Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-13 / 106. szám
i Ky Jenő ur BUDAPEST i. Országa*^ jTwsr HfflRwntî- Hö, WLÄ58—1£T?< Vasárnap, í,934. május 13. - jf« ^ le# Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800. félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6,50 pengő. Egyes számok az Ibnsz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 106. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztés, kiadóhivatal és nyomda: CloJ-KolozsvAr, Baron L./^op jicc»-5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, pöst^Äk Í01. :'szám. Kéziratokat senkinek sens küld vissza és nőm is őriz meg a szerkesztőség. Tömegesen leváltják a magyar vasutasokat az erdélyi vonalakról Az őkiráljsá^ba helyezték az állomásfőndköket és fontos beosztású forgalmi tisztviselőket — A nyelvvizsga elmén elboesátottak számára sikerült njabb haladékot kapni Argetoianu székely sípja Argetoianu is felfedezte a székelyeket _önmagának. Saját házi lapjában, pártjának a népies újságjában, cikket irt a székelyekről. Az ő egész politikája az egyéni érvényesülés céljait szolgálja s ez a felfedezése is politikai felfedezés. Az újságcikk nem tanulmány, nincsen benne történelem, vagy szociológia. Rövid kis elmefuttatás, amely tartalmaz egy vakmerő állítást, amit refren- szerűen ismétel. Hogy a székelyek elnemzetietleni- tett románok, akiket vissza kell hódítani Gazdasági koncokkal megvásárolni. Az oktatásügy terén is lehet valamit tenni ilyen irányban s elárulja, hogy az ő pártja át is adott Anghelescu miniszternek egy kérvényt, amely ilyesféle intézkedések foganatosítását kéri. Nincsen különös jelentősége annak, hogy Argetoianu, többszörösen volt miniszter elmondja a maga véleményét egy rövid kis újságcikkben, olyan lapban, amely a román olvasóközönség előtt sem ismeretes. Magának a véleménynek nincsen belső hordereje, de a célzatosság és a háttér figyelmet igényel. A regâţi régi vágású, uralkodni akaró bojároknak ez a típusa hogyan jut hozzá még a gondolatához is annak, hogy átnézzen a RármlokirmeD£Ő láb.'.iái élő székelyekhez s az; vinrofflgyurKozzék, újságcikket irni? Egyszerű azonban a magyarázat. Választási kortesfogásaival Csikmegyében sikerült mandátumot szereznie a pártjának és ezen a réven tudott bejutni a parlamentbe. Volt már Averescunak, a liberális pártnak, Iorgának a minisztere s amikor mindenki elfordult tőle, akkor azokhoz a leszegényedett székelyföldiekhez vitte a maga kortesháióit, akik nem ismerik annyira, mint amennyire kiismerte a saját népe. Tudjuk, emlékezünk rá, hogy milyen demagógiával környékezték meg ő és emberei a földönfutóvá leszegényedett gyergyói nincstelen nép- elemet. Ebben a leszegényitésbeu sok része van annak a sokféle kormánypolitikának, amit Argetoianu különböző és sokszor változtatott pártszi- nekbeu képviselt és megvalósított. Könnyű volt neki rátapintani, hogy hol van & legnagyobb szegénység, ahova a lélekhalászás hálóit kikötheti. S kétségtelenül bevált a számítása, mert máskülönben még a parlamentbe sem jutott volna be, ahol pedig diktátori hangon beszélt igen röviddel ezelőtt. Argetoianu, a dúsgazdag havasalföldi bojár ebben az újságcikkben is észreveszi, hogy milyen szegény az egyszerű székely ember. O csak egy vidéket látott és annak a foglalkozását ismeri, de általánosít. Mindegy. Szegénység mindenütt van a Székelyföldön. Sokkal nagyobb a tévedése abban a feltevésében, hogy az egész székely nép meg volna vásárolható. A román közvélemény előtt akarja igazolni magát s megállapítja, hogy ez a nép nem irredenta. Más magyarokról azt állítja, hogy azok irredenták. A maga mentegetését így állítja fel. Aztán megvigasztalja azokat a románokat, akik esetleg tőkét kovácsolnának ellene a székelyektől kapott parlamenti mandátumért, hogy ne féljenek, mert ennek a népnek a románoso'dása be fog következni, csak idő kell hozzá, ö is ilyen irányban dolgozik. Jó, hogy megírta Argetoianu ezt az újságcikket, mert ebből sok mindent tisztán lehet látni. Az a tudásnélküli áliitás, hogy a székely szó és fogalom nem jelent mást, mint elmagyarosodott románságot, egészen nevetséges. Valamikor az ő volt miniszterelnökének, Iorgának voltak ilyen meggondolatlan kijelentései. Argetoianu a maga politikai pályáján eljutott oda, hogy most saját bóján kezével kell újságcikkeket Írnia. De ott (Kolozsvár, május 12.) Az utóbbi hetekben széliében keringett az a hir, hogy az erdélyi vasútvonalakról a fontosabb beosztású magyar vasutasokat leváltják és az ókirálysági messzi vidék v y vonalaira helyezik át Ez'a Mr . tcözésrTs keltett és magyarázatát nem tudta senki megjelölni. Túlzott híresztelésnek is tetszett.! Most azonban egészen komoly megerősítést kapott, mert a legilletőkesebb helyen, a vasutasok hivatalos lapjában megjelentek ezek az áthelyezések. Megjelent a rendelet, mely az összes magyar állomásfőnököket, fontosabb' beoszA magyar nemzetiségű vasutasok köré' ben a CFR vezérigazgatóságának e rendeleté nagy riadalmat és megdöbbenést vál- tott ki. Az áthelyezett száztíz állomásíőnök mindig hivatása magaslatán állott, lelkiismeretesen, pontosan és nagy szaktudással végezte azt a felelősségteljes munkát, amelyet hivatali állása reá rótt. Mint régi, kipróbált és szakképzett vasutasok, még a legnehezebb időkben is megállták a helyüket és sohasem csináltak olyat, amiért a CFR rezérigazgatóságának büntetnie kellene ökot. Mort. azokat az érdélvi és bánáti mamég nem tart, hogy mindent elolvasson, amit politikusnak tudnia kellene. Nem olvasta, hogy Iorga már meggondolta a dolgot s jónak látta ezt az állítását visszavonni. Megtagadta, hogy ő állítaná, tartaná, hinné ezt az „elméiet"-et. Tanár és politikusi tekintélyigénye miatt tartotta ezt szüksétásu forgalmi tisztviselőket elhelyezi az er* délyi vasútvonalakról az Ókirályságba, vagy akit itt hagyna’i erdélyi területen, annak más beosztást adnak. Ugyanakkor e beosztásokra, szolgálati pozíciókra nyilvános pályázatot hirdettek. A szolgálati beosztásoknak ilyen, pályázat utján való betöltése, szokatlan s csak úgy érthető meg, hogy e beosztások feladatai különös képességeket s nagy szakértelmet kívánnak meg, ami meg volt azoknál, akiket elmozdítottak. Elmozdították őket, magyarok. gyar vasutasokat, akik egész életüket itt élték le, itt van házuk, családjuk, rokonságuk, iskolába járó gyerekük, kínosan érinti az áthelyezés és nagyon sokan vannak olyanok, akik inkább nyugdíjba mennek, minthogy ismeretlen állomásokra burcolkodjanak és ott uj egzisztenciát kezdjenek épiteni. Hogy mennyire fontos pozíciókat töltöttek he az erdélyi és bánáti vonalakon, a legfényesebb bizonyiték erre az, hogy, nyilvános pályázatot hirdettek a megüresedett beosztásokra. gesnek, Az ő volt minisztere nem vette ' észre g megtagadást és belefuj a rozsdás bádogsípba, amit más elhajított. Bármilyen komolytalan azonban ő ezzel a síppal a kezében, mégis észre kell venni, Elnemzetlenités a jelszava. Nem féltjük tőle a székely, népnek a magyar lelkét. Elkeseredés a tömeges áthelyezés miatt A nyelvvizsga áldozatai njabb határidőt kaptak Itt írjuk meg, hogy a nyelvvizsga miatt elbocsátott vasutasok ügyében újabb lépés történt. Erdély területén rendkívül sok vasúti mühelymunkást és alkalmazottat akartak elbocsátani. A magyar vasutasok érdekében gróf Bethlen György pártelnök és a Magyar Párt minden lehetőt elkövettek. A közbenjárásoknak az eredménye az volt, hogy az elbocsátások határidejét május 15-ig halasztották el. Május 15-e, az elbocsátásoknak a határideje rohamosan közeledik. Most értesülünk Bukarestből, hogy dr. Gyárfás Elemér szenátor a mai nap folyamán Mereuta i vasutigazgatónál megjelent és arra kérte, hogy az ügy végleges elintézéséig ezt a határidőt hosszabbítsa meg. Gyárfás szenátornak Mereuta vezérigazgató határozott ígéretet tett arra, hogy még a mai nap folyamán távirati utón értesíti az összes üzletvezetőségeket és a május 15-én lejáró határidőt bizonytalan ideig meghosszabbítják. Az utóbbi intézkedésből arra lehet következtetni, hogy a magyarpárti képviselők és szenátorok lankadatlan utánjárása ismét elért némi sikert. Ezt a kitartó szívóssággal vitt mentési akciót nem fogják abbahagyni. I
