Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-08 / 231. szám
*______ KeletíUjsxg ţWgggWWWBgWHBBgg’ffWgKIPLLWJg-tWSP'Bii.L'.^UJ.'JUBII .tliiumiinpi— »w— i ■■■i.w—Ba»»— i..— , ■ ■ .......... írja Nyirő József. Törökbuzaőrzés Már őszi szél hasogatta a korhadt fákat és megvémilt a fák szakálla. A hangj'abolyo- kon későre száradt fel a harmat s az erőtlen légy felragadt a. kutya lihegő nyelvére. Szép arannyá, szép ezüstté, hideg, halott földi füstté vált a fák levele. Martok mentén busult a vadállat, az avarfüvet csillogó hálóvá kötözték a pókok s az ezüst dombok tetején éhesen álmodott a fehér tehén, mint a mozdulatlan bálvány. Fickó-gyermekek, ha színes nyárfavesz- szőt^ vágtak, egy-felemelésre lehullott róla minden levél. A vén moha megvörösödött a fák lábain, mintha Üizecske melegítené utolsó sóhajtásukat. A nap bágyadt melege csak úgy érzett, mintha valaki finom selyemkeudőt dobott volna az ember szemére. Reggelerikint a Bence orra vörös volt, mint a gomba és fogait szedte ki a hideg patak vize, ha szomjasan rá- hajlott belőle inni. ősz volt. Tagadhatatlanul ősz. Kissé borzongott a Bence szive is, az enyém is, de azért a lelkünk mélyén örvendeztünk, mert uj keresetünk nyilt. Felvállaltuk a kukoricaőrzést a havas alatti téreken. Két véka járt minden földről, s húsz lej pálinkára. Egész télire való vagyonka. Bence ürömiben piros kapcát húzott, mintha őmaga. volna az ősz és két szembe-hegyen megépítettük bogos ágból, zsupszalmábói nyitott kalyibánkat. Homlokára őszi kikerics-csokort tűztünk és körül raktuk szines. tarka lombgalyakkal, nem azért, mintha annak valami haszna lett volna, de azért, mert bizony szép volt. Szép volt nappal nap fényénél, szép volt és azt akartuk, hogy lássák az emberek, a vadak, az erdő, mező, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten, ki nappal szép kék karját, éjjel fekete kezét nyujtózásra tárta, mikor pásztorutra in dúl a és lába megkavarta az cg csillagait, szunyogfelhőit. Alig sötétedett, ültünk a szembe-hegyen, s a fenenagy tűz mellett előregörbültünk s az erdő mint óriási fekete kozsók borult a hátunkra. Mellettünk fénylett fegyverünk a fejsze. A törökbuza száraz szára suhogott, beszélgetett. Szemünkben jádzott a lobogó lüz, az ég és éjszaka. Más dolgunk nem volt, mint a babánkra gondolni, nagyokat kiáltozni, hogy erdő mező megriadjon tőle és néha belefüleí- ni az éjszakába, hogy a vaddisznó nem töri-e a kukoricát. Ez az egy ellenségünk volt, a vaddisznó, amelynek fényes, csillogó volt a szőre, mintha megkefélték volna s habot vert az erőtől, vadságtól, éhségtől a szája, ahogy kicsi, ravasz szemekkel leste tüzűnket az erdők fái közül, vagy földre nyomott orral dermed- ten hallgatta ráolvasó verseinket. Tőlem nem, de Bencétől erősen tartottak. Ismerték a keze járását. Én nem láttam, de mondják, hogy régebben egy öreg kan — fé- nyeskörmii ven magyar gavallér — megpróbálta áttörni a tiltott kört, de Bence észrevette, puszta kézzel űzőbe vette és meghajtotta földeken, erdőkön keresztül, pedig setét éjszaka volt, mint a szurok; de az aranycső ott világított a kan szájában akkor is, mikor a vad visszafordult, hogy megküzdjön az emberrel. Igaz, hog5r Bencén végighasitott és ma is ott a piros vonal a testén, mintha villám sújtott volna végi rajta, d,e a kincs, az arany kukoricacső fele, mit kitört a vadkan fogai közül, ott maradt az ő markában. Mikor megfeddették crte az ostoba emberek, lfogy miért tette, életét egy kicsiny csőért kockára mért tette, Bence büszkén csak annyit mondott: — Hát a becsület! Magam sem mertem azt mondani neki. hogy bizony marha voltál Bence, de hogy én is mutassak előtte valamit, a harmadik éjjel legázoltani saját magam félszekérre való kukoricát és nagy, csatazaj közben kiorditoztam belőle a képzeletbeli disznókat, Bence csak mosolygott és kijelentette, hogy a kárt levonulja a részemből. — Kapj vérhast! feleltem és figyelmeztettem ezzel, hogy tudom: ő is egész éjjel süti, eszi a tejesen maradt kukoricát, amitől hamar vérhast lehet kapni; tehát jól teszi, ha befogja a száját. Ezzel összebékéltünk és őriztük tovább a kukoricát. Kém is történt semmi keddig. Különben szerda is lehetett, mikor a nagy baj megtörtént. Becsületesen ordítoztam éjfélig és lobogtattam a tüzet. (Ha éjszakánkint el nem égettünk fejenkint két szekér fát, akármi legyek). Éjfélután úgy el ál mosódtam, hogy a bocsko- rom orrát is alig láttam. A Bence átelleni tüze mind jobban távolodni kezdett és végül a saját nagy máglyám is akkora lett, mintha csak szivar égne a számban. Aztán csendesen hányát ereszkedtem és a szemem bekoppant. Azt se mondtam ennek a cudar világnak, hogy „jö- éjszakáí.“ Hogy meddig aludtam, nem tudom, s csak a Bence rettenetes ordítására riadtam fel. Kém vagyok éppen gyáva ember, de a hátamon végigfutott a hideg és a kezemben reszketett a „szurkos kalán“, amit a tűzbe tartottam, hogy világolóm legyen. A szurkos kalán az éjjeli lámpás az erdőn, mezőn. Bal kezemben ezt tartottam, jobban a fejszét szorítottam, de csak álltam, mert a halálorditás után néma csend lett. Közelebb húzódtam a kalyibához és rémülten bele kiáltottam a változatlan éjszakába: — Bence! Semmi válasz. Mintha hidegtalpu állat ment volna végig a szivemen. Második kiáltásom már színtelenebb volt: SZEMEIMET A HEGYEKRE EMELEM A Cenk lámpája Leszállt az éj. Eltűnt a Cenk. Magába, magasan Fent, fent Mindig rokontalan: A Cenk lámpája leng. Gyökértelenül, szinte csillagképen, Inkább a semmiben, semmint az égben. Eltűnt a Cenk. Fent, fent A cenki lámpa leng. Minden lenti láng idegen neki, S a csillagok csak fél-testvérei. Szánják és szeretik, És mégsem tehetik, Hogy végleg otthon érezze magát. S lent otthontalan város és világ. Fent, a szeplőtlen csillagászomban A cenki lámpa szégyeli magát. Se föld, se menny, Se lenn, se fenn, Testvérek közt is fájón idegen, Erdélyi éjben együtt csak velem: A Cenk lámpája leng reménytelen. Brassó, 1933. augusztus. REMÉNYIK SÁNDOR Vasárnap, 1933. október 8. — Bence, mi van veled! Csak a kukoricák zizegtek. Fulladt voltam és nem hirtam mozdulni. A szurkos kalánról megolvadt, forró szurok csepp hullott a kezem hátára. Ijedten a nadrágomhoz törültem és arra gondoltam, hogy jobb lett volna sohasem vállalkozni a kukorica őrzésre... Az erdészeién is mintha szemek villognának és — de kár, hogy olyan végtelen magasan van az ég... Rettenetes a földön járni!... Mégis mennem kellett. Kém hagyhatom Bencét a bajban. Hátha megölte valami! A tüze is szakadozott, bammadozott. — Bence! — kiáltoztam, hogy magamat bátorítsam. Jó negyedóráig koslattam a kukoricatáblák körül, a kalyibájától kiindulva kerestem a nyomát és borzadtam a gondolattól, hogy egész éjszaka esetleg a holttestét kell őriznem. Érzékeim megfeszültek, s kétszer akkorának láttam mindent. — Bence, Bence! — panaszkodtam céltalanul. — Suj egye meg a hargasinát, jöjjön már urfi s segéjjen! — nyögött fel alig pár lépésre i Bence. Mint aki a mennybe pillantott, úgy megvigasztalódtam. — Veled ugyanbiza mi történt? — ugrok oda. Hát alig tudja a szót egymáshoz kötözni. — Ingom... biza... a medve... pofon- iitött! — A medve? — Kern, az angyalok! — mérgelődött a földön. Tartom oda a szurkos kalánt, hát tényleg a szája félre áll a poftól. — Jól odakent! — mondom elismerően, de Bencének nem volt hangulata a tréfához, hanem szerette volna az ajakát helyre rángatni. — Kiszökék az állkapcám! — vallotta be. A szó végén vért köpött, mintha pontot tenne mindeniknek a végére. Valahogy felállót! s igjr felállva még furcsább volt az ábrázata, mint aki kacagni kénytelen s a másik szemével a távoli szeretőjére hunyorgatna s aszondaná, hogy várj csak, menjen el az urfi innét, a többit osztán eligazítjuk. Efféle azonban nem jutott eszébe, csak köpött, nyögött, s az állát igazgatta: •— Taszítson maga is valamit rajta! — kérlelt szépen. — Igende akkor túl is kiszökik — mókáztam affölötti örömemben, hogy Bencét életben találtam. Mindazonáltal óvatosan taszítottam egyet a ferde képén. — Erősebben! — mérgelődött, jajgatott és nyálazott- Bence. — Vóna csak a magáé kiszökve, megmutatnám én ... — Ugy-e szeretnéd?... Végül is addig csikorgatta dühében a fogait, hegy az álla helyrezökken és Bence megcsendesedett. — Az úgy volt tuggya-e — kezdette mindjárt beszélni az esetét, — hogy láttam, mikor a medve — ott ni, a patakon túl, a mesgyén — ereszkedik be a töröbuzába, mert a medve is éppen úgy letördeli és a karjára szedve, úgy gyűjti a töröbuzát, mint az ember. Szekér- derékszámra hordja haza a boccsainak. „Ide jó helyré jössz“ — gondoltam, s fogom a fejszét. Mire odaértem, már vagy harminc csövet letört.;. Megcsaptam a fészivel, de elkapta a fejit úgy, hogy csak a borit nyiszenthettem le. Akkor pofonüíött... — Jól tette! — kacagtam, látva, hogy Bence eléggé „helyrejött,“ — ...Egy pillantig úgy éreztem, mintha megrakott szekér menne keresztül a fejemen. Arra bcsötétedett minden előttem, s elestem. Látva azonban Bence, hogy nincs kinek beszélni, mérgesen elhallgatott s mivel már virradt, mégegyszer megraktuk istenesen a tüzet, s csendesen elindultunk hazafelé. Akkor látom, hogy Bence úgy tántorog, mintha részeg volna, de azért ő is örvendett, hogy nem került át a másvilágra. — Most vóna jó, ha pénzem volna! — kezdette újból kis idő múlva. — Miért te? — vetettem oda könnyedén. — Mert duplán látok mindent... így érkeztünk haza az erdei szállásra. Alighogy a bokrok közül kibukkantunk, fehéren döbbentünk vissza mindketten. A medvénk ott feküdt az ajtóban. Csendesem aludt, az ölében busz-harminc cső szép, aranyló kukorica feküdt, amire csendesen csepegett a fejéből a vér...
