Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-20 / 111. szám
» KnenOfsso Vasárnap, J9Si, májút 20. Egy kellemes látogatás... Ez az, amit Ön tehet Nagyságos Asszony, % a Gallia gyár üzletében. Ott megtalálja az összes selyemujdonságokat az idei nyári szezonra. Hozzáértő személyzet készségesen szolgál Önnek felvilágosítássokkal vagy ta- náccsokkal, végül pedig állandóan b. rendelkezésére állanak a legújabb és legértékesebb párisi divatlapok. Várjuk a Nagyságos Asszony szives látogatását! Gallia 91 CLUJ, Sir. Gén. Neculcea 2. A MIATYÁNK Irta: MÓRICZ ZSIGMOND A pap kisétált a mezőre. Szép idő volt, csak «agyon meleg. A fekete ruhában fuldokolt a hőségtől. De ahogy a falut elhagyta, friss szél kerekedett s kedvesen legyezte az arcát- így vigab- ban haladt tovább a rét felé. A falu határa dimbes-dombos volt. Hajdanában zsombékos, vizes, áradásos terület- Mocsár feküdt a mélyebb helyeken, ahol nád, sás és csikhal élt- Ez a régi kor már egészen feledésbe ment a nép lelkében. Kihaltak az öregek, akik akkor éltek s nem tudták a fiatalok, milyen volt az, mikor a búzaaratás helyett egy- egy kád hallal, csikkal mentek be a városba, hogy a legszükségesebbeket megvegyék. Akkor még a magukszőtte vászonruhában jártak pénzt irmagnak se láttak, a bocskorukat maguk szabták a birka bőréből s az asszonynép mezítláb járt a tarlókonEz már mind elmúlt. Ma a legújabb divat szerint öltöznek a nők és a cipőben selyem- harisnya van a lábukon- A férfiak is elfeleltették a gubát, a ködmönt, a szűrt, a régi viseletét s bricseszben és kurta úri kabátban, vagy éppen bőrkabátban járnak- Darutollas kalap helyett kockás sapka van a fejükön s a nagy szakállakat, bajuszokat leborotválják és gaz- dászkülsővel mennek a munkába, ahol ha leveti a felső ruhát, mind iparoslegény maradDe a régi panasz, az megmaradt. Pénz a mai időkben senkinél sincs- Néha az egész faluban nem lehetne összeszedni húsz pengőt- Az adó nagy, a termésnek nincs ára- Szóval a régi világ él a lelkekben. A földekről innen is, onnan is, odanéztek a papra. Volt, aki köszönt, volt aki nem köszönt- Volt, aki úgy belemerült a munkájába, hogy ne kelljen észre se vennie, hogy a pap arra jár. Tehát ez is csak úgy volt, mint régenA pap is úgy volt velük, mint a régi pa pok. Ember volt- Némelyik gazdának előre köszönt, elkiáltott utána messzire, a harmadik földre is, a másiknak a köszönését is alig fogadta, mert emberek közt idővel személyes viszony fejlődik ki, aszerint, hogy ki mennyire tudja elfelejteni a régi sérelmeket- A pap nem volt haragtartó természet. Kifíistölgött belőle az indulat, de azért mégis csak ott marad egy kevés a feszültségből, ha a presbiteri gyűlésen ez, vagy az a gazda ellene szavalt s ellene szavazott. Mikor odaért a Belátóra, arra a dombra, ahonnan a hajdani vízállást messze távolig be lehetett látni, megártott és szépen elnézett a mély területre. Eszébe jutottak a régi papok harcai. Azok még fájdalmasabbak voltak, mint a maiak- Amennyivel szegényebb volt a nép, annyival élesebb volt az ellentét köztük s az egyháztagok közt- Itt történt az a hires eset, mikor az uj pap, most éppen száz éve, megkérte a kurátorát, hogy mutassa meg neki a rétjét. — Akarja látni tiszteletes Uram? — Akarnám, kurátor uram— Akkor nézzük meg. Kivezette ide a Belátóra s itt- csónakba ült vele- Hosszú rudat vitt magával s mikor arrafelé evezett a tavaszi árviz hátán, ahol a rétéi vannak, azt mondta a papjának:-— Tiszteletes uram, csak tessék leereszteni azt a rudat,.. Lábolja csak vele a fődet . . . Ahol a legmélyebb, ott van a maga rétje. Még igy szemmel is meg lehet látni, hogy csakugyan ott vannak a papi rétek kiszabva, ahol a legmélyebb a földszin- Abban az időben ez volt a legrosszabb parcella, leghamarabb ezt öntötte el a viz; ezt adták a papnak- Azóta azonban megváltozott a határ képe- Megásták a nagy csatornát s a vizek leszaladtak. leszállottak. Most ez a legjobb rét, mert kiszáradt az. egész határ, ma csak ott van szép fü, ahol egy kevés talajvizet kap a töve, A pap bólogatott- Az emberi életre, a faluval való örök harcra gondolt- Sok örömet is acl ez az élet, itt a nép között- Isten szolgája és falu cselédje lenni, lelki vigaszt adni a békétlenség idején, de sok keserűséget is terem ez az állapot mind a mai napig- Ha a népben irigység és ellenséges érzés támad a felette ártó idegen, a lelkipásztor ellen, ennek sem adják ingyen az életet, szenvedéllyel és szenvedéssel jár. Tovább sétált a földje felé. A réten a kaszások a szénát gyűjtötték- Kettő hordta a petrencéket, a harmadik ember rakta a szénakazalt. Jó nagy ágyast vetettek neki. Sok széna van az idén. A pap megártott a földje szélén s nézte a munkát, Kalapját levette s kopaszodó homlokát kitette a friss szellőnek. Szívesen vett volna villát ö is a kezébe, de a papnak ez nem igen szabad: a nép elvárja, hogy a papja más legyen, mint ö, a papnak nem szabad kézimunkássá lennie, mert ha az kapát vesz a kezébe, abból már békétlenség támadDe abból is, ha semmit se csinál. Egy fiatalabb gazda, meg egy szegény ember ment el az utón s ahogy a papot látta, hogy gyönyörködik a szénájában, hangosan odaszól a másik embernek: — Szép kazal szénája lesz a tiszteletes urnák . . . Elég az egy Miatyánkért. A pap meghallotta a szót. Megfordult. A gazda elfordította a fejét és tovább akart menni. Utánaszólt: — János! A gazda kelletlen megállóit» — Jó napot tiszteletes uram. — Gyere csak ide, JánosA gazda engedelmeskedett. Nem könnyen mozdult a csizmája parancsra. Lassan lépegetett a pap felé. Mikor odaért hozzá, megemelte a kalapját. — János, — mondta a pap, aki még mint kis iskolás gyermeket ismerte meg a gazdát. Itt nőtt ez a szeme előtt s itt lázadoz ellene, ahol lehet, de azért nem volt köztük soha semmi összeütközés, úgy, hogy a bizalmas te- gezést nem vonta meg tőle— Hallom mit mondasz, János. Hogy, elég ez egy Miatyánkért. A gazda csendesen mosolygott. — Elég is tiszteletes uram- Ne tessék meg. Haragudni, de egy Miatyánkot én is elmondanák érte. A pap is feltette a kalapját, hogy az ember is a fején hagyta s azt mondta: — Hát -János én neked adom, ha elmondasz róla egy Miatyánkot. A gazda nézte a papot- Igazán beszél, vagy csak tréfál— Eri elmondom, tisztelete« nr. És már belepirult, ahogy keményen te harcosan belemeredt a szemébe. Jáig ki nem mondta a szót, olyan szelid volt, mint a bárány, de ebben a pillanatban már indulat és fellobbanás volt benne. A vére elkezdett felbuzogni az ereiben s egyszerre csak harcos lett, aki kézigránátot tart kezében, mint a háborúban. De ott sem retirált meg- Ott'is nyugodtan indult, hogy eldobja az ellenség sáncára. Hogy mi volt benne a nagy nyugalom alatt, tudva, hogy a gránát reá épp olyan veszélyes, mint az ellenségre, azt csak ő érezte— Jól van János, — mondta a pap. — Jól van . . . Hát csak mondd el. A gazda lépett egyet, hogy azon Hevességében nekimegy a kazalnak, ami már olyanforma magas volt, mint a templomban a szószék. Létra volt az oldalának támasztva- Indult, hogy felmegy a létrán a kazal tetejébe imádkozni• Nem jól vari. János, — szólt a pap. — Nem úgy. Papi módra. Úgy, ahogy én szolgálok a falunak a szénáért ... Mert az az igazság, hogy te is úgy cselekedjél— Egy Miatyánk nem nagy dolog. — mondta a gazda fölényesen- — Hogy gondolja tiszteletes uram? — Gyülekezet előtt, János:,» Ezzel intett a kaszásainak s szólott nekik: — Hijjátok csak össze a szomszédokat, aki a mezőn található- János gazda Istennek akaratából a lelkek épülésére akar cselekedni. A gazda ellenségesen hallgatta a papi szavakat. Már kezdte bánni, hogy belelépett a pap mezejébe- Sértette, hogy a pap olyan nyelven szól, amit ő nem tud. De megkötötte magát, a szemöldökét összevonta s elszánt és konok indulattal meredt a papra, aki pedig csak beszélt, csak beszélt: — És ez nagyon szép cselekedet lesz, a mi testvérünktől. Menjetek azért és gyüjtsétek ösz- sze a híveket, hogy tanúi legyenek a mi barátunk megigazulásának. A kaszások nagyot néztek s nem akarták ’érteni a dolgot. De nem voltak hozzászokva, hogy a pappal vitatkozásba bocsátkozzanak. Egyszerű emberek voltak, akik nem tettek mást, csak amit a perc tetetett velük- Ha kaszálni kellett, kaszáltak, ha gyűjteni kellett, gyűjtöttek- Ha beszélni kellett, kimondták azt4, ami az eszükbe jutott s legfeljebb egy-egy
