Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-18 / 63. szám
8 KutnUjsng Vasárnap, 193f. március IS, Zabpehely és Zabliszt Schneiczi gyártmány ízletes, könnyen emészthető, tápláló. Gyengélkedők, betegek, lábadozók, szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg- és gyomorbajosok részére. Mese egy békebeli fényes hatosról Pálos István elbeszélése Hol volt, hol nem volt, — még jóval a nagy' világháború előtt, — volt egvszer egy jóravaló, rendes, okos kis fiú, akit mindenki szeretett Lajkó voit a neve és a piarista atyákhoz jári iskolába- Ü volt az I- 13. osztály legkitűnőbb tanulója. Amikor a félévi bizonyitványt kikapta, a főtisztelendő osztályfőnök ur, jóságosán megsimogatta a Lajkó szöszke buksiját s jó hangosan, hogy mindenki meghallja, ezt mondta neki: — Varga Lajos, te vagy az osztály első eminenseLajkó erre a dicséretre szégyenében elpirult- Szégyelte, hogy annyi sok gazdag úri fin között, ő legyen a legelső. Éppen ő, akinek az édesapja csak egy közönséges pesti lovasrendőr. Igaz, hogy a lovasrendőrnek selyem- szőrű igazi, táltos paripája van és lószőrfor.- gós. gömbölyű tetejű, ezüstláncos kalapjával egész nap ott posztóikat a nagykörút sarkán. Hogy cifra zsinóros kékposztó kabát feszül a domború mellén s mint egy igazi huszárkatona, zengő sarkantyút visel a csizmáján és csillogó kardot visel az oldalán. Csakhogy ez még mind semmi ahhoz képest, ha valakinek a papája, teszem fel, képviselő, vagy éppen miniszter. Hiszen a Lajkó édesapját egyszerűen csak úgy hivták: biztos ur. Gedő Lacinak a papája meg lám, nagyságos képviselő ur volt. Nem is .szólva a vékonyka tcji'elesbőrü Gyövky Sanvi- ról, aki egv valóságos kegyelmes grófnak, élő, miniszternek volt az egyetlen fiacskájaígy könnyen érthető, ha La;ikó azért restelkedett, mert azt gondolta, hogy ilyen finom, nagyúri, bársonyruhás urfiak között, nem illik neki, a foltozott, kopott kabátkás rendőrfiának, elsőnek lenni. Azt hitte, hogy az iskolában is úgy van, mint a körút sarkán- A poszton, ahol az ő lovasreudőr édesapja, már mesz- sziről vigyázva és keményen szalutál a nagyságos Gedő László képviselő urnák, vagy a kegyelmes gróf Györky Sándor miniszter ur. gumirádlis, üvegajtós billiójának. Szentül meg volt győződve arról, hogy neki, a selyempuha úri gyerekek között az utolsónak kellene lennie. És sehogysem fért a kicsi fejébe, hogyan is dicsérhette meg őt olyan nagyon a szigorú osztályfőnök ur? Talán bizonyára nem tudta hogy ő csak egy Mihaszna Andrásnak csúfolt lovasrendőrnek a fia. aki túl a Ferdináud-liidon, egy penészes, dohos szagú pincelakásban lakik s mindig, minden este, csak egy karajka kenyeret vacsorázik Amikor az osztályfőnök ur a bizonyítványokat már mind kiosztotta, Jóska bácsi, a pedellus, éppen akkor hozta be a fekete könyvet. — a körözvényt. Az egész osztály felállót! és kíváncsian leste, mi lesz a körözvényből kihirdetve? Mindenki azt hitte, hogy az igazgató ur bizonyosan szünetet rendelt másnapra, amig az összes fiuk aláírathatják kedves szüleikkel a bizonyítványaikat. De a fekete könyvben nem ez volt. Sokkal nagyobb és csodálatos dologról volt benne szó Olyanról, amilyenről a fiuk még álmodni sem mertek. Szinte el sem akarták hinni, amikor azt hallották, hogy másnap délután a díszteremben mutatványos előadást fog tartani egy igazi bűvész. Aki meg akarja nézni, — így szólt a körözvény, — az beléptidij fejében, az előadás napjának délelőttjén, hozzon fel egy hatost és adja át az osztályfőnök urnák. Nosza volt nagy öröm! Hazamenet egyébről sem tárgyalt az egész gimnázium, mint a bű vészellőadásrólMindenki lázban volt, mindenki örült, csak Lajkó ballagott lehorgasztott fejjel nagy busán hazafelé, mint akinek kicsi szivét má- zsányi bánat nyomja- Istenem! Úgy szerette volna látni ő is azt a bűvészt, azt a mesebeli csodamestert. Úgy szeretett volna ő is elmenni arra a mulatságos hókusz-pókuszra- Aim; aranyórát törnek össze mozsárban és rántottét csinálnak a cilinderben. Persze, — ahogy a fink mondják, — az egész hecc csak bűvészkedés. Az aranyórát teljes ép egészben, megtalálják egy virágcserépben s a fényes köcsögkalapnak sem lesz semmi baja, akár hány tojást is törnek fel a selyem-bélésébenIgen ám, de ehhez a sok mindenféle gyö- nyörüséghez, egy hatos kell. Egy egész kerek hatos, ámbár hogy két darab tizfilléres is lehet. Esetleg tiz darab kétfilléresben is elfogadja az osztályfőnök "ur, sőt talán azért sem fog megharagudni, ha busz darab egyfillérest vinne fel neki. Ilyen rettentően nehéz tépelődések között ért Lajkó haza. Már lefelé a pincébe menet, ahogy fogyott előtte a nappali világosság, a növekvő félhomállyal együtt fogyott vele minden édes álma, minden derűs reménysége. Mire, belépett az egyetlen szobába s körülnézett azon a nagy szegénységen és nyomorúságon, amelyet amúgy is jól ismert, majdnem feízo- kogott- Korán érett gyermek eszével abban a pillanatban megértette, hogy sohasem fogja ő azt a bűvészt látni- Soha, de sohasem lesz neki egyetlen-egy hatosa se- De még csak busz darab egyi'illérese seLajkónak még három apró kis testvérkéje volt Ahogy belépett az ajtón, kitörő örömmel fogadták a jöttét. Köréje tipegtek, nyakába ugrottak, jobbról is, balról is belékapaszkodtak, mint ahogy ezt már máskor is szokták. Egész nap egyedül voltak. Sem az apjuk, sem az anyjuk nem volt otthon- Nem csoda hát, ha úgy örültek nagyobbik bátyjuk hazajötténekLajkót azonban ez az egész meleg fogadtatás, most valahogy mégis hidegen hagyta- Kedvetlenül ült le kikészített soványka ebédje mellé- Csak agy immel-ámmal evett. Nem is ettc_ meg mind az ételt- A maradékot odaadta a kicsinyeknek majszolni- Csak a kenyerét vágta zsebre, azt is csak úgy szokásból- A délután, csigalassúsággal telt el. Hamar elkészülvén a leckékkel, nem tudta, hogy mihez fogjon. Játszani nem akart s mert a testvérkéi csakhamar magára hagyták, egy sarokban gubbasztva, üresen bámult maga elé. így érte őt az este,, amikor az édesanyja, egész napi munkájából fáradtan hazaért. Máskor örömmel szaladt eléje, de most csak úgy, a sarokból köszönt nekiEszébe jutott, hogy meg kellene mutatnia a bizonyitványt, de nem hozakodott vele elő. Miért? Hiszen az anyja úgyis csak a nyomtatott betűt tudja olvasni, az íráshoz nem ért. Szólni se szólt róla- Majd inkább az apjának- Az jobban fog örülni, ha meglátja azt a sok csupa tiszta jelest, amit kapott. Az apja, a lovasrendör, a biztos ur, bizonyos, hogy meg lesz vele elégedve. Nem úgy, mint az édesanyja, aki a teméntelen költséggel járó iskolázás helyett, inkább valami becsületes mesterségre szerette volna öt adni. Lajkó az apjára gondolt és gyöngéd melegség járta át kicsi szivét- Nagyon szerette az apját. Nem hiába, hogy ő volt a kedvence, minden reménysége és büszkesége. Boldogan ugrott fel, amikor meghallotta, hogy vacsorát fog vinni neki az őrszobába, ahol éjjeli szolgálatos. A latin könyvet, amiben a _ bizonyítványa volt, gyorsan zsebrevágta. Majd óvatosan, két kézre fogva a tiszta kendőbe kötött ételhordó csészét, sietős, tipegő léptekkel indult útnak, — ki áz uccára, a rendőrlaktanya felé. Itt már várt reá az apja, akinek kedveske- dőn kezet csókolt. A szobában levő többi rendőrnek is, illedelmesen hangos jóestét kívánt. Azután a magával hozott tarka asztalkendővel fürgén felteritve, feltálalta a még meleg ételt. Árpikor az, már az utolsó morzsáig elfogyott, nagy szerényen elővette a bizonyitványt és szófián, ragyogó arccal, odatartotta az apja elé. — Mi a te?! Csak nem az ügyvéd küldte ezt az írást — szólt tréfásan a máskor mindig oly szigorú és keményhangu lovasrendőr. —- Tyűha! Ér-te-si-tő- — Olvasta nehézkesen, hangosan betiizgetve a szót. — Varga Lajos I. B. osztályú tanuló. Ez te vagy, fiam Lajkó- No lám! Vallás tan jeles. Magyar nyelv jeles. Latin nyelv jeles- írásbeli dolgozatainak külső alakja csinos. Na, azt meghiszem, hogy ilyen, — tette hozzá boldog büszkeséggel. Az én fiam jeles is, példás is, meg csinos is, mert hogy az én vérem! Ide nézzetek komák! Mi!? Egy rendőr fia! Mi!? Egy paraszti sorból félcseperedett városi szegényember pereputtya- Mi?! Ez.t jól megcsinálta a gyerek! Az én fiam! Az én vérem! Na, de ezt már megmutatom a kapitány urnák is! Meg én! Gyere Lajkóm, hadd lássák a magas irodán, milyen egy helyre legényke vagy! Öreg Varga Lajos, karjánál fogva már húzta is a fiát s vitte magával a kerületi kapitány' elé- Dicsekedni a boldogságával, drága szemeíényével: a fiával. A kapitány ur persze, — mint ahogy ez már ilyenkor szokás, — csodálkozott, tiszta szivbö-1 szerencsét kívánt és megdicsérte a fiút. Hangos barackot pattintott a Lajkó fejebubjára s mi több,elismerése látható jeléül, — egy hatost adott a piruló gyermeknek. Egy hatost! Egy igazi fényes, kerek hatost. Lajkónak káprázott a szeme- Azt hitté, álmodik- Kicsi tenyerén a lámpa fényével esóko- lódzva, ott villogott a csillogó pénzdarab. — Édes jó Istenkém, — hálálkodott magában. — köszönöm neked, hogy megsegítettél a büvészclőadásraKépzeletében már ott is volt, hiszen ez a hatos nyitotta meg előtte, ezereevéjszaka meséinek Szézám kapuját. Mialatt a kapitány úrtól visszatértek az őrszobába, azalatt ébren álmodva végignézte az egész büvészelőadást- Látta a drága aranyórát, a mozsarat, a cilindert, a feltört tojásokat. Valami nagy, kimondhatatlan édes érzés fogta cl- Ujjongó örömében, szeretett volna felkiáltani, vagy körültáncolni a szobát, mint valami iudiánus törzsíőnök a haditanács magasan lobogó tiizét. Csöpp kicsi szivecskéje hevesen lüktetett a boldogságtól. Reszkető lábain alig állva, doromboló kis cica módjára simult az apja oldalához. — No fiam, Lajkó, — szólt nagy büszkén a nem kevésbé boldog lovasrendőr, — ezt azután sohase felejtsd cl! Ha öreg ember is leszel. emlegesd meg, hogv kölyök korodban az apád feljebbvalójától, jutalmul egy hatost kaptál. [ Tavaszi és húsvéti ruhák olcsó festése 1 és tisztítása megkezdődött CZINK*nél ? \
