Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-04 / 123. szám

KUETtUîSm ia a Kecskés oldalában. Meredek, egyenes kőszikla­barlang, alig lehet felmászni gyalog is oda, de sehol az országban olyan épületkő nines, mint itt. Fagyálló, nem veszi fel a vizet s kemény, fekete, mint a pokol kapuja- Fölötte az óriás fák gyökere a szabadba hull a hatalmas szikláról, mint az óriások szemébe lógó baj. Ez a barlang fölött lógó szikla a veszedelmes. Könnyen lezuhanhat, csak a szijjas kemény ía- gyökerek fekete hálózata tartja. Félelmetes alatta megállani is. Körülötte kivájták a kö­vet a esákányos emberek. Most még az egér is ijedten surran el alatta­Csak Feri Feri nem gondol rá- Tisztára meg van bolondulva- A kelő nap fényesen be­süt a szirtek sötétségébe- Maga az Isten tartja neki a lámpát. Két erős kezében lendül a e^- kfţny, a sziklától szikraeső villámlik szét az ütések nyomán, hasad a kő, barna por rakódik az arcára s pokol szagot érez, de úgy érzi, hogy a halállal küzd két szép gyermekéért s annak a koponyáját veri, hogy ártatlan áldozatait el­engedje. Mind jobban belegyöződik ebbe a gon­dolatba s még az ételről is megfeledkezik- Mint a kincset, úgy emeli a mázsás köveket, hordja a barlang szájába és zúdítja le a mély­ségbe, ahol szekérrel is hozzá lehet férni. Inge ujjai leszakadnak, rongyokban lógnak, erei fe­szülnek, vére is megfesti a követ, de ő csak azt számolja, hogy ez is megér egy lejt, ez kettőt, ez a darab hármat, az ezör lejből marad ki- lencszázkilencvenkilenc ... kilencszázhetven .. - Néha megáll, hallgatózik és boldogan azt mondja: — Sokkal könnyebb a lélegzetük!... A két beteg gyermek lélegzete ■,. Az ő mellükről szedi íc ezeket a sziklákat és mmél többet gondol rá, annál inkább hiszi... Már fényes a barlang is, mintha arannyá változott volna, pedig csak az ő szemei véresek, a teste mocskos, a haja csapzott, homloka sebes, keze üszkös; de a lelke tiszta... Aztán kék lesz a barlang, kék fények lövetnek ki belőle; de ő csak annál jobban vág­ja. Az apróját is összegyűjti: — „Jó lesz a gyermekeknek játszani!“ Itt-ott olyan a szikla, mintha szörnyű, élő emberfejek vigyorognának szembe vele, de őt nem ijesztik. — Meggyógyulnak! — Most már meggyó­gyulnak! — beszél hozzuk örömében. — Meg­lesz a doktor ezer leje! A szikla-fejek, mintha bólintanának, pedig csak ö szédül, hiszen se nem evett, se nem ivott- A szőrtarisznya ott hever érintetlen a sarok­ban, a köröndi korsóban a forrásvíz mellett. Csak akkor tér pillanatra öntudatra, mikor érzi, hogy karjai gyengülnek és irtózatos ne­héz lesz a csákány. — Nem lehet! Nem szabad! — orditja a szeme közé a kő-embereknek. Fél abbahagyni, fél megpihenni, mert mind járt itt az éjszaka és éppen az éjszaka kínozza a legjobban beteg gyermekeit. Felrémlenek előtte a lángoló arcocskák, a szemeik zavart, lázas fehérsége, a furcsán éneklő kisebbzeít szájacskák, a homlokukon sárgáló verejték, a törékeny kis mellek szörnyű csatája az életért és irtózva köpik száraz szájjal a markába, hogy a csákány keményen ragadjon hozzá. Háta minden mozdulatnál végignyilalik, sző­rös fekete mellében a megerőltetéstől már ösz- szeomlottak a csontok, de a csákánynak lendül­nie kell. — Segíts meg Úristen! — facsarodik félre a szája a kíntól, de hangja sincs már, a szer­szám alig koppan a sziklához, de ő úgy érzi, hogy szörnyű csapást mórt rá, az utolsót, ami­től széthasad a halál koponyája. Hirtelen ször­nyű dördülés reszketteti meg a földet... (ez volt az Isten kezeiitése, ki segíteni jött Feri Ferinek követ hányni) valami a homlokához ütődik, szemei kétfelé felvillámlanak és egy­szerre sűrű fekete csend és sötétség borul az emberre. •. Asszonyom! liAditani akar ? használjon USolnár-Moser kölnivizet A falu népe rémülten siet ki az erdő al­jába. — Beomlott a kőbánya! — kiáltják egy­másnak. — Odaütötte Feri Ferit! Mindenki megvan rendülve. — Két gyermeke halálán van, az apjok ha­lott! —- Siessünk, hátha még meg lehet menteni! Lihegve futnak, mindenki bízik. — Nem es keli szólni addig az asszony­nak! • -. Lábujjhegyen surrannak el a kicsi ház előtt is. Félre pillantanak oda. Benrit azonban csend van, a ház homlokán tábla: „Ragályos beteg “ A vékony kicsi asszony — maga is már ár­nyék — félig öntudatlan lesi gyermekei ébre­dését.. Minden felébredés egy uj feltámadás. Hirtelen felvillan az öröm benne. A nagyobbik szólt is: — Étsanyám! Dehogy hallana meg egyebet a földön a sze­gény édesanya. A falu népe kinn zajong már az erdőben az összeomlott bánya körül. Ütések zuhannak, csákányok pattognak a sziklán, feszítövosak görbülnek el, asszonyok szorongnak szívre szo­rított kézzel, parancsok riadnak, kiáltások es­nek, férfiak nyögnek, feketére erőlködött ar­cok torzulnak,.. Mindhiába. A hegyet nem le­het eltaszitani az ember fölül­Százszor abbahagyják, százszor újból kez­dik az erőfeszítést, amíg mindenkiben meg nem hal a remény. — Lehetetlen, hogy életben legyen! — azt vallja mindenki és mégis újra neki fekszenek a szikla-hegynek. —- Legalább a holttestét meg kell menteni! A holttestét sem lehet. — ötven évig sem lehet azt a hegyet elhor­dani róla! — kiáltja valaki. — Ha el lehetne, akkor is hiábavaló volna — úgyis semmivé nyomta volna a testét! — mond le a másik is. Már lassan virradni kezd- Csak' most lát­szik igazán a szörnyű pusztulás. Egész erdőt rántott (magával a sziklahegy. — A százados fák összezúzva, törve hevernek egymáson s e lecsúszott szirtek, mint törött csontdarabok üt­köznek ki a szétroncsolt föld barna testéből. — Menjünk haza! — Azt mondja valaki. Az emberek keresztet vetnek és némán ka­zamennek. Harmadnap megkondulnak a harangok. Ma temetik Feri Ferit. Egy ember viszi a fekete zászlót, a falu népe félsorakozik, mögötte, a pap templomi ru­hába öltözött, mellette a kántor, előtte két mi- nistráns gyermek, kezükben füstölő, a tömjén kis hajó-edénye, a szentelő bot. A gyász fekete virága mindenkinek arcán. Az asszonyok virá­got is hoznak. A megtört, elapadt, kiesi özvegy­asszony, — virágbaju, gyenge leányka-madár — megmaradt szivével ott megy a sorban, ahogy illik. — Ó te szegény árva! Ó te elhagyott lelkem, virágom! — támogatják szóval az asszonytár­sai. — Bek meglátogatott az Isten! Csakhogy legalább a gyermekeid megmaradtak! Bár bennük legyen örömöd. Mennelc, haladnak a mezőn­— Nem ártana egy kicsi eső! — mondják a férfiak a földeket szemlélve, de már kezdi is az éneket a kántor és a hangok egymásután belekapaszkodnak a dallamba: Oh keserves jajszó Mindnyájan meghalunk! . ■. A gyengébb szivüek felzokognak, apró gyermekek értetlenül tátják a szájukat, majd előre futnak­A nagy, fennséges sir már látszik. Az égbe nyúló szirt homlokán megütközik az áldott nap, de áll komoran, mozdulatlan, mintegy el­pusztíthatatlan, szörnyű koporsó. Az emberek felmásznak, ameddig csak lehet, mig mind­annyian ot állanak a tövében. A szegény, gyenge madár-asszonyt is valahogy felhurcol­ják. Tehetnek vele, amit akarnak- Se lát, se hall, csak a nyomasztó, büszke sziklát nézi, mintha átlátna rajta. A pap felemeli a szentelő botot: „Hints meg engem aram Izsópoddal!...” Meg is füstöli és még se nyílik meg a szikla. — Bár megnyílnék! — óhajtja mindenki. Aztán feldördüi az ének, az örök gyász ret­tentő valóságának dala: „Megkörnyékezlek engem a halál félelme és as ő fájdalmai körülvettek engem -,“ Ajánlható magyarországi ohfald- és nevelőintézetek, infernátusok: iáinknak gyakorlati rset/elésél a Eulyovszky­uccai leánynevelö intézet biztosítja. (Bentlakók, bejárók.) Titkárnőképzés (egyéves, nyilv. jogú). Ruha- és mo- delltervezés. Ruhavarrás, szabás. Idegen nyelvek. Tökéletes továbbképzés. Zene. Sportok. Prospektus. Budapest, VI., ßuiyovszky-u. 10. Teleíon 156-93. Málnai intézet nyilv. jogú leány és Jiu elemi Iskola Budapest legszebb villanegyedében (Andrássy úti villan gyed) V., Délibáb-ucca 20. Telefon 17-5-51. Intern, tus, télintern.;äu* elemi és középis­kolai tanulók részfre. Korrepetálás, nyelvek, zene, tánc, mozdnlatmüvészét, sportok. Kert. Szabad* téri tanítás. Gyeraeknyaraltatás Siófok, Vilmatek- pen. Mérsékelt árafc. Bővebb felvilágosítást nyújt az Igazgatóság, A Szarvasi M. Kl% Gazdasági Tanintézet a M. Kir. Földmivelésügyi Minisztérium egyetlen középfokú gazdasági szakiskolája. — Gazdák, birtokosok, bérlők négy középiskolát végzett fiait saját gazdaságuk önálló vezetésére tanítja. Modern tanintézet, kitűnő, olcsó konviktns. SOO kai. holdas tangazdaság, Elméleti és gyakorlati alapos kikép­zés, testnevelés, sport. Részletes tájékoztatót küld a Gazdasági Tanintézet igazgatósága, Szarvas, Békés megye. Magyarország. Amizonl Országos Magyar Mönewelö In* tézet Budapest, VI., Amerikai-nt 96. sz. Hároméves háztartási irányú tanfolyamára az 1934/35. iskolai évre polgári leányiskolát, vagy középiskola IV. osz­tályát végzett keresztény leányok kérhetik a fel­vételt. Az intézet müveit háziasszonyokat nevel. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyakon kiviil S ‘ orlati oktatást is ad varrásban, főzésben, ker­tben és lajbaromfitenyésztósben. Otho’das park közepén modern épület a bentlakó növendékeknek. Kérjen prospektust az igazgatóságtól. Mezőtúri icányllceum internă tus. Olcsó, egészséges, jól vezetett nevelő-otthon. A ro­mániai magyarsághoz legköze'ebb eső állami leány középiskolája kiválóan alkalmas tanulmányok foly tatására. —• Különbözeti vizsgálatokra útbaigazítás, előkész tés. —- Jnternátusi tartásdij havi 70 pengő. Méltánylandó esetben díjmérséklés. Részletes tájé­koztatót küld az intézet vezetősége Mezőtúr (Szolnok vmj, Magyarország. Ál ami Erssábet Nőiskola le&nyiiccuraa Budapest, Ajtősi Dllrer-sor 37. Regi, közismert kiváló intést. Harmonikus kiképzés. Nevelő és tanítói mun­kásságát vallásos és szoeiáfis szellem hatja át. Ide­gen nyelvek. Zeneoktatás. Testápolás. Sportok. Érett­ségi Vizsga letérnie egyetemi felvételre jogosít. Internátusában gondos felügyelet, elsőrangú ellátás. Jnternátusi ellátási dij bentlakóknak havi 132-— P., félbentlakóknak havi 88-— P. Kívánatra részletes tájékoztatót küld az igazgatóság. levétel diákotthonba! A szeghalmi reá! gim­názium Diákotthonába megkezdődtek a következő tanévi előjegyzések. Havi teljes eilátás dija 40’— Pengő. Testvérgyermekek nagy kedvezményben ré­szesülnek. Eddsg is több erdélyi növendéke van az jn ézetnek. Részletes felvilágosítást levélbeal meg- jjeresésre küld: Diákotthon, Szeghalom, Békés megye ( Magyarország). Az ének is elhal, a könyörgésnek is vége van, a szörnyű székely sir nyugodliatik. Már haza lehetne menni, mégse mozdul senki. Az emberek teste nehéz a gyásztól, lábuk erőtlen a szomorúságtól. A pap leveti a tem­plomi gúnyát, a füstölő szenét a földre önti a harangozó, a kántor felteszi a kalapját s szíva- rat sir it. Mégis haza kell menni! Most a virágasszonyka odamegy a sziklá­hoz, ahol éri, megcsókolja s alig hallható, gyenge hangon bekiált az ura borzasztó sír­jába. — Jere haza Feri, ne fáraszd tovább ma­gad a munkával, mert Istennek legyen hála, a gyermekek meggyógyultak... Alig tudták elvinni szegényt. Másnap reggel már hajnalosan ott volt és ásni kezdette a hegyet egy félig törött, semmi kis ásóval. — Te mit csinálsz? — kérdezték, akik lát­ták. Az asszony mosolygott. — Még a boldogult uram felvállalta voll hogy öt öl követ kihány Szőcs Gór Istánéknak. El kell, hogy végezzem helyette, mert az ezör lejt es meg kéne, hogy fizessem a doktornak­Azóta ássa a hegyet. Ásni is fogja, mig az Isten meg nem kö­nyörül rajta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom