Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-01 / 24. szám

y>v\ sei öház BUDAPEST V SW» «MA fcSSWS »r*r K«. 24.2Ä*—1077 Clui, csütörtök, 1034. február U - Jfra 3 lETllÍJSKG mSOntm fa** belföldön: Égész évre'800, félévre 40«. oegyedéTpe *00, egy Mr* 70 lej. Magyarországon: Eg? ír*» 60, fflérre 66. negyedévre 13-50, egy hónapra 8.50 Pengd. — Erre. számok az Ibtisz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 24. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDE E. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Baron L. Fop ücca 5. szám. — Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiák 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem őriz meg a szerkesztőség. A párisi változás , Egyáltalában nem lehet mondani» hogy kö­zömbös volna a román politikára a francia kor- mányváltozás. Ha eltekintenénk is attól a ténytől, hogy Daladier nemrégiben igen mélyen belenyúlt anomán politika folyamatába, a Paul Boncour. le­váltása igen jelentős közvetett befolyást eredmé­nyezhet. Nem lehet arra . gondolni, hogy az nj francia kormány változást hozna az európai hatal­mak csoportosulásában s arra Sem, hogy Parisban a nagyhatalmi presztízs fenntartásának eddigi francia irányzatán sokat változtatnának. De a külügyminiszter felcserélése mégis jelent-valamit, valamilyen szándékot, amit Paul Bonc-uirr-il nem lehetne keresztülvinni s aminek" a megkisc re léséhez az ő távoiléte szükséges. Nem titok, és soha meg nem cáfolt ténynek látszik»-hogy a mult .esztendő végén á Vaida Sán­dor kormányának egy párisi levél adta meg a kegyelemdöfést. Amikor Vaida a legbiztosabban érezte magát a kormány-nyeregben, egy párisi le­velet mutatott fel Titulescu az uralkodónak- Egy levelet, amiről a külügyminiszter nem tartotta szükségesnek, hogy a saját miniszterolaökének említést tegyen. Amit azonban olyan foltosnak tartott, hogy sietett elvinni az uralkodóhoz. A le­vél bemutatásának az lett az eredménye, hogy Vajdának gyorsan távoznia kellett. Más okok is közrejátszottak, de a főlökést ez a párisi iiiegnyi-, latkozás adta. Ezt a levelet Daladier akkori és mostani miniszterelnök irta. Amit iffög tudhat imi* o levél, tartalmáról» az annyi,' hogy a francia kor- mányeinök csodálkozásának adott kifejezést, ho- gyár engedhetnek szabad utat Romániában a hitlerista jelszavakkal történő szervezkedéseknek? Nemcsak valószínű» hanoin egészen bizonyos, hogy Parisban nagyon vigyáznak a kisantant kül­politikai lépéseire. Résen vannak, nehogy a kis­antant államai együttesen, vagy külön-küJön olyan lépéseket tegyenek, amelyek nem volnának összhangban a francia külpolitika vezetésével, vagy nem illenének be ennek kereteibe. Ebbe az összhangba bele kell illeszkedniük a belpolitikai eseményeknek is. Ezzel természetesen nem mon­dunk nagyot, mert hiszen mindenütt a külpolitika erősítését szolgálja a belföldi rend és fordítva. Nem egészen mellékes tehát a belpolitikai viszonyokra, hogy milyen kormánya van Francia- országnak. És ha Daladier okot talált a múltkori levelének megírására» ez azt mutatja, hogy figyelni szokta, mi történik itt. A francia külügy­miniszteri poszt felváltása pedig feltétlenül je­lent valamit- Paul Boneour a köztársaság inilitá- rizmusának volt a vezető szelleme. Ma is az. Pol­gárember, aki a hadseregszervezésnek, a fegyver­kezésnek a politikai szakértője s akinek meggyő­ződése olyan, hogy azzal köztudomásúlag útjába tud állatai a leszerelés minden szándékának, tervé­nek» gondolatának, ö a fegyverek élesítője, kar­dok kószörülője s mint ilyen, külügyminisztersége előtt is képviselte Franciaországot azokon a tár­gyalásokon, amiket leszerelési konferenciáknak -szoktak nevezni s amiken nem vitték előbbre a le­szerelés ügyét, hanem eljutottak addig az ab­szurdumig, hogy Németországnak ki kellett lép­nie a Népszövetségből. Paul Boncommal nem le­het a leszerelés, vagy a tényleges egyenjogúság felé vinni az európai helyzetet. Kérdés azonban, hogy azzal» aid most az ő helyébe lépett, iehet-e? Ezt még nem lehet tudni. De nincsen kizárva. Bi­zonyos azonban, hogy egy nagy akadály elhárult az útból s ha más akadály nem került erre a hely­re, akkor nagyon sok minden megváltozhatok.. Akkor jöhet olyan enyhülési légkör, ami felolvaszt sok feihos feszültséget. Ez a feszültség most na­gyon érezhqíő Londontól Varsóig és Európa északi sarkától le a Balkán déli csücskéig- A fran­cia kormányváltozáshoz nem lehet nagy ; éraénvő- ket fűzni, de hátha kimozdul ezzel a megkeménye­dett bizonytalanság a sarkaiból. Megérkezett a török külügyminiszter A román kormánnyal már elvégezte a tárgyalásokat és T tulescuval utazik Belgrádija — A llalkán-blokk székhelyévé és fővárosává Isztambult szemelték ki — A belgrádi aláírás körülményei még tisztázatlanok (A Keleti Újság telefonjelenlései.) Tö­rökország külügyminisztere Titulescuval és a román kormánnyal nagyjában már cl is vé­gezte „azokat a tárgyalásokat, amikért ide jött. Romániai útja már előzőleg úgy volt tervezve, bogy a királylátogatás alkalmával véglegesen megismert bolgár álláspontról történjék a megbeszélés. Bulgária nélkül na­gyon nehéz a tervezett uniót kialaki tani. csonka lesz. Éppen ezért a törők külügymi­niszter esetleg Belládból Szófiába utazik még egy utolsó kísérlet végett. Isztambult szemelték ki a készülő Balkán-Unió fővárosává. Béig vádból jelentik: A balkáni paktumot Belgrad ban,,. február ,3.-án. ívják alá, eltérően '.az eredeti programról, egy nappal később, a négy balkáni áll api külügy mi raszterének jelen­létében. Ä ‘ Istambuli jelentés szerint a Balkán-Unió fő­városa Istambul lesz. A konstantinápolyi kikötőt szabaddá teszik, de Törökország fennhatóságát kölcsönös megállapodással meghagyják- Istambul közigazgatása közös lesz, külön zászlókat, címert, bélyeget és külön nemzetközi rendőrséget kap. Tewfik Rüdsi Romániában. Szerdán - reggel Tewfik Rüdsi bej török külügyminiszter az ankarai román követ kísé­retében megérkezett a Constantái kikötőbe, hol a román hatóságok, a török követség tagjai és a török előkelőségek fogadták. A várakozó kü­lön vonatba ülve, Bucureştibe utazott, hová délelőtt 10-30 órakor érkezett meg. A pályaud­varon Tatarescu miniszterelnökkel az élükön, a kormány több tagja, valamint a görög és török követ várták­A román sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy örömmel jött ebbe az ország­ba, ahol oly értékes barátja van, műit Titu­lescu. A-.balkánpaktumra vonatkozólag az a vé­leménye Bulgáriát illetőleg, hogy szintén csat­lakozni fog, annak dacára, hogy most rezer­vál tsagot mutat- A Balkánon okvetlen szük­ség vau a harmonikus együttműködésre, bé­kére és barátságra, amit csak a paktummal lehet elérni. A török külügyminiszter Titulescunäl Tevfik Rüdsi bej török külügyminiszter ma délben Sufi bejjel együtt meglátogatta Ti­tulescu külügyminisztert, aki kartársát ebédre is vendégül látta. A délután folyamán a török külügyminiszter Tatarescu miniszterelnököt látogatta meg- Este a török követség dinert adott Tewfik Rtidsi tiszteletére. Valószínűleg résztvesz a parlament holnapi ünnepé­lyes megnyitásán is és csütörtökön est« együtt utaznak el Titulescuval Bel- grádba. A török külügyminiszter ősziute lelkese­déssel beszél Titulescuval való barátságos és szívélyes együttműködéséről, amit az ankarai paktum megkötése alkalmával fejtettek ki. A két külügyminiszter között teljes az egyetér­tés a Balkán-paktumot illetőleg. Valószínű, hogy egyelőre Belgrádbau csak parafáiul fogják a Balkán-szerződést és a végleges, ünnepélyes aláírás később lesz Athénben. Ezt a látogatást: az összes európai orszá­gokban, nagy érdeklődéssel kísérik, mert döntő jelentőségűnek tekintik a Balkán-blokk szem­pontjából. SfatiXTialjözt cyié/b átváló na 'raabegu \ idecl/üon ill a to üt tolt vzappemt A török külügyminiszter még a Zafer torpedó- hajó fedélzetén fogadta a román újságírókat, aki­ket igen melegen üdvözölt. Arra a kérdésre, med­dig marad Romániában» igy válaszolt Tewfik Rüdsi: _Ameddig Titulescu akarja. Utamon egyéb­ként konstatáltam, hogy Sztambul nagyon közel van Constantához. Arra a kérdésre, hogy Belgrádban aláirják-e a Balkán-paktumot, ezt felelte; _Nem tudom, de remélem. A Balkán-szerződés barátsági egyezmény lesz, amelyben teljes szívvel vesz részt. Titulescuval, jó barátjával számos tárgyalás volt erről a szerző­désről» valamint Jefticcscl és Maximossal is, úgy­hogy teljes megegyezésre jutottak. Mindezt csak papírra kell vetni. A vonaton még kijelentette a külügy­miniszter, hogy a balkáni népek sorsa közös, ez a tudat keíl. hogy összekösse ökot, vala­mennyi Balkán-államot. Törökország min­dig tiszteletben tartotta az adott szót. — Az összes szerződések és paktumok becsületszavak — mondotta —, amelyeket meg kell tartani. Az elmúlt századok során meggyőződtünk róla, hogy a harcok nem ve­zetnek semmire. A Balkán-félsziget utolsó ura az ottomán birodalom volt, ma meg kell elégedni azzal, ami megmaradt belőle és minden áron békét kell teremtenünk az örö­kösök között. Ha megismételjük a múltbeli eszközöket, csak veszthetünk. Nem vagyunk sem revizionisták, sem antirevizio- uisták, Törökország semleges hely­zetben van, amely lehetővé teszi számára a közvetítő sze­repét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom