Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-03 / 278. szám
KumüjsxG Vasárnap. 1933. december 3. 12 FIUYELin! Ki vannak bocsátva az Olasztelki KÓ RRAZsorsjegyek 1215 drb sorsjegy nyer. Húzás 1934. évi ebruár hó 10-ikén lesz. Főnyereményt 100,000 lej Mindenki próbálja meg szerencséjét. — Aki e sorsjegyekből vásárol, nemcsak sa ját javát szolgálja, h mern e *y szent és nemes célt is Egy sorsjegy ára csak 25*— lej napig tartották a. testet, de senkinek nem kellett, végül megadták a temetési engedélyt. A falu'költségin csináltattak neki koporsót, afféle testetlen deszkaládát, de nem volt, ahol felravatalozzák. A falu bar ágiid t a halottra. — Most iş elég nagy a? adó, mi is alig tudunk élni, s mi temettessünk el minden tekergőt! — mondották az emberek. A testet másnap kítették a községháza elé a csepegés alá. A községi cigány-dobos pipázva őrizte. Egy szál gyertya nem sok, annyi sem volt a koporsó fejénél. A gyermekek csudái- koztak rajta, aztán játszani kezdettek a ravatal körül, mig a cigány elhajhászta őket. Az emberek, kik arra jártak, megdöbbentek és szégyenkezve tovább álltak. Még se járja, hogy ez a szegény halott ki legyen vetve az ut sáncába, de senki be nem hívta. Gyerkó ebéd után. mikor hazajött a kaszálásból, még olt találta. — Te még itt vagy testvér? — köszöntötte ismerősen. — Neked sincs nagy szerencséd! Mégis csak disznóság. hogy ide kihajítottak. Fogd meg Szándoki —- biztatta a cigányt — vigyük be hozzám. így ravatalozták fel tisztességesen a Gyerkó életin. — Ritka, tisztességes ember ez a Gyerkó! •— mondották megkönyebbülve a faluban. Sirásás, minden elkészült. A ravatal körül székeket raktak, . hogy aki akar. oda ülhessen siratni. Már harangoztak is érte mindahárom templomban, sokan el is jöttek a temetésre, de a székek a holttest körül üresen maradtak. — Vedd feí a fekete gúnyádét asszony! — parancsolta. Gyerkó a feleségének — s ülj oda, hogy legyen szegénynek valakije. így kölcsönzött feleséget a, halottnak. Maga is megállóit gyászolónak a túlsó oldalon. Voltak, kik megrestellették magukat, s melléje húzódtak. A véD Péter Mózsi mintha a. halott apja volna, Antal Andrásnc az öreg süketasszony az anyja képiben. — Nem elég! — rendezkedett Gyerkó. — Hátha gyermekei is voltak! — Tiszta igaz! Hogy ez nem jutott eszükbe!! Két fiacskát s két leánykát odaültettek a lábához, így ki volt a család. Siratták is tis'teségesen. — Igende ki temeti? — jutott, eszükbe. Erre mindenki kiváncsi volt. Egyik pap se •vált«Ha. mert senki se tudta a vallását. Sem a katélikus, sem a reformatus, sem az unitárius. Ezen megütköztek az emberek, meri akárki volt, szenteletlen fődbe nem vethetik, mint az állatot. Mire azonban a gyülőt elharangozták, mind a három pap ott volt a holttestnél. — Hátha református volt? — mondotta a katolikus pap. —- Hátha réformátls volt? — mondotta a református. — Hátha unitárius volt? — aggódott at unitárius. Szép sorjában mind a hárman elvégezték a oeremónniát. A katolikus megszentelte, megfüstölte, elénekelte, a református elprédikádta, az unitárius elkönyörögte, a falu megsiratta. Szerű száradon nem maradt. A sírnál is megadták neki a tisztességet. Ügyesen belapátolták, s szép dombot vertek fölihe. — Isten nyugtasson földi! — búcsúztak e: tőle az emberek barátságosai!. Csak éppen tort nem csináltak, mert nehéz az élet 8 bár nekünk legyen, amit együnk. Csak az üdőt megtartaná, az Isten, hogy legalább a szénái, - ami kies! lett - be takaríthassuk. Dinu Bratianu iconira Madgearu Újból átszervezik a pénzügyigazgatóságokat (Kolozsvár december 2.) Madgearu jiénz- .ügy-minisztersége idején előszeretettel gyártotta a' rendeleteket, hozta m uj törvényeket és az egész pénzügyigazgatást saját elgondolásai Szerint alakította át. Óriási munka és nagy nehézségek árán átszervezte az egész adóbehajtás és adókivetés rendszerét. Tudniillik előtte a pénzügyigazgatóságok végezték úgy az adóbehajtást, mint az adókivetéseket. A pénzügyigazgatóság egymagában végezte ezt a különben nagyfontosságn munkát, Mad- gearu volt pénzügyminiszter azonban kettészakította a régi pénzügyigazgatósági intézményt, amikor megteremtette a külön vezetőséggel és teljesen külön hatáskörrel működő adókivetési osztályt, illetve azt a pénzügy- i‘i-Ttósiá1 £ío1• V; ?q,ív! V cKfj.!** ó'í'i cF-ol-ikííÍ íogigikozik és különválasztotta a pénzügy- igazgatóság másik vészét, amely tisztán és kizárólag csak a behajtásokkal foglalkozik. Ez a reíormterv n pénzügyi kormányzásnak sok milliójába került, több állást rendszeresítettek, a pénzügyiigazgatóságok tisztviselőit teljesen átcsoportosították, f]e a valóságban Madgearu elgondolásai nem váltak be, a szétválasztás fiaskóval végződött cs ahelyett, hogy megkönnyítette volna a pénzügyi közigazgatást, még nehezebbé, szövevényesebbé és költségesebbé tette. A legkiválóbb szakemberek nyilatkoztak és rámutattak Madgearu törvényének a hibáira, de minden hiábavaló volt, mert a bőséges hiúsággal és sok tekintetben romantikus elgondolásokkal megáldott finaneiniiiiszter csökönyösen ragaszkodott az uj beosztáshoz. Ezzel nemcsak a pénzügyi adminisztrációt tette nehézkesebbé, hanem az adófizető polgároknak a helyzetét is jelentős arányban meg- neheziteite. Ha a polgár adóját rosszul vetették ki, az adó befizetésénél ez ellen hiába tiltakozott. Hiába bizonyította, hogy az adót rosszul vetették ki, és ö a legálisan járó adót ki akarja fizetni, a behajtási osztály ezzel semmit sem törődött. Át kellett menni a kivetési osztályhoz, végig kellett kilincselnie az összes ügyosztályokat és akkor hoztak egy olyan határozatot, amit a behajtási osztálynál ismét, nem respektáltak. A kivetési és a behajtási osztály egymással fakasszemet nézett, egymásnak az intézkedéseit semmibe se vették s mindennek az adófizető polgár viselte* a szomorú következményeit. Madgearu volt pénzügyminiszter azonban nemcsak szétválasztotta a pénzügyigazgatósá- gokat, hanem bevezette az úgynevezett kerületi rendszert, is. Ami alatt azt kell érteni, hogy hét-nyolc pénzügyigazgatóság fölé egy úgynevezett kerületi direkt orátust állított, amelynek a hatásköre még nem volt teljesen kialakulva és a kerületi direktorátusok mellett nem törölte cl az al-, fő- és vezérinspektoroknak az intézményét, amely az egész országban valósággal ránehezedik a pénzügyigazgatásra. Sohasem lehet tudui ebben a szövevényes vendszerben, hogy kinek az utasításai és rendeletéi szerint keli eljárni. Dinu Bratianu, az uj pénzügyminiszter hatalomrajutása után elhatározta, hogy a pénzügyigazgatást a régi liberális szellemnek megfelelően a régi mederbe és keretek közé fogja visszaállítani. Megszünteti a pénzügyigazgatóságok kettéválasztását és megszünteti a tartományi direktoré tusokat és visszatér ahhoz a régi pénzügyigazgatási rendszerhez, amelyet évtizedekkel ezelőtt a liberális éra vezetett be és alakított ki. Kétségtelen, hogy ez az átszervezés ismét csak fel fogja forgatni az egész pénzügy- igazgatást, újból áthelyezésekre, degradálá- sokra, elbocsátásokra lesz szükség. Ámint értesültünk, Dinu Bratianu már elkészítette az uj törvénytervezetet, amely a választások i után az első lesz azok között, amit a törvényhozó házak le fognak tárgyalni. Olyan hírek is vannak, hogy már addig rendeletileg akarja visszaállítani a régi rendszert, amit azonban pénzügyi körök nem tartanak valószínűnek és kereszt ütviheíőnek. Szép ez a. váltógazdálkodás. Amit Madgearu csinál, azt visszacsinálja Dinu Bratianu. S naivak volnánk, ha azt hinnők, hogy amit Dtnu Bratianu fog csinálni, azt ugyancsak nem fogja megváltoztatni az a pénzügyminiszter, amelyik utána jön. Csak az a sajnos, hogy mindennek az adófizető polgár issza meg a levét.
