Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-12 / 154. szám
KtunUjsxG it A Magyar Párt tiltakozó nyilatkozatot vitt a parlament elé a Csíki Magán Javak ügyi ében telt, mely nem »zer'cpet a franci* szövegben, kimontfva, hogy a városi ingatlanok visszaadása alól kivétetik az a terület, mely a Csíkszeredái görög keleti templom céljaira igénybevétetett. Tény az, hogy egy bizonyos ingatlant a kormány odaajándékozott görög keleti templom építésére a minthogy az építkezést már meg is kezdették, kétségtelenül nehéz voma ezt visszacsinálni, azonban az alkotmány szelleméten legalább is megtérítendő lenne a kisajátítási törvény alapján megállapítandó vételára ennek az ingatlannak. A. genfi népszövetségi döntést nem leliet kényszer-jogfosztással végrehajtani — A románok határőrvagyona a magyar impérium idején és a székelyeké a román kormányok alatt (Kolozsvár, julius 10.) A parlamentben letárgyalták azt a törvényjavaslatot, amivel a kormány a Csíki Magánjavak ügyében hozott népszövetségi döntést végrehajtani kívánta. A sokáig, éveken át halogatott végrehajtásnak erről a módjáról a Magyar Párt kifejtette a maga álláspontját, amely kérést, figyelmeztetést, tiltakozást és jogfenntartást tartalmaz. A szenátusban Gyárfás Elemér Olvasta fel a Magyar Párt kimerítő és határozott hangú nyilatkozatát, bevezető beszéddel. Közöljük a nyilatkozatot, aminek bevezető beszédében Gyárfás Elemér a következőket mondotta: A javaslat indokolása szerint is, súlyos komfüktus merült föl az érdekeltek és a román állam között s e jogvita kapcsán panaszt emeltek Genfben, mely azután átvétel alkalmával felvett leltár alapján fogtak visszaadatni, A 2. §. első pontja tartalmazza ugyanezt a kitételt, de csak a városi ingatlanokkal kapcsolatban, holott a francia szöveg szerint ez vonatkozik a szervezet kezelésében az átvételkor talált mindennemű értékekre vonatkozólag is, meljek ugyancsak a felvett leltár alapján lesznek visszaadandók. Még egy további kérdés is tisztázandó. A javak átvétele alkalmával e szervezetnek különböző követeléséi és tartozásai voltak. Mindezek a követelések és tartozások kiszolgáltat&ndök. vagyis ezekre vonatkozólag is helyreállítandó az 1923, évi helyzet. Amit elajándékoztak. A 2. 5. első pontjába a javaslat beilleszt egy kivéTisztázznk a tnlajdo&t. Jogi szempontból bátra van még az a rendkívül nagy fontosságú kérdés, hogy tulajdonképpen kinek javára és számára fognak visszaadatni ezek a Javak s hogy vájjon a Csíki Magánjavaknak helyreállítandó igazgatósága közjogi vagy magánjogi jogi személy lesz-c s végül, hogy ez a szervezet tulajdonosa lesa-« azoknak a javaknak, melyek részére vissza fognak adatni. A mi telekkönyvi rendszerünk szerint feltétlenül bejegyzendő az átadás a telekkönyvekbe is. Ha pedig bárminő telekkönyvi bejegyzés töiténik, erre vonatkozólag az erdélyi törvények értelmében magában a törvény szövegében benne kellene lennie a bekebelezési engedélynek. 1923-ban, midőn az állam e javakat átvette, a tulajdonjogot is bekebelezték a román állam javára, e törvénynek most k: kell jelentenie azt, hogy ez a bejegyzés semmis és meg nem történtnek tekintendő, A Magyar Párt nyilatkozata 1932. ’szeptember 18-án egyezménnyel nyert megoldást. Ezt az egyezményt kell most életbeléptetnie ennek a törvényjavaslatnak. Mi a Magyar Párt, úgy hisszük, hogy azon a módon, ahogyan ezt a törvényjavaslatot megszövegezték, nem nyer megoldást a kérdés s főként ennek néhány igen fontos részlete továbbra is megoldatlan marad. > Szíveskedjenek figyelembevenni azt a súlyos kifogásunkat is, melyet a 2. §. első bekezdésének ama rendelkezése ellen kell támasztanunk, amely lajdonát képező javakat semmiféle csonkítás nem érte. Mit kapott a magyar államtól a román határnép? Vissza a régi jogi alapokra! A genfi egyezmény értelmében helyreállítandó a Csíki Magánjavak régi igazgatósága, de a genfi egyezmény nem beszél arról, hogy a helyreállítás milyen szabályzat alapján történjék. A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy r régi vezetőség az 1897. évi szabályzat alapján állíttassák helyre, holott ez a szabályzat már 1909-ben hatályon kívül helyeztetett. Második kifogásunk az, hogy a genfi egyezmény értelmében ez a szabályzat hozzáidomitandó Románia érvényben lévő alkotmányához és közigazgatási rendszeréhez, amely elvet a törvényjavaslat is deklarát a maga részéröl, tényleg azonban egyes rendelkezései ellenmondásban vannak ezzel as elvi nyilatkozattal. így a Magán javak szervezetének elnöke ezelőtt a vármegye alispánja volt, akit a megyei közgyűlés választott, mégpedig nem is élethossziglan, hanem meghatározott időre. A ml közigazgatási rendszerünkben annak a hatáskörnek, melyet a magyar időben az alispán töltött be, leginkább megfelel a megyei tanács elnökének hatásköre és állása. Tehát, a megyei tanács elnöke kellene, hogy e szervezet elnöki tisztével megblzassék. Harmadik kifogásunk ugyanezen szakasz ellen az, hogy czideig mindig a választott megyei közgyűlés gyakorolta a legfőbb hatáskört e szervezetre vonatkozólag s ezt illette meg az igazgató-tanács megválasztásának a joga. A magyar törvények nem Ismerték a kormánynak olyan jogát, hogy feloszlathassa a választott megyei közgyűlést, nálunk azonban meg van a lehetősége annak, hogy a választott megyei tanácsot kinevezett interlmár- bizottsággal helyettesítsék. A megyei intárimárbizott- ságok nem gyakorolhatják azt a hatáskört. A régi leltár szerint. A javaslat 2. 5-ának van egy mondata, mely hiányzik az egyezmény francia szövegéből. A Javaslat azt mondja, hogy a javak „Jelenlegi állapotukban" fognak visszaadatni. A francia szöveg nem tartalmazna ezt a kitételt, sőt ellenkezőleg, kimondja, bogy a javak az 1923, évben történt a javak visszaadása előtt olyan nyilatkozatot kiván meg ettől a szervezettől, melyben ez lemond minden to- vábbmenő jogáról. Mi kénytelenek vagyunk igazságtalan kényszernek tekinteni azt, hogy ilyen nyilatkozatot követelnek. Gyárfás Elemér ezután a Magyar Párt alábbi nyilatkozatát terjesztette elő: „A békeszerződés az egyenlő elbánás és igazságosság elvének alkalmazását kötötte ki. Erre való hivatkozással a Magyar Párt nevében kénytelenek vagyunk a következő nyilatkozatot előterjeszteni: I. Erdélyben a volt román határőrök tuAmi a helyes fosápoláshoz tartozik cot nem támadja meg. 2. Olv szájvíz, mely teljesen koncentrált, használata tehát gazdaságos. 3. Fogkefe fogazatos sörtévet a különösen veszélyeztetett foghézagok tisztítására. A közismert minőségi gyártmányok, a Chlorodont fogkrém szál viz fogkefe otkáP«M« fÄMind«»« k„Ph.tók Tubnsa Lei t6.- és 7.6.Ä naszódi volt II. román határör-eared feloszlatása után az ezen ezredhez tartozó 44 község és a magyar állam között 1872. évben kötött szerződés és az ezt törvénybeiktató 1890. évi XVII. törvénycikk 281.02S hektár erdőt a magyar állam tulajdonából a volt határőr községeknek juttatott, amint azt a volt határőrök kérték. A magyar állam azonkívül ingyen átadta nekik 1870-ben a határőr-katonai épületeket és belsőségeket templomi, egyházi és iskolai célokra, úgyszintén ingyen adott különböző vagyontárgyakat a „naszódi ösztöndíj- és iskolai alap“-nak, amely kizárólag román kulturális célokat szolgált. E vagyontömeg teljes egészében megmaradt az impériumváltozásig s azután az 1921. évi erdélyi agrártörvény minden nemű kisajátítás alól mentesítette. E vagyonból csupán az erdőknek és legelőknek az értékét a Mon. Of, 1933. évi október 9-iki 252 számában közölt minisztertanácsi napló 2 milliárd és 89 millió lejben állapította meg. . A karánsebesi volt XIII. román határőr- ezred kötelékébe tartozott 93 román község határőrcsaládjainak közös és kizárólagos tulajdonául az 1871. évi junius 8-iki magyar királyi dekrétum és az 1873. évi XXX. törvény a magyar állam tulajdonából Ingyen 25#,008 kataszteri hold erdőt és legelőt, továbbá más katonai ingatlanokat, pénzalapokat és egyéb vagyontárgyakat adományozott, mely javakra a jogosult határőrcsaládok az 1879. évi statútummal román jellegű vagyonközösséget létesítettek. E statútum szerint a vagyonközösség szerveit a volt határőrcsalá- dók közgyűlése választotta cs e szervek a vagyonkezelést teljes autonóm jogkörrel gyakorolták. A vagyon teljes egészében mentesítetett az agrárreform alól is. Mindezen tények valódiságát az 1924. évi 154. számú román törvény, valamint a Monitorul Oficial 1929. évi junius 15-iki számában kihirdetett román tör-
