Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-18 / 39. szám
Kumüjsm Vasárnap, 1931 február Î8Zabpehely Zabliszt Schweiczi gyártmány ízletes, könnyen emészthető, tápláló. Gyengélkedőd, betegek, lábadozók szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg• és gyomorbajosok részére. A Magyar Párl nem engedlietí, hogy fszétftörjéic a népegységei Egy cikksorozat jelent meg a magyarság választási magatartásáról, amelynek az állításai, ha igazak volnának, igen kedvezőtlen képet mutatnának — ha nem is az egész erdélyi tnagyar népnek — de két székely megye lakosságának a nemzeti öntudatosságáról, A „Brassói Lapodban jelent meg a cikksorozat, tele a legképtelenebb állításokkal, félreismerésekkel, elmagyarázásokkal, amelyek alkalmasak volnának a Magyar Pártot gyöngítő bomlasztási kísérletek erősítésére, ha szó nélkül mennénk el mellettük. Éppen ezért nem látszik feleslegesnek, hogy pár cikkben foglalkozzunk vele. 1. Az ostromállapot alatti újságírás helyzete nem alkalmas arra, hogy mindent nyugodtan és őszintén elmondhassunk- Ez nem feltételezése akar lenni valamilyen alkalom-kihasználó szándéknak, hanem csak figyelmeztetés. Hivatkoznunk kell azonban Bethlen György gróf pártelnöknek a parlamentben elmondott beszédére- Ebben azokat a legkirívóbb adatokat sorolta fel, amelyek bárhol, bármilyen román hatóság előtt bebizonyíthatok s amelyekről pártelnöki férfiassággal jelentette ki, hogy bárhol, bárki előtt kész is bizonyítani. Nem tette volna ezt a kijelentést, ha megfelelő bizonyítékok nem lettek volna a kezében- Mi magunk között nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen értelemben vett bizonyítható eseteken kívüli milyen serege áll előttünk a tényeknek, amiket éppen úgy vittek végbe, hogy no legyenek bizonyithatók- A pártelnök igy felsorakoztatott adataival s az orszáutakon csendőrkordonokkal elzárt, választók tömegeinek átélt élményeivel szemben azt állítani, hogy nem az erőszak és nem a visszaélések hozták a Székelyföldön a megdöbbentő választási eredményt, mégis túlságos kihasználása a felelőtlenségnek- Általában egészen köztudomású, hogy milyen volt ez a választás. A nép, az egész ország népe nagyon jól látta, mindenik román párt tisztában van ezzel- Mi értelme van annak, hogy akadjanak magyarok, akik mást mondjanak? A leggunyosabb mosolyt természetesen j kormánypártiak részéről váltják ki, mert ezek a legjobban tudják, mi hogyan történt. Ezeknek okuk is lehet a gúnyos mosolyra, sőt hahotára, mert azt látják: ezekkel a magyarokkal könnyű elbánni, mert a végén még ők igyekeznek igazolni, hogy nem történt semmi. Annak az inzultált gyáva embernek volna ez az esete, aki maga tagadja le az arcára csattant pofonokat. A politikában a sujtoló korbácsnak ez a térdenállva megcsókolása nemcsak nevetséges gyávaság, hanem népveszedelem. A cikksorozatnak egyik részletállitása mondja például, hogy „az udvarhelyszéki erőszak és hatalmi nyomás távolról sem volt olyan erős, mint a satumarei, vagy az aradi“. Ennek is az ellenkezője igaz. Akár a Bethlen György gróf elmondott adatait, akár az ellenzéki román párt részéről a parlamentben felhozottakat veszi bárki figyelembe, megállapíthatja, hogy sehol az országban nem volt ilyen nagy a nyomás és erőszak. Tizenhárom szavazókörzetből csak egyetlen egynek az urnáihoz engedtek oda ellenőrző bizalmit, vagy jelöltet s ez éppen elég ahhoz, hogy másról ne is beszéljünk. Hasonló választási módszerek alkalmazásával megtörtént a múltban például, hogy az eredményben annyi zsidópárti szavazatot adtak össze egyetlen körzetnél, amennyi zsidó lélek nem él az egész megyében. Ilyen ellenőrizhetetlenné tett urnák számadatainál nincsenek lehetetlenségek, mert a szavazatok megoszlását fel kell tüntetni. Tehát nincsen értéke az olyan megállapításnak, mely szerint „mégsem volna elhihető, hogy román ellenzéki pártokhoz is kergettek székely szavazókat“. Az ilyen választási eljárásnál olyan széles lehetőségekkel kell számolni, hogy semmilyen gyanúra nem lehet naivitás nélkül azt mondani: lehetetleti. De a naivitás pusztán kárörömmé kezd változni akkor, amikor az egész nagy közvéleménnyel szemben valaki kész a választások tisztára mosására tanúnak jelentkezni — hívatlanul és kéretlenül. Mindezekkel nem akarjuk azt mondani, mintha nem hinnök, hogy a Székelyföldön, két megyében ne történtek volna súlyos és balga megtévelyedések- Ha ezt mondanék, ellentétbe kerülnénk Bethlen György gróf pártelnöknek azzal a megállapításával is, amit a választás után a magyar választókhoz intézett köszönőnyilatkozatában a tényeknek megfelelően leszögezett. A helyzet egyszerűen az, hogy a Magyar Párt nem állhatott be a lelkiismeretlen demagógia versenyébe, nem akarhatta a felelőtlen demagógokat tulharsogni, viszont a két székely megye bizonyos elemei lecsúsztak az öntudatosságnak arról a biztos talajáról, amelyen a rájuk szabadított ostoba demagógiának a rohamait a saját életvódehntik érdekében állani tudták volna. Hogy mi ebben a komoly veszedelem, arról majd szólani fogunk. 2. Most mindenek előtt le kell számolni egy kortesfogással, amit a cikksorozat, jóval a választások után is, alkalmasnak talál a Magyar Párt elleni kárörömében felhasználni. Liberálispárti kortesek választási trükkje volt, azzal állítani ki a tájékozatlan faluba — hiszen a szabadmozgás korlátozása a tájékozatlanságban tartás célját szolgálta —, hogy a Magyar Párt paktumot, titkos megállapodást kötött a liberális párttal. Hogyan lehetséges egy pártnak a tömegeit felvonultatni titkos paktumra szavazni? Hogyan lehetséges titkosan kötni olyan megállapodást, amit a választók tízezrei, vagy százezrei kellene, hogy végre hajtsanak? Ha távoleső falvakban sikerül is ilyen képtelenséget elhitetni tájékozatlanokkal, a józan észszerüség legegyszerűbb áttekintésével mégis csak észre kell venni az abszurdomot-A Magyar Párt belső alkotmányos élete különben is olyan, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló titkos megállapodás nem lehetséges- Ha a pártelnökség kérte, követelte a választások úgynevezett szabadságát, igyekezett erre kötelező ígéreteket szerezni, hogy azokat a legszélesebb körben — választás-taktikai okokból is — publikálja, igazán a legelemibb kötelességét teljesítette s igazán fontos volt ez akkor, amikor már eleve, naivitás nélkül, számolni kellett a kilátásokkal. Éppen úgy és éppen olyan erős elhatározással állapította meg a Magyar Párt az önálló magyar magatartás irányát most is, mint az előbbi választások alkalmával tette. A szená- tori választásokra nézve a megelőző választások alatt is az volt az álláspont, hogv olyan megyékben, amelyekben az eredmény nem ki- látásos, helyi megállapodások szükség esetén lehetségesek. Ezúttal is ez volt a döntésnek a lényege, amit két körülmény tett most különösen megfontolandóvá. Az egyik: a mai viszonyok között a párttagozatoktól rendkivüli sok helyen lehetetlen erőfeszítést kívánt a képviselőválasztás melletti másik, parallel választási mozgalom s viszont előre látható volt, milyen eredményekre lehet számítani. (Az egész országban egyetlen ellenzéki párt sem tudott mandátumhoz jutni, kivéve a Magvar Párt három mandátumát.) A másik: a megyei tagozatok, ha jónak látták, kelthették azt a hihedel- met, .hogy az esetben, ha erőszak nélküli lesz a választás, kaphatnak a kormánypárti szenátorjelöltek is magyar szavazatokat- Nagyon jól tudjuk, mi hogyan történt. A tény azonban az, hogy az összes tagozatok fteztán és határozottan tudták, ezt a felvilágosítást és utasítást kapták: semmiféle megállapodás, paktum, kartel nincs, a szenátorválasztásra vonatkozólag a megyei tagozatoknak szabad kezük van. Általános politikai szempontokból, de a választásvezetés taktikai körülményei miatt is, nem volt sem okos, sem lehetséges más álláspontot elfoglalni, amiben nem volt semmi titkosság, hanem az egész pártvezetőség megtárgyalta, az összes megyei tagozatok dönthettek úgy, atio- gyan jónak látták. A megyei tagozat döntött és foglalt el olyan álláspontot Ciuc-megyében is, amilyent a helyi viszonyok megfontolásával jónak tartott. Az egész nagyközönség előtt nemcsak nyilvánvaló volt ez a magatartás, hanem a választási érdek is azt kivánta, hogy minél szelesebb rétegekben, minél gyorsabban köztudomásúvá váljék. Ha akadtak kormánypárti pénzen kiadott magyarellenes választási újságok s ha voltak magyarellenes munkára fogadott ko.'te- sek, akik titkos paktumokról sugdostak hazugságokat, megtévesztésre kiszemelt jámbor választók fülébe, ebből igazán nevetséges arra következtetni, hogy misztikus paktum van valahol a nem létező titkok mélységében. A világ egyetlen valódi doni kozák kórusa SERGEJ JAROFF 35 tagú együttese r. hó 18-án este 9 órakor a MAGYAR SZÍNHÁZBAN Ötöst operaáriák, népdalok, táncok, vllágslágerek. Kathalsky, Tshajkovszky, Napravnik, Jaroff, Schvedofff, Varnaloff szerzeményei. Clujon még sohasem hallott orosz melódiák!
