Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-25 / 140. szám

6 KmnupKB TENGERI FÜRDŐRE, HEGYEKRE, SPORTOLÁSHOZ OLCSÓ és TARTÓS SELYEMSZÖVETEK CSAK A GALLIA GYÁRI LERAKATÁNÁL CLUJ, STR GEN. NECULCEA 2 KAPHATÓK Amikor Petőfi az egri kispapok vendége volt Előbb Székefyhidon szakított a vándorszinészettel — (Jj adatok a nagy költő életében sorsfordulót hozó 1844. esztendőről Székelyhidon oszlik fel a vándor-szilitársu­lat, melynek Petőfi is tagja- Innen Debrecenbe kerül és itt tölti az 1814. esztendő telének egy részét, betegeskedve és elemi Ínségben- For­rongó, epéskedő lelkére mindez izgatólag hat; csak igy érthető meg, hogy a kegyes Pákh Al­berttól valami hitvány könyvjegyzőszalagón úgy összekap, hogy megírja bucsuversét ba­rátjához, melyben Pákhot hűtlennek nevezi ki, „ekként mará meg!“ Nagy lelkek vulkanikus izgalmai gyermekes okfőkböl. A eanyaruság még februárban Pest felé űzi. Ezt az útját Herényihez intézett levelében írja meg. Ment mendegélt kopott ruhában s legtöbb­ször gyalogszerrel, zsebében pár huszas, de keblére szoritva mindene: egy kötetre való Vers- Hegyalján egyedül bolyong, emberi nyomra is alig akadva, galléros köpenyét rán­gatja a szél. Dermesztő hideg volt: arcán jéggé meredtek a könnyek, melyeket a vihar s nyo mór fakasztottak. Majd Egernek veszi útját. Az andornaki lankásou szembeötlenek az egtü szőlőhegyek s eltökéli, hogy befordul a törük- yerő városba s ott nyomban az Egerrel szom­szédos falu csárdájában megénekli szándékát: Hol jó bort érzek, betérek; Ne térnék hőt Egerbe1 Ha ezt a várost elkerülném : As Isten is megverne! (Eger mellett-) Úgyis történt- A havas utón megáll a hatal­mas Líceum előtt; nézi-nézi, egyszer csak pa­pot pillant meg. utána iramodik s Pájer An­talt tudakolja, kit a Szittya-virágok-éxt igen becsült és e versikéket valamelyik almanach- ból ki is jegyezte. Leverve tudta meg, hogy kedveltje már füzesabonyi káplán. Annál na­gyobb örömmel értesült, hogy Tárkányi, kit zsengéiből már szintén ismert, Egerben van és fiatalsága miatt fölszenteléséig az érseki iro­dában foglalatoskodik- Ment lakására: a sze­mináriumba,, nem lelte otthon; másodízben ke­resvén öt, levelet hagyott hátra a kapusnál Tárkányi részére. Ott irta sebtiben abban a lépcsőház alatt levő sötét odúban, mely máig is a portás lakása. Az érdekes levélben a köl­csönös megismerkedésen való örömét fejezi ki. egyben fölkéri Tárkányi t, hogy szerezzen neki útiköltséget Budapestig: Legyen szive» nekem utravalót szerezni, mellyel Pestig elme­hetek■ Ne ütközzék meg a quasi parancsoló hangon; de bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok-“ Végre másnap reggel hét órakor otthon fogta Tarkanyit, ki a hideg- s nyomorverts költőt testvérileg telepité be szobájában­Ez a szoba az egri szeminárium etsö emo. létén van; második ajtó ama derékszögű éltől C7Óm "f ■»»/*<;*7 f rn <*> Ifr* alkot. A helyiség tizenkét lépés hosszú, hat lé­pés széles, boltíves, egyetlen udvari ablakkal- A szürke falon függő Ecce Homo s a rozoga, diákos Íróasztal, melyek helysziulelésemkor még ott voltak, Petőfi ottjártából való régisé­gek bizonyára. Petőfi megjöttéuek hírére a lelkesülő egri leviták tódulnak Tárkányi szobájába- Izzólelkü magyar gyerekek, kiknek arcán mindig ki­csattant az arculütött nemzet pírja. A szabad­ságharcban a .tanulótipust a csatamezével cse rélik meg; Magyar Iskolájuk alaptőkéjét a haza oltárán áldozzák föl- Es c lelkes fiuk méltó utódai a Magyar Tudományos Akadémia épü­letéhez háromszáz forinttal járulnak megvont filléreikből. A kispapok a tüzes versek szerzőjéül va lanti hatalmas, atléta, bátorszavú lantost kép­zeltek s meglepetésükre: szerény, mondhatni csencvész külsejű ifjú állott előttük- Számosán kétkedtek a személyazonosságban; mindamel­lett jószivvel, diadallal vezették ebédlőjükbe aznap délben­A barátságosan meleg hajlék, kényelem, a nyájas, egyszerű kör, mely ünnepelve fogja körül: apránkint kifejtik jeges burkából láng- lelkét; arcán, szemében lelkesedés gyűl, meg­éred nyelve, majd fölpattan helyéről s hőség­gel utánozva a részeget, clszavalja Ivás köz­ben cimü versét- Érdekes, hogy a bor tüzének oly találó énekese nem kedvelte az italt; tán egyszer nézhetett kissé melyebben a pohárba, de ennek is majd megadta az árát, mert Szen- drey Júliának, hogy kedvét vegyék, ily álla­potban mutatták meg akkor valami mulatsá­gon. A bordalok mestere éppen oly kevéssé szerette a bort, mint a semmittevést, hisz min­den szabad percét nyelvek tanulásával töltötte. A szavalat hatott s meggyőzte a tamásko- dókat is. Ebéd után kiadatlan darabjaiból sze­melvényeket olvasott fel: Honfidal, Végszó— hoz cimü verseit. Petőfi három napig volt az egri kispapok között, kik minden szabadidejüket kedves poé­tájuk tanulságos körében töltötték; az 18ÍÍ februárius 18-, 19., 20-ikára eső farsangi napo­kat töltötte itt. Valósággal csiiggtek ajkán, midőn ő, kinek az élet harcaiból oly korán fe­lesen kijutott, a még alig tapasztalt nemes lel- kekuek, hol humorral, hol keserűséggel regélt katonakorából és vándorszin észkedésé hői. Nagy derültséget keltett, midőn elmondotta, hogy egyszer valami nem éppen elsőrendű lo­vagot kellett adnia, de már neki csak puszta kardhüvély jutott, feltalálta magát s botját taszította a hüvelybe s úgy jelent meg a közön­ség deszkahasogató kacagása között a színen- Érdekes epizód történt, mikor Sujánszky ver­sei felöl kérték véleményét: „Minden versében ott vau, hogy: hit, remény, szeretetKapóra hnliriyvóV frîc-q n vn rp f n t r n n v t. linriTV» p mvu zett költeménye, Petőfi az őt jellemző vak­merő kockázattal odavágja: „No olvassuk, fo­gadok, hogy benne van: hit, remény, szeretet.“ És csakugyan. ......­Harmadnap Petőfi már sokallani kezdé a kellemes időtöltést. Elhatározta, hogy másnap reggel indul.'Délután az ifjak iskolában, Pár­kányi a kancelláriában voltak- Ez idő alatt készítette Párkányi szobájában a remek Egri hangok három első strófáját, a többit Pest felé utaztában költötte. A hazaérkező klerikusok sietnek hozzá. Petőfi felolvassa nekik a kész részeket; a harmadik szakasz mondhatatlan lelkesedést keltett, szól pedig igy: Kedvemnek ha magja volna, Elvetném a hó felett, S ha kikelne, rózsaerdö Koszoruzná a telet; S hogyha földobnám az ágra Szivemet, Melegitné a világot Nap helyett. A fink könnyeztek s aki hozzáférhetett, nyakába borult­E költeményért, megbecsülve a költő szer­telen érzékenységét, tiszteletdijjal lepték meg, hogy vidámabb útja lehessen Pestig, mint Debrecentől Egerig. Az Egri hangok-at az Életképek szerkesztője Frankenburg is meg­jutalmazta pár arannyal. Különben ez a vers dalainak legjelesebbjei közül való­Negyednap reggelén megindult a főváros felé, kipihenve, megvigasztalódva és téli ked­ves emlékekkel­Petőfire az egri időzés hatással volt. Ér­dekes bizonyság erre, hogy Tárkányi arra is rábírta, tisztelje meg pár darabbal a költő irányával merőben ellenkező és Sujánszky ál­tal szerkesztett Őrangyal cimü folyóiratot. Valami szelidtárgyu darabban még is egyez­tek, el is készült belőle vagy negyven sor, de mint a költő Tárkányinak 1S44 április 2S-án Duna-Vecsén kelt levelében megvallja: „Any- nyit törtem rajta fejemet, hogy no! és csak egy kukkot sem tudtam összeeszkábálni... az­az hazudtok, mintegy negyven sor megvan biz abból. de itt aztán a. ne-tovább'z Sokká! fonto­sabb, hogy Petőfi az egri kispapok körcbea érlelte meg végleges elhatározását Tárkányi rábeszélésére, hogy szakit a szinészpályával és kizárólag az irodalomnak él. Mint maga Írja: „Ha jól emlékszem, ezt is te tanácsoltad- Ergo, úgy lett.“ Bár Pesten még fellépett, de ez a szenvedély utolsó föllobbanása volt-.- Esze már döntött, csak a kedély világa vergődött még­Különben, hogy minő mély ragaszkodás fejlődött Petőfi és Tárkányi között kölcsönö­sen, tanúja nevezett levél, mellyel a költő ba­rátját „kutyarest levélíró“ létére is megtisz­telve, részletesen számol be sorsának tovább­fejlődéséről, jobbrafordulásáról. Elmondja si­kerét Vörösmartynál, örömmel jelzi, hogy kö­tetét a Nemzeti Kör szándékozik kiadni és hogy szerkesztő lesz Vackot Imre oldalán- •K­Ferenczi Zoltán Petőfiről szóló alapvető, úttörő, kitűnő monográfiájában, sajnos, csak futólag, részletezés nélkül emlékezik meg a költő egri tartózkodásáról, melynek pontos idejéről eddig az irodalomtörténet sem szer­zett- hiteles tudomást!- /: É11 az egri kispapok körében élő kegyele- tcs hagyomány fonalán számon tartottam, a kérdést és már régebben sikerült szem- és fül- tanuk egybehangzó bizonysága alapján azt megoldani. Mint már tisztes ősz aggastyánok­kal volt szerencsém tárgyalhatni: Sebestyén Ferenc, mezőtárkányi, Vockler Alajos soly- mosi plébános, Kozma Károly prépost-kanonok és Zaehár József, később hevesvármegyei alis­pánnak, kik valamennyien egri kispapok vol­tak Petőfi ottjártakor. Összevágóan igazolták, hogy ez az idő 18íd- év farsang utolsó három, napjára esett, vagyis februárius 18-, 19. és 20-ikára- Ez kétségtelen. Most már egyéb ada­tok s főleg a két, Tárkányi Bélához intézett Petőfi-levél egybevetése kapcsán az is meg állapítható, hogy a költő 1844 március 10-ike körül érkezett Pestre és itt Vörösmarty támo­gatásával sorsa jóra fordult annyi szenvedés, nyomor és megpróbáltatás után. Hálásan írja is Tárkányinak: Oh, Béla barátom! be szép napok voltak, melyeket körötökben tői­tek- Istenemre, sohasem feledem“ FTuttkav l inót

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom