Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-10 / 56. szám
Szombat, 1934. március 19KurnUjswa Pamfil Seicaru körlevele írta: Hegedűs Nándor — Nem gondolja ön, hogy a mai helyzetben a bennlakó — autochton — kisebb ségi elem egyre megsemmi sitŐbb pozícióban van a román elemekhez képesti Ezt a kérdést adta fel a Curentul cimü napilap az ország román intelligenciájának. Levelekkel árasztott;; el az ország politikusait, papjait, biráifc, orvosait, ügyvédjeit, mérnökeit, mezőgazdáit, tanítóit, iparosait és kereskedőit Nyilatkozatot kért tőlük erre a kérdésre. De felelni kell ennek kapcsán arra is, hogy lehet-e a nemzeti célok szolgálata számára politikai vezetést szervezni olyan országban, amelynek társadalmi elitje nem az uralkodó nemzet rétegeiből rekrutálódik? Természetesen megkérdezi azt is, hogy milyen törvényekkel és intézkedő sekkel lehetne e nemzet értelmiségének érdekeit megmentem? A válaszok közlését a lap a jövő hónap végén fogja megkezdeni. Egész bizonyos, hogy a Curentul ankétjében nagy buzgalommal fog résztvenui az ország román intelligenciája, nemcsak a lap komoly tekintélye, hanem a probléma jelentősége miatt is. Sajnos, nem sok optimizmussal nézhetünk ezek elé a válaszok elé. Már a kérdéseket sem úgy tették fel, hogy ez a hírlapi vizsgálat csak némileg is alkalmas legyen objektiv és ki- békitp eszmecserére. A kiindulási pont mind járt nem bizható, amikor arra alapítja az egész akciót, hogy a kisebbségek elsodró fölényben vannak a románok felett. Ezt a tételt hónapok óta vetik bele a köztudatba. Bár a Curentul körlevele azt hangoztatja, hogy a lap nem vesz részt a nacionalista lullicitációkban, aminek az utóbbi időkben különösen szenvedő tanúi vagyunk, mégis meg kell mondanunk őszintén, hogy nem is tett semmit, hogy ez az egymásra-licitálás megszűnjön. Ellenkezőleg, serényen közli 3e azokat az ellenőrizhetetlen számadatokat', amelyeket túlzó nacionalista lapok, legújabban első sorban Goga lapja, szór bele a világba és ame Ivekre úgy látszik a Curentul is felépíti azt a megállapítást, hogy itt a kisebbségek lenj'ü- gözően fölényes szerepet töltenek be a románsággal szemben. Ez az egész ankét, amit a Curentul rendez, nem is mutathat fel semmi életrevaló értéket, amíg él nem dől, hogy vájjon csakugyan igaz-e, hogy itt a kisebbségeké a földi javak dandárja és ezek a kisebbségek bitorolják azoknak a pozícióknak jelentékeny részét, amelyek egy ország intellektuális vezetésének struktúráját megadják. Ki bizonyította be ezt eddig? Ki vett magának annyit fáradtságot, hogy meggyőződjék, vájjon a nacionalista hangulatkeltésnek ez a? eszköze jogos-e, vagy sem? Olvastunk adatokat a román sajtóban egyes iparágakról, egy«» Hivatalok személyzetének etnikai elosztásáról. Azt sem tudjuk, hogy ezek megfelelnek-e tényeknek. De ha ezekben volna is realitás, vájjon lehet-e egy ország intellektuális és gazdasági életének etnikai rétegzettségét önkényesen csoportosított adatokkal felvázolni? Hiszen ezek a szá mok politikai célokat szolgálnak, még pedig elsősorban pártpolitikai célokat, amely ellen éppen a Curentul olyan heves harcot folytai Nem az lenne-e előbb a teendő, hogy állapítsák meg végre hivatalosan, milyen is a kisebbségek percentuális elosztása a kenyérkereső fog lalkozások minden területén az egész országban? Nem tudjuk, hogy az 1930. évi népszám lálás fog-e nekünk támosztékot nyújtani ebben a tekintetben. Do bizonyítékok nélkül kiálíani a közönség elé és azzal hitegetni» hogy minden nyomorúságának mi vagyunk az okai. mi benneülünk a jó pozíciókban, mialatt a románság szenved és nélkülözik, nem jóhiszemű eljárás. Mi éppen ellenkező hiten vagyunk, mint a Curentul, mi azt hisszük és azt tapasztaljuk, hogy a kisebbségi társadalom a gazdasági és kulturális lejtőn egyre mélyebbre csúszik és egyre siet az összeroppanás felé. A munkanélküliség a kisebbségek összes társadalmi fokozatain tragikus arányban növekszik. Nemcsak a közhivatali pályákról szorul le folytonosan, hanem a szabad foglalkozásban sincs módja a kenyerét megkeresni, az ipar és kereskedelem krízise pedig valóságos kietlenséget nyitott meg. Különösen a kisebbségi kispolgár vált szegénnyé, a középfokú iparos és kereskedő, az értékét vesztett apró házak tulajdonosai, a be tétes, szóval azok a tömegek, amelyek minden nép éltető elemét teszik a paraszti tömegek mellett. Ha a moratórium és a bitelkrizis nem kényszerítené a hitelezőt elnézésre és türelem re, akkor egyik napról a másikra zúdulna erre a társadalomra a katasztrófa, mert éppen a gazdasági exisztenciák jelentékeny része csak látszat-exisztencia és addig tengődik csak, amíg a hitelező a halált rá nem parancsolja. A ki sebbségeket nem lehet gazdasági nyomorok miatt odaállítani bűnösökként. A kisebbségek politikai befolyása az ország vezetésére és politikai átalakulására olyan semmi, olyan végtelenül semmi, hogy miattuk megalakulhatna a román vezető intelligencia gigászi erejű szervezete. Hogy a kisebbségek miatt nem szerveződhetnék meg a oemzeti ren deltetés szolgálatára alkalmas vezetés, ez határozottan nem áll. Évek óta halljuk, hogy az egyetemek esztendőnként 30.000 diplomás embert bocsátanak ki magukból és ki fogja ezeket elhelyezni. Most azonban Danielopol szenátor pontos ezá mokkái bizonyította be, hogy az ország összes egyetemeire és fakultásaira az utóbbi tizenegy évben beiratkozott 280.000 diák közül csak 23.000 nyert diplomát, vagyis egy évben átlag csak körülbelül 2000. Nem a diplomás tömeg száma okozza tehát az értelmiségi proletáriá tust, hanem az a 250.000 ifjú, aki elvégezte i< középiskolát, do már diplomát nem tud sze rezni, akinek tehát vagy otthon kellett volna ipar adnia a faluban, vagy njás pályára kellett volna lépnie mielőtt az egyetemre beiratkozott És ha a románságnak van kenyérfélén diplo más proletártömege, hát talán nekünk nincs? És nem jellemző-e az egész gazdasági fel fogásra és nevelésre, amit nálunk a lakosság kap, hogy egy ilyen agrárországban, mint Románia, a mezőgazdasági főiskolákra nem iratkozott be csak 2226 ifjú tizenegy év alatt és ebből sem abszolvált több mint 92. A kisebbségek talán csak nem okai annak, hogy nálunk jogászokat termelnek és nem agronomusokat? A csehszlovák népszámlálás 1930. évi ada tait már feldolgozták és ezek is az ottani ki sebbségek lecsúszását és leszorulását tüntetik fel csaknem minden vonalon, de természetesen elsősorban a közhivatali pályán. A statisztika feltüntet 192.C00 cseh hivatalnokai, de csak 84.000 németet. A németek kiszámították mindjárt, hogy ez 2 és fél százalékkal kevesebb, mint a lakosság százalékos elosztódása. Ezzel szemben az 1910. évi népszámlálás szerint volt Újdonság! JÄ“ Hdstilif Inlroclalom Jelenetekben adja a clujl Jóldészek régi magyar esküvői rendjét. Műkedvelői előadásokra is alkalmas t A MAGYAR NÉP könyvtárának 47. száma 15 lej beküldése ellenében portómenf'sen küldj a „MINERVA“ könyvkercak., CLUJ, Regina Slária ucca 1. 90.000 cseh tisztviselő és 65.000 német. Ami nemcsak azt jelenti, hogy azóta 20.000 német ember kivülrekedt a hivatalnoki kenyérkereseten, hanem, hogy a cseh impérium óriási módon meg- duzzasztotta a bürokráciát és százezer embert helyezett cl azóta közhivatalokba. Vájjon nem ez a baj nálunk is? Mivel minden konkrét bizonyíték hijján is, amely megerősítené a Curentul kiindulási pontját, a lap elkezdi majd a nyilatkozatok és vélemények közlését és ebből egy friss kisebbségellenes hullám nekiáramlása várható, én azt hiszem, hogy nem kellene ezt az akció, közönyösen nézni. Fel kellene vetni azt a kérdést, miként lehetne az összes kisebbségeket sorompóba szólítani, hogy közösen védekezzenek egy ilyen ankét várható következményeivel szemben? Mert elképzelhető, hogy nem fog a nacionalista közönségre hatás nélkül maradui, ha egy ilyen tekintélyes orgánum heteken át fogja közölni a cikkeket a kisebbségek állítólagos tultengése ellen való védekezésről Miféle változat.« eszmék fognak itt felrepülni! A nekiszilajodott fantáziák milyen bőségben fogják ontani ötleteiket. Tétlenül azt nézni nem lehet. A kisebbségeknek az egész országban meg kell kerosniök a módot, hogy elsősorban hü statisztikát állítsanak össze ők maguk arról miként szerepelnek az egyes kenyérkereső ágakban, milyen arányt öltött köztük a munkanélküliség és meg kellene gondolni, milyen önvédemi szervezkedésre volna szükség, bogy megálljának és megmaradjanak a helyükön legalább ott, ahol még exisztenciájuk nem omlott össze. i { Nincs és nem lehet semmi kifogásunk ellene, ha a román hazafiak elitje keresi az utat, amely őt ogiy tökéletesebb országvezetéshez juttatja, Hiszen az érdekeink itt találkoznak. De tiltakozunk ünnepélyesen az ellen, hogy ennek a törekvésnek az a tétel legyen az alapja, hogy itt minden akadály elhárul, ha a kisebbségeket félre lehet tolni az útból. Mi nem állunk senkinek az útjában, legkevésbé a románság politikai érvényesülésének. Mi egyszerűen ragaszkodunk azokhoz a jogokhoz, amelyek bennünket mint ennek az államnak a fiait, még pedig jó és dolgos fiait, az élet és a boldogulás eszközeinek megszerzése terén megilletnek. HM A VTliííIRODALOM ÚJ hUÜÖZlKUSAT SINCLAIR LEWIS: MŰVÉSZEK MERESK0 VSZKI: AZ ISMERETLEN JÉZUS ANDRE MA UI101S: VII. EDWARD ÉS KORA THOMAS MANN: JÁKOB KÖTVE LEJ Kaphatók a Keleti UJság 'r’n ^-hivatalában Clui, Baroa L. F»p ucca 5 szára . Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltsi g előzetes beküldése eseten azonnal szállítjuk. Három s tetnek egyszerre történő megrendelése esetén vor io költséget nem számítunk.
