Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-24 / 296. szám

Vasárnap, Î9S3. 'december 2i­aBBtwwi •mmmmBmsmmmmmmmmmmmmmmmrnmmmmmm amelyek birtokba vesElk a turistát, különösen az erdélyi turistát, ha véletlen erre a vidékre sod­ródik. Ahogyan Kecskemét leírásánál elmulasz­tottuk felvázolni a képet, amikor kitekintve a havas piacra 15 ezer pulyka felhajtását szemlél­hettük, igy Szegeden is elmegyünk amellett a kép mellett, amelyet a szegedi piac tár elénk néprajzi cikkeivel, bőrkucsmáíval és messzeföl- dön hires pillangós papucsaival. Piac-néző he­lyett inkább Tisza-nézőbe megyünk, barangolunk a parton, átnézünk Újszegedre, Amott a híres Kass, amelyet a rossz gazdasági viszonyok mi­att épen a minap csuktak be, beljebb kerülünk a városba, ahol már láthatjuk az árvíz idejéből visszamaradt házakat. Egy ódon emeletes ház: Hungária, Szeged Íróinak legendás tanyája, itt éltek és álmodoztak Tömörkény, Dankó Pista, Pósa Lajos, Cserzi Mihály és egy időben Mik­száth Kálmán is. A régi Szeged mellett kibontakozik a mai Szeged, a régi irói generáció helyébe egy egészen ww »■»# c • w muhi IO Megváltozott a világ rendje: a kérők csak sporadikusan jelentkeznek, az anyák nem haj­landók kiadni a kezükből a házastársi kormány­pálcát és a felnőtt, a nagy leányok nem akar­nak ölbe tett kézzel haszontalan életet élni. Ön­állóak akarnak lenni, hasznos és számottevő tag­jai a családnak és a társadalomnak. Az iskola, a könyv, a mozgószinház, a rádió, a minden zugba behatoló, megváltozott világ­szellem, az uj világrend megnöveszti akaratuk szárnyait. Lelkűk nem tud többé betelni a teg­nappal. hanem előre, előre néz a jövendőbe. És a leányok elindulnak meguknak uj pályát találni, uj világot teremteni. A jövendőbe indulnak, és akik e sorban me­netelnek, mind jól járnak, ha képességeikkel számot vetnek. Mert nem a vágy, hanem a te­hetség; nem a hiúság, hanem a tudás és képes­ség; nem a szerencsében való bizakodás, hanem a törhetetlen akarat kell, hogy vezesse őket. És ha es igy van, nem keli patronokkal dolgozatok, mint a szobafestőnek, aki a kész patront százszor meg százszor fölilleszti a falra és a kivágott ré­szeken át rákeni a mintát a falra; mig magát a mintát valaki más, egy tehetséges és ötletes tervező, esetleg éppen egy művész gondolta el és csinálta meg. Nem: az nj idők küzdő leányserege nem jár­hatja a járt utakat. Uj utakon akar menni, uj életproblémákat akar megoldani és felettök dia­dalmaskodni akar s győzelemmel akar hazatérni Erdélybe, esetleg egyelőre kunt marad és ott foglal el uj állást önmagának további tökélete­sítésére. Kétségtelen, hogy sokszor megpróbálja tü­relmüket erős küzdelem, sokszor kikezdi maga­bízásukat akadályok tömege, ez kétségtelen; de azért tanultak és azért nyilvánította őket akár a vizsgáztató bizottság, akár az élet éretteknek, hogy női természetük türelmével, szívós akara­tával és egészséges ösztönével mégis győzzenek. Hadd mutassunk be ennek a küzdő' seregnek tagjai közül neháuy győzelemmel hazatértet, kettőt, aki egyelőre külföldön maradt. Fali Gizi. as ápolónő. Fali Gizi az érettségi bizonyítvány megszer­zése után kiment Belgiumba, hogy magát a fran­cia nyelvben tökéletesítse. Pénze csak éppen az útiköltségre futotta. Tehát „háztartási alkalma­zottnak“ szerződött és igy kezdette meg kunt az életet. Takarított, ha.keléit: felszolgált, sőt szenet is hordott fel a pincéből, ami célszerűen pótolta a reggeli rádió-tornát. így hát Fali Gizinek, hu mint „dolgozó nő“ akart érvényesülni, most ez egészen módjában volt. Szabad óráiban szorgalmasan tanulta a francia nyelvet. úi amely itt Szegeden friss erővel és tehetséggel ostromolja a jövő kapuit Ha már Szegeden va­gyok, beszélhetnék Szeged nagy íróiról, Móra Ferencről, avagy a magányos Juhász Gyuláról is. Megint megfogom a tollat: ez nem ide tar­tozik. Mi nem akartunk egyebet, csak felhívni az olvasó figyelmét arra a tanulságra, amit a magyar városok példája mutat: okos és öntuda­tos önállósodási folyamat, mélyreható városfej­lesztés. Ülök a vendéglőben és egy erdélyi szár­mazású mérnök mutatja folyóiratát, „Városren­dezés“ a címe, megjelenik minden hónapban. Dusán illusztrált szakfolyóirat, másutt talán fényűzés, de ma már a magyar vidéken: köz- szükséglet, Nem volt magyar város, ahol itt-ott ezt a folyóiratot meg ne pillantottam volna. Csak itt Szegeden tudtam meg, hogy ennek az országosan elterjedt lapnak a szerkesztősége is itt van. É« azt mondottam magamban: nem vé­letlen m. hoary éppen Szegeden van. Ligeti Ernő. KnrnUism Kiváló értékeit csakhamar megismerték és besegítették egy brüsszeli ápolónő-képző főisko­lába, Belépése alkalmával nyilatkozatot kellett kiállítania, hogy az intézet elvégzése esetén uem formálhat igényt belga állami alkalmaztatásra. A következő évek is nehezek voltak. Év köz­ben tanulni kellett, szünidőkben ápolói munká­val pénzt kellett keresui a tanulási idő költsé­geire. Do az eredmény megérte a fáradságot. Kezébe kapta a kitüntetéses francia diplomát és az a kellemes meglepetés érte, hogy egy sereg belga jelentkező mellőzésével magyar létére őt hívta meg az intézet szenátusa szép fizetéssel az egyik asszisztensi állásra. Pedig ott is van olyan rendelkezés, hogy az idegeneket mellőzni kell. íme: Fali Gizi vasszorgalommal, céltudatos­sággal és e céltudatosságnak megfelelő tudással találta meg boldogulását. Tudom, hogy sokan azt mondják majd: Én aztán szenet tudom, hogy nem hordauék senki fiának! Nem csinálnám ezt sem, azt sem! Akik igy beszélnek, azok még ott tartanak valahol, hogy rangsorba állitják a munka ne­meit s hogyha megnehezedik felettük a sors, hajlandók teleslrni a világot a „szerencsétlen­ségükkel“, holott csak az a bajuk, hogy uem akarnak dolgozni és képesek inkább „szegény rokonnak“ kérezni be valahová. Ezek az életharcot már mint legyőzöttek kezdik meg. Gyéresi Szász Margit, a sonkapácoló gentry-leány. Pompás sikerről beszél a jelenleg Budapes­ten lakó Gyéresi Szász Margit gentry-leány tör­ténete is. Mikor a sors úgy hozta magával, hogy félre­tegyen sok mindent, ami a múltra emlékeztetett, elővette a nagyszerű erdélyi receptek gyűjtemé­nyét és megkereste benne az erdélyi hires sonka előállításának a paragrafusát, a sonkapácolás receptjét. Mert a magyar sonka ott Pesten vörös volt, szálkás és rágós. A prágai sonka méltán szorí­totta háttérbe, különb és nagyszerűbb valami volt Szász Margit azt a merész elhatározást ér­lelte meg az eszében, hogy legyőzi a prágai son­kát. Errevaló az erdélyi recept! — gondolta ma­gában. És nyomban hozzá is fogott a maga kü­lön csatájához. Szerény 8 sonka páeolásával kez­dette. A dolog sikerült. Csakhamar szűknek bi­zonyult a sonkák számára a .pesti „spájz“, a ka­mara: a sonkák bevonultak az ebédlőbe, majd a másik szobába is horgaikkal és pácoló-csebreik- kel, kedvükért állandóan nyitva kellett tartani az ablakokat. Ezt sem tenné meg mindenki, de Szász Margit megtette. Mikor aztán kétségbe- vonhatatlánnl bizonyossá lett a vállalkozás si­kere, rászánta magát a „tulajdonos“ hogy üzlet-, helyiséget béreljen. Most ugyanannak a háznak alagsorában ha­talmas a modern technika minden eszközével felszerelt ipartelepe vau. Impozáns villamos hűtőkészülék szabályozza a munkatermek hő­mérsékletét arra a fokra amelyen ősonkgságaik a legszebben virulnak. Hatalmas kazánok gőzé­ben fő a sonka, vasajtó vezet a füstölőbe. így diadalmaskodott egy leány hat évi mun­kája! Gyógyító iatézetek, előkelő éttermek, cseme­gekereskedések. nagyúri háztartások nem akar­ják többé a prágai sonkát, csak a Szász Margit gyárának „primasonkáit“ akarják. A gyár helyiségeit kiállítások díszoklevelei és aranyérmei díszítik. Még a bécsi piac is el­ismerte a „Primasonka“ fclülmulbatatlanságát. Az erős akarat, okos megfontolás és az er­délyi recept győzött. Appo’-yi Margit Romániában az első nőportás és a hotel hivatalos ügyeinek intézője. Tekintsünk be a Szociális Testvérek kolozs­vári központi szállodájába, a Centralba. A ball- ban egy kicsi, finom alkatú, szerény, igénytelen hölgyet pillantunk meg az üvegháziké fülkéjé­ben, akit majdnem elborítanak a levelek, kul­csok. üzleti könyvek, törvények és rendeletek tárai. Apponyi Margit ez a hölgy, a Szociális Test­vérek vállalatának egyik legkiválóbb munka­ereje. ö fogadja a szálló vendégeit, ő gondoskodik minden kívánságuk pontos teljesítéséről, ő látja el őket minden szükséges tanáccsal, ő ad útbaiga­zításokat nekik. És bár lényege az udvariasság, ő az. aki hamarsággal és megfelebbezhetetlenül ki­telepíti azt, aki nem való a Central disztingvált környezetébe. Amint kutató tekintetét lélekbelátóan az uj jövevényekre szegezi, el is hisszük, hogy éppen ő való elemek a kényes feladatnak az elvégzésére. Az Apponyi Margit hivatása azonban ennyi­ben nem merül ki. Amikor elmúlt a vonatérkezés vagy indulás ideje, Apponyi Margit átadja a portásfülke gopd- jait helyettesének és elindul intézni a Central anyagi ügyeit; a rendőrségre, az adókivető bizott­ság tárgyalására, egyszóval elindul „intézni“ a nagy üzemnek minden olyan ügyét, amely valami vonatkozásban van az ezernyi közigazgatási, rendőri, közegészségügyi rendelettel, iparható­sági intézkedéssel, betegsegélyzővel és egyebek­kel, ami valamiféle vonatkozásban van az ipari és másféle törvények ezernyi paragrafusával. Természetesen érdeklődéssel kutattuk, hogy milyen előzetes készültség képesítette őt ezekre a dolgokra. Mert az ilyen feladatok elvégzésére nem elég az, hogy valakinek kedve van hozzájuk, hogy vágya van velük foglalkozni. íme ezeket az adatokat tudtuk meg: Az érett­ségi letétele után jogi tanulmányokat végzett az egyetemen, majd a belga Szociális Főiskolán vé­gezte el a 3 évi tanfolyamot és oklevéllel tért haza a Székelyföldre. Mert Apponyi Margit szé­kely leány. Egyéniségének kifejlődéséhez, öntudatossá­gának megerősítéséhez uagy mértékben járult hozzá a belga főiskola kitűnő nevelési módszere, amely mindjárt belépése alkalmával minden nö­vendékre kiró valamely oly társadalmi kérdés tanulmányozását, amely képessé teszi őt az ön­álló szociális kezdeményezésekre is. Az Apponyi Margit feladata a leány védelem és vele kapcsolatban a prostitúció kérdése volt. Ezekre a kérdésekre nézve Apponyi Margit, 3 évi tanulmányi ideje alatt és később itthon is sok adatot gyűjtött össze. Munkájában a rendőr­ség is megértőén segitett. Erről szóló munkája francia nyelven a brüsseli főiskola költségén je­lent meg. Belgiumban különös tanulmány- és gondoskodás-tárgya volt az itt élő magyar lá­nyok sorsa. Kitartását jellemzi a következő kis eset. Mikor a legszigorúbb deviza-kiviteli korláto­zások idején uem kaphatott pénzt hazulról a meg élhetésre: nem sirt és nem jajgatott, hanem ő is fogta magát és beszegődött „háztartási alkalma­zottnak“, vállalkozván minden munkára. Csupáp a délutáni időre kötött ki magának pár szabad órát, hogy folytathassa tanulmányait. Hálával emlegeti a sorsot, amely „megen­gedte“ neki, hogy ebben a minőségben is gyara­podjék egy sereg értékes tapasztalattal, társa­dalmi ismerettel. így készült el Apponyi Margit a Central bi­zalmi állására. Miss Maráit, a jövendő hoteligazgató. Befejezésül hadd szóljunk Nits Margitról, a szamosujvári úri leányról, aki éppen úgy nincsen reászorulva a kemény munka révén szerzett léi­Belga jogtudományi végzettséggel portásnő a kolozsvári Central-hotelben Egy szamosujviri uri/eány hoteligazgató Zürichben — Gyéresi Szász Margit konyha-receptje Magyarországon legyőzte a prágai sonkát Négy erdélyi uriieány példamufaló útja a nyomorúságból o boldogságig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom