Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-18 / 63. szám
Vasárnap, ÍOZI- március 18Ke lett-Újság ■ 7 VASÁRNAPI KRÓNIKA .............................................................. Pálos Pista Egy novellát talál ebben a számban az olvasó. Amikor az Uj Idők közölte, az iró nevének a helyén egy jelige állott: „övék a raeny- n.veknek országa...“ Senki sem tudta ki irta, a szerkesztőség sem, az üj Idők sokezer, talán sok tizezer olvasója sem. A szerkesztőségnek mindössze annyi köze volt az elbeszélés kinyomtatásához, hogy a többivel együtt ezt is elolvasta és a bíráló bizottság két tagja érdemesnek tartotta arra, hogy a figyelmet érdemlő pályamunkát lenyomtassa. Az elbeszéléspá/tyé- zat eldöntése igazán demokratikus módon történt. Az előfizetők szavaztak és nagy többséggel 1468 pályamű közül ezt a novellát Ítélték a legjobbnak. A bírálóbizottság aztán felbontotta a novellához csatolt íevélboritékot és megállapította belőle, hogy az első, 450 pengős jutalom nyertese Pálos István. Uj név a magyar irodalomban, ha előttünk erdélyiek előtt nem is uj, mert Pálos István, vagy ahogy mindnyájan hívtuk: Pálos Pista évek hosszú során át itteni szerkesztőségekben dolgozott.és csak Öthat évvel ezelőtt költözött el merész elhatározással Budapestre. Nem akarjuk túlozni ennek a uoveila- pályázatuak a jelentőségét. Eszünkbe sem jut azt mondani, hogy Pálos István egyszerre a Móricz Zsigmond, vagy Kosztolányi Dezső szintjére emelkedett. Még abban a tekintetben sem ringatjuk magunkat illúziókba, hogy ezentúl nyitva lesz már előtte az érvényesülés útja, könyvkiadó-vállalatok fognak regényeiért versengeni, folyóiratok ostromolják újabb elbeszélésekért- De ez az első dij kétségkívül mégis jelentős állomás az életében. Kiemelkedett a névtelenség ambició-gyilkoló ködéből, u nevét sok ember megjegyezte és ezek után ha valamelyik szerkesztőség ajtóján kopogtat,, nem fogják írásait olvasattanul papírkosárba dobni, figyelnek rá, kíváncsian fogják kérdezni, no, mit tud ez a pályadijat nyert fiatalember? Pedig nem is olyan fiatal. Rengeteg szenvedésen, a kenyér utáni bajsza sok-sok keserves álló-másán kellett átküzdenie magát eddig az úgyszólván életében először rámosotlygó napsugárig. Nehéz volna azt állítani, hogy Pálos Pista a szerencse kegyeltje volt- Amikor az Ellenzék, majd az Újság szerkesztőségében együtt dolgoztam vele. a toliforgatásnak még csak közlegénye volt. Irta kerek, tiszta betűivel a rendőri, meg társadalmi riportokat, szívta derűs cs mindennel megbókülő arccal az ötven banís egyiptomit, a funcţionari és a naţionalăt, szelíd és udvaris mosollyal tette le cikkecskéit az íróasztalra, nem békótlcnkccfott, ha hosszú kutyaaiyelvekre irt tudósítását a szerkesztői cenzúra megrövidítette, vagy stílá- ris szempontból me'ggyomlálta és talán békésen körmökre most is egy itteni kopott Íróasztalnál, hogyha egy rosszkor érkezett felmondó levél — a felmondás mindig lesújtó és mindig rosszkor érkezik — k; nem lendíti a vidéki újságírás egyhangú és sivár taposó malmából. Egy ideig Satu-Marón is volt. Ott is ujság- iróskodott, valami hetilapot is indított, egy gyönge pillanatában meg is házasodott és mintha a sors nem unta volna meg a kegyetlen oldalbarugásokat, egy napon itt is állás és kenyér nélkül maradt. Ott állott Pálos Pista, az egyre nagyobb házbérhátralékkal, fiatal asszonnyal, gyerekkel, az elhelyezkedési alkalom teljes lehetetlenségével. Ekkor szánta rá magát arra, hogy Pestre megy. A családot otthagyta a határszéli városban, visszaküldte az asszonyt és a gyereket a szülői házhoz, ahonnan alig egy pár hónappal azelőtt röpült ki az ifjú feleség tele vágyakkal, a jövőbe vetett bizakodással. Amikor Budapesten találkoztam Pálos Pistává!, amugyis törékeny alakja még jobban Összement, az arca a rendesnél is sápadtabb volt, szemébe lógó haja szemmeliáthatóan rég nem látott borbélyt. De azért a jókedvét- a bizalmat ekkor sem vesztette el. Elmesélte, hogy állásra van kilátása, csak ki kell várul ,mem megy ez máskép Pesten.“ Ki kell hőjtölni a kenyeret. És böjtéit is’szorgalmasam. Egészen addig, amíg csakugyan akadt állás, egy hetilap szerkesztőségében és kiadóhivatalában vele töltötték be a mindenes! munkakört- Cikket irt, ba kellett, hirdetések után szaladgált,, korrigálta a. kefftlenyomatokat, intézte a kiadó- hivatali postát. [Talan még a lapki hordásra is A ,Firestona“ vilájmárka fölhívja as Ssszes autótulajdonosok, figyelmét ar?a, hagy s .isarcUs 14-lki 3*as számú uj Irjegyzéké&sn 35 százalékkal leszálllblta az árakat. A 8-as számú árjegyzékében bárki megláthatja a „Ffre* stone“ autópiacuk tényleges beszerzési árát. Kérjék bárhol az országban vision Halárusít óinktól az ui 8-as számú „Firestone“ árjegyzékeit hogy meggyőződhessenek mennyire olcsó áron Juthatnak most hozzá a legjobb áruhoz, mely a kiváló kvalitású autópneu Costinescu miniszter megismételte azt a kijelentését, hogy a háztartási alkalmazottakért nem kell munkáspénztári illetéket űzetni Gyáriás Elemér közbenjárására a miniszter megsemmisítette a mnnkáspénztára k központjának határozatát (Bucureşti, március 17.) Jelen tettük pár nappal ezelőtt, hogy Costinescu munkaügyi miniszter Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor interpellációjára azt válaszolta, hogy a háztartásbeli alkalmazottakat nem kell a munkáspénztár tagjai közé bejelenteni s nem kell érettük betegsegélyzőiUetékeket fizetni. A miniszter kijelentette, hogy egyes munkáspénz- tári kerületi igazgatóságok csak félremagyarázták az érvényben levő Vendeleteket, amikor ilyen intézkedésekkel zaklatják a polgárságot. A miniszternek e nyilatkozatával majdnem egyidejűleg jelent meg bucureştii lapokban az a hir, mely szerint a munkás pénztárak központi igazgatósága éppen ellenkező határozatot hozott s kimondotta, hogy április 1-től WMMMMIIMtUMnmiWKWMtW r vállalkozott volna, ha nagyon megszorítják, így ment ez egy, vagy két évig. A felmondások ördöge azonban csakhamar itt is megkísértette. Pálos Pistának már végzete volt, hogy a lap, amelyhez leszerződött, vagy megbukott, vagy felmondott neki. Ez esetben megbukott.. Találkoztam még vele öt hat hónapos időközökbe!) néhányszor. Egyszer egy körúti tej- csarnokban akadtam rá. amint éppen kávét ebédelt dói után üt órakor. Legközelebb azonban már sugárzó arccal üdvözölt. Állást kapott Ismét, egy pestkörnyéki gyárba kinevezték könyvelőnek. — Na, én is hátat fordítok egyelőre az iro- . kezdve mindenütt munkáspénztári illetékeket szednek be a háztartási alkalmazottak után. A hir megjelenése után Gyárfás Elemér szenátor megjelent Costinescu miniszternél s kérdést intézett hozzá- mi fog történni ezek után ebben az ügyben.A miniszter kijelentette, hogy akármilyen határozatot hozott a munkáspénztárak központi bizottsága, ő már kiadta a rendeletet, hegy a háztartási alkalmazottakat a kerületi pénztárak nem vehetik fel tagjaik sorába■ E rendelőtől megkapták az összes kerületi pénztárak s ehhez kell, hogy tartsák magukat. E rendelet alapján pedig mindenki megtagadhatja az illetékek fizetését, ha követelni megkísérlik. dalomnak, — mondotta. Mégiscsak biztosabb a könyvelés. íme azonban, az irodalom ezúttal kegyelmes volt hozzá. Megbánta, hogy olyan zordul keresztezte útjait annyiszor, minden állásából kilendítette, minden páratlan esztendőben koplaló kúrára Ítélte. Nem a szerencsének köszönheti, hanem annak a szívósságnak és a legnagyobb válságok idején is hűen megőrzött, jó kedélyének, ami mindig megállította az ol- merüiós meredélyén. És a tehetségének, amit mégiscsak Erdélyből vitt fel magával Pestre a fapados harmadik osztályú kocsiban Pálos Pista. Szász Endre,
