Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-24 / 244. szám
KuETiUfsm Kedd, 1933. október 24. — Letartóztatták Kisenevben az antifasiszták elnökét. Bukarestből jelentik: Kisenevben letartóztatták Constantinescu Iasi professzort, az ottani antifasiszta párt elnökét. A professzor gyűlést akart egybehívni, amelynek megtartására azonban nem adtak engedélyt a hatóságok. A professzor a gyűlés tagjaival a törvényszék épülete felé tartott, a karhatalom azonban szétoszlatta őket, Constanti- nesent és másik vezető-társát azonban letartóztatták. — 28-án kezdi meg sorozatos teaestélyeit az Arvaleány-Nevelő Otthon. A kolozsvári Árvaleány-Nevelő Otthon ismét megkezdi sorozatos teaestélyeit. Ezeknek a teaestélyeknek nem kell rekHár..: az elmúlt esztendők folyamán fogalommá váltak azok a kolozsvári közönség ellőtt. A rendezőség szeme előtt a Magyar Kaszinóban rendezett régi, fényes teaestélyek mintája rebegett, amikor elhatározta, hogy ezután, nem vasárnap délután, hanem szombaton este rendezi meg kéthetenkénti, szép magyar mulatságát. Az első teaestéig, melyre elsőrangú dzeessz-muzsikárófl és büffé- ről már gondoskodott a rendezőség, folyó hő 28-án, szombatost este 9 órai kezdettel lesz a Főtér 9. számú ház elsöemeleti helyiségeiben. «Tartósan ondolál, hajat ícst, garanciául Böszörményi Cloj-KolozsTár, Str. >Litai — Kepülöszerencsétlenség három halottal. Kon- stancából jelentik: A Konstanca közelében lévő Mamaia Hidroseajaban szombaton délután 6 órakor Traian és Firica főhadnagyok, úgyszintén Cujba és Stanatiu hadnagyok felszálltak a Savoya 62—12. számú vizirepülőgépre és a levegőben gyakorlatoztak. Mikor vissza akartak térni a tó színére, a gép eddig még fei nem derített okokból kétszer megfordult maga körül, azután villámgyorsan belezuhant a Siut-Ghiol tóba. Két nagy mentócsónak futott ki a tó vizére. Bu- váröltözetben indultak a szerencsétlenül járt négy tiszt keresésére. Hosszú rudakkal kutatták át a tavat. Fáradságos munka után partraszállitották Cujba hadnagyot. Rettenetes sebek tátongtak a testén és olyan szerencsétlenül szorította össze a tóba zuhanó gép, hogy leharapta a nyelvét. Beszélni többé nem fog tudni, ha ki is heverné tcbbi sebeit. Traian és Firica főhadnagyokat holtan húzták ki a vízbe' zuhant repülőgép roncsai közül. Stamatiu hadnagy holttestét ezidelg még nem sikerült megtalálni. A szerencsétlenség egyetlen életbenmaradt, de súlyosan megsebesült áldozatát, Cujba hadnagyot, beszállították a katonai kórházba, ahol azonnal megoperálták. Eletbenmaradásához kevés a remény. — Letartóztatták a liliomtipró kisenevi portást. Bukarestből jelentik: A lapok többször Írtak róla, hogy Kisenevben az ottani árváleánynevelő intézetben Telepenco portás több leánykán erőszakot követett el. A portás ellen kiadták a letartóztatási parancsot. — Lótolvajok garázdálkodnak az udvarhelymegyei Telekfalván. Székelyudvarhelyről jelentik: Az udvarhelymegyei Telekfalván keddre virradó éjszaka ismeretlen tettesek behatoltak Gellérd Ferencné istállójába, ahonnan két lovat és a hámokat ellopták. Ugyanazon éjszaka még egy lovat loptak a faluban Szabó Dénestől. A csendőrség nyomoz. A gyomorfájás, gyomornyomás, bélsár- pangás, nagyfokú erejedés, rossz emésztés, fehér nyelv, kábultság, fülzugás, halvány arc- szin, kedvetlenség a természetes „Ferenc József“ keserüviz használata által sok esetben elmúlik. Az orvosi világ a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a magyar Ferenc József vízről, mert hatása megbízható és rendkívül enyhe. — Megjelent a „Mezőgazdasági Szemle“ októberi száma. Erdély agrár társadalmának egyetlen szaklapja a „Mezőgazdasági Szemle“ szokott nivős tartalommal a napokban jelent meg. A sok értékes cikk és apróság Közül ki kell emelnünk Tóth Jenő dr. vezető cikkét, melyben a világ buzaproblémájáról értekezik. Külön érdekességre tarthat számot Schöppner Sámuel cikke, a szőlők metszéséről és fedéséről. Ebben a cikkben a kiváló szakiró részletesen ismerteti azokat a teendőket, amelyek a szőlők mai rossz állapotában feltétlenül elvégzendők. Dworák Lajos és dr. Willax Ödön a búzatermelés kérdéseiről Írtak értékes cikkeket. A „Haladás“ és „Tarlózás" rovat mellett „Vadász“ rovatot is állított be a szerkesztőség. Ebben a rovatban dr. Blomberg Carla és br. Blomberg Lajos szerepelnek verssel, illetve cikkekkel. A „Mezőgazdasági Szemle“ egész évi előfizetési ára 80 lej, megrendelhető a kiadóhivatalnál, Cluj-Kolozsvár, Str. Baron L. Pop 5, (42) Bethlen Elék temetésére Erdély minden rö- széből szekereken, hintókon tömegesen mentek a lesújtott emberek. Főurak és szegények kisérték a keresői temetőbe s Kolozsvárról a consistorium tagjai utaztak odaMiklós Némethi Sámuel tanárral, valamint Csepregi Turkovics Mihály és Szathmári Pap János lelkészekkel egy kocsin ment Ke- resdre. Három leggyülölködőbb ellenségével. Az utón a halál különösebb körülményeiről beszéltek. Némethi megjegyezte: — Sok gondja volt Bethlen Elek uramnak, ez györtörte el annyira, hogy a fejébe tódult a vér és megölte. — Ha a gond ölne, — mondotta Miklós — akkor én már régen holt volnék. Némethi gúnyosan nézett rá és epésen felelte: — Még nem késő! Csepregi és Szathmári pap nevettek a kíméletlen megjegyzésen, mint egy sikeres tréfán, Miklós pedig úgy tett, mintha fel se venné. Ä szive azonban sajgott. Hogy gyűlölik őt már ezek az emberek. Pedig mit vétett ellenük? Minden szándéka, célja jó, tiszta, becsületes. És mégis. Nem bocsátják meg neki, hogy kiemelkedett közülök, hogy az ő tudásukon kivül mást is tud, olyan rendkívülit, ami világhírűvé tette. A papok az utón bibliát szorongattak a kezükben s most Csepregi szólalt meg gonosz célzásai: — Énnékem, Istennek hálá, J ansonius nyomtatta bibliám vagyon! Szathmári Pap János a magáért mutatta. Aranyosszélü bibliája volt, a Miklós által nyomatottak közül. És sóhajtva mondta: — Én szert nem tehettem mindeddig Jan- sonius-bibliára, mert nagyon kifogytanak; hanem ezzel kellett tűrnöm!... Némethi Sámuel tanár, aki azelőtt lelkész volt, a maga részéről még külön megtoldta e bántó, kíméletlen diskurzust: — Énnékem is aranyos bibliám vagyon ugyan, de a hét esztendőtől fogva én bizony nem is olvastam! Miklós látta, hogy ezek, mint az éhes farkasok szeretnék őt szétmarcangolni és szivében nagy keserűséggel, de nyugodtan felelte: — Kegyelmetek nem bocsátják meg nékem azt, hogy nagy devotióval iigyekeztem nemzetem javára megszerezni a könyvnyomtató mesterség tudását. — Ugyan, micsoda tudomány a vasmives ség? — nevetett fel Csepregi. Miklós visszavágott: — Ahajt miért nem szerzetté meg kegyelmed is? — Én pap vagyok és theologiae professo’’! Én univerzitást jártam, hogy kimiveljem magi m. A többiek helyeseltek. — Éngem peniglen nagy tudós egyetemi tanárok csudáinak! — mondta Miklós háborgó ' önérzettel. — Én nem törődöm azzal, ha kegyelmetek kicsinyük munkámat és tudásomat. Nehémiással mondom: „Én Istenem emlékezzél meg rólam nékem jómra!“ Az ellenségek gyűlölködő pillantással hallgattak el. Csak Csepregi dörmögte megvetéssel: — Vasmives!... Miklósban lázadozó és haragos keserűséget támasztott a rosszindulat és gyűlölet, amely ezen az utón szemtől-szembe, nyiltan üzent harcot ellene. Otthon, a temetés után, sötéten, magába- omlottan járt-kelt. Még felesége aggodalmas szeretető és leánykáinak nevetése sem tudta felderíteni. Mária asszony próbálta megnyugtatni. — Miért e busulás? Vannak kegyelmednek igaz barátai. Pápai Pariz Ferenc, Pataki István, Enyedi, Horti István uram, a legtudósab- bak, imé, kegyelmed mellett állnak. És a diákok. Akik úgy járnak ide a műhelybe, mint a hívek az Ur házába... Miklós nehezet sóhajtott: — Bethlen Elek őnagysága temetése nekem is temetés volt... — Már hogy mondhat ilyet? — De igy van az! Eltemettem minden bizodalmámat ... És napokig hangtalanul végezte dolgát. Egy napon legsötétebb gondolatai közben egyszerre csak lelkesen felugrott: — Megvan már! Megvan! Tudom, mit kell tennem. Mária asszony boldogan látta, hogy férje szinte pillanat alatt a régi erős, harcos, lángoló lélekké gyűlt. — Ugy-é, ugy-é? Nincs semmi baj! — mondotta örömmel. — Persze, hogy nincs, Amig Istenurunk erőt ad, nem fognak legyőzni ezek a Hámánok. És valami vad, türelmetlen lázzal Írásba fogott. Tudományos, nyelvészeti, vitatkozó munkát irt a saját bibliájáról. Megírta benne mindazokat a hibákat, amiket a Janson-féle bibliában talált, magyarázatát adta helyesírási, nyelvészeti újításainak, kemény bírálatot mondott a teológiai irók magyartalan és helytelen Írásmódjáról. Lobogó, szenvedélyes, de bölcs, okos vitairat volt ez ellenségeivel szemben. Sietve kinyomtatta és Apologia Bibitorum cimen nyilvánosságra hozta. Latin nyelven irta meg e müvét. Azt akarta, hogy csak tudósok, papok, tanárok olvassák. Végre is ezekkel állít harcban s tartózkodott attól, hogy ez a vigasztalan viszálykodás nagyobb nyilvánosságot nyerjen. Minek rontani a nép lelkét annak szomorú szemléletével, hogy lelki, szellemi vezetői igy egymás ellen törnek? A munka nagy forrongást keltett. Elén- ségei tehetetlenül dühöngtek, mert Miklós kíméletlenül tapintott elevenükre. Fiatall tanárok s a régi patronusok és csodálok viszont lelkes dicséretekkel keresték fel. Nagy elégtételt szerzett a mii hatása a keserű, megbántott embernek. Azt is remélte tőle, hogy ellenségei el fognak hallgatni. Azok nem is feleltek, bár Miklós az Apologia Bib- liorum előszavában felhívta őket a tudományos cáfolatra, de alattomban annál szenvedélyesebben harcoltak ellene. Minthogy a consistoriumhan Miklós ellenségei voltak többségben, kimondták, hogy az egyháztanácsi ülésekre többé nem hívják meg. És találtak ezer módot és alkalmat arra, hogy az érzékenylelkü embert vérig bántsák. Ezek a kicsinyes, de annál kegyetlenebb sértések ismét öszeroppantották e sebzett és háborgó lelket. Mintha csak izgalmas vadászat indult volna meg, amelynek üldözött fejedelmi vadja Tótfalusi Kis Miklós volt. [(Folytatjuk.)
