Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-18 / 63. szám

KELETlUj&m Vasárnap, i$3i. március IS■ emzmtiDal Kovatvezetö: TÁRCZA ÖJERTALANf A Bethlen Gáhor Dalkör serlegavaió estélye Bégen neu: volt részünk olyan meleg és közvetlen testvéri találkozásban, amilyet a cinji Bethlen Gábor Dalkör rendezett március 4-őn a Bef- Férfiszövetség uj helyiségében- Ekkor avatta fel a dalkör a gherlai kér- verse­nyen nyert dijait'. Az avatóünnepséget a dalkör vegyeskara nyitotta meg egy. énekkel (Mozart; Oh jó Atyánk ...), Adórjáni Dezső karnagy vezetőijé­vel- Biró Mózes h idei vei lelkész áhitatos imája után a dalkör lel kés elnöke: dr. Zágoni István szívből jövő szavakkal üdvözölte a vendégeket, majd költői szárnyalása beszédben felavatta a dalkör ezüst serlegét és plakettjét, mint a fér­fikar II- és vegyeskari 11 L csoport X dijait- Ezután beszámolt az elnök arról is, bogy a Bethlen Gábor Dalkör rövidesen zászlót fog szentelni. A zászló már készen is van, melyet a nemes szivü, többszörös zászlóanya, Szala- rits Béiáiié ürítő' adományozott, akit hódolat­tal köszöntött és felkért arra, hogy a serleget elsőnek avassa fel. Ennek megtörténte után Vásárhelyi Bol­dizsár belvárosi lelkész, Kovács András fő­gondnok és dr- Kovács András, a íérfiszövét­ség elnöke mondottak lelkes beszédeket. Tárcza Bertalan főtitkár a dalosszövetség nevében méltatta az ifjú dalkör lelkes és föl­felé ívelő munkáját és köszöntötte a dalkör buzgó vezetőit és lelkes közkatonáik Adorján Jenő, a cluji kerület és a Kolozsvári Magyar Dalárda nevében magasröptű beszéd keretében üdvözölte a dalkört, mely után a Lyra Dalkör Tárcza: Utolsó dalát adta elő nagy hatással Szántó Béla karnagy vezetésével. A dal elhangzása után Ha-dházy Béla el­nök, a Lyra Dalkör üdvözletét tolmácsolta, egyben köszönetét mondott a ref- egyház ve­zetőségének', hogy falai között- helyét adott a Lyra Dalkörnek s igy lehetővé tette ennek mű­ködését A szép beszéd után a Lyra Dalkör még egy dallal (Andrássi: Miniatűr-szerenád) kedves­kedett. Azután ismét üdvözlő beszédekre került a sor- Fábián Sándor, a Törekvés Dnlegylet, Ko­lozRváry István, a Monostori Dalkör nevében üdvözölték a Bethlen Gábor Dalkört, amelyre Korák Antal alelnök válaszolt, köszönetét mondván az összes vendégeknek- Biró Mózes lelkész emelkedett ezután szólásra, aki gyö­nyörű beszédet mondott a dalkör kettős címeré­ről: a zsoltárról ós Bethlen címeréről. A beszédek sorát Lenkei Imre, a Lyra Dal­kör ügyv. elnöke rekesztette be, aki az ünneplő dalkör üdvözlése után köszönetét nyilvání­totta Szalarits Béláné úrnőnek, ki a Lyra Dal­körnek is zászlót adományoz- Végül művészi számok következtek. Kiss Etuska, Vigli Péter ós Janovits Imre magyar nótákat és inüdalo- kat énekeltek Adorjáni' Dezső zongorakiséreté mellett. A Bethlen Gábor Dalkör férfi- és ve­gyeskara, valamint a Lyra Dalkör még néhány szép darab előadásával szórakoztatták a kö­zönséget. A minden tekintetben kitünően sikerült es kedves összejövetelnek csak a záróra veteti véget­A Frateliai (Timişoara) Dalkör Neuhoid Vilmos elnöklete alatt az .elmúlt héten tar­totta még V. közgyűlését. A lendületes elnöki megnyitó beszéd után Waschek András főtit­kár nagy gonddal összeállított évi jelentésében ismertette a fiatal dalkör lelkes munkáját. Utána dr. Páll György magyarpánti főtitkár szólalt fel, aki elismeréssel emlékezett meg a dalkör dicséretes munkájáról. A közgyűlés azután lelkes ünneplésben részesítette a da­lárda vezetőségét, köztük a dalkör tevékeny karnagyát: Kovács Dezsőt, akit Önfeláldozó tevékenysége elismeréséül argnylirás kar­naggyá választottak. Munkássága terén külö­nös figyelmet érdemel a gyermekkórus szer­vezése. Ugyancsak meleg ünneplésben részési- tették Waschek Ferencet, az egylet alapitó tagját, akit anyagi és erkölcsi támogatása el­ismeréséül: aranylirás diszkaniagg'yá válasz­tott meg a közgyűlés. Mindkét kitüntetett kar­nagy melléré Neuhoid Vilmos elnök tűzte fel az arany-lantot lelkes és buzdító beszéd kiséré­Elismert jóminőségü VÉDJEGYŰ GYERMEKKOCSIK főelárusitója Schuster Emil Cluj Kérjen árlapot. Jutányos árak. tében. A kitüntetett karnagyok meghatva | mondtak köszönetét. Waschek Ferenc diszkar- nagy még aznap este szerenádot kapott a dal­körtől, mely alkalommal az elnök átnyújtotta neki a Schleicher iparművész által készített díszoklevelet. A Frateliai Magyar Dalkörnek ez a nap: ünnepnap volt, amelyen újra hitet tett a magyar dal mellett­HWM Egy régi világ tréfái Irta: Darnay Kálmán . Zala vármegye 1843-ik évi adózzunk-neadózzunk vi­haros ülésén, Deák Ferenc párthiveinek: C'sány László­nak s a szentgyörgyi és zalabéri Horváthok-nak min­den erőlködése ellenére sem lehetett elcsititani a Fo­rintos György uram vezetése alatt álló, — nem adózók — lázongó tömegét. A megyegyülés előülöje Batthyány Imre gróf, alig kezdett bele ülésnyitó beszédébe, máris kitört a közbe­kiáltások vihara. A zenebona mégis akkor érte el tető­fokát, amikor a nemadózök füredvidéki kortes-vezére: Kóváts Dénes közbekiáltott: — A kutya fizet adót! Az elnöklő főispán jobbján Deák Ferenc — szoká­sos szemhunyorgatása közben —, nyomban válaszolt:-— Kováts uram! Hát akkor miért nem áll közénk szavazatával, na maga helyett úgyis a kutyája fizeti az adót. Deák tréfás megjegyzése nevetésbe fojtotta az ülés kitörni készülő vihaírát. • Biró Márton, veszprémi püspök, kinek nevét nem­csak az általa épített — barokdiszes — püspöki kas­tély, de az 1760-ban felszentelt Maulbertsch-freskös plébániatemplom is megörökítette, másfél évtizednél hosszabb időt töltött Sümegen. — A nagy épitö püspök­ről fennmaradt szellemes tréfa átöröklődött a száz év­vel később Sümegen élt táblabirókra. En is nagyapám­tól hallottam kisgyermek-koromban... Még Acsády Adámtól, püspöki elődjétől maradt Biró Mártonra Péter hajdú. A három évtized óta ezüst- z'sinóros, kékdolmányt viselő tarsolyos hajdú, talpra­esett legény volt. De elbizakodottságában akkor sem hajtotta meg derekát, ha a fénymázas csizmákat le­rakta püspöki gazdája elé. Bíró Márton egy ideig fejcsóválva nézte Péter hajdú viselkedését. Megtörtént azonban, hogy a ke- ménydereku hajdú akkor is . az ebédlő „barokstruk- kóin“ legeltette szemeit, amikor "a párolgó levest fő­papi ura elé tessékelte. Ezúttal elhagyta a béketürés Biró Mártont és rákiáltott: — Hallod! Péter! En ugyan Veszprém megyés- püspöke vagyok és Mária Terézia felséges királynő gyöntatóatyja. De- azért egyszer már mégis szeret­nék olyan előkelő nagyur lenni, milyennek te képze­led magadat, zsinóros dolmányodban! * Goldner bácsi, a sümegi Flórián-tér vendéglőse a ,,halbseitlira“ bejárogató vasárnapi törzsvendégeinek mindig vitézkedő hitsorsosairól mesélgetett. De leg­jobban. nagyapját dícsérgette, aki a kalapos király ide­jében a császári, „vasasezredben“ szolgált. Megtörtént Goldner Sámuellel, amikor 1788-ban beöltöztették a „vasasmundérba“, hogy mellvédjét a hátára szíjazta fel. Rá is förmedt a strázsamester: — Meg vagy te bolondulva? — Dehogy is vagyok őrmester uram! De annyira gyűlölöm az ellenséget, hogy úgyis mindig hátat for­dítok nekik! & Ezelőtt negyedszázad évvel, midőn » nemzetnek ajándékozott sümegi múzeumot — szülőházamból — átköltöztettük - mai épületébe, a fürdöévadban nagyon sok előkelő látogatóm volt. A Nemzeti Színháztól Somló Sándor és neje Vadnay Vilma szobrászmü- vésznö, Sári leányukkal; Abonyi Gyula hitvesével 1909 augusztus havában kopogtattak be hozzám. A kedves müvésztársaságot meleg barátsággal fo­gadtam. Nemcsak a muzeum kincseinek bemutatásá­val szórakoztattam őket, de kísérőjükül >, szegődtem ezeréves múltú városunk történeti nevezetességeinek megtekintésénél is. Ahogy a .püspöki kastély barok­diszes termeinek megszemlélése után, Sümeg várának „szerpentin“ útja felé ballagtunk volna,. megindult Somló Sándorból a mcsélgetés. Akkor, hallottam tőle ezt a szinésztréfát: A Nemzeti Színház első megnyitó évadjában, 1837- ben Bajza József igazgatása alatt, egy vidékről felto­lakodott szinész, tekintélyét óhajtván . növelni, igazga­tója előtt önmagáról igy kezdett mesélni: „A Jelenkor mübirálója nemrégiben akként nyilatkozott rólam, hogy müvésztársaim közül úgy kiemelkedtem, mint. az oroszlán az állatok közül." — A dicsekvő szóra Bajza igazgató szemhunyorgatással válaszolt: „Sok igazság lehet az újságíró bírálatában! Mert nékem is rögtön a budai állatsereglet jutott. eszembe, amikor öp kilépett a színpadra,* • A kuruc-labanc világ óta a Virrasztó-család tag­jai mindig a Kisfáludy-nemzetség szolgálatában állot­tak. A francia háború óta Virrasztó János'volt Kis­faludy Sándor bizalmi embere; János parádéskocsis minőségben negyven éven át híven szolgálta nemzetes gazdáját. Virrasztó talpig becsületes legény volt, egyetlen gyengéjeként azt róhattak fel, hogy szívesen barátko­zott az italozással. Ha szerét tehette — különösen va­sárnap délutánonként — szivesen . átlépett a Goldner vendéglőjébe. Megtörtént, egyik nyári este tántorogva jött a Kisfaludy-kuria hársfái alatt hüsölö gazda elé. A költő ezúttal — megsokalva János kocsis mulatozá­sát — kemény hangon szóra fogta: — Hallod, János! Ami sok az sok! Addig hordod a korsót a kútra, mig el nem törik! Az italoskedvü kocsis megsodorintva bajuszát, bor- izü hangon válaszolt: — Ne féltse, nemzetes uram a korsómat! Nem esik annak bajaimért nem járok vele a kútra soha! Legfeljebb a Goldner-kocsmába viszem át, ha borért megyek. SITES 1, Z. Zm X> 2. Km S. V. 3. R. If. H, 4 V. S, T. 5. K. L. Q. Az igazgatóság*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom