Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-01 / 75. szám
Vasárnap, 1934- április î> Kumiíism § m *\h Látogatás a Husvétra visszatért jff, kolozsvári B_B' harangoknál & A főtéri templom harangjai Naponta halljuk a hangjukat. Nem egyszer, többször is megszólalnak és kongnak, zugnak a magasban, lia öröm-ünnepet jelentenek, vészes jajveszékelésbe csapnak át égiháboru idején s melankolikus, szomorú muzsikába szelídülnek, ha utolsó útjára kisérnek valakit, e földi vándorok közül. Harang! Maga a szó is csupa ritmus, csupa dallam. Harang! A szférák zenéje, mert a magasban fakad s a végtelenbe halad. Ott zeng a szférákban a szava, ott sir, nevet, vezekel és imádkozik, mig el nem jut az Isten trónusának- arany-zsámolyáig. Bizonyára nem az egyedüli vagyok, akit néha elkap a vágy: közelebbről is megismerkedni a harangokkal, amelyek naponta annyiszor szólnak, intenek, óvnak, siratnak, szeretnek- Megnézni őket, ha nem is mindeniket, legalább a legifjabbakat és legöregebbeket. Egy évben egyszer, ilyenkor bus vét táján, a nagy római zarándoklat után látogassuk meg földi portól távoleső lakásaikban és adjunk nekik legalább egy simogató tekintetet, egyetlen egy gondolatot. A zár da-faiak mögöt Délelőtti csend üli körül a Ferenerendiek kolostorát. Az évszázados, széles folyosók me- meutóként tekintenek u belépő idegenre s a csúcsíves nagy ablak-üregekben a tavasz pajzán jókedvével bujocskát játszik a fény és az á r nyékül'. Páter Iniets Károly erdélyi tartományfőnökhöz vezetnek, aki készséggel ad engedélyt a harangok meglátogatására- Kalauzul mellém- rendeli Nagy Szaléz sekrestyést és nyomban el is indulunk. A fráter kezében egymáshoz ütődnek, csi- migeinek a torony kulcsai s facipöjének kopogása élénken visszhangzik a csendes folyosó kockakövein. Némaság, béke. titokzatosság öleli körül az évszázados kolostort. Jó itt megpihenni! A város legöregebb harangja A torony szu-etle falépcsőin haladunk felfelé- Rend kívül megkapó látványt nyújt, amint a feljáró sziik- leyegőjii félhomályából egyszerre elénk tárulnak világosságban, napsugárban állva a harangok- Hat harang, kisebbek, nagyobbak, öregeb bek és ifjabbak. A két legkisebb a legidősebb- A „fíákócí!i“-harang még 16’48-ból való, gróf Kornis Zsigmond ajándékozta a szerzetnek- A „Szűz A/dnVMiarang csak alig pár évtizeddel lehet fiatalabb, mert majdnem olyan iitölt-kopott, fakó, mint a társa- A korongon is, a nyelveken is rajta van az idő sárga pecsétje: a hajszálvékony repedés- Ezért, már nem is harangoznak egyikükkel sem- Kegyeletből tartott, beteg, öreg harangok- A* mult emlékeiA fráter megfogja a „Rákóczi“-harang nyelvét és vigyázva, óvatosan odaérinti a koronghoz. Felbug, felsír ezüstös hangja s sokáig ott zeng a levegőben; aztán a szól szárnyra kapja- Elrepül vele.Sokáig állok egy helyben s mindenik harangon mégegyszer végigsiklik tekintetein —, azzal a gondolattal, hogy talán utoljára látom- Nem valószínű, hogy eljöjjek még ide s lia igen. hátha addig végkép megreped, meghal ez a szegény, Öreg harang- Hátha akkor már üres lesz a helyeFehér Gábor, Smialy József és Tóth Géza katholikus lelkészek szives kalauzolásával feljutottam a Szent Mihály templom tornyába is- Négy nagy harang áll itt egymás mellett, melyek közül három éppen most jubilál- 1924-ben kerültek a toronyba, a háborúba vitt régiek helyébe- Ezek a ma gyermekei, csodálkozva, tisztelettel tekintenek át a barátok harangjaira, melyek annyit láttak és hallottak, any- nyit tudnak. Ezek nem ismerik a letűnt világot, ezek inkább csak temettek, inkább csak sirattak. Fiatalok, de nincs, nem volt ifjúságukA torony körül futó erkélyről remek kilátás nyílik a városra. Az emberek, mint ide- oda himbálódzó tarka áradat rohannak a megélhetés után; az uccák, épületsorok csak kis —a—iuii»ihh »——— játékszerek, az egyetem, Opera 9 más nagy épülettömbök parányi csecsebecséknek látszanak- A fél város nyugodtan elfér a tenyerem alattÁllunk az erkélyen s szótlanul nézzük a meleget élvező, ébredő Kolozsvárt. A cinteremből két ezüstszürke, pávafarku galamb repül fel s a fejünk felett a toronyba, a harangokhoz szállnak- KergetőznekInnen, ebből a magas tisztaságból^ nézve, nem más ott lent a városban az élet, mint kék ég, napsugár és tavasz- Csupa ragyogás, mely csúnya, sötét foltokat takar. Anyák és apák megölik gyermeküket,, gyermek megöli a szülőt, mindenki ellensége mindenkinek s nem nyújt egymásnak senki testvérkezet. Rideg, kegyetlen a világ, vadul rohan, lázong, tombol az élet után. Élni! Minden és mindenki élni akar; megölt szív vei, halott lélekkel, reménytelenül. A harangok pedig idefent a feltámadást, a szeretetet hirdetik. És hirdetni fogják mindaddig, mig odalent egyetlen egy ember él, aki — hisz- Egyetlen egy hazátianul bolyongó, boldogságra éhes ember, aki bele tud és bele akar nézni a uapbaBajkó Erzsébet. • — Helyet adott a törvényszék a szászfenesi szeszgyárra kivetett nyolcvanniilliós birság elleni fellebbezésnek. A kolozsvári törvényszék II. szekciója pénteken hirdetett ítéletet annak a szeszbirságuak az ügyében, amellyel a pénzügyminisztérium a szászfenesi szeszgyár bérlőit, Farkas Lajost* és társait sújtotta. A bírság ellen a szeszgyárosok fellebbezéssel éltek, mivel a kivetés nem történt törvényes módon. A törvényszék helyet adott a fellebbezésnek s újabb bizonyítást rendelt el arra nézve, hogy milyen módon történt a kihágás megállapítása és a birság kivetése. r* v>^y;r: Sí. r* Ş i,J f--i >$<"& r i 1 • / K * 1 Neu rs ö / \ v r s 1 kölnivíz finom, meleg illatára lelkűnkben a tavasz dala ké* y “■& V)' »IV - 'V eurs az a kölnivíz, melyet a finom érzékű emberek, a tavasz illatának hódolói kedvelnek. cl'A WB 'Tv, * eri' ° A/V JAf v r I , Szavatolunk g yár/má $ nyaink minőségéért és tisztaságáért, de csak is ha pecsétünkkel ellátott eredeti csomagolásunk.
