Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-03 / 278. szám
Vasárnap, 1933. 'december 3. KllETlüJSPíb ERDELY — Nyíré József novellája — A falu határában halott embert találtak. Ott feküdt a réti ösvény mellett a Gyerkó nagy cserefája alatt a fűben. Senki sem ismerte. Idegen, ki tudja hova való, tekergő, vándor féle lehetett. írás nem volt nála, a nevét sem lehetett megállapitani, a gúnyája sem mondott semmit, csak annyit, hogy szegényember lehetett, aki mezítláb rótta az utakat. Gyerkó maga találta meg, mikor hajnalo- san nekifogott, hogy a füvet lekaszálja a tagon. — Hé atyafi! — kiáltott rá. — Ki az Isten engedte meg, hogy összegyúrja füvet! Eltakarodjék, amig jó dolga van! Az ember nem mozdult. Gyerkó mérgében kaszával ment reá és akkor látta, hogy már meg vau meredve, a szeme fel van akadva, szája lefittyenve, arca sárga és megütötte a harmat, fél lába pedig úgy dermedt meg, ahogy kínjában, vagy álmában felhúzta. *- No, ez csinált nekem elég bajt! — döbbent meg. Tudta, hogy kijön a komisszió, a csudájára kigyül a falu, összegazolják a füvet, öt is kihallgatják, s ebben a nehéz világban a falunak kell eltemethetnie. — Mi a fenének kellett éppen itt rnegrnu* rálnia! Sokat nem teketóriázott, hanem karjaiba vette a halottat, szépen átvitte a patakon a szomszéd falu határába, amelyik éppen a patakon túl kezdődött. — Lássa Mátéfalva, hogy mit csinál vele! Most úgyis a rományoké a világ!... Hátha hozzuk tartozik! Mátéfalva ugyanis tiszta román község. — No ezt jól eligazítottam! — kacagott magában Gyerkó s hozzáfogott a kaszáláshoz. Vágott egy rendet, s mikor a végére ért, felvett egy marok füvet, végig törülte a kaszát, de a szeme csak ott járt a túlsó parton. Valami oda húzta a halotthoz és nem érezte jól magát. Valami nem volt rendben a bennsejében. Valami borzongatta. Ahova csak nézett, mindenütt a halottat látta kiterítve maga előtt olyan valóságosan, hogy kétszer is vissza kellett rántania a kaszát, nehogy belevágjon a holttestbe. így, ködös szemmel, valahogy vé- gigkinlódott még két rendet és felegyenesedett, hogy kaszát fenjen. A fénkő azonban akkorát csattant az acélon, hogy ijedten rezzent össze tőle és nem merte tovább fenni a kaszát. — Nem kellett volna a halotthoz nyúlnom! — mormogta — ott egye a fene a füvet! Mereven átnézett a patakon. A halott arca szembe nézett vele. Hirtelen lekapta a sapkáját, hogy megtisztelje vele az emlékét. Ettől kissé megkönnyebbült. — Vájjon ki lehet! — jutott eszébe. - Hátha felesége, gyermekei voltak, akik — ki tudja hol — aggódva várják vissza! Szegény ember, akárki! — esett meg a szive rajta. Hiába áltatta magát azonban . részvéttel, meghatottsággal, sehogy sem birt megnyugodni. — Hátha rományi — vigasztalta magát. — Ott hadd üljön! Sokat szenvedett a románoktól, mikor „bejöttek“, de a fajgy"' ilet se segített rajta. — Rományi — morfondírozott. — Hát osztán! Akármiféle, de ember. Szegény ember. Látszik rajta, hogy sokat szenvedett az életben... S azonkívül halott ember! Rosszalólag megcsóválta a fejét. — Nem vagy tisztességes ember Gyerkó, mert kihajítottad a fődedrőt!... Nem volt eljárás! Nem!... Letette a kaszát: — Lesz, ami lesz! — és átment a halott emberhez, akinek testére már ráhullott a kelő nap fénye és a harmat színesen párállott az arcáról. — Jere vissza földi! — szólt rá mosolyogva és ismét felvette a földről. Óvatosan átgázolt a patakon, s szépen letette a régi helyére a cserefa alá. — Maradj itt, ha már ide jöttél meghalni! A halott is, mintha nyugodtabban feküdt volna a cserefa alatt. — Úgy no! — nyugodott meg Gyerkó és egyszerre elmúlt a szorongása. Most már nem reszketett a keze a kaszán. A halott körül levágta a füvet jódarabon, csak éppen a test körül nyílott virágokat hagyta meg ravatalnak. Ha jönnek, hát igy kárt nem tesznek a fűben. — Jelenteni kenő az elöljáróságnak! — jutót eszébe, de még nem járt senki az utón, a kaszálást pedig nem hagyhatta. Amíg harmatos a fü, addig fog jól a kasza. Frustokig nagyot is haladt. Szerencsére az esztenáról akkor jött Juon a pakulár, annak megmutatta a halottat, s üzent a jegyzőnek. — Erről is levettem a gondomat! — nézett a pakulár után, s elővette a tarisznyát, hogy falatozzék. Csak úgy állva kézbe vette a decis üveget, s a halott felé bilentette. — No Isten nyugtasson! Semmi sincs olyan jó, mint egy korty pálinka éhomra, s utána a szalonna, kinyér. — Megkínálnálak, — szólott oda ismét a halottnak, mikor a .kenyérből egy sarkalatot lekanyaritott, — de már neked efféle nem kell több az életben. Te már megnyugodtál!... Meg!... Hadd el, jobb is igy! — vigasztalta. Cseppet sem sietett a falatozással. Minek. Van idő estig. Hosszú a nap, eleget lehet még dolgozni. Nézte a füvet és meg volt elégedve vele. Jó rend esik, s ha az Isten az időt megtartja, olyan fajin széna lesz, hogy az ember is megehetne. Frustob után kényelmesen megpihent. A halotthoz is egészen hozzászokott — Mindjárt jönnek! — biztat gáttá — Juon idáig beért a faluba. Tudja a fene, miért, de nem tudta meg- állaui, hogy ne beszélgessen vele. így hozza a tisztesség magával. Hogy halotti Hát osztán. Ember az addig, amig el nem temetik. Csak a lélek hagyta el, ha ugyan elhagyta, mert effe- löl sokmindenfélét hall az ember ERIKÁNÁL FILT délutáni cipők, FILT estélyi cipők, FILT trotteur cipők, FILT férfi cipők, FILT cipő különlegességek: li s FORVIL Mwa niiiiiwii i rí A mező ezalatt teljesen felébredt. A madarak már szökdöstek az ágakon, a pillangók, bogarak is pilinkéztek a levegőben, s a hangyák elindultak terhes útjaikra. Egy-kettő a halott arcán is átmászott és mások megállották a tátot.t száj szakadékénál. — Ne bántsátok legalább ti! — pállotta le a testről szelíden Gyerkó. A nap is oda sütött. — Valamivel bé kéne takarni! — gondolta Gyerkó, de nem volt mivel. Ezen azonban nem volt nehéz segíteni. A patak martjáról leszakított egy keserű- laput s befödte vele a halott szemeit. Aztán újból munkához látott. Félóra múlva már olyan ereje volt a napnak, hogy a kürtit is le kellett vetni. Azt is odatette Gyerkó a tarisnya mellé a halott közelébe. — Mindjárt itt lesznek! — vetett egy pillantást rá. — Az urak nem kelnek olyan jókor, mint mi. A bizottságra bizony várni kellett, de a csendőrök hamar ott voltak. A halott, férfit körülszimatolták, kikutatták a rongyait, de nem kaptak semmit nála. Keményen és hosz- szasan kikérdezték Gyerkót is, aki elmondott mindent, amit tudott. Az őrmester felvette a jegyzőkönyvet és kijelentette hogy sehova se szabad eltávoznia, mig a bizottság ki nem jön. Fegyveres csendőrt is hagyott mellette, mert gyanús dolgokat talált. A leggyanusabb az volt, hogy a halottat megmozgatta s a füvet lekaszálta körülötte. — Ide leül, s itt marad! — parancsolta a csendőr. —- Kaszálni szeretnék! — bátorkodott Gyerkó. — Nem lehet! — rivalt rá a csendőr. —- Baj van! — gondolta Gyerkó. de szót fogadott és ült csendesen a halott mellett. A méreg ette, a dolga maradt, s még bajba is került; de tanácsosabb, ha az ember ilyenkor be fogja a száját. Hát hallgatott is illedelmesen amig lehetett, de ki a tűz langja tudná megállani sokáig szó nélkül. — Ekkora ur sohasem voltam! — hunyorított oda a halottnak, akinek már nagy marhalegyek szállottak az arcára. . — Miérti — kérdezte a halott helyett a csendőr. — Mert testőrséget kaptam! — csufolko- dott a székely. A csendőr kacagott és megbékült. Még segített is rendet verni, mig a bizottság kiszállott. Sokat teketóriáztak a halottal. Kitettek közszemlére, de senki nem ismerte, iefotogra- fálták, átvizsgálták a feje búbjától a lábujjáig, összetelegrafálták miatta a fél világot, de a kilétére nem tudtak rájönni. Végül az orvos felboncolta ős kisütötte, hogy üresek a belei, de természetes halállal halt meg. Két
