Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-09 / 127. szám

2 KniTiUjsKs m VHHNNBIBHR9BSflHH9SS9£9 if'uuiflflittagiflyjpşBaM Vonósnégyest alakított Párisban Indig Alfréd és szeptember­ben uilágkörüli útra indul Beszélgetés a Kolozsvárról elkerült hegedűművésszel, aki az idén is itthon tölti a nyarat — Amikor Párisban találkoznak az erdélyiek meri hiányzik a megfelelő légkör. Ilyen körül­mények között nincsen más mód Olaszország számára, mint a fegyverkezési verseny felvétele. A Gaseta del Popolo pedig azt mondja, hogy a fasiszta kormány teljesítette kötelességét, amikor mindent elkövetett leszerelési indítvá­nyának legalább részbeni elfogadására, de nem ért el semmi sikert. Most éppen így kell teljesítenie azt a kötelességét, hogy mindent elkövessen Olaszország biztonságának a védelmére és a fegyverkezési versenyben való megfelelő részvételre. \ franciák fegyrerlceinek Egy párisi távirat szintén a fegyverkezési légkörébe hoz feltűnő jelentést. A francia pénz­ügyminiszter javaslatot tett a pénzügyi bizott­sághoz, melyben felhatalmazást kér a kormány számára, hogy költségvetésén kívül is nyújtson fede­zetet a hadsereg-felszerelés szükségessé válható kiadásaira■ A javaslat szerint parlamenti megszavazás és költségvetési fedezet nélkül is fordíthatnak bármilyen összeget fegyverkezési célokra­Katonai nagy szövetség Belgrádi távirat szerint a szerb lapok állí­tólagos hivatalos helyről kapott liirt közölnek, mely azt mondja, hogy a leszerelési konferencia kudarca esetén nyomban aláírják azt a katonai egyez­ményt, melyben az orosz-szovjet, a kisantant és a Bal­kán-paktumban résztvevő államok kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak támadás esetére. I..................................................... .................. Kapott-e Lőrinczy Mózes pénzt a fogházban? (Kolozsvár, junins 7.) Szerdán reggel foly­tatták a törvényszék IV. szekciója előtt a Lőrin- czy-ügy tárgyalását. Az első tanú dr. Sebestyén Rezső, a Kereskedelmi Hitelintézet igazgatója, aki az elnök kérdésére kijelentette, hogy semmi sem igaz abból, hogy ő pénzt küldött volna a börtönbe a vizsgálati fogságban lévő Lőrinczy Mózesnek. A továbbiakban előadta, hogy mikor Lőrinczyt, első vallomása után, amelyben mindent a bankra akart hárítani, szembesítették vele a vizsgáló­bírónál, a sikkasztó megtörve ismerte be előtte, hogy hazudott előzőleg­_Miért hazudott? __kérdezte meg tőle Se­bestyén. _ Azért, mert azt akartam, hogy mások is bűnhődjenek, _felelte Lői’inczy. Dr. Sebestyént megesketik vallomására és ezután dr. Dan Parten képviselőt hallgatják ki, aki annakidején esődtömeggondnok volt az Auto- glob cégnél. . Dan Parten az elnök kérdésére kijelentette, hogy az Autoglob könyvei rendben voltak. A könyvelés megállapítása szerint szabályos módon történt. _ Ha Lőrinczy ott volt,, _ vetette közbe Pastia ügyész — akkor lehetetlen, hogy könyveket rendesen vezették volna. Lőrinczy Mózes ezután újabb tanuk mr-gidé- zését kérte arra nézve, hogy a fogházban tartóz­kodása alatt pénzt kapott a banktól- Ennek igazo­lására bejelentette tanúnak Pray Gusztávot, a Hermannstaedter Bank igazgatóját, Jakab Lász­lót, végül Rotschild Lászlót és Cuteanu Joant, kikkel egy cellában lakott az ügyészségi fog­házban. A törvényszék elrendelte a bejelentett tanuk megidézését s azonkívül Írásszakértőket is meg­hallgat a dr. Lenghel-féle váltók ügyében. A tárgyalás folytatását junius 19-re halasz­totta ezután a törvényszék. (Kolozsvár, junius 7.) A kolozsvári közön­ség el sem tudna már képzelni egy nyarat Indig Alfréd, a kitűnő hegedűművész nélkül, aki nem­csak nagyszerű hegedűs, hanem jó fiú is és min­den évben időt szakit Kolozsváron lakó szüleinek meglátogatására. Aki ismeri Indig Alfrédot, az önkéntelenül is mosolyog, ha messziről is meglátja. Maga a szeretetreméltóság, jókedv és szellemesség ez a vékony, borotvált arcú fiatalember, akinek a feje fölött észrevétlenül repülnek el az évek- .ék­kor is mosolygott, amikor névtelenül, bizonytalan kilátásokkal elindult Kolozsvárról a siker inga­dozó útjára — pedig ő is jól tudta, hogy a tehet­ség legtöbbször kevesebb, mint a konok érvénye- sülniakarás — és mosolyogva utazott el Berlin­ből is, ahol hosszú évek komoly munkássága után tekintélyes pozíciót vívott ki magának, mint az egyik legelőkelőbb filharmonikus zenekar kon­certmestere, pedig jól tudta, hogy fél évtized ne­hezen kiverekedett eredményei egyszerre semmivé váltak. Amikor a múlt nyáron találkoztam víle, ezt a kérdést adtam fel Indig Alfrédnak: — Hová mész, Alfréd? — Egyelőre Párisba. De, hogy meddig le­szek ott, arról fogalmam sincs. Nem könnyű do­log megvetni az embernek a lábát Párisban. Most ismét itthon van _Páris után. Időszerű volt tehát az újabb kérdés, mi történt Parisbanf Aniig egy magyar művészt elismer Páris. — Nem volt könnyű ez az esztendő, _ mondja Indig Alfréd s mintha egy pillanatig el­tűnne arcáról a vidámság. De igazán csak egy pil­lanatra. A másik percben nagyot nevet és igy foly­tatja: — A lehető legrosszabbkor érkeztem- Párist elözönlötték a német emigránsok, akiket a pári- siak eleinte szivesen fogadtak, később azonban egy kissé kellemetlenekké kezdtek válni. Párisba ed­dig csak pénzt költeni mentek az idegenek, most pedig bevonult oda nyolcezer német zsidó, akik, szemben az eddigi gyakorlattal, Parisból akartak megélni. Közülök mintegy ezernek csakugyan ki­tünően megy a dolga ott. Nagy és fényes üzlete­ket nyitottak, amelyeket fejlett kereskedelmi ér­zékkel vezetnek. A párisiak különben azt kifogá­solják, hogy amig a párisi kereskedő nyíltan meg­mondja, ha hiányzik valamije az üzletből, addig az élelmes berliniek arra beszélik rá a jámbor vevőt, hogy olyasmit vásároljanak meg, ami raktá­ron van. — Ezenkívül köztudomású az is, hogy már Párisban sem fenékig tejfel minden. A hírhedt Stavisky-ügy is hozzájárult ahhoz, hogy idegeseb­bek legyenek a franciák. Az idegenek elő! úgy­szólván minden kapu bezárult. Rendelet van rá, hogy idegen állampolgár állandójellegü foglalko­zást nem űzhet■ Én eleinte szorgalmasan megpá­lyáztam a különböző állásokat, de sajnálkozó arc­cal utasítottak el mindenütt. Csak arra számít­hattam. hogy mint koncert-müvész fogok érvénye­sülni. Ez sem volt azonban olyan egyszerű. Indig párisi vonósnégyese. — Valamikor tagja voltam a budapesti vonós­négyesnek, _ talán még emlékeznek Hauser. Indig, Ipolyi és Sohn nevére, _amely ma is meg­van és Ipolyi vezetése alatt a világ minden részé­ben jól ismerik. Arra gondoltam tehát, hogy meg fogom szervezni a párisi vonósnégyes társaságot. Egy Párisban élő nagytehetségü zeneszerző. Har­sányt Tibor készségesen mellém állott és három i’obbanó tehetségű fiatal hegedűművészben gyor­san megtaláltam a partnereimet. Ezután három hónap szakadatlan munkában telt el. Napi tíz órát töltöttünk el a hegedű mellett. Csak ekkor me­részkedünk a közönség elé- Váratlan, mondhatni bombasiker, összesen tiz hangversenyt tartottunk Párisban, a francia sajtó teljes elismerése mellett. _Az elmúlt esztendő azonban csak arra volt jó, hogy megismerjen Páris. Dicsekedhetem azzal, hogy meg is szeretett. Csakhamar elhalmoztak ajánlatokkal és az Indig-vonósnégyes szeptember elsejétől kezdve le van kötve a világ legnevezete­sebb zenei centrumaiba. Talán a kolozsvári kö­zönség is megismerkedhetik velünk, mert a vo­nósnégyes tagjai augusztusban minden valószínű­ség szerint lejönnek ide s a hangversenykörutat megelőző próbákat itt fogjuk megtartani. Nincs kizárva, hogy elutazásunk előtt hangversenyt adunk. Erdélyiek, ha Párisban találkoznak. A párisi magyarokról beszélgetünk ezután. Meglehetősen sokan vannak és közülök wan egy beevezett már a népszerűség és a gazdagság biztos révébe- Gyomai Imre például, aki pár évvel ez­előtt még kolozsvári újságíró volt, a Paris Soil munkatársa és legutóbb Svédországról küldött lapjának érdekes cikksorozatot. Telivér párisiak már Dezső Alajos és Kelen, a jeles pesti rajzoló- művészek. Vértes a legfelkapottabb párisi festők közé tartozik. _ Aztán, _ folytatja Indig Alfréd — az ember sohasem tudja, mikor ütközik bele Párisban ismerősökbe, de legalább is honfitársakba. Valami dologban a magyar távirati iroda párisi irodájá­ban jártam s mikor megmondtam, hogy kolozs­vári vagyok, a tudósitó iroda főszerkesztője úgy ugrott fel a székről, mintha megnyerte volna a fő­nyereményt. _Kolozsvári? Én meg bánffyhunyadi va­gyok. Dr. Ajtaynak hivnak. Az is kiderült, hogy Ajtaynak az elődje, dr» Téglád Dezső is erdélyi ember, a hires dévai ré­gész fia. _ Hiába, _ mondja Indig _ miközben is­mét csak nagyot nevet_kicsi a világ, mindenüvé eljutnak a magyarok.... RáiövöSdöznek a német határon az osztrák járőrökre Nem szűnnek meg a határincidensek (Becs, junius 7.) Az osztrák-bajor határon az utóbbi napokban több határincidens történt, amelyeknek hire azonban csak most kerülhetett be a lapokba. E hirek szerint junius 6-án Mög- gers közelében német területről rálőttek egy osztrák járőrre, amelynek egy tagját súlyosan megsebesitették. A másik incidens Hennemoor közelében történt, ahol szintéti német területről lőttek rá osztrák járőrre, azonban sebesülés nem történt. , A bécsi villamosmüvek floridsdorfi nagy üzemében bomba-merényletet követtek el. A bomba a gépteremben robbant fel, mintha kí­vülről dobták volna be és szétrombolta a szel­lőztető készüléket. Az ott alkalmazásban lévő egyik lakatos megsebesült, azonban a sebesül­tet mégis letartóztatták, mert az a gyanú, hogy ő volt a merénylő s oly ügyetlenül dolgozott a bombával, hogy saját magát sebesitette meg. Innsbruckban egy mulatság alkalmával ve­rekedést rendeztek a nemzeti szocialisták és két ember súlyosan megsebesült, négy diákot pedig letartóztattak. Feines rossz üzletmenet, lm n Ke!cti Újságban ffairifei

Next

/
Oldalképek
Tartalom