Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-08 / 231. szám
Vasárnap, 1933. október 8. KfittiUjsxg i mm■■........ „m. .—Golyva Paí zs m 1 ri g-y d u zz asia! I w..». .... lány véglegesen megállapította, hogy golyva különböző formáiban kitűnő a pajzsmirigy megbetegedése, mely betegségnek Idejében elejét kell venni, mert ellenkező esetben ezen fontos szén működését mindjobban ak dályozza és ami kellemetlen, sói veszélyes következményeket von maga után. Az oivostudomány [ jódtartalmú savak a hatással bírnak. Számos beteg egyszerű házi ivókúránknál megállapíthatta, hogy ez teljesen ártalmatlan befolyással van a betegségre. Mindenki, aki paizsmirigyduzzamnban, mirigyduzzadásban, vagy nyirokmirigydaganatban szenved, kérje könyvecskéinket, amelyeket mi Önnek teljesen dijmentesen megküldünk. Egy levelezőlap is elegendő. Postagyfljtőállomás; Georg Fulgner, Berlin-JVeuköln, Bingbahnstrasse 24, Abteilung I*. 193. K9 Dicsőszentmárton megnyerte földgázpörét Á földgáz hazájában villannyal akarnak világítani és fával fülének (Dicsőszentmárton, október 7.) Hét évvel ezelőtt a Földgáztársaság, a naigyha talmu U. E. G. konfliktusba keveredett az időközben esődbe jutott Kisküküllő- rnegyei Földgáz Rt-ál, mely a gáz elosztását Dicsőszent- mártonban végezte. Az U. E. Gr., mivel nem tudott megegyezni a Kiskü- küllőivel, le akarta zárni a városba vezető főcsapot, miáltal Dicsőszentmárton a leghidegebb téli hónapokban fűtés-világítás nélkül maradt volna. A város akkori vezetősége erőszakkal akadályozta meg a főcsap lezárását, sőt az U. E. G. és a város emberei között verekedésre került is a sor, de a közönség megmenekült attól, hogy hideg gázcsap mellett megfagyjon. Ekkor inditotta meg az U. E. G. a pert Dicsőszentmárton városa ellen, mely hét évig húzódott és amelyet egy tegnap kihirdetett Ítélettel a város nyert meg. Az U. E. G. egymilliókétszázezer lejt és annak kamatait követelte a várostól, mert állítólag ennyi kára volt azáltal, hogy azon a bizonyos ominózus téli hónapban a város vezetősége nem engedte a polgárságot a megfagyás veszélyének kitenni. A költségekkel és kamatokkal együtt a városnak két- és félmilliót kellett volna fizetni, ami a gazdaságilag amúgy is tönkrement Dieső- szentmártont a szó szoros értelmében csődbe hajtotta volna. A bukaresti Cassatia Ítéletében megállapította, hogy a város egyáltalán nem tartozik az U. E. G.-nek. Ezekután a város vezetősége csak az Ítélet kikézbesítését várja, hogy fellépjen az U. E. G. ellen, amely időközben attól sem riadt vissza, hogy nem végleges követelése biztosítására lefoglalja a városnak az államtól járó jövedelmeit és a világítási taxákat, A gázper szerencsés kimenetele nagy örömet kéltett Dicsőszentmártonban. A város közönsége a villany közeli bevezetésével az eddigi gázfogyasztók át akarnak térni az olcsóbb fafütésre és villanyvilágításra. A föld- gázfurrások közvetlen szomszédságában. Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. Comsa gjc-bankigazgató, amikor még nem a vádlottak padján Ulf9 hanem a régi 99Ujság“ szerkesztőségében cenzúrázott és Putty Lyánakvolt a barátja (Kolozsvár, október 7.) A kolozsvári törvényszéken rendkívül érdekes és korunkra jellemző per izgalmas filmje pereg, amelynek hőse Comsa Emil, az óradnai Concordia bank igazgatója, A levegőre épitett bank csődbe jutott, milliók kallódtak el és a fővádlóit Comsa igazgató, a bíróság előtt azzal védekezik, hogy a — bankja nem is létezett. Comsa ur az egyik újságíróval a törvényszék folyosóján beszélgetett. — Mikor fog tisztán látni a bonyolult ügyben a bíróság? — kérdezte az újságíró. — Soha, — mondotta nevetve Comsa. — Hogyan? — Becsületszavamra kijelentem és nekem elhiheti, — hunyorgatott az exdirektor, — hogy én, áld a bankot alapítottam, vezettem, annak az igazgatója voltam, még én sem Iá tóm tisztán a bank ügyeit. így beszél a törvényszék folyosóján a rózsásarcu, jámbor, kék szemű, elegáns Comsa igazgató, aki mindössze harmincötéves lehet és kedélyesen, mosolyogva beszól az „ügyről“ mintha nem is ő volna a fővádlott, mintha egész véletlenül csöppent volna az izgalmas tárgyalás központjába. Különben érdekes ember és a kolozsvári újságírók régen ismerik. E sorok Írójának tegező barátja s érdekes története van annak hogyan ittunk pertut. Itt azonban a filmet csaknem másfélévtizeddel visszafelé kell for gatnunk. A kegyetlen cenzor 1919 decemberében az azóta régen meg szűnt Újság cimü lap szerkesztőségébe egy fia tál, tejfeles szájú, mosolygó román hadnagy állított be. Összeütötte a bokáját katonásan 4« bemutatkozott: — Comsa hadnagy vagyok, a lap ujj cenzora. Abban az időben az ügyészségi lapcenzurát a kolozsvári hadtest, illetve az általa delegált katonatiszt végezte. A bemutatkozás után öt pere múlva rettegett vörös ceruzájával a félig kész lapot már tönkretette, kihúzott mindent amit nem értett. El lehet képzelni, hogy a lap tartalmából alig maradt valami... Előszeretettel irtotta az idegen szavakat Hlnzió, humanizmus, koncepció, transcenden tális, romanofil és ebhez hasonló dolgokat kéj jel huzgálta ki. Abban az időben a lapok ár* tatlan novellákat is közöltek, de Comsa ur gyűlölte az irodalmat és a szerelmi idilleket is kihúzta, mert azokban is burkolt irredentiz must szimatolt. Irredentizmus, — ezt az egyet len idegen szót ismerte, de ezzel aztán alapo san vissza is élt. Egy alkalommal az egyik helyi román notabilitásról valami üggyel kapcsolatban azt irtuk, hogy „européer“. Megakadt ezen a szón is, kicenzurázta, sőt diszkréten megjegyezte: Minek bántják szegényt, jó fiú... Ezúttal ráhibázott az igazságra, illetve jól cenzúrázott, mert később az események igazol tűk, hogy a szóbanforgó notabilitás valóban nem volt européer. Pezsgős vacsora. Néhány napig az Újság hatalmas fehér foltokkal tarkítva jelent meg. A hadnagy ur irtó kegyetlenséggel harcolt a. betű ellen. Hiába alkalmaztuk az akkor szokásos „módszereket“, amelyek a cenzorok sovinizmusát és szi gerát némileg enyhítette. Semmi sem használt Végre is cselhez folyamodtunk. Goppolt urnák, az akkori laptulajdonosnak a nevében meghívtuk vacsorára. Elfogadta. Díszruhát öltött magára és a vacsorán, amely valóban fejedelmi volt, nagyszerűen érezte magát. A kitűnő fogások alatt erős borokat ittunk, éjfél felé a házigazda pezsgőt bontott és egyszer csak azon vettük észre magunkat, ho%y az addig feszült hangulat felolvadt, a hadnagy ur szigora felengedett. Kiderült csakhamar, mikor már rózsás volt a hangulat, hogy^ ő nem soviniszta, Iranern magyar-barát. Ha jU emlékszem, hajnal félé már magyar dalokat éne keltünk és táncoltunk. Ekkor ittam pertut Comsa cenzor úrral, aki mámoros állapotban azzal dicsekedett folyton, hogy ő nagyon erős ember. Ez ugyan nem látszott meg rajta, mert a gyöngyöző pezsgő erősebbnek bizonyult, de megállapodtunk abban, hogy másnap a szerkesztőség helyiségében birokra kelünk. Majd csak eldől, hogy ki az erősebb. Szervusztok fiuk! Másnap este civil ruhában jött a szerkesztőségbe, hogy a lapot megcenzurázza. Még most is előttem áll, vadonatúj kék zakó feszült a testén, szőke fején pedig elegáns colj díszelgett. — Szervusztok fiuk! — kiáltott bizalmas hangon s ezúttal csodálatosképpen nem az ujságlevonatokat kérte, hanem elémbe állt és azt mondotta: — Gyerünk a birkózással. Lássuk ki az erősebb?! Bizonyára még sokan emlékeznek a régi „Újság“ Deák Ferenc ucca 12. szám alatti szerkesztőségére, amelyet csak egy üvegfal választott el a nyomdától. Igazi bohém szerkesztőség volt, egyetlen pici szobából, illetve fülkéből állott. Nyugodtan odúnak is lehetett volna mondani. Alig fért el benne három asztal és egy öreg, rozoga divány. Birkózás a szerkesztőségben. Az invitálásra, hogy megbirkózzunk, kitérő választ adtam. A mámor már elmúlt, idősebb is voltam s kissé resteltem cenzor barátom gyerekes versengésében a kísérleti nyúl szerepét vállalni. De nem hagyott békében. Büszkén mutogatta izmait, végül is kirukkolt a nagy ágyúval. — Most mutasd meg a magyar vitézséget! Ekkor már felálltam, csaknem egy fejjel voltam magasabb nála, leemeltem az uj colit a fejéről, letettem a rozoga díványra és átöleltük egymást. Megkezdődött a szabályszerű birkózás. Kicsi volt a hely, egyideig bizonytalanul forogtunk. Egyszer csak felemeltem a cenzor urat a levegőbe, magam is egyensúlyt veszítve, együtt estünk az öreg díványra, ö alul, én felül. A divány nagyot reccsent és összetört. A romok fölött megcsókoltuk egymást. Barátok lettünk. Csak a vadonatúj colit sajnáltuk, amely palacsintává lapult. Cenzor, aki nem cenzúráz. Attól az időtől fogva Comsa ur nem cenzúrázott többé. Minden este ellátogatott hozzánk, kedélyesen eldiskuráltunk, de nem ő, hanem mi cenzúráztunk. Megállapodtunk abban, hogy minden nap másfélhasábot az újságból kihúzunk, hoigy a hadtest a cenzor ur müködé- ével meg legyen elégedve. — Ti tudjátok mit kell kihúzni, — mondotta — és csak azt nézte meg, hogy a másfél hasábot kitevő fehér folt biztosítva van-e. És mi mindennap kicenzuráztuk a lapból ■az unalmas dolgokat és benn hagytunk mindent, ami érdekes. Abban az időben volt a legjobb az Újság, mert olyan dolgokat irhattunk meg, amiket a konkurrens lapokból a cenzorok kitöröltek. Hát tisztelt bíróság, Comsa ur olyan bank- igazgató lehetett, mint amilyen cenzor volt Nem rossz fiú, csak hibásan választotta meg a foglalkozását. Amint az események mutatják, nem való volt sem cenzornak, sem bankigazgatónak. Putty Lya barátja. Hogy a portréja tökéletes legyen, itt Írjuk meg, hogy a budapesti román megszállás idején Marderescu tábornoknak volt a segédtisztje és ugyanabban az időben a később világhírnévre emelkedett és tragikusan elhunyt filmdivának, Putty Lyának a barátja. Évekkel utóbb pedig mint bankigazgató magyar leányt vett feleségül. Egy volt 48-as függetlenségi magyar képviselőnek a leányát vezette az oltárhoz, akitől ugyancsak elvált. Amint látható, Comsa ur nem hiába áll egy montsre-pör középpontjában, mert már előzőleg is nagy karriert futott be, úgynevezett vihartvert fiatalember, áld ha elitélik, a börtönben megírhatja az emlékiratait. Olajos Domokos.
