Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-04 / 76. szám
Sseräa, Î934- äpritls *• MllETiUjSSG s B Százötven évvel ezelőtt született Körösi Csorna Sándor \ A világjáró székely-magyar emlékezetét újítják fel a mai napon — Elindult őshazát keresni és megajándékozta a tudományt az első tibeti angol szótárral — A háromszéki kisnemes ifjú regényes útja Tibetig Baktay Ervin* aki néhány évvel ezelőtt megismételte^ Kőröst Csorna útját Ázsiában9 irta a Keleti Újság ünnepi cikkét Százötven évvel ezelőtt született a magyar szellemiség és tehetség egyik legjelentékenyebb, világviszonylatban is 1 legértékesebb képviselője: Körösi Csorna Sándor, a székely tudós, a Kelet vándora, a tibeti nyelvtudomány úttörője. 1784 április 4-én látta meg a napvilágot Körösön, a kis háromszéki faluban. A szegény székely kisnemes fia korán megszokta, hogy mindent csak küzdelem, nélkülözés és szenvedés árán érjen el. A nagyenyedi kollégiumban diákszolga volt és a két keze munkájával kellett megfizetnie a tanítást, s a szegény ellátást. Itgy is az elsők közé küzdötte magát és 1815-ben sikeresen letette azt a vizsgát, amelynek alapján a tehetségesebb tanárokat és tanárjelölteket a kollégium külföldi tanulmányútra küldte. A nagyenyedi református kollégium angol támogatásban részesült. Az angol protestánsok már régóta istápol- tálv a reformációnak ezt a távoli, előretolt erősségét a Kelet határán. Angol ösztöndíj tette lehetővé a külföldi tanulmányokat is. így jutott Csorna elsőizben kapcsolatba az angolokkal. Göttingenben, az ottani hires egyetemen, a fiatal Csorna már végleg elhatározta, hogy előbb-utóbb felkerekedik és elindul Ázsiába. Elsősorban a keleti nyelvek tanulására vetette magát és Eichhórnt, a kiváló filológust hallgatta. Arab, török és perzsa tanulmányokkal foglalkozott s természetesen megtanult angolul is. hiszen a világutazónak és az exotikus nyelvek kutatójának már akkoriban is elengedhetetlenül szükséges volt az angol nyelv ismerete. Göttingeni évei alatt régi arab forrásmunkákban kutatott, az ősmagyarok nyomait keresve. Talált is utalást nem egyet és mind határozottabban kialakult benne az a meggyőződés, hogy „a magyarok ázsiai véreit“ valahol messze Közép-Ázsiában, a török- mongol népek hazájában, a mongol pusztákon, vagy Szibéria határvidékein kell keresnie. A magyarság őskapcsolatai, faji és nyelvi hova-/ tartozásának kérdései akkoriban, a 19. 6zázad elején, igen sok nagy elmét foglalkoztattak. Természetesen, e kérdések kutatása még alig indult meg komoly, tudományos módon, de annál több fantasztikus, délibábos kísérlet történt arra, hogy az ősmagyarokat minden számottevő régi s újabb keleti néppel kapcsolatba hozzák. Csorna előtt teljesen aj, feltáratMikola András, .Szopos Sándor, Börtsök S., Kézdy Kovács László, Sz. Gyenes Lajos, Glmes Lajos, Molnár Z. János és más neves festőmóvészek eredeti olajfestményeinek eladása előnyös fizetési feltételek mellett. A kiállított képek Î naponta d.e. 10—1-ig és d.n. 4—7-Ig dtjtalannl megtekinthetők MINERVA R.-T. KIÁLLÍTÁSI TERMÉBEN Cluj, Strada Baron L. Pop 5, ajtó 3 szám. A kiállítási terem ünnep- és vasárnapokon is nyitva. Ezzel megkezdődött a hosszú, viszontagságos és heroikus utazás, egyike a legfantasztikusabb vándorlásoknak, amelyekről tudunk. Gyalogszerrel haladt keresztül Csorna az egész Balkánon; Bukarest, Rnszcsuk, Szófia és Philippopolis voltak a főbb állomásai. Kon- stantinápalyba akart menni, de útközben hirét vette a török fővárosban dühöngő járványnak, erre irányt változtatott és a kis kikötőváros, Enos felé igyekezett. Kis görög hajóval Alexandriába. Egyiptomba ment. Bizonyára nem kínálkozott más megoldás. Alexandriából ismét vitorlással utazott tovább s elérte- Kis- Ázsia földjét. Latakiából aztán megint gyalog ment tovább Hosszúiig, itt valami tutajra szállt és leereszkedett a Tigris folyamon Bákh- dadig. Most újra gyalogszerrel indult tovább s elérte Teheránt, a perzsa fővárost. Ázsiában csaknem mindig keleti köntöst viselt, mint az ország népe, amelyen áthaladt. Olykor, ha alkalma nyüt rá, karavánokhoz csatlakozott. Teheránból már egyenesen Közép- Ázsia felé irányozta lépteit s eljutott Turkisz- tán határáig, Bukharába, Mint amikor Sziámiiul felé közeledett, most is akadály meredt elébe, éppen a vágyvavágyott Közép-Ázsia küszöbén. Háborús hírek keringteg, orosz hadsereg közeledett, Szkander bég — Csorna igy nevezte magát Ázsiában — nem sokat tétovázott. Fordult egyet megint és nekivágott Afganisztánnak. Indián át akart eljutni Közép- Azsiába. Átlépett India ősi kapuján, a Khaibárszoroson, aztán az akkori pandzsábi fejedelem két francia tisztjének társaságában La- horba ment. Valószínű, hogy a francia tisztek —- Napoleon egykori katonái s a brit terjeszkedés esküdt ellenségei — a furcsa, szegény idegen bámulatos nyelvtudását kémkedési célokra szerették volna felhasználni. Bizonyára tettek is ilyen ajánlatot Csornának és elképzelhetjük, hogy a székely, akinek tanulmányait az angol segítség tette lehetővé, kitért ez elől. Csak igy magyarázhatjuk sietős távozását Laborból, holott a befolyásos franciák támogatása sok előnyt jelenthetett volna számára. Különben is minél előbb el szerette volna érni vágyainak célját. Közép-Ázsiát. Elindult Kasmír hegye; felé s elérte Szrinagar, Kasmír fővárosát. Innen nemsokára folytatta útját Ladákh (Nyugat-Tibet) fővárosáig, Leh-ig. Hanem itt ujfent akadály tornyosult elébe. Leh- ben azt hallotta, hogy a Közép-Ázsia, azaz Keleti Turkisztán felé vivő nehéz és hosszadalmas ut nagyon költséges és veszedelmes egy európainak. A veszedelmeket már megszokta és bizonyára nem félt azoktól — de kevés pénze nyilván elfogyott a hosszú utón. Hiszen két évvel azelőtt hagyta el Erdélyt... Ezúttal az akadály már elevenbe vágott. Más, járható ut nem vitt Közép-Ázsiába. Ha Csorna mégis megfordult és visszafelé indult Kasmírba, valószinüleg úgy érezte, hogy azidöszerint nem tehet egyebet. Sorsa fordulóponthoz érkezik Amidőn mindenéből kikopva, talán éhezve, nélkülözve rótta Nyugat-Tibet kietlen ösvényeit, nem sejtette még, hogy sorsa fordulóponthoz közeledik. És nem sejtette, hogy utoljára fordított hátat kénytelen-kelletlen bár, Közép-Ázsiának- Sorsa más célra rendelte tudását, erejét, lelkes áldozatkészségét- Félúton Leh és Szrinagar közt egy angol uţazoval találkozott- William Moorcroft — ez volt a neve — a tudományos kutatást egybekötötte a brit politikai érdekek szolgálatával. így tett akkoriban a legtöbb angol tudós a messze Keleten. A brit világbirodalom megszületőben volt és minden angol érezte, hogy ennek a katonája. Moorcroft csodálattal ismerte fel a különös, szegényes vándorban a nagytudásu, müveit embert és a törhetetlen akaratú kutatót- Azt is látta, hogy Csornát még egy határozatlan, bizonytalan cél vezérli — hiszen maga Csorna sem tudta, hol keresse a magyarok őskapcsolatait és még az sem volt bizonyos, rájuk talál-b egyáltalán. Moorcroft, a gyakorlatias angol, ráeszmélt, hogy a sajátságos idegen nagy kitartását és tehetségét határozott cél felé terelheti s ezzel nagy szolgálatot tehet egyidejűleg a tudomány ügyének — és a brit világbirodalom ügyének is- Tibet s a tibeti nyelv megismerése igen sokat jelentett a britihdiái terjeszkedés szempontjából és járatlan, feltáratlan, töretlen terület volt akkor még a tudo^ Megkezdődik a hősi utazás lan terület állott, amikor a magyar őskapcsolatokat akarta messze Ázsiában felkutatni. Ö maiga se tudta, hol és hogyan fog rábukkanni a keresett nyomokra, de rendületlenül hitt benne, hogy célt ér. Az ázsiai ut gondolata különben is már régen gyökeret vert lelkében, hiszen még diákkorában fogadalmat tett két iskolatársával együtt, hogy tanulmányaik elvégzése után útra kelnek és meg sem állnak, amig fel nem fedezik a magyaroknak „Ázsiában maradt testvéreit “ Ezt a fogadalmat, már legalább ami a szándékot illeti, utóbb egyedül Csorna váltotta be. 1818-ban hazatért külföldi útjáról és tanár lett a nagyenyedi kollégiumban. Ekkor már az ázsiai ut keresztülvitelének kérdései foglalkoztatták. Azzal tisztában volt, hogy anyagi segédeszközök nem fognak a rendelkezésére állani. Talán éppen ezért tervezte úgy eleinte, hogy az aránylag könnyebb utón, Oroszországon és Szibérián keresztül próbál eljutni Közép-Ázsiába. Ehhez azonban orosz nyelvtudásra volt szükség. Csorna a tett embere volt, fogta magát és 1810 eleden amúgy gyalogosan elment Temesvárra, majd Zágrábba, hogy a szerb és horvát nyelv megtanulásával szlávnyelvi alapismeretekre tegyen şzert s ezek segélyével majd könnyebben elsajátíthassa az oroszt. Bámulatos nyelvtehetsége volt és néhány hónap alatt elérte, amit akart, aztán visszatért Nugyenyedre. Hanem eredeti tervét mégis megváltoztatta. Lehet, hogy ehhez hozzájárult a váratlan ajándék is: Kenderessy Mihály kormányszéki tanácsostól, egy lelkes magyartól, száz pengő forintot kapott útjára. Bizony, csekély volt az összeg, de Csorna szemében mégis sokat jelenthetett. Valószinüleg igy határozta el, hogy a rövidebb, de nehezebb utat válassza s egyenesen nekivágott a Kelet felé vivő útnak. A nehézségekkel nem sokat törődött. Egy kortársának feljegyzése szerint úgy indult el Nagyenyedről, mint aki éppen csak sétálni megy a határba. Bottal a kezében, könnyű ruhában, zsebében a 100 forinttal, hnr>«Tit, vett Erdélvtől.
