Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-21 / 90. szám
Szombat, 193i. április 21, KELETIUJS&Ú Amivel Kemény báró adósom maradt S Sgyetfen fefíetösége van annak, Rogy ÍOOO fei főkénét miffiomos tettessen EZ AZ ESZKÖZ SEMMI EGYÉB Az áliami sorsjáték Jjfü MINT Â ROMÁN most osztja ki első iz- lily: r __ r * » ben a következő nagy fjjji; ÁLLAMI OSZTALYSDRSJÁTÉK nyereményeket: iiü;: MILLIÓ I ECY S0RS)ECYÍ B MILLIÓ jj| Két év alatt az állami osztálysorsjáték ^ MILLIÓ inni jm £^ A A njk és 19 darab | 1-000.000.000 I MILLIÓ |t lei értékű nyereményt osztott ki. i Vásároljon azonnal sorsjegyet, I %" Hi I ha a legközelebbi milliókban 1 pj I ön is részesedni akar | A legszerencsésebb esetben a nyeremény 13.000.000 fel p| Húzás május 3-án és 4-én A ROMÁN ÁLLAMI OSZTALYSORSJÁTEK A milliók utón vannak!! Menjen elébe és vegye meg szerencse sorsjegyét a Banca Iliescu S. A.-nál CLUJ Ui SZERENCSÉS FÖELÁRUSITÓ CLUJON Török és Társa, Cluj Postafiók 23. Rendelje meg postán sorsjegyét, mert Török szerencséje örök !!! mm Föelárusiíó Kereskedelmi Hitelintézet Rt. CiiiJj Piaţa Unirii 20. Telefon s 40. >*4MK> RÉVÉSZ ERNŐ A? előző főel&rusííö Târgu-Mureş szerencsés jelenti: játékosamlnsk Dec. 8-án 20981 sz. sorsjegyre 1.000,003 Febr. 1-én 15228 „ 1.000,000 Okt. 20-án 17506 „ „ 300,000 Márc. 14-én 17850 „ „ 200,000 20-án 16158 „ „ 70,000 Rendeljen ön is e sze- rencses koilekturából. Messzemenő diszkréció — Azonnali postai szétküldés. Csek 43,030 Megbukott egy színdarab Budapesten9 még mielőtt előadtak volna Az ősszel Ismertem meg az öregurat. Gratulált az egyik cikkemhez és buzdított, hogy többet és gyakrabban Írjak. Aztán eltűnt a szemem elöl, visszahúzódott malom falvi kastélyába. Hetek, hónapok teltek el. Tél lett s a télre megint tavasz. A mult héten újból találkoztam vele. — No, ml újság aa irás frontján? — ezzel közeledett felém s derűs mosolyát előre küldte. — Most már megvagyok elégedve magával, gyakrabban olvasom az írásait... Aztán bókolt egy kicsit, kedveskedett, ahogy általában az öreg urak szoktak, ha a „fiatalt“ adják. — Legközelebb adok magának egy jó témát, — mondta később titokzatosan. — Most mondja meg báró ur, — kértem. — Most nem lehet. — Miért? Mindent lehet. — Nem, ezt az egyet mégsem. Erre el kell készülnöm, ez ma még nem időszerű. Majd legközelebb. — Báró ur, én nagyon kiváncsi természetű vagyok, nem birom ki addig, mig újból Kolozsvárra jön, — mondtam, azzal a gondolattal, hogy igy inkább elárulja azt a jó novella-témát, amit „nagy gonddal, nagy szívvel és finom lélekkel“ kell majd megírnom, — amint mondta. Kemény báró azonban nem tágított. Azért volt ö régi ember, hogy megtartsa a szavát, még az Ilyen apró, ártatlan dolgokban is. Amit egyszer kimondott, annak úgy kellett lennie. — Alikor jön legközelebb Kolozsvárra báró ur? — érdeklődtem, mert már valóban kiváncsivá tett a titokban tartott téma. — Megsúgom, — nevetett. A jövő héten. Húszadika után. De akkor egy egész hétig itt maradok s akkor aztán hosszasabban elbeszélgetünk! TJgy búcsúzott: a viszontlátásra. En akkor még hittem ezt a viszontlátást, pedig meg kellene már egyszer tanulnunk, hogy amikor valakitől búcsúzunk, úgy tekintsünk reá, mint alát talán utoljára látunk. Kemény Pál, a kedves, öreg báró elment. Hazatért Malomfalvára, hogy otthon várja a májust, az ó kedvenc hónapját, a kertjében bimbózó orgonabokrok virägbaboruläsät. Es másnap meghalt. Nem volt semmi baja, csak az öregség. Ez azonban, ugyiátszik gyógyithataMan. Minden fájdalom, betegség nélkül egy napsugaras tavaszi napon hátat fordított ennek a világnak. Még azt sem várta meg, hogy kinyíljon a kertjében az orgona, hogy megérkezzék a madárdalos, illatos május. Meghalt. Amikor a halálhíréről szólő telefonjelentést levettem, egy pillanatra megállt a kezemben a ceruza. De csak egy pillanatra... Aztán tovább szaladt a fehér papíron, mert tovább kellett szaladnia. Mert az élőknek nincs idejük megállani és elmélkedni, visszatekintgetni. Ez a privilégium a halottaké, a Kemény báróé, akinek most már nincsen semmi kötelessége. Aki most már nyugodtan visszatekinthet a letűnt időkre. Meghalt. Elment. Es a viszontlátásból semmi sem lett, a témát sem tudhatom meg soha. Vájjon ml volt az a titok, ami papírra, formába kívánkozott, s amit olyan féltve őrzőén, dédelgetve melengetett magában. Amit mégsem hagyott itt nálam, hanem magával vitt ' a sírba?... , Bajkő Erzsébet. WWKdlHHIIHHimillimi I Létrejött Románín és Magyarország között az uj kereskedelmi egyezmény és a fizetésekre vonatkozó megállapodás Azok a tárgyalások, amelyek Románia és Magyarország között folytak a kereskedelmi egyezmény megújításáról és a két orszá© között a fizetések szabályozásáról, befejezést nyertek. Az egyezmény szövegét Magyar- országnak ratifikálnia kell és azután érvénybe lép. A kereskedelmi egyezmény, illetve a két ország árucseréjét szabályozó megállapodás lényegében változatlan maradt. A kontingens kérdésében eszközölt módosítások jelentéktelenek. A fizetések tekintetében azonban az eddigi kliring-rendszert a Románia és Ausztria között fennálló fizetési, illetőleg elszámolási módozattal cserélték fel. Az elszámolás kompenzációs alapon a Banca Naţionala ellenőrzése mellett történik. Miután a román-magyar kereskedelmi egyezmény április 1-én lejárt, az újat pedig Magyarország még nem ratifikálta, a két ország árucseréjében jelenleg átmeneti helyzet van. Remélhető azonban, hogy Magyarország az egyezményt rövidesen ratifikálja és igy a jelenlegi provizórikus rendszer megszűnik. (Budapest, április 20.) Színpadi körökben nagy feltűnést keltett, hogy a Nemzeti Színházban ifj. Hegedűs Sándor Riport cimü színdarabjának bemutatója elmaradt. A színház az utolsó pillanatban vette le a műsorról a darabot, Urav Tivadar megbetegedésére való hivatkozással. A lapok inai számának megállapítása szerint, a darabnak műsorról való levétele azonban nem Urav Tivadar állítólagos megbetegedése, hanem a tegnapi botrányos sajtóbemutató miatt történt. A színház vezetősége, mintha érezte volna, hogy botrány lesz a bemutatóból. a napisajtónak csak meghivött munkatársait, számban 25—30 embert engedett be a sajtóbemutatőra és ezeket is a színházi hátsó ajtón vezette. A darab azonban olyan botrányosan rossz és naiv volt, hogy a meghívott színikritikusok többsége már az első felvonás után sietve otthagyta a színházat. A Nemzeti Színház igazgatósága a sajtóbemutatő balsikere után azonnal levette a műsorról a darabot. A budapesti sajtó hosszasan foglalkozik a Nemzeti Színház sorozatos kudarcaival és fájdalmasan állapítja meg, hogy a színház sehogy sem tudja régi hirnevét még csak meg sem közelitem