Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-01 / 75. szám

KTlZTfUlSXG Wasántap, 1S34- április 1. Zabpehely és Zabliszt Scíiweiczi gyártmány ízletes, könnyen emészthető, tápláló. Gyengélkedők, betegek, lábadozók, szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg- és gyomorbajosok részére. Húsvéti levél kisebb rázás és a delizsdnc szokott zörgése nél Kolosvárt, 1834■ husvét szent innepén- Szeretett kedves Asszonynéném! Szinte ide hallszik dörmögése, ahogy en­gem szid, mivel — úgy tartja — hogy elha­gyom falusi, magányában. Ne bosszankodjék Asszonynéném, tudja nem kenyerem a' levél­írás. Most azonban husvét szent ünnepének dél­utánján avval az igen nagy elhatározással Mink már napok óta egy készülődésben voltunk az in- nepekre, a lakást kitakarí­tani pincétől a' hiúig■ Osz­tón báránynyuzás, sonkafő­zés, pulyka récék op poszt ás, kalácsok sütése, hogy min­den legyen az innepre. Tegnap, nagyszombat dél­utánján mindnyájan elmen­tünk volt a’ feltámadásra- Oh, be szép volt■ Ahogy a Máriás zászlók alatt a különböző céhek felvonultak. Ott volt az egész város szine-java■ Ma meg mindnyájan elmen­tünk volt a Barátok Templomába misére. Elő­zőleg bépakkoltam a' szentelni valót: egy sonka, fél sült bárány, kalács és piros tojás, Hazajővén a' templomból, felteritve várt az asztal a’ villásreggelivel, a’ 'szentelitek Le­ülünk az asztalhoz, alig is kezdünk azonban hozzá az eveshez, érkeznek a’ locsolók■ Egyik a’ másiknak adja a kilincset■ Férjfiák, gyer­mekek. Az urak nem vízzel öntöznek ám, ha­nem finom rózsavízzel. Most illatos tőle a’ ház. Megettük volt a' finom húsvéti ebédet, tudja Nénémasszony, mit szokás ilyenkor ké­szíteni, nem részletezem. Jól sikerült minden, nem vallottam szégyent vendégeim előtt. Most aztán mindenről akarok referálni Asszonynénémnek, hadd lássa, ritkán írok, de kiadósán: Szeretek sétálgatni ebben a' szép, nagy vá­rosban, Erdély fővárosában. Ragyogok a büsz­keségtől, ha látom, ezt a pompáit, nagyvárosi fényt. Már több emeletes húzunk van. Az utczák nem sárosak (ha nem esik az eső). És az a sok fhiom népség az utezákon. Hiába, fejlődik a világ- Nap, mint nap uj találmányokról lehet olvasni a' Zeitungokban, Mi marad a jövő szá­zadoknak, ha most mindent „eltalálnák“ előlük- Kezembe veszem például kedvenc lapomat, a „Honmüvész“-t. És a világ csodájáról olva­sok benne. Szerencse, hogy csak igen kevéssé vagyok babonás, mert az ördög kezét látnám benne■ Hogyan is képes emberi elme ilyet fel­találni. Mert — kedves Asszonynéném, — hallja hát szavamat: kül. A’ masinát s kocsikaravánt tetszés szerint meg is lehet állítani, ’s félelem, ’s veszedelem nélkül vesznek ezen utazáson részt férj fiák, asszonyok, gyermekek Kell-e hát ennél különb csudái Már, — megmondom őszintén fel nem ülnék egy olyan istentelen gőz valamire. Nem én! Be — én mondom, — és meglássa jó jós vagyok, nem kerül az ide mifelénk Istent kisérteni. Megbu­kik hamarabb az egész gőzmasina dolog. Mert ki bolond, hogy az életét veszélynek tegye ki, ha nem muszáj. Szegény négy lábuakkal, hát mi legyen (meg a „szegény“ lótenyésztőkkel, (mint Kehncdék), ha gőzt „fogják bé“• Marad­jon meg hát a gőz az angolyoknak, mi ugyan nem kérünk belőle, még ha olly gyorsan halad is, mint írják, 13 posta niér földre tehető távol­ságot öt fertály óra alatt, néha hamarabb is, elfáradás nélkül, lehet megtenni anélkül, hogy az 1830-iki óv előtt ezen utón járó 30—40 négy­lovas kocsira szükség lenne. Hiába! Jusson csalc eszünkbe a régi közmondás: „Lassan járj, tovább érsz EGYSZER VOLT ... Az ember átél hosszú éveket, Embervásárbau jön-megy nézeget Eldiskurál okossal, ostobával Míg rátalál közöttük egy-egy barátra. Van már barátod tíz is, akiket szeretsz Asszony, lány és férfiak. E tiz barátod, akiket szeretsz Jelentik neked napról napra az életet. Az ember átél hosszú éveket És egyszer jön egy idegen... Nem láttad soha, mégis ismered Betölti egész lényedet. Öt érzed a zenében, virág illatában Mindenben ami vidám, szép vagy szomorú. Ö benne együtt van a tíz barát Ö a te számodra a világ. Az ember átél bosszú éveket.,. És visszagondol ...egyszer volt... egy Idegen ... De van még hír itt a tarsolyomban Asszony­néném, csak bontogassam ki őket. Még pedig jó. Mert úgy tudja meg Asszonynéném, vége az einyornottságnak. Nem érti? Tudom, most arra gondol: „ki az Isten csudája van el­nyomva, tán elment az én húgomnak a szép esze?“ Hát mink vagyunk elnyomva, asszony­népség. Tegnap olvastam, én sem tudtam ed­dig- De most már vége annak a világnak, hogy az asszony csak üljön otthon a kuckóban, főzzön, varr jón, stoppolja a lyukas strimfliket, szülje és szoptassa a gyermekeket. Hiszen nem mondom, erre is szükség van. (Ki tegye, ha mi nem tesszük, a férjfiaktól elvégre mind vár­hatnánk) De az asszony újabban rájött, hogy — (hogy is volt csak Írva, — igen), hogy ő is gondolkodó lény, nem kevésbé okos, mint a’ férjfi. Ne csóválja a fejét Asszonynéném, szol­gálok én Kegyelmednek példákkal, hires, tu­dós nőkkel■ Vehetjük akár Dániel Polixenet. Hadadi br. Wesselényi Istvánnak hites társa. Fordí­totta és kiadta volt Pictet Benedek mwikáját: „A keresztyén t Ethikának summás veleje•“ 1752. — Osztán Atyjának „Atyai intések" ^és „Az ezüst rostélyokban fénylő arany alma“. 1776. — című könyveket. Wesselényi Mária (tálán iktári gr- Bethlen Domokos hitese) irta’ s kiadta volt: ,,Szüntelen való örvendezések mestersége.“ Kolosv. 1784. Molnár Boriska jeles költöné: „Máté Já­nosáéval barátsági vetélykedésc, vagy a' két nem hibáji és érdemei felől való levelezései.“ Kolosv, 1804. „A szerencsétlen indulat, vagy Sarolta és Sándorversekbe szedve 1804. Hát így van■ Asszonynéném. Okosodunk, Kelméd is sietve tanuljon bé deák, vagy görög nyelven idézeteket, — osztán, ha a pityókát kapáliatja, vagy a‘ hízókban gyönyörködik, el ne felejtse használni őket. (Bocsánat a! rossz viccért, tudom Kelméd „Magasabb körökében is forog.) Beszéljünk másról, Többszőr eljárunk a Bel farkos utczai theatrumba, az a legjobb mu­latság, és nagyon felkapatotl, A napokban lát­tunk volt egy operát, a „Szevillai borbély“ czimüt. Halálra kaczagtuk magunkat. Telt ház volt, mint rendesen. Nem annyira Rossini ur, — igy hijják a szerzőjét a dalműnek, — mint inkább Déryné kedvéért, ki Rosinát játszotta. Ö a mindnyájunk szerelme, aranyos, drága. Déryné egy van az országban, ée ollyan, hogy vetélkedője nem fog találtatni, még akkor sem, midőn ö nyert koszorúján pihenend. Játék vé­geztével az egész társaság zajos örömmel ki- hivattatott. Láttam volt. ott toaletteket, oUyanokat, hogy szemem káprázott bele. Rajtam egy gyö­nyörűséges fejér batist köntös volt belé varrott és ráaggatott hímzésekkel. Hozzá virággal diszlö tiiü kalap. De elámult volna Kegyelmed a' csodálko­zástol, ha végig nézett volna a lozsékon. Meny­nyi a szép asszony, lány városunkban és egész Erdély országban! Közelünkben volt a Jósikáék páholya, A baronesszen nyomtatott musselin köntös volt, nyak chimesette és kötény peux de Angliában ollyan kocsik járnak, mellycket nem húz ló, ökör, bival. Hanem ezeket a ko­csikat egy gőzmasinás szekér viszi. Ezt meg gőz hajtja és a gőzkaraván elejére van akasztva. Mint lapom írja, az angolyok között, a' liverpooli vas utón már-is eleven járás ke­lés forog. Naponta négyszer indulnak a gőz kocsik. A' vas útnak 12 pontján állnak meg, hogy az utasok kiszállhassanak és kiki szán­déka szerint mehessen- De ez is ollyan hamar- Sággal megy végbe, hogy a tartózkodás ideje igen csekély■ A fentebbi módon utazók száma felmegy 130—150 személyre egyszerre- Az erőmű, melly egy adott jelre mozgásba, tétetik, eleinte las­san, aztán villám sebességgel megy előre, a leg­DREHER-HAGGENMACHER Márciusi sörkülönlegessége forgalomba került. Kérjük mindenütt ! DACIA világos és BAK duplamaláta barna speciáisörök!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom