Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-09 / 257. szám

Csütörtök, 1933. november 9. KriETiürsm Gusti miniszter és az 99 utolsó avar“ A közoktatásiiffyi miniszter meg volt elégedve a piarista gimnáziummal — ,,A fiuk intelligensek és az intézetben fó munka folyik“ — mondotta a miniszter — Az igazgatónak 500 lej a havi fizetése, három hónap alatt tamilt meg romá­nul és a legjobb Ady-interpretátor Névelemzés egy miniszter látogat ás prizmáján keresztül (Kolozsvár, novembi-r S.) A borbélyüzlet­ben figyeltem fői: — Érdekes eset tör'ént a piarista gimná­ziumban, ahol G u s t i közoktatásügyi minisz­ter névvegyelemzést tartott, — mondotta va­laki. És elmesélt egy történőiét, ami nagyon ér­dekes, csak egy hibája van. A történetből mese lett, pedig tegnapelőtt történt. Ezt utóbb állapítottam meg a piarista gimnáziumban, ahol felkerestem Bakodi Antalt, az intézet igaz­gatóját. Az utolsó avar. Előbb azonban, — mert ez is hozzátartozik a történethez, — bemutatom az olvasónak a piarista atyát Bakodi Antal. Magas, robusztus ember, 30 évesnek látszik, mély, dörgő hangja van- A Rábaközben született és a barátai „utolsó avar“-nak hivják. 1922-ben magyar tanári ok­levelet szerzett és 23 ban, már a kolozsvári piarista gimnáziumban tanított. Egy inspek­tori látogatás alatt kiderült, hogy csak ma­gyar oklevele van. Az inspektor megtiltotta, hogy tovább tanítson, mert nem tett román vizsgát. Bakodi atya tovább tanított, három hónap alatt az „utolsó avar“ megtanult romá­nul, ((azelőtt még román szót sem hallott soha!) s a negyedik hónapban a román egye­temen egy bizottság előtt vizsgázott. Ma már igazgató és csaknem az összes Ady-verseket fejből elmondja, de úgy, hogy a hallgatóknak a szivük a torkukba szalad. A legnagyobb Ady interpretator. És jó igazgató, amit Gusti mi­niszter is elismert. Miben áll a névelemzés? Tehát bekopogtatok hozzá. íróasztala előtt tií, olcsó dohányból cigarettát sodor és a tanu­lók féláru vasúti menetjegy-kérvényeit intézi. Kölcsönös üdvözlés után: — Igazgató ur, légy szives, mielőtt a mi­niszteri látogatásról beszámolnál, magyarázd meg, hogyan fest az intézetben a névelemzés? — A mult iskolai év májusában rendelet érkezett az intézet igazgatóságához, amelyben a minisztérium felszólít arra. hogy a tanulók­ról szóló névjegyzéket küldjük be. Ott csinál­ják a névelemzést. A jegyzéket beküldött ük és abból GO idegen hangzású nenst kiválasztottak. — Mennyi volt a tanulók száma? — 380- Pontosan ennyi. — Hogyan történik a kiválasztás? — tettük fel az újabb kérdést. — ötletszerűen. Mert például Herscli-.. Par­don! És itt a szájára teszi a kezét, mert nem akar a zsidó fiú szüleinek kellemetlenséget és így folytatja: — Egyeseket, akiknek a neve idegen hang­zású, bennhagynak a jegyzékben, másokat in­dexre tesznek. Akik indexre kerülnek, azok­nak csak a miniszter ur engedheti meg utólag, hogy az intézetet látogassák. Most a szülők megjelentek az intézetben, hogy Gusti minisz­ter urat érvekkel, könyörgéssel ts könnyekkel próbálják megkörnyékezni. Miniszteri elismerés. — És a miniszter ur? — Megértést és szereidet tanúsított az in­tézettel és a növendékekkel szemben, — mondja Bakodi igazgató. Például meglátogatta a he­tedik osztályt, ahol éppen francia és román óra volt. A gyerekek pompásan visel rék ma­gukat. A miniszter ur meghallgatta az értel­mes feleleteket és a látoga ás után azt mon­dotta: Igazgató ur, a fiuk intelligensek és az intézetben jő munka folyik. Az „utolsó avar“ arcáról az öröm látható jeleit olvashatom le. Mégegyszor románul is­métli a miniszter szavait és elmondja, hogy őt az állam nyelvén üdvözölte. (ís itt eszembe jut, hogy a rábaközi ősmagyar koponya mi­lyen erőfeszítéssel tanult meg három hónap alatt románul s milyen szép példát mutatott a magyar akaraterőről! Megértem a büszkesé­gét...) Néyelemzés — És hogy volt a miniszteri névvogyelem­zés? — Hát amint már említettem, itt voltak a szü lök. A miniszter ur átnézte az indexre tett hat­van nevet és megállt a Bokor névnél Itt van a Bokor fiú apja? Már ott is állt előtte. Ekkor megkérdezte tőle, hogy román-e vagy magyar Bokor azt felelte, hogy magyar. Hol lakik? Kolozsvárt. Honnan származnak? Ez; a kérdést Bokor már nem értette, tehát tolmácsolni kel­lett. A miniszter urnák megmondották, hogy málnásiak. Áhá, — jegyezte meg a miniszter ur. — akkor székelyek... Málnás, Bokor, bu­cur..- önök valamikor románok voltak!? — A miniszter ur látta — n e«élte tovább Bakodi igazgató — hogy csak magyarul tud az apa és. látszott az arcán, hogy jóindulattal fogja elintézni a Bokor gyetek ügyét. A százéves kolozsvári Illanárok — Mi történt a Blanár gyerekké: 1 — kérde­zem tovább. — Az is érdekes volt. A Biar,ár-gyerek anyja a folyosón találkozott a miniszterrel úr­ral. Blănar tényleg román szó ós szűcsöt jelent. A következő párbeszéd folyt le a miniszter ur és a Blanár-gyerek anyja Között. - Blanárné, maguk románok vagy magyaros.? — Én úgy tudom, — mondotta szepegve az asszony, — hogy magyarok' vagyunk. Alig tudunk néhány szót romárul. -- Hová valók, honnan származnak? — kérdezte a miniszter ur. Mi kérem, kolozsváriak. Száz éve. hogy a Blanárok Kolozsváron élnek... De ekkor, — mesélte tovább előttem Bakony igazgató, — az asszony szemében könnyek jelentek meg- Ezeknek az anyai kör.nyéknek a tükrében a miniszter ur meglátta az igazságot és meggyő­ződött arról, hogy az intézet igazgatósága sen­kit sem presszionál arra, hegy hozzánk irat­kozzék be és ne az állami iskolába. Itt eszembe jut, hogy a borbély üzletben a történetet rosszul interpretálták, mert ott azţ hallottam, hogy a miniszter ur ridegen eluta­sította a kérésüket- Lám, mégis csak jó volt az igazságról meggyőződni. Mit mond a törvény? Bakody igazgatótól azután megkérdezem, hogy mit mond az iskolai törvény a névelem­zésre vonatkozolag. Azt a választ kapom: — A törvényben pontosan és világosan az áll: Az iskola fent ártó állapítja meg a tannyel­vet és a megfelelő tannyelvű iskolában ugyan­olyan tannyelvű tanulók járhatnak. Én köz­jegyző előtt foglaltatom a sziliekkel okmány­ba, hogy mi az anyanyelvűk és önként, min­den kényszer nélkül akarnak a piarista gim­náziumba beiratkozni. A m.niszto- ur meg !s volt az intézettel elégedve es remélem, bogy kedvezően intézi el a hozzáforduló szülőket. Az édesanyák könnyei a legszebb érvek a vi­lágon... — Még egy kérdői igazgató urî Mennyi a havi fizetésed] Dörgő hangján akkorát nevet, hogy az Íróasztalon ijedtekben szétrepiilaeK az intőcé­dulák és a falon még a ’égi igazgatók képei is elmosolyodnak. — Nézz ide, komám! (A fiókból előveszi a tanárok fizetési jegyzekéi.) Látod, ötszáz lej havonta. Ez az igazgatói fizetés- A piarista rendtől kapok még havi ezer *sjt. Ezért dol­gozom éjjel-nappal. De boldogan teszem, mert rábaközi magyar vagyok, az „utolsó avar“!... Olajos Domokos. Előbb a nyájőrző kutyát, azután az öreg pásztort verték agyon a duhaj, részeg legények Elfogták a három gyilkos legényt, akiket a nép meg akart lincselni (Magyarlápos, november 8.) Lápospataka községben borzalmas gyilkossággal végződött ;i kal.ákainulatság. Itt is az alkohol dolgozott: u mulatságon beszeszelt legények virtusko­dása kegyetlen gyilkosságban robbant ki, melynek áldozata a 73 éves Cioban loan juh- pásztor. Nagy vigasság volt a kalákán. Folyt a bor s amint a faluban most mondják: „még a ház­őrző-kutya is berúgott“. Alaposan elázott álla­potban távozott a mulatságról az a hangosan viselkedő kis társaság, melynek tagjai Dumu Gheorghe, Lazar Vasile és Danciu Andrei vol­tak. A falu virtuskodásaikról hires legényei, akik közül a legidősebb sincs több húszévesnél. — Menjünk ki a határba az öreg Marihoz, hátha sikerül egy pár juhot elhajtani — adta ki a jelszót egyikük. Tizenkét óra elmúlt, amikor a sötét éjsza­kán a hívatlan vendégek megjelentek az esz- tcnánál. A nyájőrző-kutyák hangos ugatással vetették rá magukat a (legényekre, akik hatal­mas karókkal védekeztek. Egyik kutyát agyonütötték, a másikat harcképtelenné .tévő leteritették. A zajra azonban felébredt Cioban Icán, a nyáj hetvenhároméves pásztora, s leánya. A lány hangosan szidni kezdte a legé­nyeket, mire azok reároliantak az öreg­emberre. Kegyetlen jelenet követkztt- Azzal a karóval, mellyel pár perccel azelőtt a kutyát ütötték agyon- a tehetetlen öregembert kezd­ték ütlegelni. A szerencsétlen ember jajgatása felverte az éjszakát, de segítség nem érkezett, mert az esztena messze van a falutól. Néhány borzalmaserejii csapás összeroncsolta Cioban Icán fejét, aki rövid vergődés után még a h, dyszincn kiszenvedett. A gyilkos legények ezután kiválasztották a legszebb juhokat és elhajtották. Cioban Marioara megkísérelte élesztgetni édesapját, aztán lélekszakadva rohant a faluba és fellár­mázta az embereket. Rövidesen egész tömeg gyűlt össze. Kimentek az esztenához, ahol szörnyű (látvány fogadta őket: Nagy vértócsá­ban, borzalmasan összeroncsolt fejjel feküdt az öreg pásztor holtteste. A felháborodott tömeg halálra kereste az elvetemült gyilkosokat, de akkor már nyomuk veszett. A rablógyilkos legények ezalatt át­mentek Csiesógombásra s mint akiknek a sike­res juhtolvajiástól1 megjött az étvágyuk, Sevan luon gazdától három kas méhet loptak el. Lápospataka primárja a csendőröket érte­sítette. Rövid izgalmas hajsza után mind­három gyilkost elfogták. Bilincsekbe verve kisérték őket a dési ügyészségre. A helyszínre ma kiszállott a dési ügyészség, a hatósági or­vos megejtette a boncolást. Újra lejátszatták a gyilkosságot, az összeverődött tömeg harag­jától a csendőrök csak nehezen tudták meg­védeni az elvetemedett gyilkosokat. Gazdák, kertfészek, baromfitenyésztők! A legjobb szakkönyvek leszállított árra! Lepage- nál.dia azonnal rendel. Pld. Bernatsky : Vete­ményeskert 120 lei, Bernátsky: Mezőgazd - ság alapelvei 60 ej, Nftvénykórtan 120 lej. Bernát­sky—Krennedits : Baromfi enyésztés S26-— lej. Bittera: A kukorica 60 lej. Szerve« tr igyák 54 lej. Dorner : Burgonyatermel-s 120 lei. Sertés­tenyésztés 360 llj. 'Éltető: Vaj- és sajtgyártás 12018] stb. stb. Postán utánvéttel port mentesen. Kérje az árleszállítások nagy jegyzékeit Lé­pégétől Huj—Kolozsvár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom