Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-23 / 138. szám
üMffi JSSrta® pîtBW *r isninerar No. 24.256—-192T. ©tpvlselőház BUDAPEST V. 1W1 Szombat, 1984. juntas 23. Ana 3 ?®i iilőíízetésl árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 138. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENBBE. Szerkesztőség, kiadóhivatal ős nyomda: Claj-íiolozsvé7. Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — EevQcta»; Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Rossz fizető-e Erdély? lHarlla®«*! Kosaiáisia díszpolgárával választottéi a lelkesedés lazákat» ég® ' parlament A franciái IsüliicjyzHsäiniäszter BsijeScnSefte, fnursy q ara isit masl fraaciaország Ssövefe Romániában, exenful Románia Ssövele fesz Franciaországban — „Egyelíen négyzefméler ebből a földből nem érinthető !“ Nem első és nem utolsó rendelet az, amelyet a pénzügyminisztérium az adók forszírozott behajtása érdekében kiad. Minden uj kormány pénzügyminisztere elégedetlen az adóbehajtás tempójával és mindenik legsürgősebb feladatának tartja valami uj metódust kieszelni a pénzügyigazgatóságok és a többi adóbehajtó közegek buzdítására. Ismeretes, hogy a kormány ezen a téren azt a „reform“-ot lépteti életbe, hogy fiatal adószedők egész légióját küldte szét az országba, egyelőre ideiglenes megbízatással, de azzal a biztatással, hogy majd véglegesíteni fogja őket megfelelő fizetéstöbblettel. Trükknek mindenesetre ötletes- Nemcsak azért, mert a napidijasoknak kevesebb fizetés jár, mint a rendes tisztviselőknek, hanem azért is, mert a pénzügyminisztérium jogosan számíthatott arra, hogy az állandósítás reménye fokozott akcióra fogja serkenteni az adószedós újdonsült bajnokait, akik tisztában lehetnek vele, hogy csak azokat fogják megtartani a tisztviselői státusban, akik hivatásuk gyakorlásában érdemeket szereznek. Ha csak erről volna szó és nem tovább, akkor nyelnénk egyet és törnénk a fejünket rajta, hogyan tudjuk összekaparászni azt a pénzt, amit a kivetőbizottságok a nyakunkba sóztak. A pénzügyminisztérium serkentő rendeletének azonban van égy disszonáns szakasza- Ebben annak a véleményének ad kifejezést, hogy az adóbehajtás rendszeressé tételére és szigorítására különösen Erdélyben van szükség, tehát hangsúlyozottan azt állítja, hogy nálunk az adózás eredménye nem kielégítő, ez ellen pedig tenni kell. Es mit lehet tenni? Könyörtelenül kell alkalmazni a törvény minden előírását, tekintet nélkül az adózó személyi körülményeire, egyéni adottságaira. Ez az, amit sehogy sem tudunk megérteni. Mi legalább úgy tudjuk, hogy Erdély lakossága az adófizetés terén teherbíró képességének legmagasabb fokát is kimerítette és ezen tultenni immár lehetetlen. De tudjuk azt is, hogy Erdélyben eddig sem éltek szelidebb módszerekkel az adószedők, mint az ország többi részében, sőt éppen ellenkezőleg, olyanok az információink, hogy Erdélyben az adóprés kíméletlenebből dolgozott a kivetésnél is, a behajtásnál is. Ez már nem is kisebbségi kérdés. Ennél a pontnál nincs különbség román és magyar között, egy akarattal, egyöntetűen kell tiltakozni a méltatlan, megbélyegző vád ellen- Igaz, hogy az adó- vegzatura a kisebbségeket még súlyosabban érinti, mert az utóbbi pár évben a kisebbségi adófizetőpolgárok anyagi leromlása olyan rohamlépésekkel haladt, hogy sok ezer exisztencia összeomlása a bizonyítéka ennek. Minden megszigorító eljárás tehát kivédhetetlenül katasztrofális a kisebbségekre. És az erdélyi románság is. azon a ponton áll, hogy nem bírhatja el az újabb, nekiszilajitott adórohamot. Ilyen körülmények között valóban időszerű, ;högy Erdély egész lakossága felemelje szavát egyrészt az adószedők különleges doppingolása, másrészt Erdélynek az Ökirálysággal való megmagyarázhatatlan szembéállitása ellen. Miniszter Ur! ; Nem az adó nem-fizetés itt a baj. Hiányzik a kereseti alkalom, hiányzik a „miből ?" Az már az ön és a kormány dolga, hogy Erdélyben is, az ország többi részében is fellendüljön a gazdasági élet, forogjon a pénz, minél több fölkereső ember legyen. Akkor nem lesz panasz az adófizetőkre! (Bukarest, junius 21) Barthou második napja is fényes és meleg ünneplések között zajlott le Bukarestben. Tegnap este TItulescu bankettjének keretében részesítették tüntető ovációkban a francia külügyminisztert, ma pedig a parlament ünnepi ülésének keretében. Az ülésterem és a ko’-zatok túlzsúfoltak, a diplomáciai testület, a főváros társadalmi előkelőségei teljes számban jelen vannak. Pontban 5 órakor lépett be a terembe Barthou, akit véget érni nem akaró éljenzéssel és „Viva la France“ felkiáltásokkal fogadtak. Miután a francia külügyminiszter a miniszterek között helyet foglalt, Saveanu, a kamara elnöke, megnyitotta az ülést és üdvözölte a magas vendéget. Titulescu beszéde. Leonte Moldoveaim, a szenátus elnöke beszél ezután, majd Titulescu emelkedett szólásra. A külügyminiszter hatalmas beszédében mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy ebben a teremben határozták volt el Románia belépését a háborúba, amikor Románia érdekelti túl kimondották a harcot a jogért és az igazságért. Ez volt Románia Franciaországhoz való csatlakozásának kikiáltása. A háború nehézségeinek emlékei után elkövetkezett a béke korszaka, amikor Románia azt hitte, hogy nyugodtan élvezheti fájdalmas áldozatokkal kivívott eredményeinek gyümölcseit. Szerencsétlenségre azonban mindjárt a szerződések aláírása után hangok hallatszottak, amelyek nemzeti patri- monfumunk megcsonkítását követelték, nem az igazság, hanem a hosszú idegen elnyomás által kreált látszatok nevében. Ezer év időt hagytak másoknak, hogy iga alatt tarthassák vérrokonainkat. De hét évvel a diplomáciai okmányok aláírása után, amelyek ősi földjeinket visszacsatolták az-anyaországhoz, már azt állították, hogy a szerződések nem örökéletüek- Ez alkalommal jogunk van a replikára. — A román nemzet nevében súlyt helyezek arra, hogy proklamáljam Önök előtt és az egész világ előtt, hogyha valaha, valaki azt képzeli, hogy követelhet tőlünk, akár egy négyzetméternyit nemzeti területünkből, amelyet most bírunk, válaszunk változatlanul ez lesz: Rém, nem, sohasem! — Az Ön első szava — fordult Barthou a román népnek örökké jelenlegi határai között kell élnie. Tegnap este a külügyminisztériumban azt mondotta Franciaország nevében, hogy országaink mindenkorra megállapítottaknak tekintik ama határokat, amelyeket a jog adott nekik. Boldog és megindult vagyok, amikor e szószékről Franciaország szavát fogom hallani, amikor proklamálja a mi nemzeti egységünk végleges és érinthetetlen szent karakterét. Hosszantartó, szűnni nem akaró taps kísérte Titülescu beszédét, amelynek végeztével Barthou megindultan ölelte meg a külügyminisztert A pártok szónokai. Ezután sorra beszéltek: Dinu Bratianu, aki emlékeztetett a liberális párt tradicionális hűségére és érzelmeire Franciaország iránt, amely érzelmek determinálták mindig külpolitikáinkat. Mihalache a nemzeti parasztpárt nevében ad kifejezést örömének, hogy itt üdvözölheti Franciaország képviselőjét és hangsúlyozza, hogy Franciaországot és Romániát örök szeretet fűzi össze. Argetoianu, Bratianu Gheorghe és Octavian Goga pártjainak üdvözletét tolmácsolják, majd Cuza a keresztény liga nevében üdvözli a keresztény Franciaországot és kívánja, hogy ez a keresztény Franciaország vezesse a nemzetek harcát a nemzetközi parazitizmus ellenAdam lonescu a disszidens lupisták, Flo- rescu a demokrata liberális párt nevében szólallak fel. Tatarcscu Románia díszpolgárává ajánlja Barthout. Majd Tatar eseu miniszterelnök beszélt. Emlékeztet Franciaország szerepére az emberiség történelmében, majd kijelenti, hogy a franciaromán barátságot a felszabadító háborúban egymás mellett kiontott vérrel pecsételték meg. A miniszterelnök ezután a következő javaslatot teszi: A szenátus és a kamara proklamálja Louis Barthout Románia díszpolgárává. Az országgyűlés lelkes, tapsai közepette enunciálja Saveanu elnök, hogy a javaslatot egyhangúlag elfogadták. Tataréscu ezután igy folytatta: Elnök ur, a román parlament önnek egy uj hazát ajándékozott.Fogadjael ezt a szimbolikus ajándc- felé —, amikor az országba lépett, az volt, hogy kot, egy nép ajándékát, amely sohasem felejti el a múltat, ismeri a jelent és bizalommal tekint a jövőbe. Éljen Franciaország!
