Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-08 / 256. szám
Szerda, 1933i. november 8, KEiEnüjsias wammmmmsmwMmmm iS Gusti közok tatăs Ügyi miniszter lătogatăst tett kisebbségi iskolákban Megelégedését fejezte hi az iskolák szelleme, a tanulók tárgyismerete és tudása fölött és fogadta a névelemzés miatt kizárt tanulók szüleit diákleány nevét. Tolcsvay vagyok, — hangzik a halk válasz. A román történelemből is kitünően feleltek, majd miután a miniszter megtekintette a* összos termeket, elhagyta a gimnázium épületétPopa inspektortól tudom meg, hogy 8 órakor a Marianumot látogató meg, s ott is a legnagyobb rendet találták. Végé az inspekciáló körútnak. G u s t i miniszter a bucsuzásnál nevetve jegvzi meg: — Azért mégis elvihetett volna a magyar egyetemre! Demeter Béla. Hiába kereste Ghibu professzor „titkos magyar egyetemiét (Kolozsvár, november 7.) Vasárnap éjjel a a király elutazásánál természetszerűleg a kormány valamennyi Kolozsvárt időző tagja megjelent. Fül tanú ja voltam annak, amikor Gusti közoktatásügyi miniszter V a i d a miniszterelnöknek kijelentette, hogy még Kolozsváron marad. — Nagyon helyes, — mondotta erre Vaida, — hadd lássuk, mit tudnak a kolozsvár5 diákok? Gusti miniszternek régi ismerőse vagyok és siettem megragadni az alkalmat: — Mikor fogadhat a miniszter ur? — kérdeztem. — Hétfőn este kilenckor a román szinnaz földszinti páholyában. Pont kilenckor csakugyan befut a miniszter autója és azonnal rendelkezéseim c ál. — Nem annyira interjút szeretnék, — mint inkább fel szeretném hivni a figyelmét egyes dolgokra. — - Ţp^şpţy. — A kisebbségi tanulók megkapták az 50 százalékos vasúti kedvezményt, de a tanárok máig sem. Pedig igazán rájuk íéme. — Erről mostanig nem tudtam. Megigérem azonban, bogy el íogom intézni a jogos kérést. — Miniszter ur, a Magyar Színház műsorra tűzte a Dubarry cimü operettet és a szükséges díszleteket és a jelmezeket a kolozsvári Operától kérte kölcsön. Ehhez kérem a miniszter ur jóváhagyását. — Ismerem a darabot, de van jo énekesnőjük? — Wiume Elza, a berlini Volkstheater tagja, aki különben román állampolgár. — Pavel igazgató urnák vájjon nincs kifogása a kikölcsönzés ellen? — Nincs. — Akkor holnap reggel hozza fel a kérvényt a római katholikus gimnáziumba, ott majd approbálxu fogom. Együtt inspiciálom a közoktatási miniszterrel a kisebbségi iskolákat így jutottam abba a helyzetbe, hogy ta-' nuja legyek Gusti miniszter iskolalátogatásainak. Kedden reggel 8 órakor pontosan megjelentem a kath. gimnáziumban, nogy a tanári karral együtt én is bevárjam az inspekciózó minisztert- Kilenc óra felé autó áll meg az intézet Farkas uccai bejárata előtt. A vármegye autójából egymásután szádnak ni: Gusti miniszter, Popa ‘■anker ine ti felügyelő és Hulea Livius, a Patria munkatársa. Egyenesen a földszinti elemi iskola felé tartanak. Én is velük tartok. Húsz percig tartózkodott a miniszter az elemi iskolában, ahonnan megelégedéssel távozott. A gimnázium irodájában Bakódy igazgató rövid beszéddel üdvözölte. A folyosón a névelemzés áldozatainak a szülei sétálnak. Kezükben kérvényeket szorongatnak. Hol van a „magyar egyetem?“ A miniszter az igazgatói szobában foglal helyet. Mindenekelőtt előző napi Ígéretét váltva be, signálja a Magyar Színház kérvényét, majd váratlan kérdést tesz fel: — Önöknek egyetemük is van? Bakódy igazgató ur nagyot néz, miféle egyetemről lehet szó? — A miniszter ur bizonyára olvasta Ghibu Onisifor egyetemi tanár Státus elleni könyvét, — jegyzem meg, — s abban van valami olyasmi, hogy az ifjúsági faluszemináriu:n voltaképpen — egyetem. Gusti miniszter mosolyogva teszi hozzá: — Tudomásom szerint ön volt a fsluszemi- náriumelnöke, tehát ön „az egyetem rektor a.“ — Ghibu szerint igen, — ismerem be bűnbánóan. — Akkor volna egy kérésem- Mutassa meg nekem is a magyar egyetemet. — Sajnos, ott még nem tartunk, hogy egyetemet épithettünk volna fel. Paul tanár figyelmezteti a minisztert, hogy itt vannak a névelemzett gyermekek szülei. Gusti miniszter nyomban fogadja őket. Özvegy Bokornénak, aki egyébként székelyföldi, azért nem Írhatták be gyermekét a gimnáziumba, mert a férje görögkatholikus volt. Hulea kolléga szintén arra kéri a minisztert, hogy segítsen a szerencsétlen családon. Avram Janen iskolája. A miniszter átvette a kérvényeket és gyors megoldást Ígért. 1 Később Gusti miniszter ellátogat a tantermekbe is. A folyosón a képeket figyeli. — Amott Avram Ianou, Meíianu Joan, Aron Pumnul képei, — hívjuk fél a miniszter figyelmét a gimnázium volt tanítványaira. — Igen, ők itt végeztek. A bucsuzásnál a miniszter meg is jegyzi: — Nagyon örvendek, hogy megtekinthettem azt az iskolát, amely a román kiválóságok sorát adta az életnek. A ref. kollégiumban A református kollégium egy macskaugrás innen. G ö n e z y László igazgató, aki mellett K o- vács Dezső, a nyugalomba vonult nagynevű pedagógus áll, keresetien szavakkal üdvözli a minisztert: — Bár a miniszter ur most jött hozzánk először, mi még régebben ismerjük és nagyra- becs üljük munkásságát. Gusti miniszter kérdéssel kezdi az inspek ciózást: — Hány éves a kollégium? Amikor meghallja, hogy háromszázötven éves elmúlt, elismerően bólint; — Adja az Isten, hogy elérje az ezret is! Most Kovács Dezsőhöz fordult: — Hány évig volt igazgató? — Huszonhárom évig, negyven évig pedig tanár, — mondja a kollégium nagynevű volt igazgatója. Gusti miniszter gratulál és hosszú életet kíván Kovács Dezsőnek A kollégium hires könyvtárát is megnézi s amikor elmondják, hogy ötvenezer kötetből áll, csodálkozva jegyzi meg, hogy ez óriási értéket képvisel. A gimnázium VII. osztályában Iliescu tanár éppen a román irodalomról beszel- Egy Károlyi nevű diák talpraesetten és nagy tárgyismerettel beszól Vasilc Alexandráról. A miniszter elismerését fejezi ki, aztán a református leánygimnáziumba gyalog sétál át. Elsőnek Császár Károly dr.-ral találkozik, majd az igazgatónő kalauzolása mellett Czeg lécly Emma énekóráját hallgatja és óhajára a III. gimnázisták egy román és egy magy-sr dalt intonálr;ak. A miniszter melegen gratulál a fiatal tanárnőnek. A VII. osztályban K á n t o r Lajos dr. latint magyaráz. Csinos, szőke leányt szól.t fel, aki kitűnőéi; foidit románra. A jó felelet után a miniszter megkérdi a A szív „villamos önindltója“ Amerikai kutatók meglepő találmánya a megállóit szív újraélesztésére (Newyork, november 7.) Az orvos munkájának egyik legkritikusabb pillanata, mikor a gondjaira bízott beteg testében megtorpan az éjjel-nappal fáradhatatlanul dolgozó kis élet-motor: a szív és megáll a vérkeringés, mert ilyenkor, ha nem sikerül tüstént újból munkára bírni, kérlelhetetlenül bekövetkezik a halál. Ezért figyeli aggodalmasan műtétek alatt az orvos a l.mély bódulatban fekvő beteg szívműködését, mert a lanyhuló és ellankadó dobbanások a halál közeledésének előhírnökei. Szerencsétlenül járt, súlyos sérülést szenvedett, vízbe füllt ember megmentése is gyakran azon múlik, életre tudják-e még korbácsolni az alig vergődő szivet. Régebben minden szívbajt halálosnak és kívédetthetetlennek tartottak, mert nem volt mód az elgyengült, vagy éppenséggel megállóit szív újraélesztésére s éppen ezért sohasem tudhatták, nem fog-e az egyébként „jól sikerült“ műtét váratlanul fellépő sziv- gyengeség következtében a beteg halálával végződni. A mai orvostudomány szerencsére nem védtelen az ilyen eshetőségekkel szemben ős nagy hatású szivizgatö szerekkel rendelkezik, aminő a hatalmas erejű Adrenalin, melyet a vérpályákba, vagy végső esetben magába a szívbe fecskendezve, nem egy halál rászán tot hoztak már vissza a Léthe partjáról. Sokszor azonban a legerősebb orvosság Is hiábavaló, az eleven motor mindörökre megbénul, az orvos csatát veszt a nagy Kaszással szemben. Dr. Albert S. Hyman, a newyorki „Beth David Hospital" szívgyógyászati szakorvosa azt állitja, hogy az általa feltalált „szív stimuláló* eljárás ilyen esetekben Is megteszi kötelességét és megindítja a szívműködést. Módszere, amit fivérével, C. Henry Hyman elektromérnökkel együtt dolgozott ki, a szív ritmikus villamosáramlöké- sekkel való ingerléséből áll. A készülék neve „Hyman Otor" s lényeges része egy önműködő elektromágneses árammegszakitó szerkezet, mely szabályos ritmusban meg-megszakadó lüktető áramot gerjeszt Az orvos az áramkör egyik sarkát, egy lapos fémkorongot, a csupasz testfelületre szorítja. Az áramkör másik sarka egy hosszú, rendkívül vékony, belül üreges pravaz-szerü fémtü, melynek belsejében gondosan szigetelt, hihetetlenül vékony huzal fut. Ezt a tüt az orvos mellkason át a bordák között, magába a szivbe szúrja be, bekapcsolván igy azt a villamos-rezgést generátor körébe. A motor- és technikaimádó amerikaiak találóan a szívmotor „villamos ön- inditójának" nevezték ezt az érdekes műszert s valóban, mintahogy a gépkocsi motorját Is a villamos in- ditőkészülékkel mesterségesen forgatva kell a működésének legjobban megfelelő fordulatszámra hozni akként a rezgés-generátor is addig készteti szabályos áramlüktetésekkel mesterséges összehúzódásra és elernyedésre a szivet, mig az „beugrik“ és magától jár tovább. Ebből a célból a lüktetések szaporaságának egyeznie kell a beteg korához mért szivdobbanások számával. A készüléken az újszülöttől a legidősebb korig minden szívműködésnek megfelelő rezgésszám beállítható. Lüktető villamosárammal, villamosrezgésekkel gyógyító hatást kiváltani, nem uj gondolat. Már régebben felötlött az az eszme is, hogy bizonyos rezgésszámu villamoslüktetésekkel bénult izmokat újból működésre ingereljenek. Szivet azonban eladdig nem sikerült elektromos utón újraéleszteni. Dr. Hyman, hir szerint, meglepő sikerrel próbálta ki eljárását. A rezgés- gene- rátos a renitens szívizmot rendszerint pillanatok alatt munkára serkentette, sőt állítólag teljesen reménytelen esetekben, mikor a legerősebb szivizgatókészitmé- nyek is csődöt mondottak, a „Hyman-Otor“ megindította a szívműködést és megmentette a beteget. Bár az orvosszakértök véleménye az uj találmány használhatóságáról még megoszlik, a próbáknál jelenvolt amerikai orvosok egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az eljárás, a „szivhalál“ elleni harcban uj korszak kiindulópontját jelentheti.
