Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-09 / 257. szám
HElETlUjsaO Csütörtök, 1933. november 9. IMB—WEWWWBBMBIKMWaaBBBW^WBI—»—■' ■■■■!! wriww SELYMEK RUHÁKNAK SELYMEK BÉLESNEK SELYMEK DÍSZEKNEK DIVAT-SELYMEK CSAK A GALLIA — FIÓKÜZLETÉBEN KAPHATÓK CLUJ, STRADA GEN. (RENN ER-PALOTA) NECULCEA 2. Egy temesvári műegyetemi tanár érdekes előadása Románia városairól Csak kultúrával és nem erőszakkal lehet románositani (Temesvár, november 8.) Föltűn éstkel tő előadást tartott Temesváron Protopopescu I. műegyetemi tanár. Az előadás cime „Temesvár romanizálása“ voflt. Protopopescu tanár előre bejelentette, hogy a felvetett problémát egyedül és kizárólag tudományos szempontból kívánja tárgyalni. Szerinte Romániában szigorúan vett román városról beszélni nem liehet. Románia városai nem románok. Az autochton lakosság százalékszámát optimista számítás mellett (legfeljebb 30 százalékra teszi Protopopescu tanár. A többi hetven százalék bevándorolt idegen és átvonuló, nem állandó jellegű lakosság. Iasit Bráncoveanu uralkodó idejében az uralkodó meghívására lengyel városi elemek lepték eh Brancoveanu urbanizálni akarta Mod do v át és sikerült is az egyik legrégibb moldovai várost megteremtenie, ele ez a város — Iasi —még ma sem teljesen román. Rusz- csuk bolgár város. Bazargic török város, Galac örmény és bolgár keverék, Erdély és a Bánság- szász és magyar városairól nem is beszélve. Romániának tehát nemzetiségi városai vannak és távolról sem gondolhatunk arra, hogy pél1- c.ául Franciaország vidéki városairól vegyünk j példát, aholl a lakosság nemzeti szempontból egységes. Természetesen nemzeti ideál a romániai \ mosok nacionalizálasa, ezt azonban az erőszak eszközeivel nem lehet végrehajtani. Egyetlen eszköz van csak, mely sikerrel biztat és ez a kultúra. Ha sikerül a romániai városokat és igy például Temesvárt a román szellemi élet egyik biztos alapú szellemi kazánjává kifejleszteni, akkor Temesvár romanizálása önmagától adódik. — Természetesen itt elsősorban a diákság jön számításba —■ jelentette ki. Nálunk azonban a hatóságok a diákságot úgy kezelik, mint egy szép virágot. Ha szükség van rá, a gomblyukban viselik, amint azonban nincsen már rá szükség — a virág az ünneplő ruhával együtt a naftalin közé kerül. Ez nem helyes. •Természetesen előfeltétele annak, hogy a diákság eredményes, békés és fegyelmezett szeíllemi munkával megadja a romániai városoknak a román jelleget, az, hogy maga a román közönség is fegyelmezett legyen. Nálunk azonban a közönség fegyelmezettségéről1 beszélni kissé túlzás. A temesvári műegyetemi román profesz- szor előadása általános feltűnést keltett, főleg román intellektuális körökben és valószínű, hogy élénk polémiára szolgáltat még alkalmat. Örd&giizés pénzért Még mindig hódit a babona — A megsdntult tisztviselőnő és a szélhámos cigány asszony (Kolozsvár, november 9.) Ha nem látnám a rendőrségi jegyzőkönyvet s amely hivatalos akták alakjában tárja elém az esetet, el sem hinném, hogy ma még ilyesmi megtörténhetik. A babonának annyi középkori aromája árad ebből a középkori zamatu, való történetből, hogyha nem tudnám, hogy 1933-ban élünk, azt hihetnem, hogy csak „Anno 1433“-at írunk .. . K. M. tisztviselőnő a panaszos. Csalásért jelentette fel Lukács Karolina cigányasszonyt, aki „ördögűzéssel“ akafta „meggyógyítani“ és közben alaposan megzsarolta. A naivságnak és tudatlanságnak mai ésszel mérve szinte hihetetlen története ez az eset, melyet a rendőrségi jegyzőkönyv igy vetít elém: A tisztviselőnő egyik lába kissé bénult, emiatt ali^ észrevehetően sántít. Végig járta már az összes neves orvosokat, de gyógyulást nem talált. A fiatal leány kétségbeesetten az összes gyógymódokat megpróbálta, melyeket ismerősei ajánlottak. Eredménytelenül. Néhány héttel ezelőtt feltűnt a leánynak, hogy sötétképü cigányasszony követi az uccán. Egy napon ebéd után kopoglak az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a cigányasszony állított be és alázatos hangon kezdett hozzá mondókájához: — A szép kisasszonynak fáj a lába. Sn tudom miért. Es ha akarja, meggyógyítom . . . A tisztviselőnő felfigyelt. Annyi, reménység omlott össze benne az orvosi rendelők előszobáiban, hogy most egy utolsó halvány reménysugárt látott felvillanni. — Magát két asszony megátkozta. Emiatt kilenc évig fog fájni a lába. A cigányasszony pontos személyletrást adott az átkot szóró asszonyokról. Csodák csodájára a tisztviselőnő a mondottakból egyik haragosára ismert. Egyre jobban érdekelte tehát a dolog. — A gyógyulásnak egyetlen útja, ha beszélek a jó ördöggel és kiűzöm vele lábából a rossz ördögöt. K. M. először nevetett, de aztán gondolta: ha az orvosok úgysem segítettek rajta, hátha az ördöggel sikerül.. Beleegyezett a „gyógykezelésbe“. Annál is inkább, mert ekkor már a cig'ányasszony hangja fenyegetővé élesedett. A különben is gyenge idegzetű leány remegve hallgatta, amint a javasasszony sötét hangon fenyegette: — Ha nem fogadja meg amit mondok, elviszi az ördög. Mégjobban megsántul! A tisztviselőnő halk hangon, szinte hipnotikus állapotban egyezett bele: — Tegyen, amit akar ... A cigányasszony vérszemet kapott. Most már lármásan követelt: — Fizessen 250 lejt és adja ide legújabb ruháját és. fehérneműit! Ezzel a szekrényhez ment és biztos kézzel emelte ki onnan a tisztviselőnő legjobb ruhadarabjait. K. M. bénult akarattal, tehetetlenül nézte. — Az uj ruhára azért van szükség, mert ma éjszaka tizenkét órakor kimegyek a gyalui erdőbe, hogy találkozzak barátommal, az ördöggel, aki csak úgy áll szóba velem, ha szépen vagyok felöltözve. Megbeszélem vele a dolgot, de most még adjon pénzt, mert ha nem éjszaka jövök az ördöggel. A megrémült leány odaadta a kívánt összeget, mire az ismeretlen cigányasszony, akinek nevét nem tudta, eltávozott és azóta nem is jelentkezett. A rendőrség megállapította, hogy a csaló cigányasszony Lukács Karolinával azonos. Most körözik. A környező falvakat járja, kártyavetésből, jóslásból él, tömegesen csapja be a hiszékeny falusiakat. Vad- házastársát is kihallgatták. Azt vallja: — Akkora szája volt, annyit beszélt egész nap, hogy nem birtam ki mellette. Megszöktem tőle. Együttélésünk ideje alatt sohasem mondotta, hogy az ördög a barátja ... K. M. pedig azóta éjszakákon át nem alszik a félelemtől. Azóta idegorvosnál is járt, aki megmagyarázta, hogy a cigány-asszony alaposan becsapta, az ördögtől, mint személytől nem kell félnie. Mégis minden pillanatban felriad s az ablak felé néz rémülten, mikor bukkan fel a cigányasszony és mellette barátjának, az ördögnek arca ... Mindez pedig 1933-ban ... Hunyadmegyébsn ötmillió lej értékű utmunka vár a munka- nélküliekre A munka értékét tengeriben adják ki Ezenkívül egymillió lej értékű tengerit osztanak ki Déva, november 9.) Hunyadmegye tanácsa most megtartott rendes évi ülésén Vlad Aurél volt miniszter elnökölt. Az elnök kegyeüetes szavakkal emlékezett meg dr. Bontescu Viktor képviselőről, a hunyadmegyei nemzeti parasztpárt egyik vezéralakjáról, akinek emlékét jegyzőkönyvben is megörökítették. A kiküll- dött bizottság beszámolt arról a perről, amelyet a vármegye dr. Câmpean Simon volt prefektus ellen indított, aki 1926-ban lapokat és egyéb választási nyomtatványokat készíttetett a me-gyei nyomdában s ezeknek az összege IGO.íáO lejt tess ki. A bizottság azt a véleményt nyilvánította, hogy perbe vonja dr. Groza P'Hcr volt minisztert és Candrea Valér volt alispánt, mint a hunyadmegyei néppárt két vezéríérfiát akik szerintük Cámpeannal együtt kelt, hogy osztozzanak a felelősségben. A tanács az indítványt elfogadta. Az interpellációk során dr. Danila tanácsos kérdést intézett a jelenlévő dr. Atirescn Ieromin hunyadmegyei prefektushoz, hogy milyen intézkedéseket tett a megyének tengerivel való ellátására. A prefektus kijelentette, hogy az országos tengeri akció kapcsán Hunyadmegye 50 vagon tengerit kap egymillió lej értékben, amit azoknak a lakosoknak fognak készpénzért kiosztani, akiknek van tehetségük a pénzzel valló megvételre, a befolyó összeggel pedig újabb tengerit fognak vásárolni s igy a lakosság minden rétegét kielégítik. Ezenkívül az állam kétmillió lejt irányzott ellő a munkanélküliek részére, a megye a jövő évi költségvetésbe ugyancsak a munka- nélküliek részére hárommillió lejt vesz fel, úgyhogy meginduló utmunkálatokra összesen ötmilió lejt fordítanak, ezt az összeget azonban a munkások kizárólag tengeri- ţ ben fogják megkapni, miért is elsősorban azokon a vidékeken fogják az utmunkálatokat megkezdeni, ahol a tengeri- termés nagyon gyenge volt. Különösen Vajdahunyad, Hátszeg, Kőrösbánya, Algyógy s a Zsilvölgye az, ahol a ten- geritermós nagyon gyenge s egyes községek- , ben szinte semmi sem termett. De különös tekintettel kell lennie a Zsilvölgyére, ahol több mint 3000 munkanélküli várja ma is a munkálatok megindítását, amit annyiszor beígért már a kormány. Ilyenképpen 6 millió iej értékű tengőn kerül megvásárlásra a prefekíura utián.
