Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-12 / 260. szám
Vasárnap, 1933. november 12, KUETlUjsm 9*4 A (6 lamp» az olcsó! A silány lámpa1 csati • beszerzésnél olcsó, ez áramló« , gyaszíásnat azonban annál drágább Ij Ne vegyen lehal mást, csali e fényerő# gazdaságos TUNGSRAM IZléLáftSPÁT!] iniMMtMtesttm »»i»»»» VASÁRNAPI KRÓNIKA Sajtópereim margójára Pár nappal ezelőtt a tábla egyik fellebbvi- teü tárgyalásán, anoi szerény személyem, mint vádlott szerepelt, a vád képviselője, Ilea főügyész ur, akit egyébként nagyrabeesülök, többek között azt is felhozta ellenem, hogy már csak azért is el kell Ítélni, mert notórius Tzgatö vagyok, akinek a neve napról-napra ott szerepel a törvényszéki tárgyalótermek ajtóii’a kifüggesztett vádlott-névjegyzékeken- Mivel én Ilea táblai ügyész urat jóhiszemű embernek tartom, ezen az utón szeretném tájékoztatni vsajtópöreim ezidőszerinti állásáról, de felhasználom az alkalmat arra is, hogy általában hozzászóljak a sajtóügyek kezelésének rendszeréhez, abban a reményben, hogy már — sajnos = sok évtizedes tapasztalataim a közérdek szempontjából is hasznosíthatók lesznek. Mindenekelőtt: akármilyen megrögzött bűnöző színében tűnök fel és akármilyen hihetetlenül is hangzik: tizenöt esztendő alatt jogerősen még egyszer sem voltam elítélve- Amit nem annyira ártatlan lelkiiletemnek és meghu- nyászkodásomnak tulajdőnitok, hanem annak, hogy a sajtóügyek intézésében egészen az utóbbi időkig olyan liberális szellem nyilvánult meg Romániában, ami a szabad kritika jogát nem tekintette írott betűnek, hanem élő valóságnak. Tizenkét-tizenhárom év alatt alig néhányszor indult eljárás ellenem és minden esetben fel is faentettek. Nem merném állítani, hogy a biróság álláspontja ezen a téren megváltozott volna. Sőt az a tény, hogy mindössze két olyan sajtópöröm van, amelyekben a törvényszék és a tábla elitéit és ezekben sem — mint mondani szokták — drákói szigorral, bizonyítók arra, hogy a kolozsvári bíróságok ellen az elfogultság vádját emelni határozott rosszindulat volna részemről- De még ebben a két esetben is az történt, hogy a semmitőszék nem látván eléggé megalapozottnak az ítélet indokolását, azzal küldte le a kolozsvári táblához ügyeimet, hogy újra vizsgálja felül és újra tegye megfontolás tárgyává az ÍtéletetDe itt ismét vissza kell térnem a táblai ügyész ur aposztrofálására. Csakugyan: én is sokallom, hogy mindegyre, hovatovább gyakrabban kell a vádlottak padjára ülnöm. A sajtóügyek elbírálásának tizenkét-tizenhároméves gyakorlata azonban, amely — ismételten — iz- gatói minőségben való megbélyegzésemhez eddig nem vezetett, azt a jogos feltevést érlelte meg bennem, hogy a román sajtóeljárás, legalább erdélyi vonatkozásban, lényegesen szigorúbbá vált- Nem is maga az egész .sajtóeljárás, hanem csak annak előzetes aktusa: a vádemelés. Az újságírónak, különösen a kisebbségi újságírónak már eleve számolni kell azzal, hogy véleménye igen gyakran eltér a vád igen tisztelt képviselőjének álláspontjától. Mint újságíró számoltam is ezzel, de nem számolhattam, mint felelős szerkesztő a sajtópöröknek olyan halmozásával, ami — mint látjuk — nemcsak ránknézve kellemetlen, hanem Ilea táblai ügyész urnák is feltűnt. Ennek azonban nem én vagyok az oka- A gyakorlatban ugyanis az történik, bogy a felelős szerkesztő, ha nem is mindig, de a legtöbb esetben mindaddig vádlott marad — hiába jelenti be a szerzőt és mutatja be a kéziratot —, amig az ítélet el nem hangzik. Számtalan esetben a magánvádat képviselő ügyvéd, amikor a vidéki cikkírót többszöri idézésre sem sikerült elhozni a tárgyalásra, követelte, hogy azonnal tartsák meg a tárgyalást, engem mint vádlottat vonjanak kérdőre, holott nem is hallottam „ellenfelemről“, aki megindított rágalmazási perében nem rajtam, hanem a cikk tényleges Íróján kereste a becsületét. Az ilyen esetek száma pedig egyre nagyobb lesz. Az okát is megtudom mondani. Amíg engem könnyű nyakoncsipni, mert száz lépésnyire lakom az igazságügyi palotától és a rendőrök jobban ismernek, mint Haţieganu rendőr- kvesztort, vagy a törvényszék elnökét, addig a vidéki rendőrségek nem mutatnak túlzott buzgó ságot a vádlottak lakhelyének felkutatásában, de ha mutatnának is, hiába, mert nem áll minden esetben ingyenes vasúti jegy rendelkezésre, hogy az elővezetést ne csak elrendelni, hanem végrehajtani is lehessen. így jutok aztán én ahhoz a kétes értékű megtiszteltetéshez, hogy annyiszor szerepelek a vádlottak listájában a tárgyalóterem ajtaján, olyan ügyekben, amelyekhez semmi közöm sincs s amelyekért a felelősséget nem is vagyok hajlandó vállalni. Még volna azonban egy panaszom. Foglalkozásomnak egyik szintén nem kellemes mellékága, hogy nekem kell a beérkező tudósításokat stiláris és más szempontokból átrevidiálni, az úgynevezett „lapos“ és semmitmondó címeket kifejezőbbekkel felcserélni, szóval megadni a * lapba bekerülő közleményeknek az elfogadható „külalakot“, külső formát. Nem kenyerem a szenzációhajhászás és arra törekszem, hogy a cim valóban a tartalmat fejezze ki, amit sokszor azzal is demonstrálni szoktam, hogy a cikk valamelyik jellemző mondatát illesztem az élre- Mivel pedig a mai újság előállításának technikája a nagybetűket szereti, bizony a cim nem ritkán kiabál és ami talán eszrevétlenül csúszna el a szövegben, a címoldalon „vád- anyag“«lesz. Mostanában aztán nemcsak azt kérdik meg a kihallgatásnál, hogy ki a cikk szerzője, hanem ki irta a cimetJ Pedig isten bocsássa meg bűnömet, nem túloztam el a dolgokat és csak arra vigyáztam, hogy a cim összhangban álljon a tartalommal. Ilyen esetekben igazán ártatlanul kell magamra öltenem a rókáról lehúzott két bőr egyikét. Egy pillanatig sem képzetem, hogy „védőbeszédem“ meg fogja apasztani sajtópöreim számát. Ez már a kisebbségi lapszerkesztő végzete, ebbe bele kell törődnöm. De legalább kibeszéltem magam, megkönnyebbültem. Ennyivel azonban tartoztam amiatt, hogy átlag minden második nap rendőr ráz fel legédesebb reggeli álmomból. Szász Endre. Kinzókatnara a nagybányai rendőrségen Elítélték a gumibotos detektívet, aki felakasztotta s úgy botozta a delikvenst (Szatmár, november 11.) Serafoleanu Sándor volt nagybányai, jelenleg szatmári detektív ült ma u vádlottak padján, akit az ügyészség hivatalos hatalommal való visszaéléssel és könnyű testi sértéssel vádolt. Serafoleanu a nyár folyamán egy verekedésből kifolyólag előállította a nagybányai rendőrségre Lupsa György 19 éves bányamunkást, akit három napig a rendőrségen tartva kegyetlenül megkínzott. A vsértett szerint a detektív talpánál fogva felalcasztotta és úgy pofozta, majd gumibottal verte a talpát és kitépte a haját. Csak akkor engedte a detektív szabadon, amikor megtudta, hogy a súlyosan összevert fiú apja, a nagybányai rendőrség volt detektivje, Szatmárra utazott, hogy ott feljelentést tegyen az ügyészségen Serafoleanu ellenMa tárgyalta az ügyet a szatmári törvényszék, ahol először a vádlott detektívet hallgatták ki. Serafoleanu természetesen tagadta a vádat és azt állította, hogy ő csupán parancsot teljesitett, amikor előállította a fiút, de egy ujjal sem nyúlt hozzá. A fiú testén mutatkozó sérülések —á detektív szerint — a verekedés alkalmával keletkeztek. Lupsa Joan munkás, a sértett apja rendkívül terhelő vallomást tesz a detektív ellen. Ugyanúgy vall a sértett édesanyja isZima Grigore tanú azt vallja, hogy őt is össze-vissza verte Serafoleanu. Majt az összevert fiú beszéli el kálváriájátElmondja, hogy a detektív addig verte a tálpát, mig elájult és csomókban tépte ki a haját. Ez a kálvária három napig tartott. Akkor végre szabadon engedték- Másnap elment dr. Ciortea N. kórházi főorvoshoz, aki megvizsgálta és kiadta a bizonyítványt sérüléseiről. Ezután Nagy János királyi ügyész tartotta, meg vádbeszédét. Hangsúlyozni az ügyész, hogy nem szabad megengedni egyes vidéki kiskirályok visszaéléseit és azt, hogy ezek az egyéni szabadsággal visszaélve, kinzókamrákat rendezzenek be egy-egy rendőrségen és sok esetben teljesen ártatlan embereket kínoznak meg. — Példát kell statuálni — mondotta, aa ügyész — és ezért szigorú büntetést kérek a vádlottal szemben. Ezután a védőügyvéd beszél, majd a bíróság rövid tanácskozás után bűnösnek mondja ki Serafoleanu detektívet és hivatalos hatalommal való visszaélés, valamint könnyű testi sértés miatt 5000 tej fő- és 2000 tej mellékbüntetésre Ítéli. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a védő viszont felmentésért fellebbezettErzsébet Királyné Szálló Budapest, ÍV., Egyetem ucca 5. ^ 100 modern, kényelmes szoba. liftek Központi fűtés. Hideg-meleg folyóvíz. Az étterein-és kávéház- hun minden este szalonzene. A 7. Erzsébet pincében egypincér rendszer? üflenü: f-60 P.
