Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-18 / 39. szám

Kumüjsm Vasárnap, 1931 február Î8­Zabpehely Zabliszt Schweiczi gyártmány ízletes, könnyen emészthető, tápláló. Gyengélkedőd, betegek, lábadozók szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg• és gyomorbajosok részére. A Magyar Párl nem engedlietí, hogy fszétftörjéic a népegységei Egy cikksorozat jelent meg a ma­gyarság választási magatartásáról, amelynek az állításai, ha igazak vol­nának, igen kedvezőtlen képet mutat­nának — ha nem is az egész erdélyi tnagyar népnek — de két székely megye lakosságának a nemzeti ön­tudatosságáról, A „Brassói Lapod­ban jelent meg a cikksorozat, tele a legképtelenebb állításokkal, félreis­merésekkel, elmagyarázásokkal, ame­lyek alkalmasak volnának a Magyar Pártot gyöngítő bomlasztási kísérle­tek erősítésére, ha szó nélkül men­nénk el mellettük. Éppen ezért nem látszik feleslegesnek, hogy pár cikk­ben foglalkozzunk vele. 1. Az ostromállapot alatti újságírás helyzete nem alkalmas arra, hogy mindent nyugodtan és őszintén elmondhassunk- Ez nem feltételezé­se akar lenni valamilyen alkalom-kihasználó szándéknak, hanem csak figyelmeztetés. Hivatkoznunk kell azonban Bethlen György gróf pártelnöknek a parlamentben el­mondott beszédére- Ebben azokat a legkirí­vóbb adatokat sorolta fel, amelyek bárhol, bár­milyen román hatóság előtt bebizonyíthatok s amelyekről pártelnöki férfiassággal jelentette ki, hogy bárhol, bárki előtt kész is bizonyí­tani. Nem tette volna ezt a kijelentést, ha meg­felelő bizonyítékok nem lettek volna a kezében- Mi magunk között nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen értelemben vett bizonyítható eseteken kí­vüli milyen serege áll előttünk a tényeknek, amiket éppen úgy vittek végbe, hogy no legye­nek bizonyithatók- A pártelnök igy felsorakoz­tatott adataival s az orszáutakon csendőrkordo­nokkal elzárt, választók tömegeinek átélt élmé­nyeivel szemben azt állítani, hogy nem az erő­szak és nem a visszaélések hozták a Székely­földön a megdöbbentő választási eredményt, mégis túlságos kihasználása a felelőtlenség­nek- Általában egészen köztudomású, hogy mi­lyen volt ez a választás. A nép, az egész ország népe nagyon jól látta, mindenik román párt tisztában van ezzel- Mi értelme van annak, hogy akadjanak magyarok, akik mást mondja­nak? A leggunyosabb mosolyt természetesen j kormánypártiak részéről váltják ki, mert ezek a legjobban tudják, mi hogyan történt. Ezek­nek okuk is lehet a gúnyos mosolyra, sőt haho­tára, mert azt látják: ezekkel a magyarokkal könnyű elbánni, mert a végén még ők igyekez­nek igazolni, hogy nem történt semmi. Annak az inzultált gyáva embernek volna ez az esete, aki maga tagadja le az arcára csattant pofo­nokat. A politikában a sujtoló korbácsnak ez a térdenállva megcsókolása nemcsak nevetséges gyávaság, hanem népveszedelem. A cikksoro­zatnak egyik részletállitása mondja például, hogy „az udvarhelyszéki erőszak és hatalmi nyomás távolról sem volt olyan erős, mint a satumarei, vagy az aradi“. Ennek is az ellen­kezője igaz. Akár a Bethlen György gróf el­mondott adatait, akár az ellenzéki román párt részéről a parlamentben felhozottakat veszi bárki figyelembe, megállapíthatja, hogy sehol az országban nem volt ilyen nagy a nyomás és erőszak. Tizenhárom szavazókörzetből csak egyetlen egynek az urnáihoz engedtek oda ellenőrző bizalmit, vagy jelöltet s ez éppen elég ahhoz, hogy másról ne is beszéljünk. Ha­sonló választási módszerek alkalmazásával megtörtént a múltban például, hogy az ered­ményben annyi zsidópárti szavazatot adtak össze egyetlen körzetnél, amennyi zsidó lélek nem él az egész megyében. Ilyen ellenőrizhetet­lenné tett urnák számadatainál nincsenek lehe­tetlenségek, mert a szavazatok megoszlását fel kell tüntetni. Tehát nincsen értéke az olyan megállapításnak, mely szerint „mégsem volna elhihető, hogy román ellenzéki pártokhoz is kergettek székely szavazókat“. Az ilyen választási eljárásnál olyan széles lehetőségekkel kell számolni, hogy semmilyen gyanúra nem lehet naivitás nélkül azt mon­dani: lehetetleti. De a naivitás pusztán kár­örömmé kezd változni akkor, amikor az egész nagy közvéleménnyel szemben valaki kész a választások tisztára mosására tanúnak jelent­kezni — hívatlanul és kéretlenül. Mindezekkel nem akarjuk azt mondani, mintha nem hinnök, hogy a Székelyföldön, két megyében ne történtek volna súlyos és balga megtévelyedések- Ha ezt mondanék, ellentétbe kerülnénk Bethlen György gróf pártelnöknek azzal a megállapításával is, amit a választás után a magyar választókhoz intézett köszönő­nyilatkozatában a tényeknek megfelelően le­szögezett. A helyzet egyszerűen az, hogy a Magyar Párt nem állhatott be a lelkiismeret­len demagógia versenyébe, nem akarhatta a felelőtlen demagógokat tulharsogni, viszont a két székely megye bizonyos elemei lecsúsztak az öntudatosságnak arról a biztos talajáról, amelyen a rájuk szabadított ostoba demagógiá­nak a rohamait a saját életvódehntik érdeké­ben állani tudták volna. Hogy mi ebben a ko­moly veszedelem, arról majd szólani fogunk. 2. Most mindenek előtt le kell számolni egy kortesfogással, amit a cikksorozat, jóval a vá­lasztások után is, alkalmasnak talál a Magyar Párt elleni kárörömében felhasználni. Liberá­lispárti kortesek választási trükkje volt, azzal állítani ki a tájékozatlan faluba — hiszen a szabadmozgás korlátozása a tájékozatlanság­ban tartás célját szolgálta —, hogy a Magyar Párt paktumot, titkos megállapodást kötött a liberális párttal. Hogyan lehetséges egy párt­nak a tömegeit felvonultatni titkos paktumra szavazni? Hogyan lehetséges titkosan kötni olyan megállapodást, amit a választók tízezrei, vagy százezrei kellene, hogy végre hajtsanak? Ha távoleső falvakban sikerül is ilyen képte­lenséget elhitetni tájékozatlanokkal, a józan észszerüség legegyszerűbb áttekintésével mégis csak észre kell venni az abszurdomot-A Magyar Párt belső alkotmányos élete különben is olyan, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló titkos megálla­podás nem lehetséges- Ha a pártelnökség kérte, követelte a választások úgynevezett szabadsá­gát, igyekezett erre kötelező ígéreteket sze­rezni, hogy azokat a legszélesebb körben — vá­lasztás-taktikai okokból is — publikálja, igazán a legelemibb kötelességét teljesítette s igazán fontos volt ez akkor, amikor már eleve, naivitás nélkül, számolni kellett a kilátásokkal. Éppen úgy és éppen olyan erős elhatározással állapította meg a Magyar Párt az önálló ma­gyar magatartás irányát most is, mint az előbbi választások alkalmával tette. A szená- tori választásokra nézve a megelőző választá­sok alatt is az volt az álláspont, hogv olyan megyékben, amelyekben az eredmény nem ki- látásos, helyi megállapodások szükség esetén lehetségesek. Ezúttal is ez volt a döntésnek a lényege, amit két körülmény tett most különö­sen megfontolandóvá. Az egyik: a mai viszo­nyok között a párttagozatoktól rendkivüli sok helyen lehetetlen erőfeszítést kívánt a képvi­selőválasztás melletti másik, parallel választási mozgalom s viszont előre látható volt, milyen eredményekre lehet számítani. (Az egész or­szágban egyetlen ellenzéki párt sem tudott mandátumhoz jutni, kivéve a Magvar Párt há­rom mandátumát.) A másik: a megyei tagoza­tok, ha jónak látták, kelthették azt a hihedel- met, .hogy az esetben, ha erőszak nélküli lesz a választás, kaphatnak a kormánypárti szená­torjelöltek is magyar szavazatokat- Nagyon jól tudjuk, mi hogyan történt. A tény azonban az, hogy az összes tagozatok fteztán és határozot­tan tudták, ezt a felvilágosítást és utasítást kapták: semmiféle megállapodás, paktum, kar­tel nincs, a szenátorválasztásra vonatkozólag a megyei tagozatoknak szabad kezük van. Álta­lános politikai szempontokból, de a választás­vezetés taktikai körülményei miatt is, nem volt sem okos, sem lehetséges más álláspontot el­foglalni, amiben nem volt semmi titkosság, ha­nem az egész pártvezetőség megtárgyalta, az összes megyei tagozatok dönthettek úgy, atio- gyan jónak látták. A megyei tagozat döntött és foglalt el olyan álláspontot Ciuc-megyében is, amilyent a helyi viszonyok megfontolásával jónak tartott. Az egész nagyközönség előtt nemcsak nyil­vánvaló volt ez a magatartás, hanem a válasz­tási érdek is azt kivánta, hogy minél szelesebb rétegekben, minél gyorsabban köztudomásúvá váljék. Ha akadtak kormánypárti pénzen ki­adott magyarellenes választási újságok s ha voltak magyarellenes munkára fogadott ko.'te- sek, akik titkos paktumokról sugdostak hazug­ságokat, megtévesztésre kiszemelt jámbor vá­lasztók fülébe, ebből igazán nevetséges arra következtetni, hogy misztikus paktum van va­lahol a nem létező titkok mélységében. A világ egyetlen valódi doni kozák kórusa SERGEJ JAROFF 35 tagú együttese r. hó 18-án este 9 órakor a MAGYAR SZÍNHÁZBAN Ötöst operaáriák, népdalok, táncok, vllágslágerek. Kathalsky, Tshajkovszky, Napravnik, Jaroff, Schvedofff, Varnaloff szerzeményei. Clujon még sohasem hallott orosz melódiák!

Next

/
Oldalképek
Tartalom