja. Mert irtózott attól, amit közönségesen politikának mondunk. Tud­ta jól, hogy: „Itt mély az árok, sűrűbb a verem, Messzebb az ég és távolabb az Isten. S ahány erdő: mind keresztfát terem." Ha mégis közénk állott,' ha itt dolgozott velünk, nem tette azért, hogy választásokat készítsen elő, mandátumokat igényeljen, vagy személyi torzsalkodások harcaiban résztve- gyen, hanem, hogy nagy nagy nömzetszerete- tével figyelmeztessen: „Itt nem lehet több: egy az ut, a hit S ne legyen ösvény, amely széftereij« A siralomvölgy messiásait-" hogy figyelmeztessen: „Akik gyűlölnek: nem, nem messiások! S az ősi átok rajtuk teljesül.“ Ha mégis közénk állott, ha itt dolgozott velünk, tette azért, mert igaznak érezte nagy szellemtestvérének szavait: „Ha a költő is oda hagyja. Ki küzd aztán a jó ügyért7“ Szombati Szabó István költészetének mél- I tatása másokra tartozik. De elismerésünket I juttathatjuk azért a kulturmunkájáórt. melyet legközvetlenebbül mi láttunk: egyházközsége példás vezetéséért, társadalmi életünk és jóté­kony intézményeink támogatásárt és a magyar tannyelvű református elemi iskola létrehozá­sáért és vezetéséért. Mindez a ma keserves napjaiban, szintén messiási feladat és ezért hálával tartozunk, „Mert gyötrelmek a messiási kéjek S halállal bokrétázza fel magát, Ki sorsokat lát és sorsokba mélyed Az intézőbizottság tagjai mélyen megha- tottan állva hallgatták végig az elnök szavait és egyhangúan határozattá emelték Jakabffy Elemér dr. indítványát, hogy Szombati Szabó emlékét jegyzőkönyvben megörökítsék. Az intézőbizottság elhatározta, hogy Szom­bati Szabó Istvánról arcképet festet és azt ün­nepség keretében felavatja. ft peppaCfiNPa KIADÁSOK SZENZÁCIÓJA ,ÚKAY MŐR: AZ ARANYEMBER Gyönyörű kiadás, hófehér nehéz papíron. 467 oldalon, ízléses kar- tonáíásban csak 78 lei. Kapható Keleti Újság kiadó- hivatalában, Cluj, Baron L. Pop ueca 5 sz. alatt: Vidékieknek a pénz és 10-— lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. Palesztinái útját akarta finanszírozni az érmihályfalvi gyilkos asztaloslegény Baltával sújtotta agyon a főbírót s a gyilkosság után négyveoezer lejt rabolt c! — Védő néíhisl jelent meg a tárgyaláson, de a tábla leszállította a büntetést

Next

/
Oldalképek
Tartalom