Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-10 / 258. szám
Péntek, 19303. novetnber 10. KELETlUjSXG mmss^msmssgm-B^s33Si A középkori autonómiáktól — a kisebbségi autonómiáig Az utóbbi években egyre többen foglalkoznak az autonómia problémáival, anélkül, hogy a mélyére hatolnának a kérdésnek és vizsgálat tárgyává tennék, hogy md is tulajdonképpen az autonómia fogalma és milyen lehet annak modern alkalmazása. Ez a gyakoriét! politika „csinálásának" természetes folyománya, hiszen a politika anormativ és közelebb áll a művészethez, mint a tudományhoz. Ennek ellenére nem tartjuk érdektelennek, ha néhány sóiban rá igyekszünk mutatni arra, hogy állambölcseleti alapon miként értelmezhető az autonómia ás melyek voltak azok a szociális erők, amelyek megteremtették, majd ismét kiküszöbölték az autonómiákat, hogy napjainkban ismét mint aktualitás vetődjék fel a nemzetközi életben. Az autonómiák, olyan önkormányzó közösségek sztátuszai, amelyek nem szuverének, azaz nem gyakorolnak külpolitikát, mely a nemzetközi életnek önálló anyaga. Az autonóm testek tehát a szuverén állam szerves alkotó részel, melyek élvezik a szuverén által nyújtott privilégiumokat belső életük fokozottabb biztosítására, ellenben fel vannak mentve a külpolitika- csinálás felelőssége alól, minek ellenében megfelelően adóznak az oltalmat nyújtó szuverén hatalomnak. Az autonómiák legtökéletesebb megvalósulásait a középkorban találjuk, amikor az egyes szuverén álla-, mok, úgyszólván csupa kis autonómiák összetételéből álltak. A középkori nem politikus ember — a zon apolitikon — lelkisége követelte meg az apró autor.ó- niák rendszerét, hogy a politikai élet zajától távol, a maga biztosított és szűk kereteiben élhesse le életét, rendszerint gazdaságilag is szigorúan elhatárolva. Ennek a lelkiségnek alapjait az egyház vetette meg mindenhatóságával, melynek erejével a világi hatalmakat háttérbe szorította és függőségi viszonyba hozta magával. A haza és a szülőföld fogalma úgyszólván teljesen egybeolvadt a középkori ember lelkében és megkapóak azok a lyrai megnyilatkozások, melyekkel a középkor keltői hazájukat — rendszerint egy várost — magasztalják. A középkori állam és véderörendszer nem is követelte meg a mai modern államegység fogalmát, hiszen a háborúk akkor még nem jej^ntették a szuverének raison d‘étre-jét, hanem, hogy úgy mondjuk vagy ,,lovagias“ színezetűek voltak, vagy pedig egyszerűen rablási vágytól indíttattak meg. Az egész középkori szellemiség, mely az Isten mindenhatóságából vezetett le mindent és annak feltétlen földi helytartójául a pápát ismerte el. lehetővé tette, hogy a középkori világszemléletbe az apró autonóm testek szervesen illeszkedjenek bele, az egy Ur szolgálatába. Gazdaságilag pedig a gazdasági egységek önmagukat látták'el és a kereskedelmi tevékenység nem jelentette még az életszükségletek közvetítését a termelőtől a fogyasztóig egy-kót napi járóföHnél nagyobb távon. A középkor ilyen berendezkedését a reformáció és e felfedezések borították fel. A reformáció során ugyanis az egyház kettészakadva kénytelen volt menedéket keresni a világi hatalmasoknál, melynek fejében a legmesszebbmenően támogatta őket, szinte máról holnapra értékelve át a világi hatalmat. Másrészről a ielfedezések megindították a világkereskedelmet és lehetőséget nyújtottak az ipar forradalmasításához. kV a két tényező volt az oka annak, hogy az autonómiák lassan megsemmisültek és belovadtak a szuverén állam testébe, mint annak szétválaszthatatlan részei. <• Rendkívül érdekes, de sajnos, túlságosan hosszú tanulmány volna végighaladni a fejlődés ama folyamatán, mely az autonóm közösségektől a mai egységes ali«mi berendezkedéshez vezetett. Lényeges része azonban e fejlődésnek az, hogy teljesen megváltoztatta az ember lelkivilágát is és a középkor „zon apolitikon‘‘-ja egy óriási belső renaissanceon esve át, ismét az ókor „zon politikon“-ja lett, mely igyekszik minél hatalmasabb szuverén állam polgára lenni. Ez a vágy, természetszerűen hozza magával a kíméletlenebb világ- szemléletet, mely hajlandó eszméit fegyveresen is kierőszakolni, vagy oktrojálni. Az újkor embere előtt úgyszólván megsemmisültek a távolságok és egyrészt szinte mérhetetlen távolságokról befolyásolható, másrészt ugyanezen távolságokra igyekszik befolyását érvényesíteni, — eltekintve attól, hogy a Wall Street hatalmasainak legkisebb megmozdulására épugy rezonai gazdaságilag a javai szinghalléz, mint ahogy a uinnlpegi buzaárfoiyam egycentes változása kihat a székelyföldi piacokra. Ha a modern szuverén államok nagy korszakában élve arra gondolunk, mi lehet az oka annak, hogy a modern ember mégis autonómiákra vágyik, úgy kettős feleletet adhatunk. Elsősorban is a modern ember belefáradt abba a rettenetes és lélekölő hajszába, melyet a llberáiis-kapitalisztikus világrend túlzásai is torzki- növései miatt a mindennapi kenyérért kell folytatnia, — egyedül hagyatva úgyszólván az egész világnak vele szemben érvényesülő törekvéseivel. A modern ember nyugalomra vágyik és ezt a nyugalmat nem látja máskép megvalósíthatónak, mintha sorompót von szükebb közössége cs a nagyvilág között és elhárítja magáról az elposványosodott politika felelősségét. Ez a belső és talán önkéntelen vágy nyilvánul meg a neokatholi- kus mozgalomban is, mely vissza akar térni a vallás szupremáciájára minden téren és az Istennel végződő csuesivbe akarja foglalni egész életét és szellemiségét. E belső vágyon kívül azonban van egy pozitivebb akarat is, mely napjainkban az autonómiák gondolata felé vezeti az embereket. Ez az akarat a kisebbségek helyzetéből nőtt ki. A különböző államokban lévő nemzeti kisebbségek — Európában jelenleg több mint 80 millió lélek — másodrendű polgárai a szuverén álla(Kolozsvár, november 9.) A Keleti Újság irt először a két fiatal erdélyi „matematikus csodagyerek“ felfedezéséről és a sorsukban beállott csodálatos változásról. Adler Ernő, mint borbélysegéd végezte el magánúton a gimnázium néhány osztályát és közben a felső matematika problémáival is ráért foglalkozni, Kun-Kuti Márton pedig, mint kőműves- inas keverte a maltert s még munka kőiben is számtani műveleteket fejtett meg. Véletlen szerencséjükre Antal Márk dr-ral, a kiváló matematikussal hozta össze a sorsuk. Antal Márk miután alaposan levizsgáztatta őket és meggyőződött arról, hogy egészen különleges képességeik vannak, budapesti barátaival lépve összeköttetésbe és Adlert is, Kun-Kutit is elhelyezte a magyar fővárosban. Azt is megírtuk, hogy lelkes magyar intellektuelek „gyámszülőtársaságot“ hoztak össze, amely a két teljesen szegény, mondhatni földhözragadt fin iskoláztatását tűzte ki céljául. ( A derék „gyámszülők“ a nyáron arról is gondoskodtak, hogy a két fiatalember hazalátogathasson Erdélybe, ruhát csináltattak számukra, útiköltséget adtak s megígérték, hogy pályájuk további szakaszában is melléjük fognak állani. Hogy nemcsak Ígértek, hanem komolyan gondolták a dolgot, az az érdekes levél bizonyítja, amelyet most kaptunk kézhez és amely szóról-szóra a következőképpen szól: Kedves Gyámszülőtársam! Gyámfiaink a nyári vakációt Erdélyben, édesszülei egyszerű családi körében töltötték, ahol, az egyszerű falusi környezetben — mint akivel isteni csoda történt — természetszerűleg megkülönböztetett érdeklődés tárgyai voltak. A mult év elején Gyámfiaink még otthon Erdélyben, mint elemi iskolai végzettségű, egyszerű iparoslegény éltek. Mint ilyen, még álmuk ban sem remélhették, de másnak is elképzelhetetlen lehetett, hogy a folyó év szeptemberében már a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem bölcsészeti fakultására, mint rendes hallgatói iratkozhatnak beEz a hihetetlen állapot — Isten csodálatos gondviselése folytán — bekövetkezett! Gyámfiaink ma már a Pázmány Péter Tudományegyetem rendes polgárai és a bölcsészettudományi karon a matematika-fizika tudománycsoport szorgalmas hallgatói. Indexük szerint a következő tantárgyak hallgatását vállalták a folyó tanév első felére: 1. Dr. Szász Pál: Gyakorlatok a differenciál és integrál számításhoz, heti 3 óra. 2- Dr. Suták József: Gyakorlatok az analitikai geometriából, heti 3 óra. 3. I)r. Fejér Lipót: Differenciál- és integrál számítás, heti 3 óra. 4. Dr- Suták József: Analitikai geometria, heti 4 óra. 5. Dr. Suták József: A determinánsok elmélete. heti 2 óra. 6. Dr- Pados Gusztáv: Bevezetés a felsőbb algebrába, heti 3 óra. moknak és kénytelenek mint töredékpárok küzdeni a politikai fórumokon, úgyszólván minden reménye nélkül annak, hogy szavuk döntően eshessen a latba és a maguk számára bármit is kivívhassanak. Ezek a kisebbségek saját nemzeti létük biztosítását csakis autonómiák keretében látják megvalósíthatónak, mert a politikai Don Quijote-harc csupán belső erejüket emészti fel, anélkül, hogy áldozataik ellenében bármit is nyernének. A nemzeti kisebbségek törekvése tehát — visszatérve az autonómia fogalmának fenti meghatározásához — nem egyéb, mint hogy a szuverén állam keretében, mint önkormányzó közösségek intézhessék a maguk belső ügyeit, megnyerve ehhez a szuverén államoktól a privilégiumot. Zathureczky Gyula. 7- Dr. Tangl Károly: Kísérleti fizika, heti 5 óra. 8. Dr. Bugarszky István: Kísérleti kémia, heti 5 óra. 9. Dr. Schay Géza: Fizikai kémia, heti 3 óra. 10- Dr. Nősz lop i László: Etika, heti 4 óra. 11. Dr. Szmodits Hildegrád: Az ábrázoló geometria elemei, heti 2 óra. 12. Dr. Dr. Császár Elemér: A SIX. század Mr áj a, heti 2 óra. 13. Dr. Hackel Ernő: Német nyelvgyakorlatok, heti 2 óra. 14- Dr. Terkán Lajos: Astronometria, heti 2 óra. 15. Dr. Móra Károly: Gömbastronomia, heti 3 óra, Összesen heti 46 óra! Ezeken felül még a német és a francia nyelv tanulására is külön gondot kívánunk fordítani. A hazautazással, beiratkozással, tanfelszereléssel stb. járó kiadásokat, a Gyámszülők önként vállalt és pontosan befizetett hozzájárulásaiból, szerény keretek között, de fennakadás nélkül teljesíthettük. Gyámfiaink lakása az idén is: Budapest, VI., Vilmos császár ut 55. I. em. Ezekről kívántam értesíteni Gyámszülőtársaimat a most megkezdett 1933—34- tanév elejével. Higyjük, hogy a mi cselekvő szeretettinkön át megnyilvánuló isteni gondviselés ez esetben is példát fog nyújtani arra, hogy egymás gondját miképpen lehet és kell szeretettel viselnünk. Budapest, 1933. évi október 25-én. Gyámszülői üdvözlettel: Barabás Endre s. k. ügyvezető-számadó. Mint kuriózum is érdekes: a mai anyagias világban akadnak még emberek, akikben lelkesedés is van, áldozatkészség is. Akik nem tudnák nézni, hogy komoly tehetségek elkallódjanak. A dicséret elsősorban Barabás Endrét illeti, akire Kolozsvárt még ma is sokan emlékeznek abból az időből, amikor az itteni tanitóképzőintézet igazgatója volt. „Gyámfiaink ma m aPázmány Péter tudomány- egyetem rendes polgárai“ Az idén is folytatja munkáját az „Ad!er Ernő és Hun Hűti Márton gyám- szü/őtársaság“ — Hét fiatat karrier, mellyel igazán isteni csoda történt